Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-06 / 278. szám

1927 otóber 6. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 13 oldal Munkáspénztári statisztika. 1922. jú­lius 1-én 400.709 munkás volt biztosítva, 1926 Julius 1-én pedig 476.651 munkás. Ezek közül férfi 366.979, (77.32%) és 107.631 nő (22.68%). A bebiztosítottak száma az összlakosság 3.95 százalékát teszi ki, a Vajdaságban az összlakosság 6.95 százalékát. A Vajdaság területén munkásbiztositó pénztár tagjainak szá­ma 77.184, azaz az összes tagok 16.26 százaléka. A legtöbben a legalsó 18-ik osztályban vannak. A biztosított munká­sok átlagos napibére volt az egész or­szág területén 1923-ban 21.36 dinár, 1924- ben 22.21 dinár, 1925-ben 23.37 dinár és ,1926-ban 24.11 dinár. 1926-ban a férfi • 'munkások átlagos napibére 25.42 dinár, a nőmunkásoké 19.65 dinár volt. Az ön­kéntes pénztári tagok száma 1926-ban 2433 volt. Az országos pénztár működé­sének egész ideje alatt, azaz 1922 julius 1-től 1926 december 31-ig a pénztárak összes bevétele 853.426.870 dinár volt. Állami árlejtések. Az államvasutak vezérigazgatósága építési osztálya Beo­­gradban október 31-én árlejtést tart vas­úti talpfák beszerzésére. — A szarajevói építési igazgatóság október 31-én árlej­tést tart a Neretva-folyón átvezető hid alsószerkezetének kijavítására. — A szu­­botical vasutigazgatóság október 13-án árlejtést tart különféle kémiai anyag be­szerzésére. — A zemuni tengerészeti osztály november 2-án árlejtést tart hajócipők beszerzésére. — A spliti hajó­­forgalmi igazgatóság október 15-én Írás­beli árlejtést tart a sztobrecsi gát kijaví­tására. Az árlejtést a spliti tengerparti |épitési osztály irodájában tartják meg. Előirányzott összeg 38.885 dinár. — A kakánai állami bányaigazgatóság 1000 kg. szappan s>zállitására pályázatot hir­det. Ajánlatok minta csatolásával októ­ber 6-ig nyújtandók be. — Az adriai had­test intendaturája Mostárban október 8-án árlejtést tart a betegek részére ké­szítendő kenyérhez szükséges fehér liszt szállítására a novlszadi tőzsde uzansza! szerint és pedig 7000 kg. nullás, 7000 kg. kettős ljsztre. — A vrdniki állami bá­lnyák igazgatósága pályázatot hirdet 115.000 kg. egészséges, tiszta, száraz zab, üveg, üvegcsiszoló gyémánt és különbö­ző egjréb anyagok szállítására, továbbá két'rézüst szállítására. Ajánlatok októ­ber 8-ig küldendők be. — A brezai álla­tai bányaigazgatóság árlejtést hirdet ilOOO^kg. mosószappan és 500 liter faolaj beszedésére. Ajánlatok október 10-ig JdHdendök be. — A ljubljanai állami bá­nyaigazgatóság árlejtést hirdet széna és zab szállítására. Ajánlatok október 10-ig küldendők be. ' Ha kezünket naponta többször Albus kézmosó szappannal mossuk, minden­féle fertőző betegségektől védjük ma­gunkat. NYILT-TÉR — ESS—— A Bácsmegyei Napló október ötödiki számában ifj. Kincses Pál aláírásával megjelent nyilttér hemzseg a valótlan­ságoktól. Hevér Julianna, akit hét hó­nappal ezelőtt megszöktettem, hites, már megesküdött feleségem. Én feleségem megbízásából és kérésére mentem édes­anyjához, Kincsesnéhez, hogy adja ki ruháit, melyeket feleségem saját pén­zén vásárolt magának. Sima utón, Ja­­novác úrral, Kincses régi ismerősével együtt, per elkerülésével akartam fele­ségemet hozzájuttatni saját holmijaihoz. Valótlanság az, hogy én szerb nyelven lelövéssel fenyegettem meg a családot, távol áll tőlem, hogy gyilkossággal be­szennyezzem