Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-06 / 278. szám

A KÖZGAZDASÁGI BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Jugoszlávia ipara A jugoszláv ipar, különösen a modern gyáripar, legnagyobbrészben háború utáni eredetű. Még ma is az ipari üze­mek legnagyobb része (9200 közül 7419) kisüzem, ahol tiz munkásnál kevesebbet foglalkoztatnak és az egész országban 22 olyan gyár működik, amelyekben a munkások száma meghaladja az ezret. Az ország kétségtelenül nem iparál­lam és nem is alkalmas a gyors indusz­­triálizálásra. A lakosság legnagyobb ré­sze mezőgazdasággal és állattenyésztés­sel foglalkozik, a nemzeti vagyon gya­rapításában is ez a két foglalkozási ág tartja a vezető szerepet. Az ország a gyár jellegén mintha változtatott volna néhány évig az ipari belföldi konjunktú­rája és úgy látszott, hogy lehetséges az ipar nagyarányú fejlesztése. Nagy volt a csalódás. A dinár stabilizációja után bebizonyosodott, hogy az ipari termelés belföldön tuldrága, az export teljesen le­hetetlen. A belföldi piac számára szintén drágák lettek a hazai iparcikkek. A krí­zis elkerülhetetlen volt, az iparüzemek jelentékeny része a stabilizáció áldoza­tául esett. A változott helyzet következ­tében üzemredukcióra kényszerültek azok a gyárüzemek is, amelyek túlélték a stabilizációt. Ezek az üzemek azután óvatosan, a konjunktúra változásának megfelelően fokozták a termelést; hogy a belföldi szükségletet kielégíthessék. ^ termelési.költségek redukciója, és a kész­­gyártmányok árának leszállítása a to­vábbi fejlődés főfeltétele. Amilyen mér­tékben ez sikerül, olyan arányú fellendü­lés várható a hazai iparban. . Ilyen körülmények között első feladat - a meglévő üzemek rentabilizálását hely-1 reállitani és a»ok fennmaradását bhío-! sitani. Továbbá indusztriálizálás csak a meglévő üzemek helyzetét nehezítené meg. Jugoszlávia iparának fenntartása és modernizálása a közeljövő feladata, nem az erőszakos induszíviálizáció, a mely nem használ az államnak és árt a magángazdaságnak. Fontos az, hogy a 260.000 jugoszláv ipari munkás találjon elhelyezkedést itt­hon, a gyári munkások helyzete nem J olyan rózsás, hogy azok számát újak- j kai gyarapítsák. A munkanélküliség j megoldása ezen az utón úgysem volna j f-j-o> támer' :*«•-*! lehet H ott van a háziipar és a kisipar, amely a.ig mz.áv.a ipa. i p.u.. •c'uii.irk nem | k's ré'zít szolgáltatja. A következőkben | J-*or .’r-’g 1f>o- ‘e »■* 1 nr'r' * •’> »Pf> - ' rrn j-pl | szó, amelyek az ipari krízist túlélték es ;i;,:e.. emé! a m. tés azóta ké.ségtc­­leniij megállapítható. A fa'par Jttgoszláv'a vezető iparága, kétszázötven részvénytársaság foglalko­zó fakitermeléssel és a fűrésztelepek í száma 2678, ezek közül 302 nagyüzem. Ezenkívül több száz gyár foglalkozik fa­­feldolgozással, leghíresebbek a bútor és pakettgyárak. A malomipar fejlettségét jellemzi, hagy az ország területén 700 gőz- és vülanymalom napi 600 vagonos produk­cióra van berendezve. A krízis ebben az iparágban különösen súlyos volt. A makkor ónig y árak száma feltűnően nagy (25), amelyeknek évi termelése 2800 vagon. A cukoripar fejlettsége ellenére tud exportálni, minthogy az árak világpari­táson felül mozogtak az utolsó években. Rekcrdprodukció 1924—1925-ben volt, a mikor Jugoszlávia nagymennyiségű cuk­rot exportált. Jelenleg nem használják ki a cukorgyárak a teljes kapacitást. Ilyen helyzetben vannak a sörgyárak is, minthogy a fogyasztás nem éri el a teljes kapacitást. • A szeszgyárak évi 7500 vagonos ter­melésük kilenctiezd részét exportálják. Dalmáciában jelentős olajprodukció folyik, ugyanottt 23 halkonzervgydr van üzemben. A dohányipar 33.000 munkást foglal­koztat Jugoszláviában. A bőrgyárak száma cca 60, ezenkívül 20 cipőgyár van az országban. A vasipar egyes ágai aránylag fejlet tek, 114 üzemen kívül, 5 vagon- és 1 hajógyár tartja fenn üzemét. A vegyészeti ipar csak a fa feldolgo­zásával