Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-13 / 316. szám
1927 november IS 9. oldal BÁCSM1BXÍYE1 NAPLÓ Rádió-műsor —BB— ifi váró» mullttíl»sóm a lutUémhottni jehntÚ Vasárnap, november 73 Zürich (588) 11: Délelőtti hangverseny. 15.15: Katholikus prédikáció. 16: Szórakoztató zene. 17.10: Protestáns prédikáció. 19.32: Kamarazene. 21: A házizenekar hangversenye. Prága (348.9) 16.30: Fúvószenekari hangverseny. 19.15: Hangverseny. 20: Népszerű hangverseny. 21.30: Vígjáték. 22.20: Hangverseny. Budapest (555.6) 9: Újsághírek, kozmetika. 10: Zenésmise a plébánia templomból. 12: Pontos időjelzés, időjárásjelentés. Utána az Operaház tagjaiból alakult kamarazenekap hangversenye. 17: Előadás a Stúdióból: »Mézeskalács.« Daljáték három felvonásban. Irta: Ernőd Tamás. Zenéjét szerzetté: Szirmay Albert 19.30: Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye. 20 45: Mariházy Miklós humoros előadása: »A színház küzdelmei vidéken.« 21.30: Utána a Dunapalota-nagyszállóból jazz-band. Becs (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (294.1) — Klagenfurt (272.7) 10.15: A Wiener Sängerknaben kórus hangversenye. 11: A Wiener Symphonieorchester hangversenye. 15.30: Délutáni hangverseny. 19.15: Szonáták. 20.10: »Die Kreuzworträtselbäeurin«, Eugen Wrany-Raben egyfelvonásos vigjátéka. 21; A Wiener Konzertorchester J. W. Gangelberger népszerű hangversenye. Feriin (483.9. 566) — Königswusterhausen (1250) — Stetfn (236.2) 16.30: Kvartetthangverseny. 19.30: Előadás a misztikumról. 20.30: Tarka-est. 22.30: Tánczene. Milánó (315.8) 17: Hangverseny. 17.50; Gyermek-karének. 21: Zenekari hangverseny. 23: Tánczene. .München (5.35.7) — Nürnberg (303) 15.30: A házizenekar hangversenye. 17.40: Zongorahangverseny. 20.15: »Dávid király«, szimfonikus zsoltár. Nápoly (333.3) 17.05: Szórakoztató zene. 21: Színházi zene. Róma (450) 10.15: Egyházi zene. 17: Szórakoztató zene. 20.45: G. Bizet: »I. Pescatcri Di Perle c. operájának közvetítése. Stuttgart (379.) — Freiburg (577) 16: Hangverseny. 19.25: Balladák. 21.45: Sváb-est. Parasztzenekar, kézi- és szájharmonika. Utána szinielőadás sváb dialektusban: »Ein Licbtkarz.« Hétfő, november 74 Zürich (588) 16: Szórakoztató zene. 20: Közvetítés Bernből. Prága (348.9) 16.30: Délutáni hangverseny. 19: Szinielőádásátvitel a Nemzeti Színházból. Mascagni: »Parasztbecsület«, Leoncavallo: »Bajazzo.« 22.20: Gramofónhangverseny. Róma (450) 17.30: A római filharmónikusok hangversenye. 20.40: Zenekari hangverseny. A hangverseny után Gulseppina Ferioli »Una Cillgeia Tira L’Altra 3 felvoftáscs vigjátékát közvetítik, ezután a hangverseny folytatása. A jövő hét kimagasló zenei ESEMÉNYEI: Hétfőn este 7 órai kezdettel TUR ANDOT PUCCINI OPERÁJA a budapesti cp rában Szerdán este fél 8 órai kezdettel SZENT ERZSÉBET LEGENDÁJA LISZT-ORÁTÓRiUM , a berlini Grosses Schauspielhausban KONRATH R.-T. rádiószaküzlet, SzubotSca Stuttgart (379.7) — Freiburg I. B (577) 16.15: Délutáni hangverseny. 20: Ének- és zongorahangverseny. Utána hangverseny előre bejelentett kívánságok szerint. Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgazdaság. 17.30: Phonolahangverseny. 18: Mit üzen a Rádió? 19: A m. kir. Operaház »Turandot« előadása. 22.10: Pontos időjelzés, hírek, közlemények. 22.30: A Britannia-nagyszállóból Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye. Bécs (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (204.1) — Klagenfurt (272.7) 11: Déielőtti zene. 16.15: Kvartett hangverseny. 19.30: Vera Schwartz kamaraénekesnő és Godiredo Giarda (orgona) hangversenye. Utána a Silving-zenekar szórakoztató esti hangversenye. Berlin (483.9, 566) — Künigswusíerhaasen (1250) — Stettin (236.2) 17: Vak művészek hangversenye. 18: Berlin irodalma, a 80-as évek irodalma a forradalom előtti és utáni időben. München (535.7) — Nürnberg (303) 16: Nürnberg: Hangverseny. 19: A müncheni trió hangversenye. 20: Nrünberg: Borzalmas történetek. 