Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-01 / 273. szám
1927. október 1. BÁCSMEGYEI NAPLŐ 9. oldal Okíéber S—9-*g Egész héten nmftonta 4? © és fél 9 érakor iSinaiag árvái (szerelem éjszakája) I Bánky Vilma Ronald Kolman világattrakciója 1 Eredeti zene Eredeti zene 1 j| ^ 9808 ^ ^ I KINTORNA Két ismert zeneszerző találkozik az uccán. —• Kérlek szépen — mondja az egyik —- hány óra van? x A másik kiveszi az óráját és igy szól: — Öt perc hiányzik a tizenkettőhöz. — Jellemző — mondja az első — alighogy ránézel az órára, máris hiányzik belőle öt perc. A kővetkező eset a kis lett köztársaságban történt: Felakasztásra Ítéltek egy clienforradalmárt, de az államnak nincs hóhéra. Valaki tanácsolta, hogy hívják el a lembergi hóhért, meg is tették, de az tízezer márkát kért. Egy másik azt mondta hogy Varsó hóhéra a legjobb és legolcsóbb. Annak is táviratoztak, de nyolcezer márkát kért. Végre a tanácsban valaki megszólalt: »Adjunk az elitéltnek ötszáz márkát hogy akassza fel magát . . . * A szónok hazajön és igy szól a feleségéhez: — Mialatt beszéltem, 3999 szem tapadt rám. — Hogyan 3999? — kérdi az asszony. — Tudod, kétezren voltak jelen és az első sörtian ült egy ember, akinek csak egy szeme volt. Egy szuboticai kereskedő'feleségé, aki már évek óta süket, a nyáron Fiúméba utazott és a mólon, a »Hotel Quarnero«ban Vétt nem lakást — hanem egy egész lakosztályt. Véletlenül épp akkor nagy diszünnepet rendeztek a kikötőben Mussolini születésnapja alkalmából. Délelőtt a hölgy nyugodtan kávézott szobájában, amikor egyszerre huszonnégy ágyulövés rettenetes döreje reszkette meg a levegőt. Az asszony gyorsan a tükör elé állt, megigazította frizuráját, még egy csep rúzst tett az ajkára és igy szólt: — Szabad! Közgazdaság Harc a sűárak kerül Rövid idővel ezelőtt a kormány a sómcnopólium kezelését újjászervezte. Ennek az újjászervezésnek az volt a célja, bőgj' az állam lehetővé tegye ennek a fontos árucikknek olcsóbbodását. Ezért az állam több kereskedővel szerződést kötött, amelynek az értelmében a Kereskedők előirt terv szerint ez év szeptember 5-ig több helyen sóraktárakat voltak kötelesek felállítani, hogy a só elosztását minél könnyebbé tegyék. Ennél az átszervezésnél az állam többmillió mcnopólnycreségről mondott le, mert azt hitte, hogy ezáltal a só jelentékenyen olcsóbb lesz. A szerződés értelmében a sóeladás bérlői azt a kötelezettséget vállalták magukra, . hogy. a sót két dináros áron ab raktár hozzák forgalomba; vagononként a kereskedői; 2500 dinárt kaptak, úgyhogy a só vagononként 17.5C0 dinárba került. Az uj helyzet meglehetősen csábitó volt. úgy a közönségre, mint az államra nézve, a bajok azonban ett kezdődtek, hogy az előirt raktárházakat nem mindenütt állították fel szeptefnber 5-ig, sőt még szeptember 25-ig sem voltak készen és még ma is vannak helyek, ahol a raktárházak nincsenek meg. Az utóbbi hetekben egyre több panasz hangzik el á kiskereskedők köréből, hogy a sóárak nem fflelnek meg a monopólium igazgatás követelményeinek. A panaszok szerint megtörtént az, hogy a bérlők 2.30 párát számítottak fel az őrölt só kilcgramjáért, ami több annál az árnál; mint amennyit akkor fizette!;, mikor a sót még a mo'vopólraktár.ból kapták. Többen jelentést is tettek illetékes helyen és követelték, hegy. a sót továbbra is két dináros monopokitm közvetlenül az eladónak, adják le. Mivel azonban ez a bérleti szerződésből ki van zárva és a kereskedőknek az újonnan felállított sőraktárakhoz kell fordulniuk, sćkszcr sóhiány is áll elő, mert a kereskedők nem hajlandók a bérlőknek a megállapított monopólium árnál többet fizfetnr és őrölt sót átvenni. A helyzet következménye tehát az, hogy bár az állam többmilliós nyereséget áldozott fel, hogy a só olcsóbb legyen, az előirt árolcsöhbodás elmaradt, ellenben a kiskereskedők panaszai megszaporodtak. A monopólium igazgatóságnak minél előbb tisztáznia kell ezt a helyzetet és orvosolni kell a kereskedők panaszait. A 7-es SZÁMÚ CELLA ! (17) i REG d id í — Jól tudja, hegy önnek megmondanám. — Tellát hizik bennem?-- Mint testvéremben... ha ugyan volna Ilyen. Murderné egy mozdulattal köszönte meg a bizalmat. — De nekem mégis úgy tetszik.