Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-13 / 316. szám

1927 november IS 9. oldal BÁCSM1BXÍYE1 NAPLÓ Rádió-műsor —BB— ifi váró» mullttíl»sóm a lutUémhottni jehntÚ Vasárnap, november 73 Zürich (588) 11: Délelőtti hangver­seny. 15.15: Katholikus prédikáció. 16: Szórakoztató zene. 17.10: Protestáns prédikáció. 19.32: Kamarazene. 21: A házizenekar hangversenye. Prága (348.9) 16.30: Fúvószenekari hangverseny. 19.15: Hangverseny. 20: Népszerű hangverseny. 21.30: Vígjáték. 22.20: Hangverseny. Budapest (555.6) 9: Újsághírek, koz­metika. 10: Zenésmise a plébánia temp­lomból. 12: Pontos időjelzés, időjárásje­lentés. Utána az Operaház tagjaiból alakult kamarazenekap hangversenye. 17: Előadás a Stúdióból: »Mézeskalács.« Daljáték három felvonásban. Irta: Ernőd Tamás. Zenéjét szerzetté: Szirmay Al­bert 19.30: Pertis Jenő és cigányzene­karának hangversenye. 20 45: Mariházy Miklós humoros előadása: »A színház küzdelmei vidéken.« 21.30: Utána a Du­­napalota-nagyszállóból jazz-band. Becs (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (294.1) — Klagenfurt (272.7) 10.15: A Wiener Sängerknaben kórus hangversenye. 11: A Wiener Symphonie­orchester hangversenye. 15.30: Délutáni hangverseny. 19.15: Szonáták. 20.10: »Die Kreuzworträtselbäeurin«, Eugen Wrany-Raben egyfelvonásos vigjátéka. 21; A Wiener Konzertorchester J. W. Gangelberger népszerű hangversenye. Feriin (483.9. 566) — Königswuster­­hausen (1250) — Stetfn (236.2) 16.30: Kvartetthangverseny. 19.30: Előadás a misztikumról. 20.30: Tarka-est. 22.30: Tánczene. Milánó (315.8) 17: Hangverseny. 17.50; Gyermek-karének. 21: Zenekari hangverseny. 23: Tánczene. .München (5.35.7) — Nürnberg (303) 15.30: A házizenekar hangversenye. 17.40: Zongorahangverseny. 20.15: »Dá­vid király«, szimfonikus zsoltár. Nápoly (333.3) 17.05: Szórakoztató zene. 21: Színházi zene. Róma (450) 10.15: Egyházi zene. 17: Szórakoztató zene. 20.45: G. Bizet: »I. Pescatcri Di Perle c. operájának köz­vetítése. Stuttgart (379.) — Freiburg (577) 16: Hangverseny. 19.25: Balladák. 21.45: Sváb-est. Parasztzenekar, kézi- és száj­harmonika. Utána szinielőadás sváb dia­lektusban: »Ein Licbtkarz.« Hétfő, november 74 Zürich (588) 16: Szórakoztató zene. 20: Közvetítés Bernből. Prága (348.9) 16.30: Délutáni hang­verseny. 19: Szinielőádásátvitel a Nem­zeti Színházból. Mascagni: »Paraszt­­becsület«, Leoncavallo: »Bajazzo.« 22.20: Gramofónhangverseny. Róma (450) 17.30: A római filharmó­­nikusok hangversenye. 20.40: Zenekari hangverseny. A hangverseny után Gul­­seppina Ferioli »Una Cillgeia Tira L’Altra 3 felvoftáscs vigjátékát közve­títik, ezután a hangverseny folytatása. A jövő hét kimagasló zenei ESEMÉNYEI: Hétfőn este 7 órai kezdettel TUR ANDOT PUCCINI OPERÁJA a budapesti cp rában Szerdán este fél 8 órai kezdettel SZENT ERZSÉBET LEGENDÁJA LISZT-ORÁTÓRiUM , a berlini Grosses Schauspielhausban KONRATH R.-T. rádiószaküzlet, SzubotSca Stuttgart (379.7) — Freiburg I. B (577) 16.15: Délutáni hangverseny. 20: Ének- és zongorahangverseny. Utána hangverseny előre bejelentett kívánsá­gok szerint. Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgaz­daság. 17.30: Phonolahangverseny. 18: Mit üzen a Rádió? 19: A m. kir. Ope­raház »Turandot« előadása. 22.10: Pon­tos időjelzés, hírek, közlemények. 22.30: A Britannia-nagyszállóból Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye. Bécs (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (204.1) — Klagenfurt (272.7) 11: Déielőtti zene. 16.15: Kvartett hang­verseny. 19.30: Vera Schwartz kama­raénekesnő és Godiredo Giarda (orgo­na) hangversenye. Utána a Silving-ze­­nekar szórakoztató esti hangversenye. Berlin (483.9, 566) — Künigswusíer­­haasen (1250) — Stettin (236.2) 17: Vak művészek hangversenye. 18: Berlin iro­dalma, a 80-as évek irodalma a forrada­lom előtti és utáni időben. München (535.7) — Nürnberg (303) 16: Nürnberg: Hangverseny. 19: A müncheni trió hangversenye. 20: Nrün­­berg: Borzalmas történetek. 21: A há­zizenekar hangversenye. Nápoly (333.3) 17.10: Szórakoztató ze­ne. 21: Zenekari hangverseny. Közgazdaság A szubotlcal vasutigazgatóság pályá­zata. A szuboticai vasutigazgatóság 52795/1927. szám alatt árlejtést irt ki a vasúton érkező darabárunak a vasúti állomásról a címzett lakására való fu­varozási jogának bérbeadásáról. A bér­let 1928. január 1-én kezdődik és 1930. december 31-én ér véget. Árlejtésekre pályázatot december 15-én délelőtt ti­zenegy óráig lehet benyújtani. Részle­tes fölvilágositást a vasutigazgatóság VI. osztályán lehet kapni a hivatalos órák alatt. Mintavásár Belacrkván. Belacrkváról jelentik: A belacrkvai kereskedők egye­sülete Risztícs Szvetiszláv elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen elhatároz­ták, hogy Belacrkván mintavásárt ren­deznek. Risztics elnök másfélórás be­szédben fejtegette a mintavásár jelentő­ségét. A város uj földrajzi helyzete kényszeríti a gazdasági élet vezetőit, hogy a gyáripar megalapításával eleiét vegyék a lassú, de biztos pusztulásnak. Tőke van Belacrkván elég, a vizierő pe­dig a Nerában kihasználatlanul hever. Belacrkva ipara most is elég fejlett és a kiállítás lesz hivatva bebizonyítani a város iparának létjogosultságát. Schäf­­fer Gavre ipartestületi elnök és Micsin Ljubisa hozzászólása után elhatározta a gyűlés, hogy a farsangi ünnepségek al­kalmával, amikor eddig is több ezer. ide­gen kereste fel Belacrkvát, fogják az el­ső belacrkvai mintavásárt megrendezni. Az előkészítő bizottság elnökének. .Mi-, csin Ljubisát választották meg. Ezen­kívül harmincegy tagú választmányt vá­lasztottak. KINTORNA — És volt valami hasznod az uj válla­latodból? — Igen. — Mi? — Megtudtam, hogy milyen marha vagyok. # Két nő beszélget. — Ma tettem meg az első lépést az, elválásomhoz. — Ah! Nem is tudtam, hogy férjnél vagy. — Férjnél nem vagyok. De eljegyez­tem magamat... * A klubszolga odaszól a klubtaghoz, aki nemrégiben nősült. —- Nagyságos uram, felvegyem önt a listára? — Miféle listára? — Arra, amelyen azok a klubtagok szerepelnek, akik nincsenek itt a felesé­geik számára. Spitzkopf, aki egy este gyanútlanul ment az uccán, egyszerre csak lehajqlt, mert egy zaftos mondást dinárnak né­zett a járdán. Ebben