Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-30 / 302. szám
22. oldal BÄCSMEGYE1 NAPLŐ 1927. októöer 30 Magyar kivándorlókkal Délamerika felé VT. Operáció a hajón — A Bícsmegyei Napló kiküldött munkatársától — Egész héten 4, © és 7*9 órakor 1. Ünnepi nyitány H. Suderman „Egyszer volt“ cimii regényének filmváltozata, eredeti zenével Szereplők Leo von SellerFhin . Feiici'as von Kletzingk Ulrich von Kletzingk. Hertha............................. Kulowski bácsi . . Brenckenburg plébános John Gilbert Greta Garbo Lars Hanson Barbara Kent William Ohamond George Fawcett msm dette ki, hogy »az igazság mégis csak győzött«, — a jól beavatottak szerint, viszont, a stuárt is olyasvalamit rebesgetett, hogy azért a pofonért szívesen aluszsza át a 24 órát az egyes kabinban... A magyarok pedig megférték Rollin kapitánynak, hogy ezután, bármiféle panaszuk vagy kérésük lesz, egyenesen hozzá fordulnak. Délután öt órakor, menetrendszerű pontossággal futottunk be az első kikötőbe, Boulogne sur Mer-be. Apály ideje lévén, a parttól két kilométernyire vetettünk horgonyt. A kikötőből motoros csónakok és gőzbárkák futottak ki hozzánk. A révkapitányság motoros csónakáról egy francia csendőrtiszt és néhány csendőr kíséretében egy francia orvos szállt hajónkra, amint később megtudtunk, azért, hogy egy vakbélgyulladásos beteget megoperáljon. Az egyik elsöosztályu utas előző este hirtelen megbetegedett és a hajó orvosa vakbélgyulladást állapított meg. közölte az utassal, hogy a kényes természetű operációt egy másik orvos asszisztenciája nélkül nem hajthatja végre, azt tanácsolta tehát az utasnak, hogy másnap Boulogneban szálljon ki, operáltassa meg magát és a legközelebbi hajóval folytassa útját. Az utas — valami délamerikai milliárdos, — kijelentette, hogy útját nem halaszthatja el, »kost was kost«, a hajón kell őt megoperálni. Erre a hajó orvosa rádión kért egy operatőr-asszisztenst a boulogne-i révkapitányságtól s azok gondoskodtak is, hogy a »Cap Poionió« befutásakor az orvos kéznél legyen. Dictumfactum: a hajókórház mütőtermében, a német és francia orvos — dán betegápoló nővérek asszisztenciája mellett — s a francia orvos illő honoráriummal zsebében távozott a Cap Poiónióról. Az egész műtét semmivel sem tartott tovább annál, amíg a hajó leadta a boulogne-i postát és utasokat és behajózta a szállítmányokat a Boulogne-ból induló utasokkal egyetemben. S mig ez történt, a francia csendőrtiszt és legényei — hősiesen dacolva minden »boche«ellenes gyülöletszitással szemben, — kedélyesen poharazták a bajor fekete sört hajónk elsöosztályu bárjában tisztjeinkkel. (p. z.) (Folyt, köv.) szempontjából teljesen igaza volt, de barátunk nem az a legény, aki könnyen hagyja magát, ha sokan vannak a háta mögött. A tányérjába adagolt húst félrelökte és öklével csapkodta az asztalt, hogy igy meg úgy, nem oda Buda, ebből nagy móka lesz, akárki meglássa! A stuárt egy jót mosolygott a kakaskodáson és egyszerűen felvette a tányért a hússal együtt s elvitte. Erre a felhecceit magyarok is abbahagyták a falatozást. A »vezér« biztos győzelme tudatában felugrott és követelte a stuárttól, hogy hozza vissza a tányérját a hússal együtt, mert az az övé s ő meg akarja mutatni a kapitánynak, hogy levesestányérjába adták neki a húsételét. A stuárt ridegen elutasította: menjen csak a kapitányhoz és jelentse! A felháborodott utas erre valami csendes »Schewins’kerl«-t eresztett ki a fogai között, amit a jólmegtermett hamburgi fickó egy zivatarosán meny dörgő pofonnal viszonzott. Az izgága ur gurult — és a magyarok felugráltak az asztalokra és padokra, rohamra készülvén a hirtelenkezü stuárt ellen... Megszólalt az alármcsengö, befutottak a matrózok és a hajó komiszáriusa, aki a rendőri hatalmat képviseli a hajón — és csakhamar bevonult a tetthelyre a jó öreg Rollin kapitány is, ak* mindenek előtt a harcias magyarokat hallgatta ki. Feltette a kérdést, hogyan van az, hogy éppen csak a magyaroknak van panaszuk, a többi pedig meg van elégedve. Erre az egyik bácskai magyar nagy bölcsen kivágta: — Há’szen nekünk sem igen van panaszunk, de hát ez az ur azt mondta, hogy nekünk hazafas kötelességünk vele kitartani, mert ő majd megmutatja, hogy más kiszolgálást és más elhelyezést csikar ki a III. osztályú utasok számára ... A kapitány egy jót mosolygott az őszinte nyilatkozaton — és ítélkezett: a hirtelenkezü stuártot 24 órára lecsukni, az elégedetlen urat ped g át kell adni élelmezésre a lengyel és spanyol zsidók számára rendszeresített kóser konyha élelmezési állományába, ahol nem tréfliz;k. el a levesestányért a vajban stílt hallal. Ezzel az ügy a lovagiasság összes szabályai szerint, befejezést nyert. Bába tünk dagadt mellel hir-Buenos-Aires, 1927 október. Nem mulasztotta el kilátásba helyezni a nagy idegenbe készülődő jó hivő egyszerűeknek azt sem, hogy »kinti összeköttetéseinél fogva biztos munkához juttatja őket abban a pillanatban, mikor partra szállnak...« Hatottuk azt is az Überseeheim gondnokától, hogy Kóhnovics ur már hetek óta ott élősködött a zsebmetszö-mesével és heteken át várta hazulról a távirati pénzküldeményt, hogy a legközelebbi hajóval elindulhasson. Minthogy pedig a »hazai« posta nagyon késlekedett ezzel a heimben is felmondták neki a kvártélyt és ultimátumot szabtak elébe: ha a »Cap Poionió« indulásáig nem váltja meg hajójegyét, átadják a rendőrségnek, hazatoioncolás végett. Szegény mit tehetett egyebet: összeszedte az útiköltséget. Kért kölcsön, kapott könyöradományt, zsarolt munkaszerzési jutalékot, szélhámolt üzletátadási előleget és kijárta a hamburgi cionista egyesület jelentékeny támogatását is, úgy, hogy mire elérkezett a kritikus nap, csakugyan megváltotta a hajójegyet a »hazai« pénzküldemény nélkül is. Senki sem csodálkozhatik ezek után, hogy ez az utazásban jártas ur kíméletlen kritikát gyakorolt a hajó III. osztályának berendezése, élelmezése és a kiszolgálás fölött. A botrány azzal kezdődött, hogy tányérváltást követelt az estebédnél s mert nem kapott, délelőtt »Beschwerde«-re jelentkezett a kapitánynál. A kapitány megnyugtató választ adott neki, ő pedig a »Beschwerde« után komplottot szervezett, azzal a jelszóval, hogy ha a délebéanél még mindig nem lesz tányérváltás, éhségsztrájkba lépnek. Különösképpen a magyarok testvéri szolidaritására appeliált és mindegyikkel megértette, hogy ha ő majd elkezdi a mókát a stuártokkal, támogatni fogják. Délben aztán az történt, hogy mégsem kapott tányérváltást, mire erélyes hangon felszólította a kiszolgáló stuártot, hogy: »Tányért ide, himmelsakrament, mert különben baj lesz!« És a stuárt — flegmatikus hamburgi legény — ipso facto nem váltotta le tányérját. Sőt: olyasvalamit mondott neki, hogy ha nem tetszik neki a kiszo’ ■ Sálás, váltson II. osztályú jegyet. A Stuartnak a mag.-t GRETA GARliÖ ez a tikkasztó, epesztő, Két uj dolgot hozott Greta Garbo a szépségén felül. Az egyik az a végtelen egyszerűség, amel re még nem volt eddig példa a filmen. Nincsenek gesztu.ai, nem vonaglik, nem já szik — csak néz. A szemében van minden iátéka, ebben a fátyolos, méiylitku, csodálatosan égő szempárban és — ajkaiban. Aho'y felnyílik egy pillanatra ez a különösvonalu, érzéki, kérdező és felelő száj, ahogy premierplanban rár.knéz a két szem és a ké. ajak, abban több van, mint s áz gesztusban és minden mimikában A másik uj, amit hoz: rendkiviil érzékisé e, améiy a halott vászonról is úgy árad felénk, mint a tüzes számum. Minden mozdulata erotikát lehel. A csókja a legforróbb, ölelése a legveszedelmesebb, de mindennél gyilkosabb a nézése, őrjítő tekintet, amellyel egy pillanat alatt ejti hatalma alá nemcsak a partnerét, hanem a közönséget is, amely nem tud a magat ennek a titokzatos lánynak reflektoros ölelése alól kivonni JOHN GILBERT A közönség mint kritikus A beérkezett válaszokat külön bírálóbizottság bírálja felül. Minden beléptijegyhez blanketta, melyen a közönség Írja meg melyiít jelenetben és mlé/í íetszelt GRETA GARBO? A három legötletesebb válasz Írója ér ékes jutalmat kap
