Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-04 / 276. szám
1927. október 4 BACSMBGYE3 NAPLÓ 9. oldal „ALBUS« Szappan kitűnő ! Rádió-müsob (Avara*mtlltlti vám akallámhvsntJtlenti) 1 Kedd, október 4 Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgazdaság. 11: Graíonola-hangverseny. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 13: Időjárás- és vízállásjelentés. 15: Hírek, közgazdaság, élelmiszerárak. 17: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. Mozik műsora. 17.15: Kamarazene. Zenetörténeti hangverseny, IV. rész. Régi táncok. 18.30: Palásthy László saját novellából olvas lel. 19.15: Rádió amatőr-posta. 20.30: Az Orosz- Ukrán kórus hangversenye. 21.30: Pontos időjelzés, hírek, közlemények. Utána: A Britannia nagyszállóból Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye. Berlin (4S3.9, 566) — Königswustarhausen (1250) — Stettin (236,2) 17: Szórakoztató zene. 20.30: Szlnielőadás. Bern (411) — Basel (1100) 16: A Kurszalón zenekarának hangversenye. 21.20: A Kurszalón zenekarának hangversenye. 21.50: Újsághírek. 22.05: A Kurszalón zenekarának hangversenye. Leipzig (365.8) — Dresden (275.2) 16.30;- A házizenekar hangversenye. 20.15: Hangverseny leipzigi zeneszerzők müveiből. 21,10: Énekhangverseny zenekari kísérettel. 22.15; Tánczene. Milánó (315.8) 17.20: Gyermekdalok. 20.20: Hírek. 20.40: Operaátvitel. München (535.7) — Nürnberg (303) 16: A Frank-zenekar hangversenye. 19.05: »Bohémek«, opera 4 felvonásban. Puccini. Nápoly (333.3) 17,10: Könnyű zene. 20.35: Hirek. 21: Színházi átvitel. Prága (348.9) 16.30: Délutáni hangverseny. 19: Hangverseny. 20.10: Szinlelőadás. 21: A házizenekar hangversenye. 22.20: Tánczene. Róma (450) 17.15: Hangverseny. 20.10. 20.30; Hirek. 20.40: Színházi átvitel. Stuttgart (379.7) — Freiburg (577) 16.15: Délutáni hangverseny. 18.45: Előadás a rádióamatőrök részére. 20: Népszerű zenekari hangverseny. 21.Í5: "Előadás Jakob Böhme, Angelius Silešius, Heinrich Suso nemét misztikusok iriüveiből. Toulouse (391) 20.45: Hangverseny. Bécs (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (294.1) — Klagenfurt (272.7) 11: Délelőtti hangverseny. 16.15: Délutáni hangverseny. 18.30: Előadás: »Über Rachitis.« 19: Francia nyelvlecke. 19.30: Angol nyelvlecke. 20.05: Áriaest. Operaáriák zenekari kísérettel. Zürich (588) — 15: A házizenekar hangversenye. 20: Zenekari hangverseny. 20.20: A. Manuel »Der Halzwurm« cimü operájának közvetítése. 21.20: Szórakoztató zene. 22.10: Tánczene. SZÍNHÁZ —- -Muzsikus Ferkó A Szuboücai Miipcirtolók Köre hosszú szünet után ismét megkezdte működését. A Kör, amelynek vezetője. Pietsch Ferencné, teljesen uj gárdával lépett a nyilvánosság elé és tagjai legnagyobb részt újoncok a mükedveiőszinpadon. Az első fellépés lámpaláza természetesen meglátszott az előadáson, amely még a kezdet nehézségeivel küzdött és nem érte el azt a nívót, amit ma már a műkedvelőktől elvár a publikum. Mindamellett a szereplők nagy igyekezettel játszottak. Az előadás főerőssége Koncz Dani volt. aki régi nagy rutinnal rendelkező műkedvelő. Az újak közül Pukecz Ilonka volt a legjobb, bizonyosan nagy sikereket fog még aratni. Várady Ida és Kocsmdr Ferenc alakították a főszerepeket dicséretes ambícióval. Mamu• zsics István nyugodt, biztos játéka kellemesen hatott, kár, hogy kevés gondot fordít a szercpíanulásra. Weisz Ferenc nem tudott beleilleszkedni , az operettszínpad kereteibe. A többiek igen ügyesen játszottak és részük van az előadás sikerében. A »Játék a kastélyban« nagy sikere Novlszadcn. A noviszadi Nemzeti Színházban nagy sikerrel mutatták be Molnár Ferenc nagyszerű vigjátékát, a Já- j ték a kastélyban-t, amely egy csapásra meghódította a noviszadi közönséget. A kitűnő vígjátékban Vászics és Krancsevics nyújtanak nagyszerű alá-; kitást, Zsívanovjcs a szipés^ szerepében kitűnő. Pregarec Ida a színésznő szerepében olyan alakítást nyújt, hogy az fővárosi színpadon is megállja a helyét. Vasziljevics Zsárkó kitűnő fordítása, - lehetővé .tette, hogy a színdarab SZerb nyelven is ugyanazt a jevégőt árassza, azt a szellemességet és finomságot adja, amely a magyar eredetiben meg van. A kitűnő vígjáték kedden este kerül ismét műsorra a színházban és a színdarab iránt a közönség körében igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. A szereplőket, a bemutató, közönsége lelkesen ünnepelte. A 7-es SZÁMÚ CELLA ! Csupán a vér változott: az intézmény meg van — hiába tépték ki a szemölcsöt — újra kinőtt. Csak a név változott. Azokat a csapszékeket, melyeket akker Tapis-francs-nak neveztek, ma caboulot-nak hívják. A holtak-kávéháza is ily caboulot volt. Az egész helyisig egy emeletből állt. A földszinten nagy terem volt, vörös gyapot függönyökkel díszített ablakokkal, melyben a közönséges vendégeket fogadták — a háttérben a konyha. Az első emelet három szobából állt, mindegyik szoba padlójában lyuk volt, melyen át lehetett látni, hogy mi történik a teremben. Végre pedig a főépület mögött pavilion állott, melynek ajtaja és redőnyei é jcl-r.appal légmentesen voltak betéve; mióta a hely A:'.g fennáll, ebbe a pa Villonba közönséges vendéget nem bocsátottak be. JAveti volt a holtak-kávéháza. Komor helyiség, — nevét onnét nyerte, hogy a mei’tniartfíi temető tőszomszédságában volt. Napközben vendégeit néhány sirásó képezte, de mihelyt gz éi beállt és gyakran hajnalig, vegyes vendégsereg jelent meg benne, melyet a főváros legelvetemültebb, vagy leg'ílelmesehb söpredéke szolgáltatott. A helyiség gazdája negyven-ötven éves férfiú lehetett, óriási termettel, roppant kézzel, vad külsővel. Bouquillart-nak hívták, — valószínűleg álnév — igazi nevét senki se tudta. .Meglehet, hogy néhány törzsvendég ismerte, de ezek megőrizték titkát és csupán egy volt köztük, aki nemrég majdnem elárulta. Tibarí-nak nevezték. Nem rég járt a tioliak-kávéházába és adóssága ijesztő méreteket kezdett ölteni. Bouquillart nem hitelezett senkinek és egy «jen jónak látta, hogy megjegyzést tegyen vendégének, de roszkor tette. Tibart ugyanis, előtte Váló éjjel kissé kellemetlenül járt és hogy vigasztalja magát, most nagyokat ivott. Bouquiilart kareosa nem volt drága; de nagyon rossz volt-. Tibart csakhamar leitta magát és ilyenkor fecsegett. .A A vendéglős első szavára vérben forgó szemmel ugrott fel,. '......... — Hogyan — felelte durván. — talán bizony