Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-20 / 323. szám
2. oldal ii RÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. november' 20. választási kiadásait, az egyik tételben 10 millió, a másikban 1.600.000 dinár erejéig. A 69. szakasz kimondja, hogy az $tíS. királyság területén a határtól 50 kilométer mélységben sen, ki sem szerezhet és nem bérelhet ingatlan birtokot a had'igy- és a belügyminiszter engedélye né'kül, még ajándékozás utján sem. Ezen a területen a hadügy- és a belügyminiszter hozzájárulása nélkiit a bíróságok senkit telekkönyvi tulajdonossá nem tehetnek. A tilalom nem vonatkozik raktárakra, ipartelepekre és házakéra. Azt az államhivatalnokot, aki ez ellen vét, a törvény rendelkezései szerint büntetik, magánosokat 100—500.000 dinár pénzbírsággal sújtanak. Az ellenzék vezérei a költségvetésről Az ellenzék vezérei még nem nyilatkoztak részletesen a költségvetésről. Jovanovics Jovan a földmivespárt elnöke csak annyit jelentett ki, hogy az első komoly költségvetés, de mielőtt részletesen nyilatkozna, tüzetesen át kell tanulmányoznia. Pribicsevics úgy nyilatkozott, hogy a költségvetésből már eddig is kitűnik, hogy a kormány takarékosság helyett kiadási többlettel dolgozik. A belga, angol és német kereskedelmi szerződés a parlamenti bizottság előtt ' A kereskedelmi szerződéseket tárgyaló parlamenti bizottság szombaton ülést tartott. Az ülésen Spaho kereskedelmi miniszter a belga, angol és német szerződésről rövid expozét mondott A bizottság hétfőn folytatja tárgyalásait. Amerikai lap Miikó Izidor uj könyvéről A „Ths New Time.“ cikk3 a „letten“ cimU kölströi A vajdasági, magyar , irodalom olyan szegény igazi értékekben és komoly sikerekben, hogy örömmel regisztrálni kell minden olyan sort, amely ezt az irodalmat a külföldön is méltatja. Megelégedéssel kell megállapítani, hogy az utóbbi időben már észreveszik külföldön is a vajdasági magyar irodalmat és kezdenek foglalkozni vele és ebben a sikerben Műkő Izidornak, a kiváló írónak van a főrésze. Baedeker Írásait a Vajdaság határain jóval túl is ismerik és becsülik és legutóbbi kötete a »Ketten« nagy sikert hozott írójának mindenütt. Ezzel a kötettel kapcsolatban most egy amerikai lap is foglalkozik a vajda, sági magyar irodalommal és elsősorban Milkó Izidorral. Most érkezett ide az Egyesült Államok Minnesota államában, New Ulmban megjelenő »D/e Neue Zeit« (The New Times) cimíi lapnak október 30-iki száma, amely egy budapesti levél keretében érdeme szerint méltatja Milkó Izidor legutóbbi müvét. — Trianon óta a kis Magyarország körül uj, egészen sajátságos irodalom támadt; északon, keleten és délen, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában mozog, erősödik a mágyar betű s nj viszonyok között ünnepli föltámadását az ui irodalom. Elszakított, valaha hazai földön magyar irodalom-szigetek támadtak, amelyek másnyelvü litteraturák habjaitól mosva, mégis öntudatosan és sikeresen tudnak érvényesülni. Nern irredenta-irások ezek (ilyenekre nem gondol ott senki), hanem erőteljes gyümölcsei és meggyőző bizonyítékai a magyarságban rejlő teremtő szellem őserejének. Ott él a szülővárosában Szuboticán (magyarul Szabadka, németül Maria- Theresiopel) Milkó Izidor, régi iró, aki legkevesebb tucatnyi szépirodalmi alkotására tekinthet vissza és törhetetlen alkotóerővel ajándékozott most meg bennünket kiapadhatatlan szellemének egy uj megnyilatkozásával. »Ketten« (Zu Zweien) a címe a szuboticai Minerva Ízléses kiadásában megjelent 288 lap terjedelmű könyvnek, amely az egyetemes történet és a világirodalom köréből kiválóan vonzó képeket és jeleneteket varázsol elénk. Kaleidoszkopszerü irodalmi képeskönyv (litterarisches Bilderbuch) ez jó polgári manirban, humoros ötletekkel és elmés szellemsziklákkal átszőve. Ez a genre, amelyben a világhír nagyjai párbeszédek keretében lépnek a közönség elé, sok nehézséggel riasztja meg az irót, — ezeket Milkó bámulatos világirodalmi olvasottságával, ritka beállító képességével és kellemesen folyó előadásának a művészetével könnyen legyőzi. Moliére és XIV. Lajos, Nagy Frigyes és Voltaire, Goethe és a cár, Antonius és Kleopátra, Lionardo és Gioconda, Musset és George Sand, Beethoven és Goethe, Petőfi és menyasszonya. stb. vonulnak el előttünk, s a szellemükből ellesett beszélgetéseik fogható valósággá és kellemés izgató szórakozássá lesznek. A szerzőnek hűséges olvasótábora nevében is még sok műnk rmiró esztendőt kívánunk! Milkó Izidor újabb nagy sikerét jóleső megelégedéssel regisztráljuk, mert az amerikai lap cikke az ö személyes sikerén túl egyben komoly, nagy eredménye a vajdasági magyar irodalomnak is. japán zsidók mind japánnak vallják ma. gukat. ' y — Szabadon gyakorolhatják vallásukat? — Természetesen. Ezzel senki sem törődik. — Meg lehet különböztetni a külsejéről egy japánt és egy japáni zsidót? — Nem. Már rég beolvadtak a japán! fajba. — Hát akkor honnan lehet tudni, hogy valaki zsidó? Összeütközött a levegőben két repülőgép Halálos rep'iiők3fasz'ró:a Szarajevóján Szarajevóból jelentik: Súlyos repülőkatasztrófa történt szombaton a Szarajevó melletti Rajlovon, a második repülőezred repülőterén. Az ezred gépei csoportgyakorlatokat végeztek, amikor körülbelül kétszáz méteres magasságban két Breguet-tipusu gép összeütközött és nagy robajjal a földre zuhant. Az összeütközés pillanatában a motorok is felrobbantak, úgyhogy a két gép roncsa egy pillanat alatt egyetlen lángtenger volt, mely néhány perc alatt elhamvasztotta a repülőgépet. A repülőtérről rögtön katonaság sietett a színhelyre és megkezdte a mentési munkálatokat. Mindkét gép pilótája Normoli hadnagy és Brasics közlegény halottak voltak, mig Gavramovics őrmester és egy mechanikus olyan súlyos sebeket szenvedtek, hogy felgyógyulásukra nincs remény. A katasztrófát a pilóták vigyázatlansága idézte elő. Doumergue írja alá a jugoszlávfranc'a barátsági szerződést Dard francia követ a külii^gminiszíjr.iél * Beogradból jelentik: Dard francia követ szombaton megjelent Marinkovics Voja külügyminiszternél és közölte vele, hogy a francia-jugoszláv barátsági szerződést Doumergue köztársasági elnök fogja aláírni. Politikai körökben azzal magyarázzák ezt a tényt, hogy a SHS. alkotmány szerint a politikai természetit szerződéseket nem a parlament ratifikálja, hanem a király és minthogy ilyenformán a szerződést az SHS. királyság nevében maga Alekszandar király őfelsége írja alá, Franciaország nevében szintén az államfő írja alá a szerződést. Ri Gin herceg és 63 koffere Beszélgetés a volt koreai trónörökössel, aki most japán — A Bácsmegyei Napló külön t dósiiójától -Berlin, november hó A Hotel Adton bejáratánál, ahol mindig egész sereg külföldi lobogó van kiaggatva az előkelőbb vendégek nemzetisége szerint, (csak a német köztársaság trikolórját nem hajlandó a szálló igazgatósága kifüggeszteni s emiatt állandó harcban áll a porosz kormánnyal) most egy ritka r'.szlót lenget a szél: egy piros gömböt * hér mezőben. Japán kereskedelmi lobogója. !’•) a bérelt szobák számával mérjük az előkelőséget, akkor a mandulaszcmü külföldi, akit az exotikus zászlódi sszel megtiszteltek, .épen elég előkelő, inert több mint húsz szobát vett ki, maga és három tagból álló kisérete számára. A vendégkönyvbe Ri grófnak irta be magát a keleti arisztokrata, de ez csak álnév, mert tulajdonképen Gin Ri-nek hívják és nem gróf, hanem herceg. Ami nekem egyremegy, azonban ettől függetlenül minden jobb családból való uralkodó herceg kötelességének farija inkognitóban utazni. Ez a rapiijuk nekik. Es Gin Ri őfensége elég jó családból való, több mint ezer évig uralkodtak Koreában és még a kedves papa is király volt, amig a japánok el nem csapták. Ezt részben a lexikonból böngésztem ki. részben a hotel portása mondta, akinek különben nem a családfa imponált, hanem az, bogy a herceg hatvanhárom kofferral járja már félév óta a világot. — Tessék csak kiszámítani — szörnyüködött — mekkora fuvardijat fizet a vasútra ennyi személypodgyászért! Közben megjelent a hallban Shinoda báró japán udvari marsall, aki a herceget európai utján kiséri. Mindenáron le akart beszélni arról, .hogy interjút csináljak a gazdájával, majd ő nyilatkozik helyette, ajánlotta fel. A evikkeres kövér japán kissé meg volt sértve, hogy nem érem be vele és kijelentette, hogy a herceg fogad ugyan, de úgysem állhat velem szóba. — Persze, csak japánul tud? — Perfekt angol, meg francia, ő is meg a felesége is, — tiltakozott a marsall . de az etikett előírja, hogy nem szabad megértenie az idegeit nyelven hozzáintézett kérdéseket. Azokat én lefordítom japánra és a herceg japánul válaszol, amit megint csak én tolmácsolok.» Ép ezért nincs sok értelme, hogy őfelségét... — De, de — ragaszkodtam kívánságomhoz. Shinoda báró erre felvitt az első emeletre, leültetett a fogadószobában és elment bejelenteni a hercegnek. Hamarosan visszajött és közölte, hogy őfensége tiz perc múlva rendelkezésemre áll. Addig kifaggattam a bárót arról, hogy most tulajdonképen milyen nemzetiségű is (iiu Ri herceg? — Japán — jelentette ki a báró határozottan. — De koreainak született? — Igen, csakhogy KoreH az oroszjapán háború után annektáltuk és Itsak király. Gin Ri herceg apja akkor lemondott a trónról és a Yi-dinasztia beolvadt a japán uralkodóházba. Gin Ri herceg és az öccse átköltöztek Tokióba és most j;;páti uralkodóhercegek. Gin Ri herceg egyébként vezérőrnagy a japán hadseregben és japán hercegnőt vett feleségül, Huko őfenségét. — Van Koreában elszakadási mozgalom? — Nincs, a koreaiak meg vannak elégedve a japán uralommal. Ez nem igaz. Az a pár koreai diák, akit ismerek, azt állítja, hogy gonoszabb nemzetiségi elnyomók, mint a japánok, nincsenek. — Mondja, báró ur — kérdeztem tovább a gömbölyű japánt — van Koreának is olyan költői neve, amilyen Japánnak a »Felkelő Nap országa?« — Igen. A Hajnali Csend földje. — Vannak Japánnak más nemzeti kisebbségei is, mint a koreaiak? — Mi nem teszünk különbséget. Minden japáni állampolgár egyenjogú és egyformán japánnak tekintjük őket. — A zsidókat is? — Nálunk nincs antiszemitizmus. A — Tőleg a nevéről. A régi kinai nevüket megtartották. Úgy, mint. például Magyarországon, ahol német nevük van. A báró elmondta, hogy a zsidók nem saját jószántukból kerültek Japánba, hanem menekültek. A kínaiak antiszemiták és évszáza» dokkal ezelőtt, egy vesztett háború után kikergetták őket. — Miért mosolyog báró ur? — Gyerekes dolog. Dehát ez régen történt... — Mondjon báró ur egy ilyen zsidókinai nevet! Az udvari marsall gondolkozott. — Például Hala, — jelentette ki. — Szóval a salvarsant két zsidó fedezte fel — konstatáltam — egy német zsidó és egy japán zsidó, Ehrlich és Hata. Ez már nem tetszett Shinoda bárónak. A japán liberalizmusnak is vannak határai. Gyorsan kijelentette, hogy azt hiszi, az a Hata mégsem volt zsidó... Megkérdeztem, hogy a herceg milyen kosztot eszik európai utján? — Természetesen európait. Hoztunk magunkkal japán szakácsot, de az csak olyankor főz, ha japán diplomatákat és egyéb notabilitásokat látunk vendégül. — Ilyenkor milyen ruhát visel a herceg? — Kimonót. Máskülönben természetesen európai uceai öltözéket. — Hány éves őfensége? — Harmincegy. í Az udvari marsall ezután kitaniíott, hogy kell üdvözölnöm a herceget. Hd. rom meghajlással. De milyen meghajlásokkal! A felső testnek egészen vízszintesnek kell lenni, közben a szemet egy pillanatra sem szabad levenni őfenségéről. Javában gyakoroltam ezt a mutatványt, amikor egy százharminc centiméter magas — vagy inkább százharminc centiméter alacsony — japán katonatiszt lépett be a szobába. Olyan volt, mint egy tizennégy éves pubi. Ez volt a herceg. Olyanokat hajlongtam, hogy ropogott tőle a derekam; a két sárga közben rám mutogatva társalgott. Mielőtt kérdezni kezdtem volna, a herceg már felelt is, tolmács utján közölte, hogy Berlin szép város, naposabb és egészségesebb, mint Páris. vagy London. — Mi érdekli őfelségét Berlinben? A tolmács suttogott,a herceggel és aztán ünnepélyesen válaszolta: — Minden, ami modern, a közlekedés, a kultúra, a művészet. Elsősorban a festészet, mert őfensége mütörténeti tanulmányokkal foglalkozik. Egész nap a képtárakat járja. — A Louvre és a Luxemburg-palota után tiem sok érdekeset tud nyújtani Berlin ... A kis japánnak felcsillant a szeme. — Dehogynem — folmácsolt-atta — az itteni néprajzi muzeum ó-japán képtára egész speciális látványosság. Otthon sincs ilyen teljes képtárunk a japán klasszikusokból. — Az európai zene érdekli őfenségét? — Nem. Rövid suttogás után a tolmács udvariasabbra csiszolta a választ: — Őfenségének nincs érzéke a zenéhez. — Meddig marad á herceg? • — Még három-négy napig. — 8 hova utazik innen? — Egyelőre bizonytalan. — Olaszországba? Kelletlenül feleli a tolmács: — Valószínűleg. Őfensége erről nem akart nyilatkozni, ragaszkodik az inkognitó-romantikához. Utolsó kérdésem az volt, hogy mi van a hatvanhárom kofferben? A marsall ezt le se fordította. Ugylátszik, azon a nézeten volt, hogy semmi közöm hozzá. Tán igaza is van.
