Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-10 / 313. szám
12. oldal SJICSMEGYEI WAPLO 1927. november 10. . * A komlószáriíás technikája A konilütcnnoyztís terjedésével természetesen a technikának is lépést kell tartani, annál is inkább, mert a komló minősége és ára és ezzel együtt az értékesítés lehetősége is elsősorban a technikai íclúo'gozástól, nevezetesen a szárítástól függ. Csak a helyesen és a szakszerűen szárított komló értékesíthető, míg a szakszerűtlenül kezelt és szárított komló értékesítése a legtöbbször majdnem lehetetlen. így tehát érthető és természetes, hogy a szárítókészülékek gyártása mennyi körültekintést és szaktudást igényel. A szuboticai Goldner Testvérek cég tulajdonosai évekig tartó külföldi tapasztalatok és alapos és tervszerű kísérletezések alapján ma oly komlószáritókat állítanak ch’5, amelyek a komlót sokkal értékesebbe teszik, mint az eddig használt szárítók. Ezeknek a szárítóberendezéseknek föelőnye abban all, hogy a sziták hergonyzott sodronyból készülnek és azok nincsenek, mint az eddigi szárítónál szegecselve, hanem vas közé vannak préselve és így rosták életképessége sokkal nagyobb is. Nagy előnye ezeknek a szárítóknak még az is, hogy a csövek elhelyezése a legújabb fütő és melegítő technikai szabályok alapján vannak elhelyezve 'és igy a fűtőanyagban is jelentős megtakarítás érhető el. A Goldner Testvérek gyárában készült komlóberendezéseket a gyakorlatban is a legnagyobb sikerrel alkalmazzák, amit legjobban bizonyítanak a lap más helyén közölt köszönőlevelek és elismerő nyilatkozatok. Az állam augusztusi adóbevétele. Beogradból jelentik: A pénzügyminisztérium hivatalos jelentése szerint július hónapban 122,789.499 dinár 79 para folyt be állami egyenes adó címén. Augusztusban 164,456.082 dinár 49 para, január 1-től augusztus 31-ig pedig 895,466.800 dinár 64 para. Két és félmilliárd takarékbetét Szlovéniában. Ljubljanából jelentik: A ljubljanai lapok statisztikája szerint Szlovéniában a takarékbetétek összege eléri a hafmadfélmiiliárdot. Szövetkeze-KR/tt JčVliM SRBS, HRVATA i SLOVENACA Niža Poijoprivredna SíoSarsko Ratarska Škoia U KRIŽEVCIMA Broj 1500-1927 % 28. kolovoza 1927. g. KRIŽEVCI Bizonytvány • Alólirott Igazgatóság által ezennel hivatalosan igazoltatik, hogy 1927. évi augusztus hó 28-án ezen iskola birtokán a HOFHERR - SCHRANTZ - CLAYTON - SHUTTLEWORTH cég „SELEKTOR11 vetómagtisztitó és osztályozó gépéve 1 próbák tartattak, melyek folyamán kitűnt, hogy a gép teljes pontossággal az egészséges, vetésre alkalmas magvakat egyenletes nagyság szerint elkülönitette, elkülönitette továbbá az őrlésre és élelmezési célokra szolgáló magvakat, mig minden idegen keveréketésszemetetteljeseneltávolitott. Ezen próbákon jelen volt a közép és alsó földmivelési iskola tanári testületé, élén A. Stiglió igazgatóval, számos polgár, és a környék birtokosai, valamint földmi vesei . Az igazgató megbizásábó1: Ing. M. DUBIĆ s. k. ,-7.; ~ "1 (f.h.) teknél cl van helyezve 1.100 nrllió, takarékpénztárakban 600 millió, más pénzintézetekben pedig 800 millió dinár. Ezzel az összeggel a szlovéniai pénzintézetekben levő takarékbetétek c'érttk háboruelőíti nívójukat. KINTORNA ■KJ O \ > V Párbeszéd az uccán a községi választások napján. — Hallja, milyen céljai vannak magának velem? — Nyugalom, nagysád. Hogy úgy mondjam, én pártonkivüli Programm alapján állok. — Kedves Vilmám — mondja a férj feleségének — annyit költöttéi az idén toaletteidre, hogy azoknak a könyvelése két könyvelőmet foglalkoztatta! Ez nem mehet igy tovább! Ezt a költséget én nem birom! — Nos jó: takarékoskodjunk! Mondj föl az egyik könyvelődnek! * Az apa megkövetelte kislányától, hogy játékait, m'után már nem játszik Velük, szépen rakja össze. Most is rászól: — Kislányom, a játékokat összeszedni. — Majd máskor, apukám, most már elfáradtam. i — Azonnal szedd össze. A kislány sirdogálva rendet csinál. Mikor elkészül, igy szól az édesapja: ' — Látod, kicsikém, mindig engedelmeskedni kell. Ha te jó vagy, én -is jó vagyok hozzád, ha te rossz vagy, én is rossz vagyok. A kislány könnyes szemmel bámul az apjára s szepogve mondja: — De hát íróért kell neked mindig engem utánozni? REGÉNY LÁNGNYELV IRTA: SAX ROHMER íl2> — Megérkeztünk! — szakította meg a csendet Mary Abingdon. Kiszálltak és Harley csakhamar megismerkedett az orvos feleségével, aki olyan kövér, vidám és beszédes volt, amilyen sovány, rideg és hallgatag a férje. Karjaiba zárta Maryt és fáradhatatlanul vigasztalta. — Vártunk kedvesem — mondotta. — .Tényleg oda akarsz menni? Mary Abingdon bólintott. Hátrahajtotta fátyolé* és Harley észrevette, hogy a szemei tele vannak künynyekkel. — Szeretném látni a virágokat — felelte. A szerencsétlenség óta az orvosnál lakott és ez a beszélgetés a szülői házra vonatkozott, ahonnan másnap temették Sir Abingdont. Harley látta, hogy jelenléte felesleges. — Azt hiszem, doktor ur, beszélni akar velem? — fordult az orvoshoz. — Várjam be az ön visszaérkezését? Mary Abingdonnak azonban külön véleménye volt. Kezét Harley karjára tette. — Kérem, jöjjön velünk Harley ur! Én is szeretnék még magával beszélni. Amikor néhány perccel később beléptek az Abingdon-ház halijába, Harley érezte, hogyan remeg a lány keze a karján, de amikor aggódva ránézett, Mary bátran mosolygott és már erősebben karolt a férfibe, hogy megnyugtassa. * Az első, ami Harleynak már az előszobában feltűnt. az egész lakást betöltő erős jácint-illat volt. Csakhamar felfedezte ennek az okát: a hatalmas virágcsokrok és koszorúk között, amelyek a szomszédos szobát, a hallt, sőt a könyvtárszobát is megtöltötték, jelentős helyet foglaltak el ezek az erős illatú virágok. A koszorúk tömege mögött most láthatóvá vált Hordettné kisírt arca és az öreg hölgy a maga régi divata köszönésével üdvözölte a látogatókat. Hordcttné észrevette azt a kérdő pillantást, amit Mary az egyik jácint-koszorúhoz tűzött névjegyre vetett és megszólalt: — Ezt a koszorút ép az előbb hozták. Ugye pompás? — igen, gyönyörű. Mary közelebb lépett és magával húzta Harleyt is. A névjegyről a férfi arcára pillantott, amely boszszüságot fejezett ki. — Ormuz khán hagyon kedves. Tegnap elküldte hozzám titkárát, hogy ha szükségem van rá, segítségemre legyen. Ezt a figyelmet pedig nem is vártam. A lány szemei elhomályosultak és mivel Harley azt hitte, hogy a hála könnyei jelennek meg szemeiben, görcsösen ökölbe szorította a kezét, ugy hogy szinte megfeszültek az izmai a karján, amelyet Mary Abingdon karjába fűzött. A lány meghatott mosollyal kérdezte: — Nem gondolja, hogy ez a virágküldemény nagyon megható figyelem Ormuz khántól? — Hogyne! — dörmögte Harley. Ekkor azonban Dr. Me. Murdock rosszalóan kühécselni kezdett .és a féltékeny detektív elégtétellel állapította meg magában, hogy a temetés után a lelkiismeretes skót bizonyára keresztkérdések pergőtüzét fogja zúdítani Maryre a tolakodó perzsa előkelőség személyével kapcsolatban Maga sem tudta, hogy miért, de a nehéz jácintillat ellenszenves volt neki. Régi gyanúja ismét feltámadt, ugy hogy a beszélgetésben való részvétele csak lakónikus válaszokra, szorítkozott. Haragja persze csak önmagát emésztette, mert tudta, hogs nincs semmi joga felelősségre vonni a lányt barátjai miatt vagy tanácsot adni neki, még kevéshbé megdorgálni Mégis elhatározta, hogy a veszélyre való tekintettel rábírja a derék orvost, hogy hasson oda minden befolyásával, hogy Marj' szakítsa meg ezt az ismeretséget, amely nemcsak, hogy nem kívánatos, hanem talán veszedelmes is lehet. Amikor nemsokára visszatértek az orvos lakására, Dr. Me. Murdock nem épen a legtapintatosabb módon maga hozta szóba a dolgot. Még mielőtt leülhettek volna, kifejezést adott rosszalásának. — Mary —■ kezdte, nem törődve feleségének titkos integetésével — ez talán nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy ilyen kényes ügyről beszéljünk, de mégis meg kell mondanom, hogy nem voltam túlságosan elragadtatva azoktól a pompás jácintoktól. Mary lassan felemelte a fejét és Harley meglepetésére, egyenesen hozzáfordult: — Talán magának is kellemetlen őexcellenciájának a figyelme? — kérdezte megbotránkozva. Harleyt zavarba hozta ez a kérdés. Mary valószínűleg észrevette, hogy neki is ellenszenves volt a virágküldemény és most kegyetlen örömet lelt abban, hogy figyelmeztesse a férfit, hogy nincs joga a kritikához. Ha most képes lett volna arra a nyugodt analizáslásra, amit máskor szokott alkalmazni pszichológiai problémák felderítésére, akkor talán örömet szerzett volna neki a lánynak az a vágya, hogy kínozza... — Attól tartok Mary kisasszony — felelte udvariasan — hogy a kérdés diszkrét természete nem engedi meg. hogy véleményemet nyilvánítsam. — Harley urnák igaza van — szólt Dr. Me. Murdock közbe. — De tudom, hogy magában teljesen igazat ad nekem. Feleségének a tekintete most már szemrehányó volt, de az orvos ezt szándékosan nem vette észre. — Mint édesapádnak legrégibb barátja, kötelességem Mary megállapítani, hogy idegeneknek nem illik ilyen kompromittáló módón kifejezést adni figyelmességüknek, különösen, ha egy súlyosan inégpróbáltatott családról van szó. — Oh — sóhajtotta Mary ingerülten. — Magának is ez a véleménye Harley ur? — Mint sokat tapasztalt embernek — erősítette meg a skót sötéten — valószínűleg ő is osztja a véleményemet. Az orvos végre megadta magát felesége könyörgő tekintetének. — Majd még visszatérek erre alkalmasabb időben, de ugy éreztem, hogy ennyit már ma előre kellett bocsátanom. Mary szemeiből könnyek törtek elő (Folyt, köv.)