akadékoskodni akarsz? Az igaz, . hogy tartózom neked és nem is tagadom adósságomat; mihelyt pénzem lesz, megfizetlek, de addig nyugodtan maradi; különben... — Mit különben! dünnyögte Bouquillart — aki- nem értette a fenyegetést. — Különben — folytatta Tibart — megmondom j minden camaró-nak', hogy ki vagy és bezáratom bazárodat. Bouquillart nagyot káromkodott. Ezer millióm menykő! kiáltotta dühösen. — Ne fárasszad magadat — szólt Tibart vállat vonva — és ha a többi jól megnézett volna, ép úgy megismerne, mint én! Az igaz, hogy szakál'.t eresztettél, homlokodat pedig megpettyezted, hogy remundához hasonlíts, de hiába az ember gyanakvó és jó szeme van és már az első pillanatban rád ismertem. — Kire?... mon.dd ki. — Bizonyos lasbguera, ki hajdan börtönőr volt a Mázasban, a 7. számú cella őrizetével megbízva és kit három évi börtönre Ítéltek, mért megszökni engedte foglyát. Bcuqui'.lart nem felelt, de lihegett és Tibart-hoz közeledett. — Nos..— folytatta ez cinikus nevetéssel — neip vagyok-e jól értesülve? —i Hallgass! — Lám, már megszelídültél! . „ — Mától kezdve Ígérem, hogy nem követelem többé pénzemet. — Ezt már szeretem! mondta Tibart, kiürítve poharát; de légy nyugodt és ne féli. mert miként a i hírlapok mondják, nem sokára lesz pénz. Lastigue, vagy Bouquillart nevetett.. — Ah! — monda szemével hunyorítva — teliét! készülsz valamire? • — Meglehet. — Egyedül? — Nem! — Tehát kivel? — Az egy olyan fickó, aki nem igen szokta koptatni a »fegyházak jelmezét.« — Neve? — Nincs, de nem sokára látni fogod, aztán előre megmondom, hogy jól forgolódjál, mert lesz majd dinomdáiiom! Ebben a pillanatban az ajtó kinyilt és egy fiatal riő lépett be. Láttára Bouquillart ujját ajkára illesztette és vendégére nézett. —• Egy szót se Baia rée előtt — mondta gyorsan és halkan — semmi áron se szabad megtudnia Bouquillart múltját. Tibart helybenhagyólag intett fejével. A fe'hö eloszlott; a két jó barát viszonyát többé mi se zavarta. Azon az éjen, midőn Mulot megjelent Murdernénál, bizonyos események történtek, melyeket megismertetünk olvasóinkkal. Egy óra tájban éjfél után, Lastigue, szokása ellenére, bereteszelte a külső ajtót és a földszinti teremben égő két gyertya egyikét elfujta. Ebben a teremben csupán két vendég volt már, kik egy piszkos asztalra könyökölve, még zsírosabb kártyával játsztak, egv utolsó »papagáj« nyakát tekerve ki, mi tolvaj nyelven annyit jelent, hogy utolsó pohár abszintjukat itták ki. Jelentéktelen két vendég volt, a! bűn hadseregében, kiket Lastigue már régóta ismert! és kikre nem is igen figyelt. ' Az egyiket Fil-de-Fer-nek, a másikat Bec-de- Haz-nak nevezték, mindkét elnevezés az újkori nyelv szótárából merítve. Fil-de-Fer tizenhat éves volt, Bec-dc-Gaz húsz. Dohányoztak és kártyáztak, miközben a térem hátterében fiatal nő iött-ment. a nyugtalan és zavart kíváncsiság mozdulataival lesve mindent. Ez a fiataj hő Balafrée volt. Körülbelül huszonöt éves lehetett... magas, csinos növésű, ragyogó fekete szemmel és hosszú hajjal. Azért nevezték Balaírée-nek, mert !ohh arcán forradás volt. amely bizonyos durvaságot kölcsönzött vonásainak, anélkül, hogy ártott volna szépségének. (Folyt, köv.)