— folytatta .Murder né — hogy bizonyos követség! titkár... ' — Mit ért ez alatt? — Tévedtem volná? — Ö! ön gonosz. Murderné folytatni-akarta, de e pillanatban Liprani lietceg közeledett és köszöntötte öt. — Szabad-e egy keringőre, asszonyom? — kérdezte a herceg. — Ó nem, nem táncolok többé — felelte Murderné kedvetlenül. — De azt megengedi, hogy karomat nyújtsam? Viviána ajka remegett, arca pedig piros lett. De ez csupán pillanatig tartott, gyorsan elhatározta magát és elfogadta a herceg karját. —- Mennyi hálával tartozom jóságáért— mondta a herceg rövid szünet után — mióta Franciaországban van, először történik, hogy ilyen szerencsében részesülök. — Tehát mondanivalója van? — kérdezte Murderné. — Igen. — Mit akar mondani? — Figyeljen, asszonyom, éz tatán életem egyedüli pillanata, mikor kimagyarázhatom magamat és bármily különösnek tetszenek is szavaim, remélem, hogy jó akarattal fogadja. — Ez elég különös bevezetés — jegyezte meg yivlána. — Elkezdhetem? — Figyelek, Elhallgattak, miközben a nő érezte, hogy T.iprani szive hevesen dobog. . - IV. -. ... KICSODA EZ Al EMBER? — Szeretem, asszonyom — folytatta a herceg — és önnek már régebben észre kellett, vennie azt a szerelmet, melyet bennem ébresztett. — Uram... — Szeretem! Ismétlem; — és meg fogja látni, hogy a cSudálatosság. néha miként vegyül a legtermészetesebb érzelmek közé. Mióta önnel találkoztam — annak két éve már — nem menekülhettem attól a gondolattól... és nem a szépsége csábit engemet, -- hanem egy végzetes erő, amely önben rejlik és magához vonz; szédülés vesz' erőt rajtam, mellyel szemben tehetetlen vagyok. Viviána félbeszakítás nélkül hallgatta ezt a küiö-^ nős beszédet s midőn Liprani herceg elhallgatott,’ felkacagctt. — Bocsánat, herceg — mondta -— de úgy látszik, hogy az imént rosszul értesítettek, midőn azt mondták, hogy ön Chataigneraie Valentina keze után ' vágyik? — Sőt igazat beszéltek *— felelte a herceg. — Tehát ez a kedves gyermek is végzetes önre? — Ön tréfál? — Miért ne? — Ó! ne igyekezzék megtéveszteni, mert most már mindent sejtek! — Valóban! — Ön is... szeret... — Meglehet! — Bizonyos voltam benne. A herceg homlokát ráncolta.-— Ha bizonyosan tudnám! — ismételte komolyan — egy hét múlva egy emberrel kevesebb volna e földön! A herceg utolsó szavaira Viviána tekintete elhomályosodott. — Hála Istennek — folytatta gúnyosan — ennek a vetélkedésnek nem lesz az a szomorú következménye, hogy féltékeny legyen arra kit szeretek. — Tehát távol van- — kérdezte élénken Liprani. — Meghalt! — felelte a fiatal nő sápadtan. Alig mondta ki e szavakat, midőn egy férfi haladt el mellette: Lionel volt. Viviána nem figyelt reá, de később tekintete gépiesen követte, mindaddig, mig el nem tűnt! A kék terem küszöbére értek és Viviána elengedte a herceg karját, hogy sir Douglasét fogadja, kinek haza kellett őt vezetnie. Eközben a fiatal nő úgyszólván egyetlen mozdulatot se tett; hallgatag és komor volt; behunyta szemét, hogy jobban követhesse gondolatait. Egy pillanatra azonban fölemelte fejét és sir Dogiasra nézett. — Mi baja, Viviána? kérdezte ez. — Semmi — felelte a fiatal nő, kezét homlokára téve. A mai estély egy emléket idézett föl bennem, amely majdnem megindított. — Mi az? — Nem vette észre azt az amerikait, aki néhány pillanatig Senneterreval társalgóit? — De észrevettem. — Azt mondták, hogy sir Lionel a neve. — Nem tudom. — Nem találja-e úgy, hogy arcának vonásai különös hasonlatosságot mutatnak az... Nem fejezte be a mondatot. Ujjaival morzsolta ruhájának csipkéit és ajkát görcsös remegés húzta össze. — Kedves Viviána! — szólt sir Douglas gyöngéden. — Gyakran mondtam már önnek, hogy ne engedje át magát emlékeknek. Higyjen nekem és űzze el magától a gondolatokat, melyek nagyon is gyakran visszatérnek. Csak is igy fogja meglelni a nyugalmat. Viviána nem felelt. Hátravetette magát kocsijában és hallgatott. Nem sokára megérkeztek a palotába. — A viszontlátásra, gyermekem, mondta lesegitve a hintóról. — Holnapra, orvos, felelte Viviána. A fiatal nő egyedül volt szobájában, fehér kázsmér házi köntösben és gondolkozott. (Folyt, köv.)
