Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-10 / 313. szám

12. oldal SJICSMEGYEI WAPLO 1927. november 10. . * A komlószáriíás technikája A konilütcnnoyztís terjedésével ter­mészetesen a technikának is lépést kell tartani, annál is inkább, mert a komló minősége és ára és ezzel együtt az értékesítés lehetősége is elsősorban a technikai íclúo'gozástól, nevezetesen a szárítástól függ. Csak a helyesen és a szakszerűen szárított komló értékesít­hető, míg a szakszerűtlenül kezelt és szárított komló értékesítése a legtöbb­ször majdnem lehetetlen. így tehát ért­hető és természetes, hogy a szárító­­készülékek gyártása mennyi körülte­kintést és szaktudást igényel. A szuboticai Goldner Testvérek cég tulajdonosai évekig tartó külföldi ta­pasztalatok és alapos és tervszerű kí­sérletezések alapján ma oly komlószá­­ritókat állítanak ch’5, amelyek a komlót sokkal értékesebbe teszik, mint az ed­dig használt szárítók. Ezeknek a szá­rítóberendezéseknek föelőnye abban all, hogy a sziták hergonyzott sod­ronyból készülnek és azok nincsenek, mint az eddigi szárítónál szegecselve, hanem vas közé vannak préselve és így rosták életképessége sokkal nagyobb is. Nagy előnye ezeknek a szárítóknak még az is, hogy a csövek elhelyezése a legújabb fütő és melegítő technikai szabályok alapján vannak elhelyezve 'és igy a fűtőanyagban is jelentős meg­takarítás érhető el. A Goldner Testvérek gyárában ké­szült komlóberendezéseket a gyakor­latban is a legnagyobb sikerrel alkal­mazzák, amit legjobban bizonyítanak a lap más helyén közölt köszönőlevelek és elismerő nyilatkozatok. Az állam augusztusi adóbevétele. Beogradból jelentik: A pénzügyminisz­térium hivatalos jelentése szerint jú­lius hónapban 122,789.499 dinár 79 pa­ra folyt be állami egyenes adó címén. Augusztusban 164,456.082 dinár 49 para, január 1-től augusztus 31-ig pedig 895,466.800 dinár 64 para. Két és félmilliárd takarékbetét Szlo­véniában. Ljubljanából jelentik: A ljub­ljanai lapok statisztikája szerint Szlo­véniában a takarékbetétek összege el­éri a hafmadfélmiiliárdot. Szövetkeze-KR/tt JčVliM SRBS, HRVATA i SLOVENACA Niža Poijoprivredna SíoSarsko Ratarska Škoia U KRIŽEVCIMA Broj 1500-1927 % 28. kolovoza 1927. g. KRIŽEVCI Bizonytvány • Alólirott Igazgatóság által ezennel hivatalosan igazoltatik, hogy 1927. évi augusztus hó 28-án ezen iskola birtokán a HOFHERR - SCHRANTZ - CLAYTON - SHUTTLEWORTH cég „SELEKTOR11 vetómagtisztitó és osztályozó gépéve 1 próbák tartattak, melyek folyamán kitűnt, hogy a gép teljes pontossággal az egészsé­ges, vetésre alkalmas magvakat egyenletes nagyság szerint elkülönitette, elkülöni­­tette továbbá az őrlésre és élelmezési cé­lokra szolgáló magvakat, mig minden idegen keveréketésszemetetteljeseneltávolitott. Ezen próbákon jelen volt a közép és alsó földmivelési iskola tanári testületé, élén A. Stiglió igazgatóval, számos polgár, és a környék birtokosai, valamint föld­mi vesei . Az igazgató megbizásábó1: Ing. M. DUBIĆ s. k. ,-7.; ~ "1 (f.h.) teknél cl van helyezve 1.100 nrllió, ta­karékpénztárakban 600 millió, más pénz­intézetekben pedig 800 millió dinár. Ez­zel az összeggel a szlovéniai pénzin­tézetekben levő takarékbetétek c'ér­­ttk háboruelőíti nívójukat. KINTORNA ■KJ O \ > V Párbeszéd az uccán a községi válasz­tások napján. — Hallja, milyen céljai vannak ma­gának velem? — Nyugalom, nagysád. Hogy úgy mondjam, én pártonkivüli Programm alapján állok. — Kedves Vilmám — mondja a férj feleségének — annyit költöttéi az idén toaletteidre, hogy azoknak a könyvelé­se két könyvelőmet foglalkoztatta! Ez nem mehet igy tovább! Ezt a költsé­get én nem birom! — Nos jó: takarékoskodjunk! Mondj föl az egyik könyvelődnek! * Az apa megkövetelte kislányától, hogy játékait, m'után már nem játszik Velük, szépen rakja össze. Most is rászól: — Kislányom, a játékokat össze­szedni. — Majd máskor, apukám, most már elfáradtam. i — Azonnal szedd össze. A kislány sirdogálva rendet csinál. Mikor elkészül, igy szól az édes­apja: ' — Látod, kicsikém, mindig engedel­meskedni kell. Ha te jó vagy, én -is jó vagyok hozzád, ha te rossz vagy, én is rossz vagyok. A kislány könnyes szemmel bámul az apjára s szepogve mondja: — De hát íróért kell neked mindig engem utánozni? REGÉNY LÁNGNYELV IRTA: SAX ROHMER íl2> — Megérkeztünk! — szakította meg a csendet Mary Abingdon. Kiszálltak és Harley csakhamar megismerkedett az orvos feleségével, aki olyan kövér, vidám és be­szédes volt, amilyen sovány, rideg és hallgatag a fér­je. Karjaiba zárta Maryt és fáradhatatlanul vigasz­talta. — Vártunk kedvesem — mondotta. — .Tényleg oda akarsz menni? Mary Abingdon bólintott. Hátrahajtotta fátyolé* és Harley észrevette, hogy a szemei tele vannak küny­­nyekkel. — Szeretném látni a virágokat — felelte. A szerencsétlenség óta az orvosnál lakott és ez a beszélgetés a szülői házra vonatkozott, ahonnan más­nap temették Sir Abingdont. Harley látta, hogy je­lenléte felesleges. — Azt hiszem, doktor ur, beszélni akar velem? — fordult az orvoshoz. — Várjam be az ön visszaérke­zését? Mary Abingdonnak azonban külön véleménye volt. Kezét Harley karjára tette. — Kérem, jöjjön velünk Harley ur! Én is szeret­nék még magával beszélni. Amikor néhány perccel később beléptek az Abing­­don-ház halijába, Harley érezte, hogyan remeg a lány keze a karján, de amikor aggódva ránézett, Mary bátran mosolygott és már erősebben karolt a férfibe, hogy megnyugtassa. * Az első, ami Harleynak már az előszobában fel­tűnt. az egész lakást betöltő erős jácint-illat volt. Csakhamar felfedezte ennek az okát: a hatalmas vi­rágcsokrok és koszorúk között, amelyek a szomszédos szobát, a hallt, sőt a könyvtárszobát is megtöltötték, jelentős helyet foglaltak el ezek az erős illatú virágok. A koszorúk tömege mögött most láthatóvá vált Hor­­dettné kisírt arca és az öreg hölgy a maga régi di­vata köszönésével üdvözölte a látogatókat. Hordcttné észrevette azt a kérdő pillantást, amit Mary az egyik jácint-koszorúhoz tűzött névjegyre vetett és megszó­lalt: — Ezt a koszorút ép az előbb hozták. Ugye pom­pás? — igen, gyönyörű. Mary közelebb lépett és magával húzta Harleyt is. A névjegyről a férfi arcára pillantott, amely bosz­­szüságot fejezett ki. — Ormuz khán hagyon kedves. Tegnap elküldte hozzám titkárát, hogy ha szükségem van rá, segít­ségemre legyen. Ezt a figyelmet pedig nem is vártam. A lány szemei elhomályosultak és mivel Harley azt hitte, hogy a hála könnyei jelennek meg szemei­ben, görcsösen ökölbe szorította a kezét, ugy hogy szinte megfeszültek az izmai a karján, amelyet Mary Abingdon karjába fűzött. A lány meghatott mosollyal kérdezte: — Nem gondolja, hogy ez a virágküldemény na­gyon megható figyelem Ormuz khántól? — Hogyne! — dörmögte Harley. Ekkor azonban Dr. Me. Murdock rosszalóan kü­­hécselni kezdett .és a féltékeny detektív elégtétellel állapította meg magában, hogy a temetés után a lelki­­ismeretes skót bizonyára keresztkérdések pergőtüzét fogja zúdítani Maryre a tolakodó perzsa előkelőség személyével kapcsolatban Maga sem tudta, hogy miért, de a nehéz jácint­­illat ellenszenves volt neki. Régi gyanúja ismét fel­támadt, ugy hogy a beszélgetésben való részvétele csak lakónikus válaszokra, szorítkozott. Haragja per­sze csak önmagát emésztette, mert tudta, hogs nincs semmi joga felelősségre vonni a lányt barátjai miatt vagy tanácsot adni neki, még kevéshbé megdorgálni Mégis elhatározta, hogy a veszélyre való tekintettel rábírja a derék orvost, hogy hasson oda minden be­folyásával, hogy Marj' szakítsa meg ezt az ismeret­séget, amely nemcsak, hogy nem kívánatos, hanem talán veszedelmes is lehet. Amikor nemsokára visszatértek az orvos lakásá­ra, Dr. Me. Murdock nem épen a legtapintatosabb módon maga hozta szóba a dolgot. Még mielőtt leül­hettek volna, kifejezést adott rosszalásának. — Mary —■ kezdte, nem törődve feleségének tit­kos integetésével — ez talán nem a legmegfelelőbb pil­lanat arra, hogy ilyen kényes ügyről beszéljünk, de mégis meg kell mondanom, hogy nem voltam túlsá­gosan elragadtatva azoktól a pompás jácintoktól. Mary lassan felemelte a fejét és Harley meglepe­tésére, egyenesen hozzáfordult: — Talán magának is kellemetlen őexcellenciájá­nak a figyelme? — kérdezte megbotránkozva. Harleyt zavarba hozta ez a kérdés. Mary való­színűleg észrevette, hogy neki is ellenszenves volt a virágküldemény és most kegyetlen örömet lelt abban, hogy figyelmeztesse a férfit, hogy nincs joga a kriti­kához. Ha most képes lett volna arra a nyugodt ana­­lizáslásra, amit máskor szokott alkalmazni pszicholó­giai problémák felderítésére, akkor talán örömet szer­zett volna neki a lánynak az a vágya, hogy kínozza... — Attól tartok Mary kisasszony — felelte udva­riasan — hogy a kérdés diszkrét természete nem en­gedi meg. hogy véleményemet nyilvánítsam. — Harley urnák igaza van — szólt Dr. Me. Mur­dock közbe. — De tudom, hogy magában teljesen iga­zat ad nekem. Feleségének a tekintete most már szemrehányó volt, de az orvos ezt szándékosan nem vette észre. — Mint édesapádnak legrégibb barátja, köteles­ségem Mary megállapítani, hogy idegeneknek nem il­lik ilyen kompromittáló módón kifejezést adni figyel­mességüknek, különösen, ha egy súlyosan inégpróbál­­tatott családról van szó. — Oh — sóhajtotta Mary ingerülten. — Magának is ez a véleménye Harley ur? — Mint sokat tapasztalt embernek — erősítette meg a skót sötéten — valószínűleg ő is osztja a véle­ményemet. Az orvos végre megadta magát felesége könyör­gő tekintetének. — Majd még visszatérek erre alkalmasabb idő­ben, de ugy éreztem, hogy ennyit már ma előre kel­lett bocsátanom. Mary szemeiből könnyek törtek elő (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents