Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-06 / 278. szám

4. oldal

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

1927. október 6 ;

Jován cár szobrának

ünnepélyes talpköletétele

A szobrot november hó 13-án fogiák leleplezni

^Ünnepélyes külsőségek között ment végbe szerdán délelőtt a szuboticai városháza és a szinház közötti téren a Jován cár-szobor talpkövének letétele. A talpkőlehelyezési ünnepségen résztvettek a szoborbizottság tagjai, a katonai, polgári és egyházi hatóságok, a közintézmények vezetői, a társadalmi, kulturális és humánus egyesületek képviselői. Délelőtt tiz órakor Mándics Mijó, a Jován cár-ünnepség elökészitőbizottságának elnöke és Atyimovics Miodrág dr. egyetemi tanár ünnepi beszéde kíséretében előbb elhelyezték a talpkő alatt a szokásos emléktárgyakat: pergamenttekercset az emléksorokkal, más apróságokat és idehelyezték őfelsége Alekszandar király aranykeretbe foglalt arcképét, ami dr. Sztipics Károly polgármester adománya.

Maga a szobor, Pallavicini Péró művészi tervezése, most készül a szuboticai márványipar részvénytársaságnál és a .szoborleleplezési ünnepet november hó

13-ikára szándékoznak megrendezni. A bizottság már megállapította a Jován fcár-szobor feliratának szövegét a következőkben:

»Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében Krisztus után az 1927. évben emeli Szubotica város, az országos kormány, a hadsereg, e város, a Vajdaság és az egész ország hazafias polgárainak segélyével, ezt az emléket: Jován-Iván Nenad cárnak, az 1526/27. évben Bácska, Bánát és északi Szerém elismert Urának, a Vajdaság eszméje megteremtőjének, aki ennek megvalósításáért és e földeknek az idegen járom alóli felszabadításáért való hadjáratban ellenséges kéztől megöletett 1527 Julius 26-ikán, vajdájának és szuboticai helytartójának Vrlics Szubotának, akiről ezt a várost Szuboticának elnevezték és felvilágosodott munkatársának a politikai ügyekben, Fábiánus Litterátusnak, —

a nemzeti elismerés jeléül érdemeik és személyes áldozataik iránt, amit hoztak a legfőbb eszményért, mely Isten segítségével s a nemzet erejével megvalósult 1918. évben, e város, a Vajdaság és a többi szerb, horváth,,és szlovén földek felszabadulásával, boldogult I. Petár Felszabadító Király' bölcs uralkodása alatt.

Az emlékmű talapzata koszmaji márványból, figurái pedig karrarai

Egy kritikus albumából

i Irta: Baedeker

A múlt csütörtökön a hízelgésről szóltam ezen a helyen, a hízelgésről mint hibáról és a hízelgésről mint erényről. Egyetmást ez írásomból alaposan félreérthetett az a máskülönben nyájas olvasóm, aki szemrehányó levelet irt hozzám azzal a panasszal, hogy a hízelgés dicséretét zengve, annak gyakorlására ösztönzők s így morálellenes cselekedetet követek el. Mert — most a levél szövegét idézem — »köztudomású és minden vallásos és erkölcsös könyv hirdeti, hogy a hizelkedés kárhozatos tulajdonság, a hízelgő pedig jellemtelen ember.«

így tudtam meg, hogy ez olvasóm szemében milyen rossz a hirem s hogy a megítélésében én is jellemtelen pasas vagyok. Mert én bizony

— nem tagadom — szoktam hízelegni az embertársaimnak. Ha rossz színben látom valamelyik ismerősömet. nem mondom neki, hogy dögrováson van, de azt, hogy úgy látszik, sokkal jobban érzi magát,

— ha valaki azon panaszkodik, hogy rohamosan öregszik, sietek megnyugtatni, hogy ellenkezőleg: napról-na?ra fiatalabb lesz, — ha egy asszony azzal vádolja magát, hogy hizik, azzal nyugtatom meg, hogy bizonyosan hamis a mérlege,^ mert őnagysága úgy fest, mintha két hónapig tartott volna fogyókúrát. — ha pedig Titánfy Tihamér a regényéről kér véleményt, amely batkát se ér, azt felelem neki, hogy az: élvezetes olvasmány.