foglalkozik. Papír, cellulózé, gyufagyárak remélhetőleg rövidesen a vezető iparágak közé fognak tartozni. A téglagyártás és a kerámia — vala­mint a cementgyártás már eddig is szép eredményeket érzek el. Az ország többi ipartelepei közül csak egyesek értek el nagyobb eredményeket, különben csak fejlett házi- és kisiparról beszélhetünk. (hós) Sztankovics miniszternői várja Belacrkva a borterm 3Íés megmentését ^egkömiyilik a romániai határforga’mat — Csatornával akar­ják összekötni Belacruvát a Dunával — B más szabad kikötő Dr. S^tajics polgármester nyilatkozata Belacrkváról jelentik: A város szélé­től alig másfélki'.ométerre húzódik a román határ. Néhány perces séta után már feltűnik a láthatáron a román im­­tárcsendőr hegyes sapkája, amint fel­­itWlÖfct szuronnyal a határkövet „őrzi. Az erdélyi hegyek lábánál elhúzódó Nsra­­paf,ak választja el .a Rét országot és■ itt találkoznak eai a; bánáti rónával. Az utóbbi időben Delacrkvát néhány beegradi. napilap riportere Halott-város­nak nevezte. Ennyire azonban mégsem szomorú a helyzet. Tény. hogy ez a bánáti kisváros sokat szenvedett az iij határok következtében, fogyasztó kö­zönségének és piacának tekintélyes ré­szét elveszítette, közgazdaságilag azon­ban ma is tekint-Tyes szerepet játszik. A »Bácsmegyei Naplón munkatársa fel­kereste dr. Spajics Koszia polgármes­tert, aki Belacrkva he'yzetéről. a város vezetőségének jövendő terveiről és az aktuális kérdésekről a következő nyi­latkozatot tette: — Belacrkva lakosságának tekinté­lyes része bortermeléssel foglalkozik és a helyzet az, hogy itt majdnem min­denki a borból él. Épen ezért nagyon szomorú, hog” a pincék az uj termés Inszviretelése előtt tele vannak borral. A termelők nem tudták kész’eteiket ér­tékesíteni, aminek következtében meg lehetősen nehéz anyagi helyzetbe ju­tottak. Mindenki a kormány segítségét várja, mert a támogatásra nagyon rá "aggunk utalva és a szőlő, must és bor kivi-elének megkönnyítése elengedhetet­­leü’l szükséges. Pígi kívánsága ez a vá os lakosságának. Borainknak piacot keil teremteni, ami annál is könnyebb volna, mert szakemberek által megálla­pított tény, hogy minőségileg a bela­­erkvai bor magasabb és jobb még a vrsaci bornál is. Sztankovics Szvetozár íöldmivelísügyi miniszter ur legutóbbi itt tartózkodása alkalmával meggyőző­dött a helyzetről és sürgős támogatá­sát helyezte kilátásba. Most ennek kö­vetkezében a város társadalma a kor­mány irtízekdését várja. Dunai csatornát Beia­erkvának — Gazdasági szempontokból nagy je­lentőségű tervet terjesztettem legutóbb Marinkovics és Sztankovics miniszterek elé, ami által a délbánáti gazdasági ter­mékeknek árát emelni és ezt állandósí­tani lehetne. Gazdasági termékeink közül különösen a kukorica és a búza a hábo­rú előtt keresett export cikkek voltak és különösen Németországba, Angliába szállították- A mai viszonyok között az exoort lehetetlenné vált elsősorban a ma­gas szállítási tarifa miatt és a termelők itt kénytelenek olcsón értékesíteni ter­mékeiket. — Ezen a helyzeten segíteni hell és jpere a degalkalrtíasabb megoldás az" vol­na, ha a Nera-íoiyót a Dunával egy csa­torna kötné össze. A távolság, ahol a csatornát meg kellene építeni, nem nagy, mindössze egy kilo­méter. A bánáti termékek ezáltal köny­­nyen utat kapnának és hajón lehetne egészen Passaüig szállítani. A nagy be­fektetés okvetlenül kifizetné magát, mert lehetővé tenné a gazdasági és ipari ter­mékek egyenes, gyors és olcsó export­ját és importját. A terv iránt Marinko­vics miniszter ur nagy érdeklődést mu tatott és hajlandónak nyilatkozott ezt Béonradban az illetékes köröknél támo­gatni. — Felhívtam a külügyminiszter ur fi gyeimét arra is, hegy a Bánát gazdasági helyzetére nagy befolyással birna, ha a román kormánnyal diplomáciai utón ren­dezni lehetne Báziás problémáját. A megoldás az lenne, hogy vagy Báziást kellene szabad kikö­tőnek nyilvánítani, vagy erre a cél­ra Palánké és Grsdisíe mellett szabad kikötőhelye- kellene biztosí­tani. — Ez a kérdés szintén igen nagy je­lentőségű. Ahol ritka a végrehajtó — Az adófzetés nálunk a lehető leg pontosabban történik. A város lakossága nagyon fegyelmezett és kötelezettségé­nek a lehetőséghez képest mindig idejé­ben eleget tesz. Pontos, rendszerető em­berek laknak Belacrkván, akik még az adóval sem szeretnek hátralékban ma­radni és semmitől sem félnek jobban, mint az adósságtól. Az adófizető polgá­rok pontosan fizetnek és Belacrkván a végrehajtás a legrit­kább események közé tartozik. — A városi pótadót ebben az évben kétszáz százalékkal le akartuk számta­ni, de ez rajtunk kivül álló körülmények következtében lehetetlen volt. Ha az államtól azt a hatszázezer dinárt meg­kaptuk volna, ami tiz százalékos inkasszó jutalék cimén járna nekünk az állami adók behajtása és kezelése miatt, ak­kor’a lakosságot ebben az arányban te­hermentesíthettük volna. Ezt az össze­get a költségvetésbe is felvettük mind bevételt, az év végén azonban sajnos mint hiány fog szerepelni. Ez nehéz helyzetbe hozta a várqsi gazdálkodást: a pótköltségvetést csak azért nem volt szükséges eddig elkészíteni, mert né­hány üresedésben levő állást már kilenc hónapja nem töltöttem be és így jgye­­kezem a költségvetés egyensúlyát hely« reállitani. A város tisztviselői dolgoznak két ember helyett, de a polgárságot nem akarjuk újabb terhekkel még megter­helni. Visszautasított kölcsönaján­latok — Ebben az évben két külföldi pénz­csoport is ajánlott nekünk kölcsönt. Egy angol pénzcsoport hat százalék, egy amerikai pedig költségekkel 7.5 százalék mellett akart kölcsönt bocsájtani Béla­­erkva város rendelkezésére. A városi kiszélesített tanács azonban arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy semmi körülmények között sem szabad adósságot csinálni es visszautasította mindkét ajánlatot. Pedig egyes invesztíciók elengedhetet­lenek volnának. Mindenek előtt a város­nak teljesen tönkrement asztfaltburkoía­­tát kellene kijavítani és az úttestet új­ból kikövezni, mert ezt már tovább halo­gatni alig lehet. Minél tovább várunk, annál többe képül. — Tervbe vettük egy vásárcsarnoknak az építését és a vágóhídnak átalakítását, hogy az a modern igényeknek is min­den tekintetben megfeleljen. Remélhető­leg az uj képviselőtestület be fogja látni ennek a fontosságát és megvalósíthat­juk a tervet. Az újjászervezett villany­ié'eo — A városi villamos müveknek újjá­szervezése már megtörtént. Budapesten egy uj Diesel-motort vásároltunk, amit már üzembe helyeztünk. Kicseréljük a villanyoszlopokat, németországi szak­emberek és mérnökök most javítják és cserélik fel a huzalokat. Ezek a munká­latok is néhány napon belül befejezést nyernek. Ezeket a nagyszabású beruházáso­kat a villanytelep rendes bevételé­ből fedeztük. — A belacrkvai villanytelep kifogás­talanul működik és merem állítani, hogy a Bánátban egyike a legjobbaknak. Be­vezettük most azt is, hogy hetenként két­szer teljes napi áramot szolgáltatunk, egyébként déltől másnap reggelig van villany. — Egyéb beruházások is szükségesek volnának, de a költségvetés szűk kere­tein belül ez nagyon nehéz. A jövő év­ben azonban sor kerül a városi parkok­nak a rendezésére is. Megkönnyítik a határfor­­forgalmat Romániával — Belacrkva városnak nagy érdeke, hogy a romániai határforgalmat meg­könnyítsék és a határszéli községek között a szabad közlekedést helyreállít­sák. A város idegenforgalmát máskép­pen emelni nem lehet és ez úgy a jugo­szláviai, mint a romániai határmenti la­kosságnak elsőrendű érdeke. Marinkovics külügyminiszter Bela­crkván kijelentette, hogy megteszi a szükséges lépéseket a romániai ha­tárforgalom megkönnyítése érde­kében. — Kilátás van arra, hogy a közeljö­vőben ez a kérdés közmegelégedésre elintézést nyer és ismét lehetővé válik az olcsó igazolványokkal való határát­lépés.

Next

/
Thumbnails
Contents