kezeimet. Csak agyrém­nek tulajdonítom, hogy nálam revolvert látott, mint azt saját összes tanúja, aki csak jelen volt az állítólagos incidens­nél, ezt határozottan megcáfolta. Az életveszélyes fenyegetés és magánlak­sértés miatti feljelentésből — ártatlan­ságom tudatában — nem ijedek meg. A ház, ahol megjelentem, fele részben fe­leségem tulajdona. Életveszélyesen sen­kit nem fenyegettem, bármennyire fel­háborít, hogy saját mostohalányát nem akarta beengedni feleségem tulajdon há­zába. Az nevetséges mese, hogy azt mondtam: mehetsz rendőrért, én már előbb ott voltam és már kicsináltam, hogy ne jöjjön rendőr. Majd megtaní­tom az árvaszéket, dr. Pecárszkit, dr. Ludaicsot. Fogtok még a levegőben re­pülni. Csak ellenem akarja az árvaszé­ket, dr. Pecárszkit és dr. Ludaicsot han­golni. Hogy a levegőről ne is beszéljek. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Kincses Pál nyiltterében közölt egyes részek nem felelnek meg a valóságnak. Azt is állította, hogy I.álics Miladin föld­­birtokos olyan nyilatkozatot tett, ame­lyet soha életében Lálics nem mondott. „AI,BUS“ Szappan kitűnő ! Volna egy-két kérdésem is: Milyen anya az, aki, mint Kincsesné, saját lá­nyától elfogadta a havi ezer dinár koszt­pénzt és köröztette két hónapon át rend­őrséggel, jogtalanul a lányát? Milyen apa az, aki, mint' mostohaapa beleke­rült egy békés házba és ahelyett, hogy ott fenntartotta volna a nyugalmat, csak családi pörpatvart szított és mostoha leányát, vagyis a feleségemet, akkor! este, tnikor megszöktettem, nem engedte haza? Befejezésül csak ennyit: Elég volt már a gazdálkodásból, amely odáig juttatta feleségemet, hogy harmincnégy lánc I földje mellett a gyám feleségemnek már adósságot is csinált és feleségem édes­apja után maradt ingóságok az ebek harmincadjára kerültek. Szenta, 1927. okt. 5. Jóca Borzaski A 7-es SZÁMÚ CELLA I l— í REGÉNY s”>Nem tudom. ^— Igazi neve az, melyet visel? Mindezt meg kell tudni, gyermekem, ez a leg­sürgősebb... a többi az én dolgom és magamra vál­lalom... Azonban, ha gyanúim alaposak, ha fölfeded, hogy ez a nyomorult nem egyéb árulónál... — Tudatni fogom veled! — Ez soká tartana, aztán pedig lakcímemet kellene megmondanom... már pedig senkinek, érted-e, még neked‘se. szabad megtudnod, hol lakom. — Mit tegyek tehát? Leó szeme elborult. — Az egyedüli biztosat — felelte; — ebből az üvegből néhány csöppet töltesz Bouquillart italába és jót állok, hogy többé nem kell tartanunk árulásától. Balafrée elsápadt. — Haboznál? — kérdezte Leó különös hangon. — Nem! nem! — felelte a fiatal nő. — Megteszed, amit akarok? ' — Engedelmeskedni fogok, mint alázatos rab­szolgád. Az udvar felől léptek hallatszottak: Balafrée hir­telen kibontakozott az ifjú karja közül és kinyitotta az ajtót. Három ember lépett a terembe és egymásután szorítottak kezet Leóval, ki egykedvűen ült a pamla­­gon. Azonban a gyakorlott szem az egykedvűség alatt, észrevette volna ajakán a gúny, vagy a harag reme­gését, melynek kitörését alig birta elfojtani. Az első Tibart volt, kit már ismerünk, a másikat bárónak nevezték. Ez magas, közönséges ember volt, nehézkes tartással, beszéde német eredetre mutatott. A harmadikat Chatbonnier-nak hívták és mihelyt meg­jelent, Leó különös figyelemmel vizsgálta. — Ah, te vagy — mondta maró hangon — örülök, ihogyj, láthatlak! ' — ön nagyon kedves, Léó ur — felelte Chat­­bonnier — és én is örülök, hegy láthatom. — Üljön