Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-07 / 279. szám

12 OLDAL * ARA Vf2 DINAR Poštarina plaćenau götovoml j^ii XXVI8I. évfolyam. Szubotica, 1827. PÉNTEK, október 7. 279. széf Telefon: Kiadóhivatal »-«8 Szerkesztőség 8—10, 8-52, 37«. . Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály, Szubotica ’’ Megjelenik mindennap reggel, finnen ntán és hétfőn Is. Előfizetés! ár negyedévre W5 dja, ZmaJ Jovfn ^ 3 (Minerva palota) Uj külpolitika Az angol flotta a Földközi-tenge­ren gyakorlatozik, Chamberlain Pri­mo de Riverát látogatta meg, úgy látszik, a nagyhatalmak leültek ját­szani a Földközi-tenger monumen­tális sakktáblája mellé. A Földközi-tenger az emberiség bölcsője, de mintha az emberiség bölcsője most jövendő háborúk vér­ben fogant csecsemőjét ringatná. Van olyan történeti felfogás, mely a vi­lágháború előkészítésének egyik leg­főbb okát a Földközi-tenger uralmá­ra való törekvésben látja. A Föld­közi-tenger asztala mellé különös csoportosulásban könyököltek le a hatalmak. Az asztal nyugati sarkára a franciák telepedtek le, középrészét az olaszok foglalták le a maguk szá­mára, de az asztalhoz vezető két utat, — Gibraltárt és Szuezt, — az angolok tartják megszállva s övék Cyprus és Málta is: két gazdag auf­­satz a világpolitika menzá-ján. Ezek a nagyhatalmak, a nagyétvágyú ven­dégek. De az asztal mellett szerény­­kedig Görögország is, egyelőre' (rossz gyomorral, de hatalmas ét­vággyal, ott van Törökország is, a •.világtörténelem konyhájának gyo­­morbetege, ott ül kifogástalan frakk­ban, de kés és villa nélkül Spanyol­­ország is és ne tagadjuk, mi is teljes joggal ülünk az asztal mellé a sza­­loniki székbe. Ki fog itt lakmározni és kinek költségére megy a dinom­­dánom? Az elmúlt évben — emlékezünk Livomóra, — az angol külügymi­nisztert, »a világ legelegánsabb mo­noklijának viselőjét«, Mussolini fo­gadta csatahajóján. Most Barceloná­ba ment szórakozni Chamberlain s Primo de Rivera gondoskodott a szórakozás kellemességeiről. A je­lek azt mutatják, hogy Anglia az Olaszországgal kötött próbaházas­ságát — minden politikai szövetség próbaházasság: pactum contra bo­­nos mores, — kezdi terhesnek talál­ni s más szerető karjában keres vi­gasztalást. Ennek a látogatásnak vannak ugyanis előzményei is, me­lyek mind egyetlen céltudatosan ki­jelölt irányra mutatnak. Ez év tava­szán a walesi herceg látogatta meg Spanyolországot s ugyanekkor mó­dosították az angol-spanyol keres­kedelmi szerződést. A látogatás te­hát csak barátságos nyugtázása volt a kerekedelmi szerződéssel megte­remtett közeledésnek. A nyáron a spanyol király viszonozta a trónörö­kös látogatását s mindezt most be­tetőzte Chamberlain látogatása. A francia-olasz ellentétek állandósága! mellett még Anglia sem tud, talán már nem is akar, ugyanegy időben ugyanegy melegséggel barátkozni Franciaországgal és Mussolinivel. A szovjet elleni angol politikának nél­külözhetetlen segítséget jelent a francia diplomácia, a Tangertől Shanghaiig nyúló fronton a francia segédcsapatok jelentik a legfőbb tá­mogatást. Az angol diplomácia nem mondhat le a Földközi-tenger mel­lett megszerzeett pozíciójáról s ha Olaszországot kénytelen elejteni, uj támaszról is kénytelen gondoskodni. S most Spanyolországban »pihen« az angol külügyek irányitója. Bennünket, a mi külpolitikánkat a legközvetlenebbül érdekli az a nagy átcsoportosulás, amely most megy végbe a Földközi tenger hatalmi szférájában. A Földközi-tenger