Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-06 / 278. szám
1927 otóber 6. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 13 oldal Munkáspénztári statisztika. 1922. július 1-én 400.709 munkás volt biztosítva, 1926 Julius 1-én pedig 476.651 munkás. Ezek közül férfi 366.979, (77.32%) és 107.631 nő (22.68%). A bebiztosítottak száma az összlakosság 3.95 százalékát teszi ki, a Vajdaságban az összlakosság 6.95 százalékát. A Vajdaság területén munkásbiztositó pénztár tagjainak száma 77.184, azaz az összes tagok 16.26 százaléka. A legtöbben a legalsó 18-ik osztályban vannak. A biztosított munkások átlagos napibére volt az egész ország területén 1923-ban 21.36 dinár, 1924- ben 22.21 dinár, 1925-ben 23.37 dinár és ,1926-ban 24.11 dinár. 1926-ban a férfi • 'munkások átlagos napibére 25.42 dinár, a nőmunkásoké 19.65 dinár volt. Az önkéntes pénztári tagok száma 1926-ban 2433 volt. Az országos pénztár működésének egész ideje alatt, azaz 1922 julius 1-től 1926 december 31-ig a pénztárak összes bevétele 853.426.870 dinár volt. Állami árlejtések. Az államvasutak vezérigazgatósága építési osztálya Beogradban október 31-én árlejtést tart vasúti talpfák beszerzésére. — A szarajevói építési igazgatóság október 31-én árlejtést tart a Neretva-folyón átvezető hid alsószerkezetének kijavítására. — A szubotical vasutigazgatóság október 13-án árlejtést tart különféle kémiai anyag beszerzésére. — A zemuni tengerészeti osztály november 2-án árlejtést tart hajócipők beszerzésére. — A spliti hajóforgalmi igazgatóság október 15-én Írásbeli árlejtést tart a sztobrecsi gát kijavítására. Az árlejtést a spliti tengerparti |épitési osztály irodájában tartják meg. Előirányzott összeg 38.885 dinár. — A kakánai állami bányaigazgatóság 1000 kg. szappan s>zállitására pályázatot hirdet. Ajánlatok minta csatolásával október 6-ig nyújtandók be. — Az adriai hadtest intendaturája Mostárban október 8-án árlejtést tart a betegek részére készítendő kenyérhez szükséges fehér liszt szállítására a novlszadi tőzsde uzansza! szerint és pedig 7000 kg. nullás, 7000 kg. kettős ljsztre. — A vrdniki állami bálnyák igazgatósága pályázatot hirdet 115.000 kg. egészséges, tiszta, száraz zab, üveg, üvegcsiszoló gyémánt és különböző egjréb anyagok szállítására, továbbá két'rézüst szállítására. Ajánlatok október 8-ig küldendők be. — A brezai állatai bányaigazgatóság árlejtést hirdet ilOOO^kg. mosószappan és 500 liter faolaj beszedésére. Ajánlatok október 10-ig JdHdendök be. — A ljubljanai állami bányaigazgatóság árlejtést hirdet széna és zab szállítására. Ajánlatok október 10-ig küldendők be. ' Ha kezünket naponta többször Albus kézmosó szappannal mossuk, mindenféle fertőző betegségektől védjük magunkat. NYILT-TÉR — ESS—— A Bácsmegyei Napló október ötödiki számában ifj. Kincses Pál aláírásával megjelent nyilttér hemzseg a valótlanságoktól. Hevér Julianna, akit hét hónappal ezelőtt megszöktettem, hites, már megesküdött feleségem. Én feleségem megbízásából és kérésére mentem édesanyjához, Kincsesnéhez, hogy adja ki ruháit, melyeket feleségem saját pénzén vásárolt magának. Sima utón, Janovác úrral, Kincses régi ismerősével együtt, per elkerülésével akartam feleségemet hozzájuttatni saját holmijaihoz. Valótlanság az, hogy én szerb nyelven lelövéssel fenyegettem meg a családot, távol áll tőlem, hogy gyilkossággal beszennyezzem