Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-05 / 277. szám

8. oldal BACSJNLEüYEI NAPLÓ ________________________1927. október 5. SPORT Uruguay válogatottja l:0-ra verte legnagyobb ellenfelét Négj évi kényszerszünet után újból lejátszották a delomerikal „I.iptonserlcg“ mérkőzést — 81,754 néző 3.646,500 dinár bevétel — Kiküldött munkatársunktól — Buenos-Aires, szeptember 1. / A régi és legkomolyabb riválisok. Dél­­amerika országainak két sampion-csa­­pata: azUruguay-i és argentínai amatőr, szövetségek válogatottjai négy évi kény­szerszünetelés után ismét összemérték erejüket és tudásukat a legnagj'obb dél­­amerikai dij: a »Lipton-serleg« birtoklá­sáért. A négy év utáni összetalálkozás minden vonatkozásában, kihatásában és arányaiban grandiózus volt. A csapatok: valóban maximumát adták a futball ját­szásában való zsonglőrügyességnek, aka­démikus-tudásnak és mesteri felkészült­ségnek. A vendéglátó argentínai fővá­ros, _ Buenos-Aires: hivatalos ünnepet csinált a nagyjelentőségű sportesemény­ből. Zászlődisz, fogadtatások, félnapos mnnkaszünet és hivatalos parádék adtak tekintélyes komolyságot és jelentőséget a kétórás küzdelemnek. A közönség: íttár a kora reggeli órákban megszállot­­, fa a »Boca Juniors« óriási futball-sta­­dionját, amit az építészek ötvenezer ülő­­nézőre terveztek meg — de délután két órára, mikorra a mérkőzés kezdetét je­lezték, már kilencvenezer ember szo­rongott állva, egymás hegyén-hátán. korlátokon, plakátfalakon, tribünök te­tején, zászló- és lámparudakon, a közeli házak erkélyein, lapos tetőin, ablakpár­kányain és bádogcsatornáin, hogy tap-. soUiasson, üvölthessen és fütyülhessen kedve szerint azoknak, akiket az olym- Piai versenyek szenzációs eredményétől eltekintve is megillet a »világ legjobb amatörjei«-nek titulusa. Csodálatos volt az egész, grandiózus és kolosszális, olyan, amilyet talán csak a délamerikaiak tudnak megcsinálni. A mérkőzés: minden erők megfeszítése, szívre-, idegek- és izmok utolsó, roppant teljesítményére menő játék, amelyben az olympiai győztesek voltak szemmcllát­­hatóan gyöngébbek, de Fortuna isten­­asszony, különös kedvezéséből mégis csak elvitték a győzelmet. Kinos, keser­ves, hajmeresztő — de mindig és állan­dóan védekezést jelentő küzdelem után majdnem véletlenül, egy elkésettnek in­dult lusta támadás megszerezte Uruguay­iak az első — és döntő — göli. Argenti­na népe, a szorongó-drukkoló kilencven­­ezrek hálásak voltak ezért is. Másfél órán keresztül drukkolták a gólt és örül­ték, hogy végre láttak egyet. Mindegy j volt nekik, hogy ki adta és ki kapta, ! Tomboltak a gólnak. Egekig üvöltötték az uruguayi Scarone nevét. Iszonyatos félelmetes, szédítő volt ez az ováció. A montevideóiak — az uruguayi csapat ötezernyi kísérője — áttörtek a pályára vezető vaskapun és sírva, kacagva torzult arccal ölelték körül Scaronét Szét akarták szedni boldogságok elra­gadtatásukban és a szegény, szerencsés Scarone félig ájultan kapálózott a hon­fitársak feje fö'ött. a levegőben, ahová a leggyorsabb lábú gratulánsok emelték Tíz percbe került, mig a rendőrség meg­tisztíthatta a pályát az »idegeiiekc-tö! és tovább folytathatták a mérkőzést. Most | aztán, egy láthatatlan, hatalmas kar- j mester dirigálása mellett, taktusra bőm­­hölte a roppant tömeg a reváns vezény­szavát. a honi csapat legénységének szóló hisztériás biztatást: »Ár-hen-ti nősz! ... Á-vanti/« . . . Elbömbölték i tízszer, húszszor. Teli tüdővel. Diilledt! szemekkel. Aztán verték a hármas taps . dübörgő-pergő violentóját. És megint újra kezdték: »Ár-hcn-ti-nósz! . . . A- j vaut'.!« Az utolsó percekben már őrjöngéssé fajult ez a biztatás. Formálisan magu­kon kiviil voltak az emberek. Már nem győzték tüdővel és tenyérrel: száznyolc­vanezer emberi láb dongott a vastribü­nök keniényíapadlóin s ez olyan volt, mint a Daníe-szimfónia harmadik tétele, midőn »a pokol kapui előtt állunk« és minden hangszer fortissimóján, az inier­­nális zsivaj, kin. gyötrelem, borzalom kacagás, ördögi röhej, szél. vihar, tűz viz, elemek viaskodása olvad össze egy idegtépő, csodálatosan és borzalmasan szép szimfóniába — aminek egy kettős sípjel vet véget, a pokoli zsivajban alig hallható csupán és mégis minő hatalom: beretváva! metszi el az orkán százezer torkát, kísérteties csönd lesz. megder­mednek az emberek: »Determinado!...« Véget Döbben: kétségbeesés vonaglik az ar­cokon. Nyitva maradnak a szájak. Zi­lálnak a tüdők. A torkokat sirás fojto­gatja ... De csak egy percig. Aztán újra berohan a pályára az urugayiak aránylag kis csapata és sírva emeli vál­lára a győzteseket. A kormányzó tribün­je fölött félárbócra ereszkedik az argen­tínai lobogó, mintha nemzeti gyászt je­lentene be a főváros népériek. A minisz­terek fanyar arccal gratulálnak a győz­tes csapat kapitányának és az Urugayt képviselő potenfároknak. Argentina had­ügyminisztere egy nagyon rövidre fo­gott, savanyu dikcióval átadja a félmé­teres arany-serleget Nusazzinak a »Ret­tenetes*- nek, ahogyan honfitársai és 2 délamerikai sportkörök becézik őt. Na­­sazzi boldogan öleli magához a vagyont I érő aranykupát és széles gesztussal fe­­j lel: »büszkeséggel fogják megőrizni és I egy múlva büszkén fogják visszaadni. \ ka a sors úgy kívánja— az argentinaíak­­! uak. akiktől niég vereséget elszenvedni ’ is dicsőség a szomszéd testvérország ! szerény fiainak! . . .« Ekkor hangzik még egyszer a tapsvihar. De ez már néni a lelkesedésé, nem az elragadtatási. nem a hajszoló biztatásé. Ez már csak kon­vencionális taps. Hideg és kimért, mint a spanyol-etikett szabályai . . . (Itt pe­dig mégis csak a spanyolok voltak több­ségben. Mindkét ország hivatalos nyel­ve: spanyol.) És aztán megindult az em bererdő hazafelé, hogy egy esztendeig készüljön az uj, a még ha.almasabb és elkeseredettebb mérkőzésre. A »Lipton-serleget« 1904-ben alapi-, tották. vándordíj gyanánt, Uruguay és; Argentina legjobb amatőr-válogatottja j részére. A vándorserleg megalapítása óta. mindannyiszor, valahányszor ki- j tűzték a serlegmérkőzést, mindkét or- j szág közvéleményét hónapokon kérész-1 tül csigázta, kínozta á kérdés: ki visz: el a serleget. Heves harcok, ellenséges­kedéssé fajuló egyletkczi viták, pom­pás triál-mérkőzések, hetekig tartó össz­­játék-gyakorlatok és a nemzeti becsület védelmére menő intézkedések, készülő­dések és klikk-harcok előzték meg min­denha a «Lipton-serleg« mérkőzést, de még sohasem annyira talán, mint az idén. Ennek a hatványozottan kinos iz­galomnak a magyarázata pedig abban van. hogy 1924 óta, amidőn Urngauy puccs-szerűen cserben hagyta a délame­rikai könVrientdüs futball szövetséget és bejelentette a párisi (colombési) olym­­viaszon való részvételét — a Lipton-ser­­ieg mérkőzést nem játszották le. Sza­kadás állt be az umgauvi és argentínai amaiörszövetségek között és mindkét országban két pártra szakadt a szövet­ség: európaistákra és kontinentállsökra. Az előbbiek követelték- az utóbbiak el­lenezték a Nemzetközi Futball Ligához való csatlakozást. Ebben az évben végre gvőzött az eu­­rópaisták álláspontja és a négv évig tartott ellenségeskedés után megkötötték a békét. A szövetségközi béke demon­­strapásának első ünnepe volt a Upton serleg mérkőzés kiírása. Tizenhetedszer játszották le ezt a nagynevezetesstgii nemzetközi mérkő­zést. ami nemcsak a déiamerikai álla­mokból. hanem fiszak-Amerikából és Európából is nagy publikumot vonzóit Unatkozó milliomosok, grand seigneur­­ük és tehetős sport-mecénások zarándo­koltak el Bueiios-Airesbe. hogy a két nagy rivá'is mérkőzését végignézhessék A tizenliétszeri mérkőzés mérlegében még mindig Argentínáé a fór. Argentina amatőr-váloga* ott ja hétszer vitte el a serleget, míg Uruguay csak most vitte hatodszor. Eldöntetlen volt a mérkőzés négy izben. Az 1923-ban megtartott utol­só mérkőzés is eldöntetlen. 0:0 volt. Oól­­aráriy 20:18 Argentina javára. A Lipton­­mérkőzést 1914-ben a bábom kitörése miatt. 1920 és 1921-ben szövetségközi differenciák miatt, mig 1924. 1925 és 1926-ban az olympiai-puccs miatt nem tartották meg. Mindannak dacára, hogy hivatalosan háborúság állott fenn a két szomszédállam szövetségei között, ba­rátságos mérkőzésen többször találkoz­tak a válgatottak. Legszenzációsabb volt az olympiász utáni barátságos-vá­logatott. amelyen az argentínaiak az olympiai győztes csapatot azon melegé­ben. ahogy hazaérkeztek Európából 2:1yre inceven*1' A mérkőzésre 32.143 tribünjegyet (á 3 pésó) és 49.611 állójegyet (a 1 pésó) adtak ki a pénztáraknál. Eszerint az összbevétel 81.754 pésót, dinárra átszá­mítva: 3,646.300 dinárt tett ki. A közönség már reggel tiz órakor ostrom alá vette a pénztárakat és ettől kezdve, aki jegyet váltott, tüstént el is helyezkedett a tribünökön. Mozgó kony­hák szolgáltak ebéddel és uzsonnával a »biztos ami biztos« jelszóval betelepedet­teknek. Délután egy órakor a rendőrség lezárta a stadion kapuit, mert a pálya befogadóképessége a 81.754 »jegyes< emberrel ki volt merítve. Nemcsak a tri­bünökön. de a tribünök előtt körbefutó öt méter széles kocsiuton is ember-em­ber hátán állott. A pénztárak előtt azon­ban még mindig nagy tömeg szorongott A rendőrség intézkedését iszonyú elke­seredéssel fogadták a kintrekedtek. A spanyol vér hamarosan felforrt az erek­ben. a főbejáratnál* áttörték a rendőr­kordont és a tömeg feltartózliatatlanul tódult befelé az acélhálóval védett belső pálya felé is. Ezek voltak a »roliamje­­gyesek«. A lovasrendőrség attakózni volt kénytelen. A pályán felállított inén­­töörségek 134 embert szállítottak kór­házba. közöttük 29 láb- és Icaríöréses embert, akik kerítésen, tetőkön és fala­kon való mászás és a tribünökön való tolongás közben sérültek meg. Legalább kétszázra becsülik azoknak a könnyű sérülteknek szániát. akik saját lábukon távoztak a nagy mérkőzés színhelyéről és háziápolás alá kerültek.. Jellemző a tömeg magatartására és ’a kivezényelt rendőrség tehetetlenségére, hogy a köz­­társasági elnöknek, a kortnányférfiak­­nak és egyéb előkelőségeknek csak a lovas rendőrség alakjaival tudtak utat nyitni a tömegen keresztül, de a dísztri­bünre már sehogyan sem tudtak feljutni ! mert a tömeg birtokba vette a kormány­páholyt. A játékosokat huszonkét perc­nyi kínlódás után, az emberek feje fö­lött, a levegőben, egyenként tudták ki- j vonszolni a pályára. Az acélhálóval vé­dett be'ső pályát is lovasrendörkordon : vette körit', hogy a tömeg betörését meg- I akadályozza és a játék szabad lefolyá-1 sát biztosítsák. Azonban: ebben a roppant nagy tö-! ütegben a női nemet mindössze vagy két I tucatnyi asszony — amerikai, angol és I európai hölgyek — képviselték. > A nők. ha csak nem annyira elszánta': ! hogy állják a csipkedéseket és íogdosú­­scikaf -- 'távöt tartják magukat őlyan .helyzettől, ahol nagyobb tömések verőd­nek össze. . . . Olyan volt ez. a mérkőzés, mint j egy nagy argentínai temetés! ... Ar- 1 gentinában a temetésen sem szabad részt j venni az asszonyoknak. Ez is bevett szó- i kás náluk! . . . (p. z.) ! . 1 I Vasárraji sportprogram A SzANO—ZsAK ba nő i mérkőzés elmarad Vasárnap, a bajnoki szezon ötödik fordulóién négy első- és öt másodosz­tályú bajnoki mérkőzés kerül lejátszás­ra, csupán a SzAND -szuboticai ZsAK mérkőzés marad el. miután erre vonat­kozóan a két egyesület vezetősége meg­állapodott. Szuboticán a Bácska a Szombori Szó­kéval mérkőzik. Erős küzdelemre van kilátás és ezúttal a szuboticai csapat valószínűleg jobb eredményt fog elérni, mint a legutóbbi vasárnap a Szombori Sporttal szemben. A Szokó ma nincs a lcglohb formában és ha állóképes csa­pattal kell összemérnie erejét, feltét­lenül alul marad. Szuboticán játszik le az SzMTC— Szema AC-nieceset is. A mérkőzés ki­menetele teljesen nyílt, tekintettel mind­két csapat gyenge formájára. Az SzMTC j ugyan a legutóbbi mérkőzését Vrbászon i megnyerte, de ez a győzelem bármeny­nyire is értékesnek látszik, még nem jelent javuló formát a csapatban. Szömborban az első osztály újonca, a Szombori ZsAK a Szombori Sporttal mérkőzik. Favoritként a Sport indul. Vrbászon a Szuboticai Sport vendég­szerepel. A Sport az idén szintén rosz­­szu! startolt és jelenleg is a bajnoki lis­ta utolsó helyén áll, de vasárnap köny­­nyen szerezhet két pontot. A második osztályban a Villany telep a Konobárral. a Ferrum a Postásokkal, a Szombori TK a Torzsai AND-dai. a Topolai SK a Csantaviri AC-vel és a Sztaribecseji Szokó a Vrbászi Amateur­­r.»i mérkőzik. j Held nélkül megy a SzAND Budapest­j re. A szuboticai bajnokcsapat, tudvalevő­leg szombaton Budapesten játszik a Fe­­j rencváros—Hungária kombinálttal. A hétfői napon még úgy volt, hogy a SzAND csak Ördögöt fogja nélkülözni a fontos mérkőzésen, kedden azonban Held, a bajnokcsapat kiváló centeriede­­zete is bejelentette, hogy hivatali el­foglaltsága miatt nem utazhat a csapat- I tál. Remélhető, hogy a kitűnő játékos j mégis szabadságot kap és résztvehet a j SzAND-ra nézve oly fontos budapesti I mérkőzésen. A.SzAND és a Bácska találkozása az o’imriai napon* A zagrebi futballszövet­' r.ég elren "e’te, hogy az olimpiai napon Szuboticán a SzAND-nr.k és a Bácská­nak kell egymással mérkőznie. Ezt a rendeletet már megelőzte a szuboticai aiszövetség egy korábbi határozata, amely az olimpiai nap programjába, szin­tén a SzAND—Bácska-meccset illesz­tette. Elrendelte a szövetség azt is, hogy az olimpiai napon valamennyi sportegyesület tagjai dresszben kötele­sek felvonulni, hogy ezáltal is felkelt: ék a közönség érdeklődését. SZTARIBECSEJ Szoko—Csantaviri AK 1:0 (0:0). II. osztályú bajnoki mérkőzés. Biró: Ku­­jundzsics. A kedvezőtlen idő ellenére is szépszúmii közönség nézte végig a Szo­ko és a csantavirlek küzdelmét. A szi­táló esőben s a sáron-csúszós talajon a mérkőzés állandó Szokó-fölénnyel folyt le, annyira, hogy a csantaviriek egyet­len lövése sem jutott túl a Szokó vé­delmén. A ísantavirlek elkeseredett és lelkes ellenállásán azonban megtört a Szoko-csatárok minden akciója. A máso­dik félidő 33-ik percében azonban Pol­­lák gyönyörű kómer-beadását Katatics védhetet’enül a hálóba fejelte. A jugoszláv iutballszövelség közgyű­lése. A jugoszláv futbaliszövetség va­sárnap tartja évi rendes közgyűlését Zagrebban. A közgyűlésen a szuboticai alszövetséget Bénis Simon álszövetségi elnök és Szegedinszki Nesztor iőtitkár fogják képviselni. Poilák Ernő kétszázaik mérkőzése. Pollák Ernő, a Sztaribecseji Szokó ki­tűnő csatáriátékosá a Szokó—Csantaviri AK mérkőzés alkalmával szerepelt két­­századszor az egyesület színeiben. Pol­­lákot a közönség és a két csapat legény­sége lelkes ünneplésben részesítette, az egyesület vezetősége pedig értékes aján­dékkal lepte még. . Orth a magyar válogatott középcsatá­ra. Budapestről jelentik: A csehszlovák válogatott elten játszó magyar csapát középcsatára Orth lesz, aki már teljesen kiheverte bokasérülését. A magyar csa­pat igy áll föl: Amsei — Eögl II., Fogl 111. — Borsányi, Bukovi, Vámos — Ströek. Konrád 11.. Orth. Hirzer, Kohut. Tartalékok: Fehér, Dudás, Opata. Az amszterdami o'impiád az utolsó. Bécsből jelentik: Sportkörökben elter­jedt hirék szerint a jövő nyáron meg­tartandó amszterdami olimpiád az utolsó ilyen természetű sportesemény lesz és az 1932-re Los Angelesben tervezett olimpiai játékok megtartására már nem kerül sor. Maga Coubertin báró, az olimpiai bizottság elnöke, aki a múlt évszázad végén újból életre hívta a klasszikus sportversenyeket, szintén beismeri az olimpiai játékok csődjét és a minap egy francia lapban kijelentet­te, hogy eszméje nem sikerült, mivel a nagy tömegek az oiimpiádoktól távol- I maradtak és minden állam csak néhány : reprezentatív bajnokot szerepeltet. Az i olimpiádok célja a tömegsport fejlesz­­! tése, a nemzetek nagy sportgárdájának j nemes vetélkedése volt, ehelyett azon- I ban rekorderek küzdenek egymással, ilyen körülmények között az olimpiá­dok létjogosultsága igen kérdésessé vált. Maga Coubertin báró is úgy vé­lekedik. hogy a Los Angeles-i olimpiád már elmarad. Kétségtelen, hogy a pro­fesszionizmus térfoglalása a sportban szintén egyik oka az olimpiai játékok csődjének, mivel a professzionista spor­tolók nem vehetnek részt az oiimpiádo­­kon.

Next

/
Thumbnails
Contents