Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-10 / 313. szám

KÖZGAZDASÁG!

BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE

Várhaté^e túltermelés?

Igaz-e, hogy a világ ismét átsikamlik a túltermelésnek olyan korszakába, mint amilyent Európa és Amerika már átéltek a háborút megelőző tiz éven keresztül? Több tény teszi jogossá ezt a feltevést.

A szénben való szükségnek, amely a világot a háború folyamán és a béke első esztendejében kínozta, most már vége. A hosszantartó angol sztrájk a múlt esztendőben olyan túltermelést idézett elő, amelyet mindenütt éreznek, Mert hogy pótolják azt a százhúsz millió tonna angol szenet, amit a sztrájk kivont a világpiacról, az amerikai a francia és a német bányák megnövelték termelésüket. És nem csökkentették akkor sem, amikor az angol bányák ismét megkezdték a munkát, ennek a következménye aztán az, hogy a régi és az uj termés elárasztja az összes piacokat, az árak zuhannak, a bányák pedig arra kényszerülnek, hogy az elkeseredett versenyt fölvegyék.

A petróleumtermelés hat hónap óta jobban megnőtt Amerikában, mint azt az egész világ szükségletei kívánják. A petróleum-részvénytársaságok összes gyűlései visszhangoznak a panasztól és a börzék megrémült aggodalommal szemlélik' a folyékony tüzelőanyag legközelebb .várható jövőjét. Ä gabona- és gyapotárak is estek, mert állandóan növekszenek a szükségleteket felülmúló termelés eladási nehézségei. A gyapot is teljesen lezuhant, csak mostanában emelkedtek kissé az árak.

A szén, a petróleum, a gyapot, azt mondhatnánk, alapvető árucikkek. Ma felülmúlják a keresletet, előrelátható,' hogy á túltermelés általánossá lesz és az összes fogyasztási cikkek árai többékevésbé esnek. Az olcsóságot, amit tíz esztendő óta az összes családfők és gazdák szüntelenül hiába követeltek a kormányoktól, most nagylelkűen megcsinálja a termelésnek ez a természetes játéka. Azok, akik tiz esztendőn keresztül sírtak az olcsóság után s átkozták a drágaságot, mint a mindennapi életnek leggonoszabb csapását, vájjon meg vannak-e elégedve most, hogy kívánságuk végre teljesüi?

A túltermelés a bőséget akarja jelenteni. A bőség pedig annyit akarna jelenteni, hogy könnyebb a megélhetés mindenkinek, jelentené tehát az egyetemes jólétet, ha a világ dolgai a józan ész követelményeivel állandóan összhangban volnának. Ámde a világ dolgai gyakran szövevényesek, szeszélyesek s olyan személyek meg érdekek kormányozzák őket, amelyek nem értik meg egymást. Az igazság az, hogy a mr.1 világ jól érzi magát, de ugyanakkor szenved is a bös; gi időszak, miatt. Mert ha valaki örül, akkor van olyan is, aki szenved miatta. A gyárosok, kereskedők, a munkások sin vük; a közalkalmazottak, az intelligencia. a középosztálybeliek, szóval azok, akik a szerény fix jövedelemből élnek, örülnek neki.

Könnyen megérhető, hogy az ipari vállalkozók, a kereskedők bőségesen és jóval könnyebben tesznek szert haszonra, ha az árak magasak, amikor a piac nincs túlságosan megtelitve és a kereslet nagyobb mértékű, mint a termelés. Az ilyen időszakokban a haszon nagyobb, amellett könnyű; a verseny, vagyis az eladásra fordított erőfeszítés kisebb mértékű. De ugyanez a dolog érvényes a munkásokra is, mert hiszen az <S munkabéreik nagyon ingadozóak,

Irta: Guglfelmo Ferrero

könnyen növelhetők vagy csökkenthe-! tők. Ha az ipar a keresletnek csak nagy erőfeszítéssel tud eleget tenni, ha nagy | áron ad el és sokat nyer s kénytelen j fokozottan termelni, — nincs figyelem- i mel a munkabérekre. A munkások ilyenkor könnyen tudják emelni munkabéreiket, úgyhogy az felülmúlja a megélhetés költségeit; ilymódon javítani tudnak állapotukon. Ezt láttuk a háború folyamán.

Most már az ellenkező esetben, a túltermelés korában, az ipar, minthogy kénytelen a túltelített piacokon olcsón eladni, keveset nyer, ezért nagyon szűkkeblű lesz a munkáskezekkel szemben; csökkenti a munkát és a munka jutalmát, amennyire csak lehet. A munkások pedig alacsonyabb munkabéren kénytelenek szembenézni a munkanélküliség hosszabb-rövidebb időszakaival. Jóllehet az árucikkek ára csökkent, könnyen megtörténik, hogy a munkabérek sokkal jobban csökkennek mint a megélhetés költségei, ilyenmódon a munkás annak ellenére, hogy az árak estek, kénytelen szűkösebben élni, mint a drágasági időszak alatt.