21: A házizenekar hangversenye. Nápoly (333.3) 17.10: Szórakoztató zene. 21: Zenekari hangverseny. Közgazdaság A szubotlcal vasutigazgatóság pályázata. A szuboticai vasutigazgatóság 52795/1927. szám alatt árlejtést irt ki a vasúton érkező darabárunak a vasúti állomásról a címzett lakására való fuvarozási jogának bérbeadásáról. A bérlet 1928. január 1-én kezdődik és 1930. december 31-én ér véget. Árlejtésekre pályázatot december 15-én délelőtt tizenegy óráig lehet benyújtani. Részletes fölvilágositást a vasutigazgatóság VI. osztályán lehet kapni a hivatalos órák alatt. Mintavásár Belacrkván. Belacrkváról jelentik: A belacrkvai kereskedők egyesülete Risztícs Szvetiszláv elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy Belacrkván mintavásárt rendeznek. Risztics elnök másfélórás beszédben fejtegette a mintavásár jelentőségét. A város uj földrajzi helyzete kényszeríti a gazdasági élet vezetőit, hogy a gyáripar megalapításával eleiét vegyék a lassú, de biztos pusztulásnak. Tőke van Belacrkván elég, a vizierő pedig a Nerában kihasználatlanul hever. Belacrkva ipara most is elég fejlett és a kiállítás lesz hivatva bebizonyítani a város iparának létjogosultságát. Schäffer Gavre ipartestületi elnök és Micsin Ljubisa hozzászólása után elhatározta a gyűlés, hogy a farsangi ünnepségek alkalmával, amikor eddig is több ezer. idegen kereste fel Belacrkvát, fogják az első belacrkvai mintavásárt megrendezni. Az előkészítő bizottság elnökének. .Mi-, csin Ljubisát választották meg. Ezenkívül harmincegy tagú választmányt választottak. KINTORNA — És volt valami hasznod az uj vállalatodból? — Igen. — Mi? — Megtudtam, hogy milyen marha vagyok. # Két nő beszélget. — Ma tettem meg az első lépést az, elválásomhoz. — Ah! Nem is tudtam, hogy férjnél vagy. — Férjnél nem vagyok. De eljegyeztem magamat... * A klubszolga odaszól a klubtaghoz, aki nemrégiben nősült. —- Nagyságos uram, felvegyem önt a listára? — Miféle listára? — Arra, amelyen azok a klubtagok szerepelnek, akik nincsenek itt a feleségeik számára. Spitzkopf, aki egy este gyanútlanul ment az uccán, egyszerre csak lehajqlt, mert egy zaftos mondást dinárnak nézett a járdán. Ebben a pillanatban valaki hátulról egy nagyot ütött rá. Spitzkopf méltatlankodva fordul meg Erre a támadó azt mondja: — Pardon, tévedtem. Azt hittem, hogy a Sauerwasser. — 'Na üss?..". Kell azért ilyen nagyot 'ütni?! , A tjámadó, jndi^nájódva felelt. — Bocsánat, mi köze magának ahhoz, hogy én mekkorát ütök a Sauerwasserre? REGÉNY — LANGNYELV HBmBBffiagEaamuiiriBiií n\\\mm If-.TA: , AX ROHMER tl5> Jarvis ur segédjét liften felvitték a második emeletre, ahol a lift-boy megmondta neki a szobaszámot, ahol kopognia kell. A cipész idegessége szinte aggasztó volt, úgy hogy végre is megkönyörült rajta egy pincér, aki észrevette, hogy milyen tehetetlenül megy egyik ajtótól a másikhoz. Megkérdezte tőle, hogy mit akar. — őexcellenciáját keresem! De akasszanak fel, ha eszembejut szobájának a száma, vagy ha tudom, hogy miképp keil kimondani a nevét. A pincér mosolyogva nézte. — Ormuz khán — magyarázta és az egyik legközelebbi ajtón megnyomott egy csengőt. — Sok szerencsét! Az ajtót egy férfi nyitotta ki, aki hindunak látszott. Kifogástalanul volt öltözve és egy fekete csontkeretes szemüveg mögül kutatva nézett a jövevényre. — Itthon van Őexcellenciája? Jarvis cipész küldött. — Jöjjön be! Hogy hívják? — Parker. Jarvis úrtól. Kis előszobába léptek. A sarokban magas támlájú szék állt. — Foglaljon helyet. Majd jelentem őexcellenciájának, hogy itt van! Parker egyedül maradt. Kezében idegesen forgatta kalapját és kíváncsian nézett körül. Félénken dúdolni kezdett egy melódiát, de azonnal zavartan elhallgatott és idegesen köhécselt. A hindu csakhamar visszatért és intett neki. A következő szoba irodának volt berendezve. Az ablak közelében Írógép állt, amelyen nemrég még dolgozhatott valaki és egy nagyobb asztalon táviratok, iratcsomók, üzleti könyvek, valamint a kereskedelmi tevékenység egyéb bizonyítékai hevertek. A hindu a szemben levő ajtón kopogott és a küszöbről halkan jelentette: — A cipészsegéd! Parker mögött becsukódott az ajtó és egy túlfűtött szobában találta magát, amelyet betöltött a