Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-30 / 302. szám
T927 október 30. 19. óldá'i BACSMBGTO itaplö CS1CSERIN CSICSERIN CSICSER1N CSICSERIN Irta: TAMÁS ISTVÁN Rajzolta: KELEN IMRE Ha váratlan vihar zug el Európa felett, az időjósók nyugtalanul összedugják a fejüket és a tanácstalan barométert rázogatva mondják: — Rosszak a légköri viszonyok. De a jámbor svéd paraszt,- akinek rádiótölcséréből halk muzsika közben hirtelen vad kacaj harsan fel. már tudja, hogy ez nem a természet szeszélyes játéka, hanem 6 maga, személyesen, a Vörös Mindenható, akiben élet és halál, realitás és szimbólum testesült meg: Cslcserin. Történelmi jelentőségén innen: elsősorban ember. Történelmi jelentőségén túl pedig már legenda. Mefistó képe hol itt, hol ott bukkan fel a baljós horizonton. Ö lovagol az orkán tetején, ő veri el jéggel a reakciós gazdák vetését, ő szivattyúz véres telet a nyárspolgár teliének tőgyébe, ö az a bizonyos igazság a borban és ő a butító anyag a sörben, amit hordószámra isznak a bürgerek. Mumus és őrangyal egyszemélyben. A burzsoá mesekönyvekben vasvillával ábrázolják és a rakoncátlan kölyköt igy rémltgetik: — Ha rossz leszel, elvisz a Cslcserin! Ám hozzá szállnak a sóhajok is, börtönök mélyéről, vérpadokról, országúti árkokból, fogházak jeltelen sirgödreiből és talán a jászlak mellől Is ahol az elnyomott háziállatok várják megszabaditójukat. (Az Állatvédő Liga presztízse majdnem annyi, mint a Népszövetségé. A lovat ma is ostorral ütik. Az embereket szintén.) Az orosz miszticizmusnak mindig voltak félelmetes szentjei, csodatevő barátai. A lovagkorszak daliás Szent Györgyei után a kis kopasz evikkeres vörös Istenek jöttek: Lenin... Csicserin... Bennük testesül meg legmakulátlanabbul az Eszme. Az apostolok még helyhez voltak kötve, térhez és időhöz. A huszadik század prédikátora elküldi szellemét mind az öt világrészbe, egyszerre tíz fronton küzd és mindenki a maga képére formálhatja. Ezer alakja van £s ezer lelke, hogy mindenki megtalálhassa benne a maga vágyait. Ó,. Csicserin! kis lappadt pocakjával a konferenciák Szent Ferencet Egy jámbor, liiiomszivü öregur, aki a lelkét a tenyerén hordja. Talán kettőig se tud számolni. Az ezer hájjal megkent külföldi diplomaták a markukba röhögtek: ezt a naiv professzort küldték közéjük? ezt a falat vajas kenyeret, aki mintha csak egy régi adomából lépett volna ki a szórakozott algebra tanárról szóló viccből,, a kalendáriumok naiv profeszszora, aki otthoriíelejti az ernyőjét és akinek gombostűt szúrnak a hálába vásott diákjai. Ám orihon: a vörös hadsereg büszkesége. A németek nem oly féltékenyek Hindenburgra, mint a szovjet Csicserinre. Csicserin utolérhetetlen! Csicserin elszakíthatatlan! Csicserin világmárka! Ha parancsnoki egyenruhájában végigcsörtet a leningrádi föuccán. megdobognak a szabad elhatározásból garconéletet élő lányszivek és az összes elhagyott anyák sóhajtva fordulnak utána: — Ilyen apa kellene neveletlen rajkóimnak! Lelkes mamák róla nevezik el újszülötteiket. Szovjetoroszországban havonta átlag ezerötszáz uj Csicserinnel szaporodik az elvtársak száma. Azelőtt a cár Iránti tiszteletből Miklósnak kzresztelték a legtöbb muszkát. Aztán Lenin és Trockij volt műsoron. Ma nem lehet mozogni se a rengeteg kis Csícserintöl. Párisban: ő táplálja a reményt a munkanélküliekben, hajléktalanokban, csavargókban. Rongyos vörös sállal a nyakában és bánattal a szemében járat». kel a boulevardokon, idönkiut összetűz a rendőrökkel, hidak alatt hál és csapata napról-napra növekszik. Párisban a legtébolyitóbb a gazdagság és a szegényember százszorosán érzi a saját nyomorúságát. Itt ő a vágyak lámpagyujtogatója. Mig Indiában: íakir. Negyven éve fekszik mozdulatlanul tüskés matracán és horpadt mellkasával megváltás sugároz. Egész keletet-— mozgósítani tudta néma ajkaival. A hallgatása: vádbeszéd és a szeges ágy: virágnyelv, amelyet miliők értenek. A hindu megtagadja érte régi isteneit. Dctailokban dolgozik. Angliában: momentán sztrájkoló bányász. Vizet enged a tárnákba és öklöt emel a bányatulajdonosokra. Berlinben: ébredő! Horogkeresztes, aki beveri a békés polgárok fejét (mért olyan alamuszink?) Az öve — mint egy modern erényöv — csordultig van kézigránátokkal. Kíméletlen és türelmetlen hazafi. Nincs az a púder, kölniviz, amely népszerűbb lenne nála. Persze most nem Csicserinnek hívják, hanem Eckhardt kapitánynak! A kövér németke rajong érte és nyugodtan rábízza a portáját. Ha felismernék * bírányMrben! Hisz flÉy átlátszó, ügyetlen maszkja van! De 6 az emberi ostobaságra épit, az pedig vak és végtelen... Berlinben év úgy, mint Kínában, ahol lázadó kulit játszik az ezerarcú dzsin. Ferde szemeiből gyűlölet árad, szuronytszegezve tör előre és Bertalan-éjeket rendez az idegenek között. A petróleum telepesek Témekorunk elnyomottalnak szabadságharcosa: egy vézna, középtermetű, kopaszodó tarkóju, görbe orrú entellektuel! Egy hlganyfürgeségii szeljem, a kapitalizmus lelkiösmerete, aki megkeseríti a cukrot is a kávéjukban. Ezer arc, ezer fotográfia. De az 1001-iket kevesen ősmerik, ennek már semmi köze a politikai cicázásokhoz csapda és tőrvető játékaihoz, amellyel zajlóvá teszik ezt az unalmas életet. A világ proletárjainak reménysége otthon, elegáns, hatüléses villácskájában! Este, amikor a kakas utolsót kukoritott, a kedves elvtárs komótpapucsbe bujtatja köszvényes lábait, felhúzza * hálóköntösét, leereszti az ablakon a rollót és elalvás előtt — nem Marxot — i hanem valami jó frivol regényt olvas i az ágyban. A hálószobája falain pikáns képek lógnak és köhögés ellen mézescukrot szopogat, akár egy utolsó milliomos. ó, Csicserin! Az ajtóra kétszer ráfordítja a kulcsot, akár Mussolini, aztán kirakja az éjjeliszekrényre a hamisfogait, az üvegszemét, a hamis máját, hamis zúzáját, talán még a veséjét is kikapcsolja éjszakára, a veséjét, amelybe még senki se tudott belelátni és úgy alszik el, mint egy makulátlan, tiszta öregember. ÉJSZAKÁK Az élszaka nagy varázsló, költő és rendező: kevés eszközzel, a fény és árnylátékos elosztásával szépséget és hangulatot teremt mindenütt, ahova csü? tagúinak, holdnak, vagy ivlámpáinak fé-' nyét kiönti. Egy rozoga pajta, mögötte néhány csenevész fával: éjszakai holdfényben csupa hangulatos szépség. A düledezö házu külvárosi sikátor, mely nappal szegénységet, piszkot, nyomort mutat, éjjel festői képpé vardzsolódik. A jótékony félhomály eltakarja azt, ami csúnya, elmossa a fájó éleségcket, meleg foltokat rak közéje < Nagy városok büszkék az éjszakáikra. Aki a budai Jánoshegyröl letekintett valaha a fénygyöngysorokkal szegélyezett éjszakai Dunára, vagy a Kahlenbergröl a kivilágított Becsre — megérti ezt. Egy hosszú, csöndes séta tiszta holdfényes éjszakán végig, mondjuk Noviszad zeg-zugos, kis, régi uccuin, egy kereskedösegédet is költővé tesz. I1át még azt, aki élvezni tudja az ezüst fényben felscillanó noviszadi építészeti furcsaságokat. A beltéri templom gótikus merevségei hogy megszelídülnek, a többi épületek cirádái milyen enyhe derűvel mosolyognak. Minden zug, minden sarok, minden kapualj mesél. S egyszerre csali, a parkon túl vakitó-ichéren elövilágol a Duna s hallgatja a fák titkait, az éjszaka titokzatos suttogását a város szivének egyenletes dobogását. Mig uz első villamos csöngetése fel nem riasztja az éjszakai varázst. S az égi mozirendező leoltja a Jupiter lámpákat. Földesdy József