le, uram, beszélgessünk! Mindenki helyet foglalt a pamlag körül és mi­után Balafrée nehány szót súgott Leó fülébe, hirtelen távozóit. — Ne vesztegessük az időt — folytatta Leó, mi­helyt Balafrée távozott, okom van hinnem, hogy itt nem vagyunk teljes biztonságban. —• Mi újság? — kérdezte Tibart, — társaira nézve. — Sok és nem jó! — Tehát veszélyben forgunk? — kérdezte a báró. — Bizonyos vagyok benne. — Akkor árulók vannak közöttünk! Az ifjú fejével intet, mintha azt mondaná: lehet. — Különben nem arról van szó — folytatta — én más miatt hivattalak. — Miről van szó? — kérdezte Tibart. — Nagyon egyszerű — folytatta — néhány hó óta igen gazdag, fiatal idegen van Párisban, aki a szent Germain negyed egyik palotájában lakik és ki­nek pazarlása általános, figyelmet keltet. Két hétig lestem utána és ma már ép úgy ismerem palotáját, mint saját lakásomat. — Mi a neve?-----kérdezte Tibart izgatottan. — Liprani herceg. Megvizsgáljam szobáit és a dohányzóban, mely hálószobája mellett van, egy szekrénykét vettem észre, melyben annyi gyémánt van, hogy Európa valamenyi ékszerésze elsápadna látásukra. Néhány pillanatnyi csend állt be: Tibart kezét dörzsölte: a báró hatalmas füstfelhőket eresztett por­cellán pipájából. Charbonnier aggodalmasan nézte há­rom társát. — Ha segíteni akartok — folytatta Leó — mind­nyájan vagyont szerezhetünk és úgy gondoltam, nem fogtok habozni. — De nem ám! — felelték Tibart és a báró egy­szerre. — Te is igy vélekedel? — kérdezte Leó, Chat­­bonnier felé fordulva. _ Kétségkívül, kétségkívül — hebegte — ha né­hány napi gondolkozást engedsz. — Megadom, addig, különben is lesz alkalmam. hogy Tibarddal és a báróval értekezzem, neked pe­dig helyet ajánlok kocsimban és útközben megismer­tetlek a részletekkel. Chatbonnier feleni akart, de e pillanatban az ajtó hirtelen kinyílt és Balafrée lihegve rohant be. — Mi az? — kérdezte Leó, aki ösztönszerüleg elővette revolverét. — Két ember jött a csapszékbe — felelte Bala­frée — két ember, kiknek külseje gyanús előttem. A báró és Tibart a kis ajtón sietve távoztak az udvarból és midőn a sor Leóra és Chatbonnierra ke­rült, Leó hirtelen Balafrée füléhez hajolt. — Bonquillart áruló — súgta — nem szabad többé habozni. A legelső alkalmas percben tedd amit mondtam. Ezzel mindketten lementek az udvarba és nem sokára eltűntek. A csapszékben két ember jelent meg. Buvard Amadé és Lionel. Buvard, ugylátszik, ismerte a já­rást és Bouquillart édeskés mosollyal köszöntötte: — Megkaptam a levelet, melyet nekem a Fem­­me-sans-Téte uccába küldíél és megjöttem a kijelölt időre. Itt vannak? — Fél óra óta. — Köztük van Tibart? — Tibart, Chatbonnier és a báró, a negj'edik pe­dig az, kit idegennek nevezek. Buvard gondolkozott. Lionel ezalatt figyelmesen nézte Balafréet, ki közel állott hozzá. Egy fiatal nő arcán bizonyos vonásokat talált, melyek ismerősnek tűntek fel előtte. . De hogy hol látta, arra sehogy sem emlékezett. Meglepetése oly nagy volt, hogy egy lépést tett a fiatal nő felé, anélkül, hogy Balafrée észrevette vol­na ez veszélyt sejtve, hirtelen eltűnt és sietett, hogy értesítse kedvesét. — Kicsoda e nő? — kérdezte. — Balafrée, felelte Bouquillart. — övé ez a helyiség? — Az Övé, egyébként az idegen kedvese. — Ez esetben értesíti őt — Ez nagyon valószínű Ugyanannyira, hogy né­hány pillanat és a madarak kirepültek a fészekből. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents