Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-30 / 302. szám
Í927 október 30. 2b. óTcfal BACSMEGYEI NAPLÓ ból. A mise előtt gratulálni lőttek hozzánk ismerőseink és apád a sok kocintgatás közben annyi likőrt és konyakot ivott, hogy kábult fejjel ért a templomba. Konzervatív, öreg plébánosunk felhasználta az alkalmat, hogy a forradalom rémségeit ecsetelje. A francia forradalomról beszélt és megrázóan ecsetelte a forradalmárok kegyetlenségeit. A guillotinet ismertette és borzalmas élethüséggel irta le, hogyan végeztek ki sok ezer embert a nyaktiló alatt. »Közben apád csak a Ír .. nagyobb megerőltetéssel tudta nyitvrtartani szemét. Minden erejét megfeszítve figyelt a pap szavaira, de az alkohol hatásán megtört minden igyekezete. Egyszerre csak rémülten vettem észre, hogy apád feje a padra hanyatlik és férjem alszik. Álmodott ... Álmában a francia forradalom korában élt és ő is ott senyvedt a forradalom börtönében. Egy nap azután érte is jöttek és vitték a guillotine alá. Halálra volt ítélve és a hóhér odakötötte a nyaktiló alá.« »Sn rémülten ültem mellette. Arca hideg verítéket gyöngyözött. Láttam, hogy szenved és azon törtem a fejem, hogyan tudnám észrevétlenül felkelteni. És apád álmodott tovább... Nyakát a guillotine kosara fölé hajtották, a forradalom ügyésze megadta a jelt, a hóhér megnyomta a fogantjait és a bárd zuhant lefelé...« »Ebben a pillanatban borzalmas dolog történt. A kórusban valaki leejtette imakönyvét és a könyv épen alvó férjem nyakára esett. Apád sohasem ébredt föl többé. Azt hitte, hogy a nj-akára esett a nyaktiló bárdja és megölte az álom, a képzelet ereje...« — Elég! — szólt közbe dr. Momirovics főkapitány helyettes. Maga barátom a fogdában marad. Történetében nagyon is átlátszó a hazugság. Próbáljon maga fiatalember — mondotta a második csavargó felé fordulva. A maga meséjét talán könnyebben el lehet hinni. Az első csavargót visszavitték a rendj őrségi fogdába, a másik pedig mesélni kezdett... V # f'Jem tudjujc, mi .történt pzut^n a, rendőrségen. A közönségnek kell eldönteni, hogy mi az a hazugság, amit a főkapitány helyettes Észrevett az első csavargó meséjében és a közönség mondjon a második vádlott helyett egy mesét. Természetesen a pályázóknak okvetlenül ragaszkodtok kell ahhoz, hogy a történetben legyen valami alapvető hazugság, amit azonban ne lehessen mindjárt 'észrevenni, hanem csak alapos átgondolás után lehet kitalálni. A probléma megfejtéseket tehát igy kell megszövegezni: 1. Az első csavargó meséjében a következő hazugság van ... 2. A második fogoly a következő történetet mondotta el: Csak mindkét megfejtéssel lehet pályázni és a második történet után zárójelbe kell tenni a megfejtést is. A pályázatokat ezúttal is a szerkesztőségen kivid álló juror fogja megbírálni. j> 108ii3 NÁTHA v’au'nt io.< rajá.yej bsle^ség eile .HWfOSAT ; D-. Sisarović szrrifit Sartő lenitő orrkenőcs iT >r/. véd.) a m atő »isiden «vezértársán kiáll: Mii23KfitófJIiclrn „ISIS« R. T. ”, \G .12 B-3E0&R AO-L J OBL J \MA Teriit emény a ismert jó kész tményű kapható már a Sí einer cuknisisíában Telefon: 205 10322 A TOPOLAI NIMRÓDOK ŐSZI KÖRVADÁSZATA Körvadászat: a falun egyenlő a színházi premierrel. Egy-egy sikerült vadászat itt esemény, soká beszélnek róla, sokat visszagondolnak rá. őszi vadászaton születnek a télire való viccek és kalandok. A topolai vadászok hires vicces emberek. Engem is meg akartak tréfálni, lehet, hogy sikerült is... nem tudom, nem emlékszem rá, de érzem, hogy ez a topolai vadászat legszebb emlékeim a vadásztársaság elnöke közé tartozik. Sose voltam még vadászaton, de( életemben már rengeteg bakot lőttem, ezt ugylátszik Topolán is tudták, mikor meghívtak. Kedélyes arcú, jóizü, egészséges humortól duzzadó emberek a topolai nimródok. Mindegyikről tanulmányt lehetne Írni, mindegyikről képet lehetne festeni. A falu eseménytelei életébe a vadászat, gat. A tüdő gyorsan issza fel a friss, tiszta, reggeli levegőt és ai álmos vér megmozdul a kék csatornákban. Megállunk. A rendező két csop-'ttha ossza a vadászokat. Készül a kör. melynek gyűrűjében elvéreznek a niegiiasztott nyulak. Megtöltik a fegyvereket. A mimródok arcán furcsa déri ömlik szét: a szenvedély. Elindulunk. A tarló, amely nedves az éjszakai harmattól, besüpped az ember lába alatt. Én már elfáradtam, mikor az óriás-termetű Csifcsák Ferenc téglagyáros még fürgén masirozot előte az eleven !<éíh Antallal. — Dávid megy Góliáttal — mondja Siska Mihály — és léirctes?.’, az útból a bajuszát. Hosszú gyaloglás után megindulunk befelé. A kör szűkül és egy-zene eldördül az első puskalövés. Morvái István gazdaköri alnök megkezdi az arattást. A nyúl egyet-kettőt bukfencezik futtában aztán elterül. Evvel együtt a hangulat is megváltozik — minha pezsgő folyna a levegőben. Óvatosan haladunk. A vadász szimatol és figyeli a tarlót. Bumm! A felriasztott nyulak száguldnak, de' rés shol sincs, a gyűrű bezáródott, egymásután dördülnek ei a lövések és mi kor a kör bezárul, a kocsi saroglyájában húsz nyúl álmodik a szabadságról — a disznótor és végtelen preferansz-partik vegyítenek szint és adnak különös zamatot a csendes őszi estéknek. Szeretik a vendégeket és tudnak velük bánni. Ez itt hagyomány. Hagyomány a borjttpaprikás is és az óbor, melyet a vadászat előestéjén adnak és amelytől a gj^enge torkú ember hamarosan: rókavadász lesz. Itt nem illik szabadkozni, inni keli a háziasszony és összes rokonai egészségére. És a topolai családok reggelig sem fogjmak ki a rokonokból. Alig pirkad, gyülekeznek a puskások a faluszéli kocsmában. Hangos adjonistenjóreggeltek röppenek el a csípős reggeli szélben. Az ég olyan tiszta, mint a fiatal leány szeme. A tölténytáskából pálinkás butj'kosok bukkannak elő. — Igyunk egyet a nyulak egészségére, — mondja Tomik János, a vadásztársaság ragyogó huraoru elnöke, akinek egyébként legtöbb »násza« vau Topolán. Koccintanak, aztán Gluber József, a körvadászat rendezője, kiadja a jelszót: indulás. Szapora léptekkel haladunk át vasúti töltésen, a vadászterület felé. Harminc vadász van együtt; köztük Rbarov Vladimír Topola szimpatikus jegyzője, Gavrilov topolai szolgabiró és Bogoszovljevié járási főszolgabíró. Megcsap a végtelen mező illata, a frissen szántott ugar leheli a föld parfümét azt a kesernyés illatot, amelyent nem tud csinálni se Cotty se Hubigant. A nap, mint egy óriási brilüánskű ragyog az égen, nem melegít, csak ciróha lehet ilyen rettenetes lövöldözésben egyáltalán álmodni. A második körben jártunk, mikor Balázs Árpád festőművész, aki szintén jelen volt a vadászaton, hirtelen meglök. — Pszt. Ott egy nyúl! Oda nézek és valóban, a bozót tövében egy nyúlt lapult. — Várjunk — suttogja a művész — ha már igy van előbb majd lerajzolom! a Vajdaság céllövő bajnoka Erre letette a puskáját és előkapta vázlatkönjrvét. A nyúl modellt állt neki. Kész volt a rajz, Balázs felkapta a puskát és lőtt, aztán odaszaladt a nyulhoz és, felemelte. Csak bőr volt és szalma. Kiderült, hogy Német Csali János bátyámuram turpissága az egész, aki szereti megtréfálni a vadászokat. Délfelé már roskadoztak a kocsik a zsákmánytól, mikor valakinek eszébe futott, ebédelni kellene. Vadászebéd, kin; a szabad mezőn. Körbe ülnek és tarisznyából előkerül az elemózsia és a bor. Félnapi szakadatlan vándorlás után farkasétvággyal eszik it mindenki. Javában tart az ebéd, mikor egy nyúl fut át a. terepen. Szereda István, a Vajdasági agyaggalamblövő-verser.yének győztese, a legjobb bácskai céllövő, felkapja puskáját és ülőhelyében, szájában egy fél sonkával, melj^et nem volt ideje lenyelni, csakúgy odadurrant. — Kampec dolores — jegyzi meg csendesen Mikuska Mihály földbirtokos — és az egész társaság tovább íalaío-zik. A nyúl nem, őt nem hagyták élni. Ez se visz pirostojást husvétra a topolai lányoknak ezt én bizonyítóra MORVÁI ISTVÁN a Gazdakör elnöke mert ezt a nyulat tegnap este pácolva'7 megettem két söréttel együtt Délután fáradhatatlanul folyd a hajsza. Többeknek igen rózsás volt a kedve a bortól, melljrel Tóth János gazdaköri elnök megvendégelte a mimródokat. Ezek egy nyulat sem lőttek, ezzel, szemben azt állítják, hogy csütörtököt mondott a puska, valójában pedig az történt, hogy Éder Máté kicserélte a patronjaikat és mákkal töltött hüvelyeket csempészett a helyükbe. Mákkal pedig nem lehet nyulat lőnni. Mire bealkonyodott százhetven nyúl hagyta el kocsin a mezőséget és azt hiszem, hogy egész környéken csak az az egy nyúl maradt, amelyet Balázs Árpád lelőtt. .Ilyen, „pompás eredménnyel régen nem zárult vadászat Topolán. Az eredmény különösen akkor nagyjelentőségű, ha tekintetbe vesszük, hogj' ebbe nincsenek beszámítva azok a bakok és rókák, melyeket a vadászok jóval később ejtettek el. Én pedig egy hét óta mást se eszem csak nyulat igy és nyulat úgy... végül is a könyökömön fog kijönni s én maradok a pácban. Szegedi Emil HALOTTAK NAPJA Szerény őszi dátum a kalendárium lapján, mégis óriási hamvveder: ide gyűjti az élete fájdalmát, könnyeit, gondját, bánatát a sok fáradt ember, aki egész éven át még sírni sem ér rá — szegény. A gyengék erőssége, a szeretet, láthatatlan láncszemekkel kapcsolja össze az élő világot a holtak világával: a temetővel... Az érzések rejtett örvényeiben kavarog a méla emlékezés az elköltözött kedveseink után és mint becsületbeli adósságot, tesszük le a szeretet bokrétáját a sirha’omra ezen a napon, engesztelésiil a többi napokért, amelyekben örültünk, kacagtunk, boldogok voltunk nélkülük is. És édesen fájdalmasak a könnyek, amelyeket valójában magunkért sírunk el a hantok fölött és százszor szent a fáradt lélek szomorú pihenője a temető. Pergő esztendők lépcsőjén zarándokol az ember a sir felé kérlelhetetlenül. Jó neki megszokni már élve azt. Az emlékezés a legszebbik oltárunk, amelyen a tömjén csak a halottakra száll. Igy kell lenni, hiszen mindenkiről csak a halála után derülhet ki, hogy önzetlen magvető volt, mert amit vetett, azt más aratta. Legyen a legszebb virág ezen a napon ezeké a magvetőké, akik az életüket miattunk élték, mert: a legtöbb virág napjainkban úgyis azoké a névteleneké, akik magukért szerettek volna még élni, de — miattunk haltak meg.-■ ~ ' P. Gerßsly Boriska ,