Sehogyse ösmerhetem be, hogy az ily kedveskedés: kárhozatos eljárás, hogy az ily hízelgő: jellemmárványból készültek Pallavicini Petar nemzeti szobrász vázlata után. Emeltetett a dicső Karagyorgyevicsek nemzeti dinasztiájából való I. Alekszandar királynak, Petar fiának uralma alatt, elsőminisztere Vukicsevics Velimir és külügyminisztere Marinkovics Vojiszláv idején.

Ennek a városnak élén akkor első polgárai, Manojlovics Dusán főispán

és dr. Sztipics Dragutin polgármester voltak.

A mindenható áldja meg ezt a mi közös nemzeti müvünket és a népnek, amelynek azt őrzésére bízzuk, adjon öröklétet. mint a gránitsziklának, amelyből az épült!«

A feliratot a négyszázéves emlékünnep előkészitőbizottsága minden egyes tagjának neve követi.

Pancsevo elvesztette a villanyport

A választott bíróság Pancsevo város és a villanyostársaság közti perben a társaságnak adott igazat

Pancsevó város és a pancsevói villanytelep tulajdonosa a Stark Strom Anlage Berlin cég között már másfél év óta húzódó pör végre döntésre került.

A választott bíróság, mely szeptember 19-ikén kezdette meg a per tárgyalását, két heti megszakítás nélküli munka után meghozta ítéletét.

A választott bíróság, amelyre a felek a per eldöntését bízták, a következőleg alakult meg: elnök Jovanovics Dragomir beogradi műegyetemi tanár, tagok Arangyelovics Zsivojin államtanácsos, Sztevovics Atyim egyetemi tanár, Popovics Szvetiszláv nemzetgyűlési képviselő és Vrbanics Rudolf, a zagrebi villanytelep igazgatója. A villanytelepet dr. Gräber László pancsevói

ügyvéd, Pancsevó várost dr. Radivojevics Dusán városi főügyész képviselte.

A per előzményei a következők: 1924- ben Pancsevó város kizárólagos engedélyt adott a Stark Strom Anlage Berlin cégnek, hogy a városban villamos telepet rendezzen be és a várost villamos árammal lássa el. Az engedélyézé-si szerződés 9. szakaszában a munkabérek és a nyersanyagok akkori ára alapján dollárban állapították meg az áram eladási árát, amely akkor magánvilágitásért 9, az ipari áramért 7 és a közvilágításért 5 dinárnak felelt meg. A ■ szerződés 10. szakasza szerint abban az esetben, ha a nyersanyagok és a munkabérek több, mint tiz százalékkal emelkednek vagy csökkennek, a szerződő {eleknek jogukban van a megállapított árak felemelését vagy leszállítását kérni. A szerződés szerint tehát az ..áfám ára,olyan arányban változik, amilyen arányban változtak a munfía-bérek és nyersanyagárak változása következtében a termelési költségek.

A villamos vállalat ,1925. év májusában kezdette meg működését. A szertelen pasas.

Elolvastam a kérdéses aforizmákat újra, de — valószínűleg azért mert nem tartozom az intelligens olvasók közé — nem találtam föl bennük a hízelgés dicséretét. Csak a mentségét födöztem fel köztük s a magyarázatát próbáltam adni, hogy" mért kénytelen a müveit ember, aki társaséletet (bármi szerényét és kiskeretüt) él, napról-napra hízelegni azoknak, akikkel találkozik.

Azt hiszem, a panaszos levél beküldője is minden anyának, aki dicsekszik az apró gyermekével, azzal fog hízelegni, hogy az rendkívül báios és alighanem a legédesebb kis poronty a városban. Ha nem teszi ezt, akkor nem jellemtelen ugyan, de brutálisan goromba fráter, akinél mégis csak mindenki többre becsül egy udvarias kedveskedőt. Azt követelni valakitől, hogy soha és senkinek se hízelegjen, annyi volna mint arra Ítélni, hogy háborúságban éljen az embertársaival, de akik — könnyen érthető — csak azokat az igazmondókat szeretik, akik kellemes igazságokat hangoztatnak és összevesznek azokkal, akik kellemetleneket mondanak nekik. Ilyformán. aki hízelgésre buzdít, két embernek tesz szolgálatot: annak, aki megfogadja e tanácsot s igy rokonszenvekre tesz szert és annak, aki a hizelgést hallja s azt természetesen készpénznek veszi. S nem az a morális fölfogásu iró. aki a társalgás e fűszerét kiküszöbölendőnek tartja (még egy kolostor rideg termeiből és sivár celláiból se küszöictő ki), hanem az, aki megem dettnek és kívánatosnak tartja, i ersze csak olyan arányban,