Ellenkező helyzetben vannak a középosztálybeliek, az ' alkalmazottak, az inteiektiieliék és a kistökések. Az ö fizetésük és jövedelmeik állandóbbak, lévén; j mint a munkások munkabéréi, kevésbé j és nehezebben növekednek az általános'

I jólét idején, de viszont kevésbé és las- I sabban csökkennek a túltermelés, és, a i munkanélküliség korában. Innen van, hogy a drágasági periódusban és az iparra nézve kedvező korszakban, mint I amilyen 1914-ben kezdődött, a nélkülö- I zések korszakát élik a középosztálybe! lick, akik, minthogy fizetéseiket és jö- I védelmeiket nem tudják a magasabb ár! nívóhoz alkalmazni, kénytelenek csökkenteni igényeiket. Ellenkezőleg: a túltermelés időszaka, mint amilyen most látszólag kezdődik, ,a fölemelkedés időszakát jelenti ezeknek az osztályoknak, minthogy a megélhetés költsége egyre jobban és gyorsabban csökken, mint az ő fizetéseik vagy jövedelmeik, ami viszonylagos megkönnyebbülés számukra.

Megfordul-e vájjon meg egyszer a szerencse kereke? A helyzet, amely 1914 óta mostanig megszilárdultnak lát; szott. most egyszerre felborul? 1914 óta többé-kevésbé minden országban, mialatt az élet drágult, és a munkások, a parasztok, az ipari vállalkozók, a kereskedők gazdagodtak, tivornyázták s növelték a íényüzést, — az alkalmazottak, a tanárok, az irók, a tudomány.emberei és a kistőkés szűkös, életre vojíak kárhoztatva; hacsak bele nem zuhantak a nyomorba. Ha mostan a túltermelésnek eléggé hosszú időszaka kezdődik, a világ olyan folyást vesz, amely az 1900-tól 1914-ig terjedő korszakhoz hasonló. A megélhetés költsége csökkent; az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem kénytelen sokat dolgozni és szerény jövedelemmel megelégedni; lehetetlen lesz most már néhány esztendő alatt horribilis vagyonra szert tenni; a munkásoknak meg kell elégedniük a szerényebb munkabérrel és a középosztálybeliek ismét meglelik, legalább részben, azt a könnyebb életet és nyugalmat, amelyet elértek a XX. század első tiz esztendejében, amely az ő aranykoruk volt.

Tehát a szerencse utolsó filvirradásának vagyunk-e ma tanúi? Kívánatos volna ez legalább Európában és főképen

politikai okokból. A középosztály az, amely a mai civilizációhoz a legtöbb részt adta, amely legtevékenyebb, legműveltebb, kormányozza az államot, igazgatja az ipart, a bankokat, fenntartja a kulturális hagyományoknak minden formáját: művészetet, tudományt, irodalmat és a szabad foglalkozásokat. Ha a középosztály tönkremegy és ha képtelenné válik arra a felkészültségre,

szövetségének 1926-ról szóló most megjelent terjedelmes jelentése nagy figyelmet szentel az agrárreform kérdésének.

— Legőszintébb meggyőződésünk szerint, — mondja árjelentés, — a Vüjdä'ság és Szerémség elszegényedésének €ft>.®82 'A* iftráiasltó. ^aióttrhékban,'' a rossz közigazgatásban és más egyéb romboló • körülmény mellett, a szerencsétlenül keresztülvitt a.gr árreformban látjuk. A Vajdaság számos községében az agrárreíorm volt az egyetlen okozója annak, hogy a községi terhek hihetetlen és elviselhetetlen magasságra szöktek fel. De az agrárreíorm ettől függetlenül is az egész gazdasági életre negativ hatású volt. Minden agrárreform legfőbb aiapeivének kell lenni, hogy az ország megmüveletlen és kultúrálatlan földterületeit produktívvá tegye, hogy ezáltal a föld termőképessége és ezen a réven a nemzeti vagyon értéke megnövekedjék.

A jugoszláv agrárreform épp az ellenkező utat választotta és a legjobban megművelt és a legértékesebb földeket osztotta szét az agrárérdekeltek között, noha hatalmas és beláthatlan területek, — megmüveletlen földdel, — álltak rendelkezésére, Annak az igazolására, hogy Jugoszláviában hatalmas megmüveletlen területek vannak, szolgál az a statisztika, amely adatokat szolgáltat az ország produktiv és unproduktiv területeiről.

— Észak-Szerbiában 4,995.000 hektár földterület van, ebből 2,798.835 hektár (56%) produktiv, 2,196.165 hektár (44%) inproduktiv. Déiszerbiában 4,557.200 hektárból 1,839.627 hektár (40.4%) produktív és 2,717.573 (59.6%) hektár inproduktiv. Horvátországban 4,378.000 hektárból 4,061.274 hektár (92.9%) produktiv, mig 317.526 megmüveletlen (7.1%). Boszniában 5,119.900 hektárból 5,079.769 hektár (99.2%) produktiv és csak’40.131 hektár (0.8%) inproduktiv. A Vajdaságban 1,970.200 hektárból 1,941075 hektár (98.5%) produktiv és 29.125 hektár (1.5%) inproduktiv. Szlovéniában 1,619.700 hektárból 1,533.790 (94.8%) hektár produktiv és 85.910 hektár (5.5%) inproduktiv. Dalmáciában 1,272.900 hektárból 1,093.732 hektár (85.9%) produktív és 179.168 hektár (14.1%) inproduktiv. Végül Montenegróban 966.800 hektárból 262.728 hektár (27.2%) produktív és 704.072 hektár (72.8%) inproduktiv. Összesen Jugoszlávia 28,880.500 hektár

amire feladatának betöltéséhez szüksége van, ha megrontja a korrupció, ha elkeseríti a forradalmi szellem, akkor az állam, az ipar, a társadalom elsorvadnak és vége van annak a műhelynek, ahol az ö legjobb szerszámjaik készülnek, végül a nép legjobb vezetőit és legjobb tanítómestereit, elveszíti.

Ez a veszedelem fenyegeti Európát. Ez az a legnagyobb csapás, amit az elmúlt esztendők háborúi és forradalmai előidéztek. Ha túltermelési időszak ezt a veszélyt s ezt a fenyegető romlást elhárítaná, az a sorsnak igazi jótéteménye volna.

területéből 18,610.830 hektár (74.8%) megművelt és 6,269.670 hektár (25.2%) megmüveletlen.

— Ebből a statisztikából kitűnik, hogs azokban a tartományokban, ahol kataszter van, igen kevés megmüveletlen ‘*föld vart, viszont Észak- és Délszerbiábári és- Montenegróban, ahol nincsenek (Jcataszfáhek, hátalmás területek megmüveietlenek. Ha Bosznia és Hercegovina és a krasztos Dalmácia területén csak

0.8, ilietve 14.1% megmüveletlen föld van, akkor Észak- és Délszerbia és Montenegró hatalmas megmüveletlen területeiről is fel kell tételezni, hogy azok sem lehetnek annyira rosszak, hogy 44,59.6 és 72.8% abszolút megmüveietjen. területtel birnak. Ha eddig ezeket a hatalmas megmüveletlen területeket nem vonták bele a megmüvelési akcióba, akkor az agrárreformnak lett volna kötelessége azokat a kultúra számára meghódítani és azáltal országunk agrártermelését fokozni.

— Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy Szerbiában és Montenegróban a környezet, az éghajlat és kulturviszanyok jobban megfeleltek voina a Vajdaságban elhelyezett telepesek többségének, mert a Vajdaságban és a Szerémségben letelepített kolonisták, itt nem birják el az éghajlatot és ez oka annak, hogy soraikban ijesztő mértékben pusztít a tüdövész. Azokivül ezek a telepesek, akik csak a legprimitívebb földművelést ismerik, nem vehetik fel a versenyt az itteni földmivelőkkel.

— A földosztásnál nem közérdekű szempontok, hanem pártérdekek domináltak. Tisztán pártérdekből számtalan esetben revideálták a már elvégzett földosztást és ennek gyakran az lett a következménye, hogy egyes agrárérdekelteket közvetlen az aratás előtt kikergettek a földjükről, amelyet egész éven át megműveltek.

— A jogbizonytalanság folytán az agráreíorm alá eső földek megművelése, csak felületesen történt. Nem szabad elfelejteni, hogy több, mint 900.000 hold agrárföldet évek óta nem trágyáztak és hogy ezeknek a hozadéka a többi földekhez képest 40—50%-kal kisebb, mint azoké a földeké, amelyek állandóan egy kézben voltak. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez a 40—50%-nyi jövedelemcsökkenés 700—800 dinárnak felel meg holdanként, akkor 900.000 holdnál, ez az összeg 700 milli dinárra rúg. Ez a veszteség jelentékenyen leapadna, ha az agrárkérdést egyszer

Á vajdasági bankok szövetsége az agrárreíorm alapvető hibáiról

Jugoszláviában 25,2 százalék terület még megmüveletlen Egy öiiagu mumrá c^a'ád kenyere havonta 300 dinárral drágább, mint a háború előtt

A vajdasági bankok és pénzintézetek