kezeimet. Csak agyrémnek tulajdonítom, hogy nálam revolvert látott, mint azt saját összes tanúja, aki csak jelen volt az állítólagos incidensnél, ezt határozottan megcáfolta. Az életveszélyes fenyegetés és magánlaksértés miatti feljelentésből — ártatlanságom tudatában — nem ijedek meg. A ház, ahol megjelentem, fele részben feleségem tulajdona. Életveszélyesen senkit nem fenyegettem, bármennyire felháborít, hogy saját mostohalányát nem akarta beengedni feleségem tulajdon házába. Az nevetséges mese, hogy azt mondtam: mehetsz rendőrért, én már előbb ott voltam és már kicsináltam, hogy ne jöjjön rendőr. Majd megtanítom az árvaszéket, dr. Pecárszkit, dr. Ludaicsot. Fogtok még a levegőben repülni. Csak ellenem akarja az árvaszéket, dr. Pecárszkit és dr. Ludaicsot hangolni. Hogy a levegőről ne is beszéljek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Kincses Pál nyiltterében közölt egyes részek nem felelnek meg a valóságnak. Azt is állította, hogy I.álics Miladin földbirtokos olyan nyilatkozatot tett, amelyet soha életében Lálics nem mondott. „AI,BUS“ Szappan kitűnő ! Volna egy-két kérdésem is: Milyen anya az, aki, mint Kincsesné, saját lányától elfogadta a havi ezer dinár kosztpénzt és köröztette két hónapon át rendőrséggel, jogtalanul a lányát? Milyen apa az, aki, mint' mostohaapa belekerült egy békés házba és ahelyett, hogy ott fenntartotta volna a nyugalmat, csak családi pörpatvart szított és mostoha leányát, vagyis a feleségemet, akkor! este, tnikor megszöktettem, nem engedte haza? Befejezésül csak ennyit: Elég volt már a gazdálkodásból, amely odáig juttatta feleségemet, hogy harmincnégy lánc I földje mellett a gyám feleségemnek már adósságot is csinált és feleségem édesapja után maradt ingóságok az ebek harmincadjára kerültek. Szenta, 1927. okt. 5. Jóca Borzaski A 7-es SZÁMÚ CELLA I l— í REGÉNY s”>Nem tudom. ^— Igazi neve az, melyet visel? Mindezt meg kell tudni, gyermekem, ez a legsürgősebb... a többi az én dolgom és magamra vállalom... Azonban, ha gyanúim alaposak, ha fölfeded, hogy ez a nyomorult nem egyéb árulónál... — Tudatni fogom veled! — Ez soká tartana, aztán pedig lakcímemet kellene megmondanom... már pedig senkinek, érted-e, még neked‘se. szabad megtudnod, hol lakom. — Mit tegyek tehát? Leó szeme elborult. — Az egyedüli biztosat — felelte; — ebből az üvegből néhány csöppet töltesz Bouquillart italába és jót állok, hogy többé nem kell tartanunk árulásától. Balafrée elsápadt. — Haboznál? — kérdezte Leó különös hangon. — Nem! nem! — felelte a fiatal nő. — Megteszed, amit akarok? ' — Engedelmeskedni fogok, mint alázatos rabszolgád. Az udvar felől léptek hallatszottak: Balafrée hirtelen kibontakozott az ifjú karja közül és kinyitotta az ajtót. Három ember lépett a terembe és egymásután szorítottak kezet Leóval, ki egykedvűen ült a pamlagon. Azonban a gyakorlott szem az egykedvűség alatt, észrevette volna ajakán a gúny, vagy a harag remegését, melynek kitörését alig birta elfojtani. Az első Tibart volt, kit már ismerünk, a másikat bárónak nevezték. Ez magas, közönséges ember volt, nehézkes tartással, beszéde német eredetre mutatott. A harmadikat Chatbonnier-nak hívták és mihelyt megjelent, Leó különös figyelemmel vizsgálta. — Ah, te vagy — mondta maró hangon — örülök, ihogyj, láthatlak! ' — ön nagyon kedves, Léó ur — felelte Chatbonnier — és én is örülök, hegy