a pillanatban va­laki hátulról egy nagyot ütött rá. Spitz­­kopf méltatlankodva fordul meg Erre a támadó azt mondja: — Pardon, tévedtem. Azt hittem, hogy a Sauerwasser. — 'Na üss?..". Kell azért ilyen nagyot 'ütni?! , A tjámadó, jndi^nájódva felelt. — Bocsánat, mi köze magának ah­hoz, hogy én mekkorát ütök a Sauer­­wasserre? REGÉNY — LANGNYELV HBmBBffiagEaamuiiriBiií n\\\mm If-.TA: , AX ROHMER tl5> Jarvis ur segédjét liften felvitték a második emelet­re, ahol a lift-boy megmondta neki a szobaszámot, ahol kopognia kell. A cipész idegessége szinte aggasztó volt, úgy hogy végre is megkönyörült rajta egy pincér, aki észrevette, hogy milyen tehetetlenül megy egyik ajtótól a másikhoz. Megkérdezte tőle, hogy mit akar. — őexcellenciáját keresem! De akasszanak fel, ha eszembejut szobájának a száma, vagy ha tudom, hogy miképp keil kimondani a nevét. A pincér mosolyogva nézte. — Ormuz khán — magyarázta és az egyik legkö­zelebbi ajtón megnyomott egy csengőt. — Sok szeren­csét! Az ajtót egy férfi nyitotta ki, aki hindunak látszott. Kifogástalanul volt öltözve és egy fekete csontkeretes szemüveg mögül kutatva nézett a jövevényre. — Itthon van Őexcellenciája? Jarvis cipész küldött. — Jöjjön be! Hogy hívják? — Parker. Jarvis úrtól. Kis előszobába léptek. A sarokban magas támlájú szék állt. — Foglaljon helyet. Majd jelentem őexcellenciájá­nak, hogy itt van! Parker egyedül maradt. Kezében idegesen for­gatta kalapját és kíváncsian nézett körül. Félénken dúdolni kezdett egy melódiát, de azonnal zavartan elhallgatott és idegesen köhécselt. A hindu csakhamar visszatért és intett neki. A következő szoba irodának volt berendezve. Az ablak közelében Írógép állt, ame­lyen nemrég még dolgozhatott valaki és egy nagyobb asztalon táviratok, iratcsomók, üzleti könyvek, vala­mint a kereskedelmi tevékenység egyéb bizonyítékai hevertek. A hindu a szemben levő ajtón kopogott és a küszöbről halkan jelentette: — A cipészsegéd! Parker mögött becsukódott az ajtó és egy túlfű­tött szobában találta magát, amelyet betöltött a jácint­­illat. A bútorok a szállodai szoba rendes buordarabjai voltak, de a berendezés egyrészét kétségtelenül már lakója hozta. Az alaptónus keleti volt. azonban nem volt férfias jellege, hanem feltűnően nőies. Rengeteg párna volt szerte-széjjel a szobában. Vázák álltak mindenfelé jácinttal. Más különösebbet a derék ipans izgalmában nem vett észre. Némán és bizonytalanul állt egy férfi előtt, aki egy párnákkal teli mély karosszékben ült. vagy in­kább feküdt és aki szakadatlanul nézte niandulafor­­rna fekete szemeivel. Ez a férfi láthatóan fiatal volt. Brokát-diszitésii prémmel szegélyezett pyjama-féle volf rajt, amelyből előcsillant elefántcsönfszinü, szo­borszert! nyaka. Az arcszine is az elefántcsont ár­nyalatához volt hasonló. Alacsony homlokára fényes fekete hajhullámok simultak. Ajkai duzzadtak voltak és nagyon vörösek. Ha asszony lett volna, akkor ta­lán csinosnak lehetett volna mondani, sőt szépnek is, miután azonban férfi volt, a hatás, amit tett, termé­szetellenes és visszataszító volt. Prémmel díszített ke­leti papucs