ződésnek megkötése óta azonban a dinár árfolyama a dollárral szemben emelkedett, azonban a dollár vásárló ereje nem emelkedett ugyanilyen arányban, hanem részben változatlan maradt, részben pedig csökkent, úgyhogy a szerződéskötés napjával szemben az üzem megkezdésekor ugyanolyan mennyiségű nyersanyagért és munkaerőért a társaság dollárban nagyobb összeget volt kénytelen fizetni, mint a szerződéskötés napján. Ezekből az okokból kifolyólag a vállalat nyomban az üzem megkezdése után kérte, hogy a dollárban kifejezett árakat a város emelje fel. Félesztendeig tartottak az erre vonatkozó tárgyalások, amelyek 1925. decemberében egy esztendőre szóló megegyezéssel végződtek, amely szerint a villanyáram ára változatlan maradt úgy, mint volt a szerződéskötés idején. Az engedélyes társaságnak tehát egy éven át joga volt magánfogyasztásért 9, ipari áramért 7 és közvilágításért 5 dináros árakat számítani.

Az ideiglenes megállapodás lejárta után 1926, junius elején a város arról értesítette a vilfanyfelepet, hogy csak a szerződés kilencedik szakaszában előirt dolláráraknak megfelelő eladási árak beszedését engedi meg, ami dinárban kifejezve a rn agán világításért 6, az ipari áramért 4.64 és az uccai világításéit 3.33 dinárnak felelt volna meg. Ezt a város plakatirozta is és azóta a dollár hivatalos árfolyamának megfelelően minden hónapban a helyi lapokban való közzététellel hozta a város lakosságának tudomására azzal, hogy csak a közzétett árakat tartoznak fizetni.

.Hónapokig ^qlytak emiatt a tárgyalások: elé iérédínéür nélkül. Közben újabb jogvita is merült felv Az engedélyes társaság a szerződés 20. szakasza alapján értesítette a várost, hogy a vállalatot részvénytársasággá akarja átalakítani. A

mint minden más fűszer, — mértékkel. Mint ahogy nem enne senki olyan ételt, amely merő fűszer, úgy nem is kívánhat oly társalgást, amely csupa hizelgés.

Vauvenargues mondása, amely szerint »nem létezhetne társasélet, ha nem hízelegnénk egymásnak« ma igazabb, mint kétszáz év előtt volt, amikor a szellemes iró azt a társadalmi és szalónélet jellemzésére leírta. Akkor, a boldog és szép

18. században, virágzott a társasélet s az esprit (persze a hizelgés is) együvé tudta hozni a szellemes és müveit férfiakat és nőket. Ma természetesen, mikor a játszi szellemesség helyét a vaskosabb vicc foglalta el, amely inkább szerterobbantja, mint szilárdítja a bizalmas kötelékeket, ma még igazabb mint valaha volt, hogy csak a hizelgés gittelheti össze azokat, akik társaságba tömörültek s nemcsak egyszer, de többször szeretnének összejönni.

Ha már most valaki, mint én is a múlt héten, azt tanácsolja az olvasónak, hogy hízelegjen azoknak, akiknek tetszeni akar, nem inmorális tanácsot ád, de egészen erkölcsöset s hozzá olyat, amelynek gyakorlati szempontból is veheti némi hasznát.

Hog^l az ember gorombán merjen őszinte lenni (lehet-e másképpen?), ahhoz igen magasállásu embernek és kiváló tekintélynek kell lennie. Hiszem, hogy Pasics vagy Tisza akkor is kedvelt ember marad. ha mindenkinek nyíltan odamondja a véleményét és senkifiának se hizelkedik (ám ezek a geniális államférfiak voltak oly okosak. hogy mindenkinek hízelegtek,

város ehhez elvben hozzájárult, de előzőleg a villanyárak szabályozását és egyébb kisebb jelentőségű vitás kérdések elintézését kívánta. Az engedélyes társaság a szerződésre való hivatkozással ezeket a feltételeket nem fogadta el és megalakította a részvénytársaságot a város közreműködése nélkül, amelyet a város nem volt hajlandó az engedélyes jogutódjának elismerni.

Egy évi huza-vona után a felek végre elhatározták, hogy a jogvitát a szerződésben előirt választott biróság döntésére bízzák.

Az engedélyes a keresetben annakj megállapítását kérte, hogy joga .van a; magárivilágitási áramért 10, az ipari áramért 7.90 és a közvilágítás áramáért 5.65 dinárt követelni. A város ezzel, szemben a dollár mai árfolyamának' megfelelő 6, 4.64 és 3.3.3 dinár árak meg- ’ állapításához ragaszkodott. Az engedélyes ezenkívül kérte, hogy a • Bánáti Elektromos Müvek R.-T. cég alatt .megalakult részvénytársaságot a város ismerje el az engedélyes jogutódjának és kérte a városnak a perköltségekben valói elmarasztalását. A város viszontkeresető-; ben azt kérte, hogy a biróság a társaságot kötelezze a világítási hálózatnak a város egész lakott területére való kiterjesztésére és azonkívül könyveinek bemutatására.

A választott biróság ítélete szerint az engedélyesnek az üzem megkezdésétől fogva joga van a magánáramért 9, aa'i ipari áramért 7 és a közvilágítási áram-i ért 5 dinárt számítani, vagyis ugyanazokat az árakat, amelyek a szerződéskötés napján fikszirozott dolláráraknak dinárban kifejezve megfeleltek. Kötelezte a biróság még a várost arra is, hogy az engedélyes által alakított részvénytársaságot az engedélyes jogutódjának ismer-1 je el, A viszontkereset tekintetében kimondotta a választott biróság. hogy al vállalat köteles a vezetéket a város egész területére kiterjeszteni és ennek folytán huszonegy uj uccai lámpát felszerelni.

A biróság nem ismerte el a városnak azt a. jogát, hogy a vállalat könyveibe az áramárak megállapítása céljából betekinthessen. A biróság perköltségeket a peres felek között kölcsönösen megszüntette és ennek folytán kötelezte a várost.! hogy a választott biróság költségeire előlegezett százötvenezer dinár fele ré-j szét térítse meg az engedélyesnek. Miután a választott biróság ítéletét egyhangúlag hozta meg, meg van rá minden remény, hogy az uj részvénytársaság most már viták és nehéségek hélkül fogja működését folytatni. A város kői zönségének is megnyugtatásul szolgál, hogy végre tudni fogja, hogy mennyit kell a villamos áramért fizetnie. I

akikkel dolguk volt), de mit csináljon a közönséges müveit ember, hi nem akarja, hogy bojkottálják és? kinézzék a társaságból, amely százjj szór annyi hizelgést tud megemészteni, mint őszinte valóságot? Nem marad egyéb hátra — hízelegnie kell nőknek s férfiaknak, a szókimondást pedig átengedni a teljesen függetleneknek, akik az ördöggel se törődnek, akik azonban már csaJc regényekben fordulnak elő s a mindenáron-igazmondás donkisottjóinak, akik nem bánják, ha be is törik a fejüket ezért a merészségért.

Mirabeau írja —

Bocsássák meg, kérem, hogy ez már a második tanú, akit idézek, de kénytelen .vagyok vele, hogy imponáljak a kritikusomnak, akit csak nagy tekintélyeknek a fölvonultatásával remélhetek meggyőzni.

Tehát Mirabeau írja egy levelében, hogy »őszintének lenni az életben annyi, mint egyenlőtlen fegyverekkel fogni a küzdelemhez és csupasz mellel állani olyan embernek a kardja vagy a tőre elé, aki acéláthatatlan páncélt visel.«

Igen, egyenlő fegyverek kellenek bármily küzdelemhez, még az esprit szóharcához és a legártatlanabb eszmecseréhez is. Ha találnak oly embert, aki teljesen őszinte irántunk s az érintkezésben velünk kerül minden hízelgő szót, vele szemben mi se hízelkedjünk. Es én kérem a levél Íróját, hogyha találkozik ilyen úriemberrel vagy hölggyel, szerezze meg a fotográfiáját (a költségeket megtérítem) és küldje be azt nekem. Az albumom legelső lapján fogom elhelyezni és boldog leszek, hogy egy ily rendkivüli egyéniségnek a képmásával dicsekedhetek.