jácintillat. A bútorok a szállodai szoba rendes buordarabjai voltak, de a berendezés egyrészét kétségtelenül már lakója hozta. Az alaptónus keleti volt. azonban nem volt férfias jellege, hanem feltűnően nőies. Rengeteg párna volt szerte-széjjel a szobában. Vázák álltak mindenfelé jácinttal. Más különösebbet a derék ipans izgalmában nem vett észre. Némán és bizonytalanul állt egy férfi előtt, aki egy párnákkal teli mély karosszékben ült. vagy inkább feküdt és aki szakadatlanul nézte niandulaforrna fekete szemeivel. Ez a férfi láthatóan fiatal volt. Brokát-diszitésii prémmel szegélyezett pyjama-féle volf rajt, amelyből előcsillant elefántcsönfszinü, szoborszert! nyaka. Az arcszine is az elefántcsont árnyalatához volt hasonló. Alacsony homlokára fényes fekete hajhullámok simultak. Ajkai duzzadtak voltak és nagyon vörösek. Ha asszony lett volna, akkor talán csinosnak lehetett volna mondani, sőt szépnek is, miután azonban férfi volt, a hatás, amit tett, természetellenes és visszataszító volt. Prémmel díszített keleti papucs volt a lábain, amelyek egy kis párnás zsámolyon nyugodtak. Karcsú kezét az asztalon egy kis párnán tartotta és egy csinos lány buzgón manikűrözte. Bár meleg nap volt, a kandallóban erősen lobogott a tűz. Amikor Parker belépett, az előkelő perzsa meg sem mozdult, de különös, éjsötát szemei rámeredtek az idegenre. A manikűrös kisasszony egy pillanatra felnézett és ez a kis figyelmetlenség elég volt arra, Hogy az egyik karcsú ujj körömbőrét könnyen megsebezze. őrtnuz khán hevesen elhúzta a kezét és ellökte magától a lányt, aki a szerszámaival megrakott kis asztalba kapaszkodott, nehogy elessen. Az asztalka megingott és egy vizzel teli csésze leesett a szőnyegre. — Ostoba liba! — csendült meg őexcellenciájának nagyon dallamos hangja. — Felssbezte a kezemet. Menjen! A leány gyorsan becsomagolta szerszámjait egy kis táskába és sápadtan, sirástól vonagló ajkakkal kisietett a szobából. — Nos? — kérdezte Ormuz khán. Parker habozva vette le a doboz fedelét. — Nem kívánom, hogy a cipőn változtassanak. Csak azt akarom, hogy újból vegyenek mértéket a 1 lábamról, hogy végre megfelelő, jó cipőt kapjak. — Nagyon szívesen excellenciás uram! Parker a cipőt a dobozzal együtt a földre tette és belső zsebéből egy iv papírt, egy ceruzát és egy centimétert vett elő. — Szabadna kérnem, hogy a lábát erre a papírra tegye uram? Ormusz khán kedvetlenül emelte fel a lábát. — Tessék kérem levenni a papucsot! — Tessék — mondta a másik hűvösen, anélkül, hogy levette volna tekintetét Parkerről. — Óh bocsásson meg excellenciás uram! — dadogta a cipész. Térdreereszkedett és lehúzta a prémes papucsot a karcsú lábról, amely halvány eleíántcsontszinü volt és olyan szép volt a formája, mint egy női lábnak. A láb ráállt a papirosra és Parker meglehetős ügyetlenül megrajzolta a körvonalakat. Azután néhány mérést végzett és vastag ceruzájával jegyzeteket csinált. Valahányszor nem egészen tisz‘a utjai a keleti érzékeny bőrét érintették, ez észrevehetően összerezzent. — Tttlajdonképett — mondotta Parker — harisnyás lábról kellett volna mértéket vennem. — Csak egészen finom selyemharisnyát viselek. — Kérem, ahogy excellencíád parancsolja. A cipész összeszedte holmiját és menni készült. — Ugye, cipész — csendült fel a dallamos hang — készen lesz hétfőre? — Ha csak lehetséges. — Másképp nem is kell! A szemszédszobában az udvarias titkár várt. Látszólag más nem is volt a közelben és a hindu az Iparost kikisérte az előszobába és kint tóttá az ajtót. Amikor Parker lenn kiszállt a liftből, nagy zsebkendőjével megtörülte verejtékes homlokát. Az erőszakos jácint-illat egészen beleszivódott a ruhájába és a perzsa nőiesen csinos arcát juttatta az eszébe. A szemtelen boy hangja téritette magához: — Kidobták magát is? Maga már a harmadik lenne ma reggel. — Valóban? Ki volt a másik kettő? — Az egyik az a lány, aki minden reggel manikűrözi. Ép az előbb jött le bőgve. Aztán - •. — Eredj a dolgodra, Olivers! -- kiáltotta a hotelportás. — Addig fecsegsz, amig téged is ki fegmk dobni innen. (Folyt, köv.)