volt a lábain, amelyek egy kis párnás zsámolyon nyugodtak. Karcsú kezét az asztalon egy kis párnán tartotta és egy csinos lány buzgón mani­kűrözte. Bár meleg nap volt, a kandallóban erősen lobogott a tűz. Amikor Parker belépett, az előkelő perzsa meg sem mozdult, de különös, éjsötát szemei rámeredtek az idegenre. A manikűrös kisasszony egy pillanatra felnézett és ez a kis figyelmetlenség elég volt arra, Hogy az egyik karcsú ujj körömbőrét könnyen meg­sebezze. őrtnuz khán hevesen elhúzta a kezét és ellökte magától a lányt, aki a szerszámaival megrakott kis asztalba kapaszkodott, nehogy elessen. Az asztalka megingott és egy vizzel teli csésze leesett a sző­nyegre. — Ostoba liba! — csendült meg őexcellenciájá­nak nagyon dallamos hangja. — Felssbezte a keze­met. Menjen! A leány gyorsan becsomagolta szerszámjait egy kis táskába és sápadtan, sirástól vonagló ajkakkal kisietett a szobából. — Nos? — kérdezte Ormuz khán. Parker habozva vette le a doboz fedelét. — Nem kívánom, hogy a cipőn változtassanak. Csak azt akarom, hogy újból vegyenek mértéket a 1 lábamról, hogy végre megfelelő, jó cipőt kapjak. — Nagyon szívesen excellenciás uram! Parker a cipőt a dobozzal együtt a földre tette és belső zsebéből egy iv papírt, egy ceruzát és egy centimétert vett elő. — Szabadna kérnem, hogy a lábát erre a papírra tegye uram? Ormusz khán kedvetlenül emelte fel a lábát. — Tessék kérem levenni a papucsot! — Tessék — mondta a másik hűvösen, anélkül, hogy levette volna tekintetét Parkerről. — Óh bocsásson meg excellenciás uram! — da­dogta a cipész. Térdreereszkedett és lehúzta a pré­mes papucsot a karcsú lábról, amely halvány eleíánt­­csontszinü volt és olyan szép volt a formája, mint egy női lábnak. A láb ráállt a papirosra és Parker meg­lehetős ügyetlenül megrajzolta a körvonalakat. Az­után néhány mérést végzett és vastag ceruzájával jegyzeteket csinált. Valahányszor nem egészen tisz‘a utjai a keleti érzékeny bőrét érintették, ez észrevehe­tően összerezzent. — Tttlajdonképett — mondotta Parker — haris­­nyás lábról kellett volna mértéket vennem. — Csak egészen finom selyemharisnyát viselek. — Kérem, ahogy excellencíád parancsolja. A cipész összeszedte holmiját és menni készült. — Ugye, cipész — csendült fel a dallamos hang — készen lesz hétfőre? — Ha csak lehetséges. — Másképp nem is kell! A szemszédszobában az udvarias titkár várt. Lát­szólag más nem is volt a közelben és a hindu az Ipa­rost kikisérte az előszobába és kint tóttá az ajtót. Amikor Parker lenn kiszállt a liftből, nagy zsebken­dőjével megtörülte verejtékes homlokát. Az erőszakos jácint-illat egészen beleszivódott a ruhájába és a per­zsa nőiesen csinos arcát juttatta az eszébe. A szemtelen boy hangja téritette magához: — Kidobták magát is? Maga már a harmadik len­ne ma reggel. — Valóban? Ki volt a másik kettő? — Az egyik az a lány, aki minden reggel manikű­rözi. Ép az előbb jött le bőgve. Aztán - •. — Eredj a dolgodra, Olivers! -- kiáltotta a ho­telportás. — Addig fecsegsz, amig téged is ki fegmk dobni innen. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents