Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-03 / 306. szám
4. oldal BÁCSMEüíKI NAPLÓ 1927 november 3, Csár agát hazavitte a mamája Visszaadták szüleiknek a kis szuboticai tolvajokat A ssuboticai rendőrségnél az utóbbi időben szinte nap-nap után kisérnek be a rendőrség fogházába tizenkét-tizenöt éves gyerekeket, akik nem csinytevésből, hanem gonosz ösztönből s az olvasott ponyvaregények hatása alatt betöréseket és lopásokat követnek el. Az utóbbi időkben elkövetett betörések ötven százalékát tizenhét évesnél nem idősebb gyerekek követték el. Szombaton éjjel, mint jelentettük négy kis csavargót kisértek be a rendőrök, akik felfeszitettek egy szerszámokkal telt ládát és abból több tárgyat elvittek, hogy betörőszerszámul használják fel A kis suhancok egy tizennégy éves társuk vezetésével bandát alakítottak. Vezérüket stílusosan »kis Csarugá«-nak nevezték egymásközt. A kihallgatás alkalmával a kis csavargók mindent beismertek és érdekesen mesélték el, hogyan éltek és hogyan jutott eszükbe a lopás. Valamennyien kifutó fiuk, de nem szedettek dolgozni. Otthagyták helyeiket és késő estig, még a hidegebb idők beállta után is az uccákon csavarogtak. Egyideig úgy kerestek néhány dinárt, hogy a vasúton várták a vonatok érkezését és csomagot hordtak. Később a nagyobb suhancok elzavarták őket és ekkor elkeseredésükben határozták el, hogy lopnak. Úgy képzelték el, hogy a betörő a revolvernél kezdődik és Csaruga szerzett egy diákpisztolyt. Ezután »szerszámokra« volt csak szükség, hogy a munkát megkezdhessék. Kiszemelték a Milekicspalota előtti téren levő szerszám bódét, ahol a kőmivesek munka után lerakták szerszámaikat. Belopóztak ide és elemeitek két köteg kötelet, kalapácsot, vésőt és szögeket. A lopás úgy történt, hogy Csaruga kis pisztollyal a kezében bement a bódéba, úgy amint ezt a Nick Carterban olvasta — ott füttyén tett, a jelre bejött két társa is, akik összepakolták, amit ott találtak. Másnap már a cukorkás bódéra került volna a sor, de elcsípték őket éppen, mikor hazafelé tartottak a lopott szerszámokkal. A rendőrségen az apa nélkül felnevelkedett züllött kis csibészek valamennyien sírtak. A rettenhet étién kis Csaruga zokogva ígérte meg. hogy soha többé nem lesz rossz és hasonló Ígéretet tettek a főkapitányhelyettesnek a többi gyerekek is . . . A főkapitány szobája előtt négy fejkendős parasztasszony áll kisirt szemekkel. Négy gyerek szomorú anyja. Szegény munkásásszonyojc, akik regfi,éltől estig dolgoznak. Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Férfi és nő közt csak a szerelem lehet komoly kapocs. A házasság inkább: lánc, a flört csak: játék, a nemközi barátság pedig: svindli. Ez az utóbbi kettő elég jóizü szurrogátum, s aki nem juthat hozzá a maga porció szerelmi kvótájához, e két pótérzés valamelyikével próbálja kárpótolni magát. A flörtölés meg a barátkozás, gondolja valószinüleg jobb, mint semmi, s aki nem ehet ezüsttálról, megelégszik kevésbbé gazdag tálalással is. Ha pedig van egy kis fantáziája, a többit hozzáképzeli. Innen van, hogy látni férfiakat, és különösen nőket, akik komolyan veszik a barátságot, amely pedig szinte komikus érzés különnemü egyének közt, és majdnem boldogok a maguk ártatlan flörtjével, amely pedig olyan messzeségben nyögdicsél a szerelemtől, mint amekkora távolságra esik Makótól Jeruzsálem. * Egyébiránt: esete válogatja, s néha jobb egy naiv nemközi barátság vagy egy finom szalon flört, egy szenvedélyesen viharzó szerelemnél, amelyet nem áll ki mindenkinek az idegrendszere. Vannak emberek — férfiak és nők egyaránt —, akik mintha egyenesen szerelemre volnának teremtve, s testileg és lelkileg egészségesek maradnak a leg' fojtóbb levegőjű szenvedélyek forgatagában is. Tagadhatatlanul igen tehetségesek a maguk nemében, kivételes aszszonyszemélyek és hatványozott hímek. Ilyenek a férfiak világában a Don Jüan-karakterek s a »minden kötény után szaladc-természetek, a nők közt pedig — Higyje el tekintetes ur — mondja az egyik — nem is csuda, hogy úgy esett. Mosóné vagyok, egész nap dolgozom, este fáradtan megyek haza. Ki vigyázzon a gyerekre? Sokszor késő éjszaka jött haza, hiába szidtam, hiába vertem meg, másnap újból kezdte. Nem félt, az apja meghalt a harctéren . . . — Az én fiam — mondja egy alacsony fiatal asszony — jó gyerek volt, üzletbe járt, de belekerült a rossz társaságba . . . — Hagyja csak — mondják egyszerre a többi mamák — egyik tizenkilenc a másik egy hijján húsz . . . Kiengedik a gyerekeket. Mikor a kis suhancok meglátják anyjukat kiszökik szemükből a könny, odaszaladnak hozzájuk és odabujnak az ölelő anyai karokba. Mindnyájan sírnak . . . A gyerekek is, akik korán megismerkedtek a rendőrséggel, az anyák is, akik nem tudják mit is csináljanak. Szidják-e, vagy csókolják-e a kis szurtos kisirt szemű csibészeket. Csaruga mamája a legenergikusabb, megfogia a fia kezét és rá kiabál: — Látod Jani, már »fegyluízba« is voltál, legjobb lett volna, ha mindjárt felkötöttek volna a kötélre, amelyiket loptatok. ö is sir és elindult fiával le a lépcsőn... 4:1 vagy Isi Az államtanács döntése alapján megint több less az adó dik úgy hogy egy korona egy dinár, hanem a 4:l-es átszámítási arányt rendeli el, azonban a méltányossági szempontokat is figyelembe kellett volna venni a döntésnél. Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy a törvény békekoronákra vonatkozik és amikor kétszázezer korona után hat százalékos adókulcsot áílapított meg, akkor a törvényhozónak^ az volt az intenciója, hogy kétszázezer aranykoronás jövedelem elbírt hat százalékos megadóztatást, de ötvenezer papirdinárt még sem lehet kétszázezer aranykoronával egyenlő értékűnek tekinteni. Ha a jelenleg érvényben levő törvér nyék nem adnak módot a méltányos átszámításra, törvényhozási utón kell sürgősen gondoskodni arról, hogy ezt az abuzust, amely az adózók kárára egy papirdinárt négy aranykoronával vesz egyenlőnek, mielőbb megszüntessék. Az egységes adótörvény meghozataláig esetleg miniszteri rendelettel lehetne ezt Noviszadról jelentik: A noviszadi tartományi pénzügyigazgatóság, mint jelentettük, november 3-ikára hívta össze a jövedelemadó-felszólamlási bizottságot. A bizottság működésével kapcsolatban rendkívül kellemetlen meglepetés éri az adófizetőket. Az államtanács ugyanis egy vitás elvi kérdésben, amelyről már rég ellentétes véleményen vannak az adózók és a pénzügyi hatóságok, a pénzügyi hatóság álláspontját fogadta el és ezzel újabb súlyos terheket rótt az adófizető közönségre. A régi magyar törvények ugvanis természetesen koronákban állapították meg az adótételeket és a korona-adóalapnak megfelelő korona-adót róttak ki az adózókra. Amikor a vajdasági pénzügyi hatóságok áttértek a koronaszámitásról a dinárra, a legtermészetesebbnek látszott voina, hogy amíg a régi magyar törvények érvényben vannak, a dinárt egyszerűen átírják koronára és ha eddig ötvenezer korona után az adótörvény 2120 korona adót irt elő, az adózó ezután ötvenezer dinár után ugyancsak 2120 dinár jövedelmi adót, fizessen. A pénzügyi hatóságok azonban ellenkező álláspontra helyezkedtek és azt mondták, hogy ötvenezer dinár jövedelem a 4:l-es törvényes átszámítási alapon kétszázezer korona, tehát kétszázezer korona adóalap után esedékes összeget, tizenkétezer korona adót kell fizetni, minthogy azonban a fizetés dinárban történik, ezt ismét 4:l-es alapon visszaszámítva az adó háromezer dinár. Az adó tehát ugyanannyi jövedelem után a pénzügyi hatóságok számitás’a alapján 880 dinárral több lett. ■ A magyar törvények egyes adónemeknél, különösen,.a--jövedelemadónál és. a IV. osztályú kereséti adónak de főbb más adónemnél is progresszív adókulcsot alkalmazott és igy ötvenezer korona adóalap után kisebb az adókulcs, mint kétszázezer koronáé. Megjegyzendő, hogy kétszázezer koronánál magasabb adóalap után a törvény szerint már hat százalék adó fizetendő és a pénzügyi hatóságok már ötvenezer dinár után — a fenti átszámítás alapján — hat százalékos jövedelmi adót róttak ki. A noviszadi adófizetők közül többen megfelebbezték a jövedelemadó kivetést és hivatkoztak arra, hogy a dinár 4:l-es átszámítása az adózók indokolatlanul súlyos megterhelését eredményezi. A közigazgatási bíróság helyt adott a hozzáintézett felebbezésekuek és törvénytelennek minősítette ezt a kulcsot és az átszámítást 1:1 arányban állapította meg. A pénzügyigazgatóság nem érte be a közigazgatósági bíróság döntésével, hanem megfelebbezte az államtanácshoz, mert szerinte a közigazgatási biróság figyelmen kívül hagyta ezt a törvényt, hogy négy korona egyenlő egy dinárral. Az államtanács, százötven ilyen felebbezésré hozott döntést és minden esetben a pénziigyigazgatóságnak adott igazat és megengedte, hogy az adóalap megállapítása koronában történjék és azt 4:l-es alapon számítják át. Az. államtanácstól visszaérkezett felebbezéseket a tartományi pénzügyigazgatóság most a felszólamlási bizottság elé terjeszti és az államtanács döntése alapján már nagyon kevés reményük van az adófizetőknek. Az államtanács döntése súlyos következményekkel jár minden’ progresszív alapon történő adókivetésnél. Jogi szempontból,az .államtanács döntése helytálló, mert a törvény sehol sem intézkea bravur-kurtizánók, ; a »mangeuše d’ hőmmé«-ok s a szeretkezést sohamegnemunók. E kivételeknek a szerelmi étvágya épp oly rekordokat tud elérni a szerelem sportmérkőzésein, mint némely bankettvirtuóz farkaséhsége. Ahogy ez együltében fölfal egy egész pulykát vagy föltorkoskodik egy hatalmas méretű sonkát, úgy fogyasztanak el amazok egy esztendő alatt annyi szerelmet, amennyi Obermann-nak vagy Werthernek három emberéletre is sok volna, & A férfi, akinek volt néhány regénye (amelyekből egy se végződött házassággal): érdekes ember a nők szemében. A nő, ha hire kelt egy esetének, gyanús hölgy lesz a férfiak megítélésében. A férfi ambíciója: az oly nő, aki kezdő, s akit ő vezethet be a szerelem misztériumaiba, — a nőé: tudattalanul is az a férfi, akitől mennél többet tanulhat, tehát az, aki már sokat és sokakat szeretett. Kávéházi stílusban szólva: aki minden zsírral meg van kenve. sé ügyes — vagy nem nagyon ügyetlen — asszony az idegeit. Akkora tőkét, kovácsol belőlük, amekkorát ki akar yásalni a férfiből, akit idegeinek a játékával megejtett. Az uzsorás csak kamatokat tud kivirágoztatni a pénzéből, a nő újabb kapitálist varázsol elő a maga tartaléktőkéjéből: ä háipszes idegrendszeréből. A férfi, ha neuraszthéniás, elidegeníti magától a nőt, akinek az olymposzi nyugalom, az állandó derű s a megbclygathatatlan erő imponál. A nő, amikor idegeskedik (az orvos szerint: eszi a fene), érdekesebbé lesz a fiziológiában, pszikológiában és egyéb iában kevésbbé jártas férfi szemében, aki a szeszélyeket a következetlenséget és az ezekhez hasonló kedélyhullámzásokat hajlandó női erényeknek tekinteni, ha csinos csomagolásban jelennek meg előtte. Ez fejti meg azt a jelenséget, hogy a nő, aki érti a mesterségét, idegesnek mutatkozik, ha hajókötélvastagságuak is az idegszálai.. Ezért van az, hogy a teljesen ártatlan, szűzies leányok (akik még csak álmodnak a szerelemről), idősebb, sok vihart átélt szerelemszakértőkbe bolondulnak bele, s hogy még a házassággal alaposan elkésett agglegény is, ha végre szakit a garszónélettel, kezdőlányt, ártatlant, garantált szüzet kiván elvenni feleségül. * Az idegek a férfiak szerencsétlensége s a nők szerencséje. A férfiakat a legtöbb baj az idegeik folytán érik, a nők számos sikerüket az idegeiknek kőit Egy hires orvostól hallottam egyszer— Találkoztam a prakszisomban nem egy ideges, szinte idegbeteg férfival, aki o!y ügyesen disszimulált s oly kitünően játszotta az egészséges embert, hogy engem, a gyanakodó specialistát is megtévesztett egy ideig — de még több nővel, aki oly mesteri tökéletsséggel játszta az idegest (bár olyan egészséges volt mint a makkfelső), hogy az becsületére vált volna Márkus Emíliának, a hisztériás asszonyok e íölülmulhatatlan ábrázolójának is. szönhetik. Azokkal uralkodnak a házasságban is, a szerelemben is. Az a kormánybotjuk és a nádipálcájuk. * Nincs az az uzsorás, aki úgy tudja kamatoztatni a pénzét,__mint a csak kis-Egy másik orvos meg, ha asszony konzultálta, rendesen igy kezdte a társalgást: — Idegesek vagyunk, ugy-e? Es azonkívül még mi a panasza? Ettől a bajtól nem tágítanak a nők Egy család tu katasztrófája Az égő lámpába öntött psíróleum okozta a szerencsytíenséget Miskolcról jelentik: A borsodmegyei Harsány községben kedden hajnalban megrendítő szerencsétlenség történt. A katasztrófának, amelynek még emberáldozata van, az az előzménye, hogy Nagy János jómódú gazdálkodónak megveszett a kutyája és összemarta a sertéseket és a lovakat, úgyhogy azokat is agyon kellett lőni. Nagy János bánatában mulatni ment. Éjszaka részegen tért haza s ittas állapotban verekedni kezdett. Felesége nagyon megrémült, mert azt hitte, hogy férjén is a veszettség tört ki és kétségbeesésében bezörgeteít a szomszédban lakó Szabó BáÜnték ajtaján, akiktől segítséget kért. Szabó felkelt. Miután azonban a meggyujtott lámpa nagyon gyöngén pislákolt egy két literes petroleumos üveget hozott be és ebből öntött a gyengén égő kanócra. Ebben a pillanatban az egész üveg petróleum felrobbant és a közelben levő ágynemű nagy lángokkal égni kezdett. Szabó Bálint súlyos égési sebekbe 1 kimenekült az udvarra, ahol eszméletlenül összeesett. Három gyermeke azonban, akik közül az egyik öt, a másik négy éves, a harmadik pedig kilenc hónapos volt és akikét álmukban ért a tűz, szénné ég^tí,.Szabónit. . súlyos égési sebekkel 'a kórházba szállították, ahol szerdán délben meghalt. \ Nagy szükségük van rá s nem boldogulhatnak nélküle. Némelyiknek ez a társadalma állása. Ennek köszönhetik, hogy riviérázhatnak és tengeri fürdőkre mehetnek. E kellemes betegség leple alatt kényelmesen hamiskodhatnak a kártyajátékban és a szerelemben s kibújhatnak minden felelősség alól, amellyel tartoznának, ha — nem lennének (szerencsére) idegesek. Még lophatnak is az áruházakban és ellehetik láb alul a férjüket. Kleptománia lesz az egyik cselekvésük és »gonosz hamarság« a másik. Kényszerképzet, korlátolt beszámithatóság, idegizgalom s más ily enyhitő és mentő szavak röpködnek a levegőben, amikor felelniük kellene a »meggondolatlanságaikéért. Az első aberrációtól abszolválják a szegény nőt és szanatóriumba tessékelik (ahol idegessé fogja tenni az orvosát s az ápolónőjét), a másiktól fölmentik és diadalmenetben viszik haza, ahol két tucat újságíró várja, hogy meginterjuotja és három-négy kiadó, akik könyörögnek neki, hogy írja meg a memoárjait, de hamar, mielőtt egy másik »nagy nő« követ el hasonlóan rokonszenves tettet s elhalássza előle a közérdeklődést. A férfi, ha rosszak az idegei, szanatóriumba viszi őket, a nő hóditóutra indul velük. * A nők, ha olyanok lennének, aminőknek a költők festik őket, angyalok volnának s ha azokhoz hasonlítanának, akiknek a bölcselők rajzolják, ördögök lennének. Az igazság a két portré közt van valahol s azért ők — egynémely angyali és egynémely ördögi tulajdonsággal ékes: — asszonyok. De hát a férfiaknak nem árt s nékik meg örömet szerez, ha angyaloknak csúfolják és ördögöknek dicsőítik őket