fe­letti uralom nem közömbös az adriai partvidék népeire sem. A mi nagy külpolitikai ellenfelünk Olaszország volt és Olaszország maradt minden barátsági szerződés és barátsági nyilatkozat után is. Megnyugvással és megkönnyebbüléssel nézhetjük azt az átcsoportosulást, mely Olasz­országot ' meg fogja fosztani Anglia támogatásának erejétől és tekinté­lyétől. A mi országunk külpolitikai súlya annyit fog emelkedni, mint amennyit vészit jelentőségéből a nemzetközi életben Mussolini állás­foglalása. A »mare nostrum« Musso­lini teljesületlen álma marad s az a vereség, amit az olasz diplomácia a Földközi-tengeren szenved, csökken­teni fogja erejét, tekintélyét és be­folyását az Adrián is. Spanyolország már részesévé vált az angol-francia politikai szövetségnek, úgy gondol­juk, elérkezett annak is az ideje, hogy mi a kisantantban elfoglalt po­zíciónk teljes fenntartásával s az an­gol-francia szövetséghez való köze­ledéssel megerősíthessük pozíciónkat a világpolitikában s az adriai ten­geren. A helyzet rendkívül kedvező, szin­te önként adatott, külpolitikai sike­rek elérésére. A jelek szerint a kor­mányunknak nemcsak érzéke van az adottságok előnyeinek kihasználásá­ra, de van bátorsága és lélekjelenléte a kezdeményezésre is. A világpoli­tika konstellációja ritka kedvező alkalmat nyújt külpolitikai semleges­ségünknek termékeny és teremtő aktivitássá való átváltoztatására. Nem lehet ezt az alkalmat elmulasz­tani nemcsak azért nem, mert az or­szág tekintélyét és erejét lehetne ál­tala növelni, hanem azért sem, mert páratlan lehetőség kínálkozik a béke megerősítésére is. Viharos Jelenetek közt választották meg a parlament igazoló bizottságát Az ellenzék hevesen tiltakozott az ellen, hogy dr. Perics Ninkó elnök részt vegyen a szavazásban — Pernar Radics-párti összetépte az elnök szavazó­­céduláját és ezért három ülésről kizárták — Radics István tévedésből íorkon­­ragadta Pernart — Kokanovics íö dmüvespárti képviselőt rendzavarás miatt szintén kizárták három ülésről — Az igazoló-bizottság Szubotics Nikolát választotta meg elnökévé A radikálisok sürgetik a demokraták maga­tartásának végleges tisztázását Beogradból jelentik: A parlament csü­törtöki ülése délelőtt tiz órakor kezdő­dött. Az ülés napirendjén az igazolóbi­zottság megválasztása szerepelt. A kép­viselők csaknem teljes számban jelentek meg az ülésen, a kormány tagjai közül azonban az ülés elején csak kevesen voltak a teremben. A többiek a minisz­terelnök szobájában tartózkodtak és a stipi gyilkosság által előállott helyzetről tanácskoztak. Az ülésen a jegyzőkönyv felolvasása után Vujics Dimitrije földmivespárti képivsető kér szót és tiltakozik a ház­szabályok megsértése ellen. — A második szakasz szerint — mondja Vujics — a parlament első ülé­sének elnökéül a legidősebb képviselőt kell megválasztani. Kobasica ur azno­­ban olyan személyt hozott javaslatba, akiről kiderült, hogy nem a legidősebb tagja a parlamentnek. Ez a házszabályok megsértése, ami ellen tiltakozom. Az első ülésen, amelyen az igazság, a becsület és rendnek irányát kell megszabnia olyan személy elnökölt, akinek ehhez nem volt joga, mert nem volt a parla­ment legidősebb tagja. Kobasica: Sohasem volt szokás, hogy születési bizonyítvánnyal igazolják, ki a legidősebb. Közbekiáltások: Hát mivel igazolják? Kobasica: Azt hiszem, hogy a legna­gyobb szolgálatot éppen Paszaricsnak tettem azzal, hogy nem kellett elnököl­nie. (.Nagy