láthatom. — Üljön le, uram, beszélgessünk! Mindenki helyet foglalt a pamlag körül és miután Balafrée nehány szót súgott Leó fülébe, hirtelen távozóit. — Ne vesztegessük az időt — folytatta Leó, mihelyt Balafrée távozott, okom van hinnem, hogy itt nem vagyunk teljes biztonságban. —• Mi újság? — kérdezte Tibart, — társaira nézve. — Sok és nem jó! — Tehát veszélyben forgunk? — kérdezte a báró. — Bizonyos vagyok benne. — Akkor árulók vannak közöttünk! Az ifjú fejével intet, mintha azt mondaná: lehet. — Különben nem arról van szó — folytatta — én más miatt hivattalak. — Miről van szó? — kérdezte Tibart. — Nagyon egyszerű — folytatta — néhány hó óta igen gazdag, fiatal idegen van Párisban, aki a szent Germain negyed egyik palotájában lakik és kinek pazarlása általános, figyelmet keltet. Két hétig lestem utána és ma már ép úgy ismerem palotáját, mint saját lakásomat. — Mi a neve?-----kérdezte Tibart izgatottan. — Liprani herceg. Megvizsgáljam szobáit és a dohányzóban, mely hálószobája mellett van, egy szekrénykét vettem észre, melyben annyi gyémánt van, hogy Európa valamenyi ékszerésze elsápadna látásukra. Néhány pillanatnyi csend állt be: Tibart kezét dörzsölte: a báró hatalmas füstfelhőket eresztett porcellán pipájából. Charbonnier aggodalmasan nézte három társát. — Ha segíteni akartok — folytatta Leó — mindnyájan vagyont szerezhetünk és úgy gondoltam, nem fogtok habozni. — De nem ám! — felelték Tibart és a báró egyszerre. — Te is igy vélekedel? — kérdezte Leó, Chatbonnier felé fordulva. _ Kétségkívül, kétségkívül — hebegte — ha néhány napi gondolkozást engedsz. — Megadom, addig, különben is lesz alkalmam. hogy Tibarddal és a báróval értekezzem, neked pedig helyet ajánlok kocsimban és útközben megismertetlek a részletekkel. Chatbonnier feleni akart, de e pillanatban az ajtó hirtelen kinyílt és Balafrée lihegve rohant be. — Mi az? — kérdezte Leó, aki ösztönszerüleg elővette revolverét. — Két ember jött a csapszékbe — felelte Balafrée — két ember, kiknek külseje gyanús előttem. A báró és Tibart a kis ajtón sietve távoztak az udvarból és midőn a sor Leóra és Chatbonnierra került, Leó hirtelen Balafrée füléhez hajolt. — Bonquillart áruló — súgta — nem szabad többé habozni. A legelső alkalmas percben tedd amit mondtam. Ezzel mindketten lementek az udvarba és nem sokára eltűntek. A csapszékben két ember jelent meg. Buvard Amadé és Lionel. Buvard, ugylátszik, ismerte a járást és Bouquillart édeskés mosollyal köszöntötte: — Megkaptam a levelet, melyet nekem a Femme-sans-Téte uccába küldíél és megjöttem a kijelölt időre. Itt vannak? — Fél óra óta. — Köztük van Tibart? — Tibart, Chatbonnier és a báró, a negj'edik pedig az, kit idegennek nevezek. Buvard gondolkozott. Lionel ezalatt figyelmesen nézte Balafréet, ki közel állott hozzá. Egy fiatal nő arcán bizonyos vonásokat talált, melyek ismerősnek tűntek fel előtte. . De hogy hol látta, arra sehogy sem emlékezett. Meglepetése oly nagy volt, hogy egy lépést tett a fiatal nő felé, anélkül, hogy Balafrée észrevette volna ez veszélyt sejtve, hirtelen eltűnt és sietett, hogy értesítse kedvesét. — Kicsoda e nő? — kérdezte. — Balafrée, felelte Bouquillart. — övé ez a helyiség? — Az Övé, egyébként az idegen kedvese. — Ez esetben értesíti őt — Ez nagyon valószínű Ugyanannyira, hogy néhány pillanat és a madarak kirepültek a fészekből. (Folyt, köv.)