lárma). Pasics a legutóbbi parlamentekben mindig a legidősebb képviselő volt, de senkinek sem jutott eszébe, hogy őt javasolja korelnöknek. Mindig a többség dönt a korelnök sze­mélye tekintetében. Popovics titkár kijelenti, hogy nem fogadja el Vujics megjegyzéseit a jegy­zőkönyvhöz. Pérics elnök szavazásra teszi fel a kérdést, hogy ki fogadja el Vujics he­lyesbítését. Az ellenzék feláll, hogy a javaslat ellen szavazzon. Az elnök erre megállapítja, hogy a többség ülve maradt, és igy a parlament a jegyzőkönyvet tu­domásul vette. Szavazás izgalmas jelenetek közt Rátérnek ezután a napirendre: az iga'­­zolóbizottság megválasztására. A névszerinti szavazás nagy lár­mával folyik. Néhány képviselő szavazása alkalmával heves jelenetekre kerül a sor. Amikor dr. Perics Ninkó nevét olvassák, Perics, aki elnököl, szavazni akar. Perics sza­vazása azért fontos a radikálisoknak, mert három helyen választották meg, tehát három szavazata van. — A házszabályok 12. szakasza ér­vényben van! Nem szavazhat! — ki­áltják az ellenzéken. (A szakasz sze­rint az elnöklő nem vehet részt a vi­tákban és nem szavazhat.) Az ellenzék­ben nagy zaj tör ki. — Botrány, nyílt házszabdlysértés! Pribicsevics és Krajacs Szavics köz­egészségügyi miniszterrel folytatnak. ! heves szócsatát. Korosec az elnöki emelvényhez megy és magyaráz vala- I mit Pericsnek, aki mindenáron szavaz­ni akar. Különösen nagy a tumultus a szava- i zóurna körül, ahol a szavazatokat az j ellenzék bizalmiférfiai is ellenőrzik, köz­tük dr. Pernár Radics-párti. Az elnöki csengő állandóan szól. Dr. Pernár tenyerével befedi az ur­na nyilasát és megakadályozza a szavazást a radikálisok viszont mindenképen le­hetővé akarják tenni, hogy Perics Nin­­ko leszavazzon. A nagy lárma több mint negyedóráig tart, végre Perics látszólag belenyugszik abba, hogy nem szavazhat, és elrendeli, hogy folytassák a szava­zást, A szavazás tovább folyik rendkí­vül izgatott hangulatban. Amikor a sza­vazás véget ér, Pernár magához veszi az urnát, szorosan átöleli és felteszi az el­nöki asztalra. hogy ott megszámlálják a szavazato­kat. Perics elnök azonban a szavazatok megszámlálása előtt ismét szót emel és kijelenti, hogy legalább egy szava­zathoz joga van. Ez ellen azonban az ellenzék energikusan tiltakozik. — A szavazás le van zárva — kiáltják az ellenzéken. — Most már nem szavaz­hat, mégha volna is szavazati joga. Ön megsérti az alkotmányt és a házszabá­lyokat. (Óriási zaj.) Pecsics Dragutin demokrata a terem felső végéről, kezében a házszabályok­kal, szólásra jelentkezik. Közel öt percig tart, mig a nagy tumultusban a szónoki emelvényhez ér, szóhoz azonban nem jut. Félóráig áll az emelvényen és var­ja, hogy megszűnjön a vihar. Ez azonban nem történik meg és végül is Davidovics Ljuba lép a szónoki emelvényhez, kézenfogja Pecsi­­cset és a demokrata padokba ve­zeti. Az ellenzék élénken megéljenzi és meg­tapsolja Davidovicsot. Majd Perics el­nök szava hallatszik ki a zajból: — Az elnöknek joga van szavazni és a parlament úgy döntött... Radics István: Nem döntött, nem dön­tött! Közelharc a szavazó urnáért Pernár közben továbbra is őrzi az ur-, nát és Perics a titkár utján átnyújtja Pernárnak szavazócéduláját. Pernár átveszi az elnök szavazó­lapját, de széttépi és a radikálisok , felé hajítja. Az összes képviselők felugrálnak és óriási tolongás keletkezik. Radics István, aki rövidlátó, neki ugrik Pernárnak, abban a hiszem-

Next

/
Thumbnails
Contents