Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-30 / 302. szám

1927 október 30 BÄCSMEGYE7 NAPLÓ 11. oldal KONl\M — 2RE—­Hyppokrates sebészete Fordította: Dr. Schattier Jenő A tudományos orvosi irodalomban .nem gyakoriak az olyan müvek, ame­lyek a gyógyítás történetének múltjával foglalkoznak, pedig talán egy tudo­mányágnak eredete és keletkezése sem vezethető vissza olyan meszi időkre, mint az orvostudományé, amely kétsé­­genkivül épen olyan idős, mint maga az emberiség. A »Hyppokrates sebészete« cimii mun­ka kiragadott egy részt az orvoslás mű­vészetének nagy komplexumából és fel­­tápja előttünk a régmúlt időknek a se­bészettel foglalkozó tudományát, ami Hyppokrates nevéhez fűződik. Ez a ittév tulajdonképen nem is egy ember neve, hanem fogalom, mert az ókor több kiváló tudósának adták ezt a nevet, so­rozatos számot adva nekik, amint a ki­rályoknak szokás. Ha végigolvassuk ezt a könyvet, nem egy helyen szinte megdöbbenéssel, hogy az évezredek előtti orvosi beavatkozás mennyire tökéletes volt már, és hogy nem egy esetben a mai tudományos fel­fogásnak is megfelel, különösen áll e: a ficamokat tárgyaló fejezetről. Messze menne és terünk sem engedi meg, hogy bárcsak rövid kivonatban is ismertessük az egyes fejezetekben tár­gyalt gyógyítási módokat és hogy kri­tikát gyakoroljunk felettük, bár kétség­telen, hogy ez még a laikust is érdekel­né, tény azonban az, hogy e munka mint olvasmány rendkívül érdekes azon­kívül hézagpótló, úgyhogy élvezettel ol­vashatja bárki is nemcsak tartalma, ha­nem nagyon szép és könnyed nyelveze­te miatt is. Ez a könnyed stílus, amely csak nagyon kevés tudományas mü sa­játja, kétségenkivül nagyban emeli a mü értékét. \ Dr. V. J. szakállán. Mert Landru az más, ő ma-' rád, neki törzsközönsége van. ö a gyil­kolás klasszikusa. A plasticon ime jó üzlet, nagy forgalmat bonyolít ie bor­zalomban és a tulajdonosának igaza van: — Anatómiát a népnek. A céllövöldék előtt összehúzott sze. möldökök próbálgatják a mordályokat. Teli Vilmos művészete változatlanul hó­dit. De fel kell ülnöm a hullámvasútra is. A szürkületben sejtelmes kolort kap a merész ivekben lendülő vaspálya. Két­­percenkint indulnak a hullámvonatok, nagyon jó az őrült rohanás hegynek fel és völgynek alá. A végtelen tikkasztó érzete rejtezik ebben az utazásban, mi­csoda ehhez a feszülő inu autó szágul­dása... Kevés kivétellel csupa rutiniro­­zoít régi utas ül a padokon, nem is szij- * * jazzák le magukat, nem is sikoltoznak, csak szerelmesei a bolondos vaspályá­nak. Jól esik a kis, színes lelketrázó vágtatás, egy csepp végtelen a bolt után, savanyu irodaszoba után itt a parkban, hol később habzó sörkanta mellett bú­csúztatják a röpke vasárnapot és Fri­­csay mester zenéjére szomorodnak el lassankint, gondolván a közelgő közna­pokra és az őszre, mikor bezárják majd a parkot, ha leesik a hó. Mert most övék a világ, a lucskos októberi vurstli, a sár­guló sétaút, a körhinta bársony batár­­ja, övék a lovacska és a dodgem, a bor­­dószin édesvíz, a finom ragadós török­méz, minden, minden. Es jövő vasárnap övék lesz megint. D. J. FILM Az asszony és az ördög Greta Garbo filmjének bemutatója a Lifka-mozlb3n ŐSZ A VURSTLIBAN Mintha az ősz is azon a villanyoson lőtt volna, amelyiken én. Benn a város­ban üzemben volt még a nap, az em­berek nagyokat szippantottak a langyos Jevegőből és bizakodva mondogatták: Szép őszi napunk lesz! De künn a liget bokrai között, mint bolondos, fürge pin­cér, szaladgált már a szél, a földalatti nagyokat pislogatva a világosságtól Ijedten zakatolt vissza az odújába, az állatkertből pedig borongós zene szűrő­dött ki, szóval hamisítatlanul októberi vol ez a vasárnap. Kevesen is jártak a ligetben, a párok az enyhén fűtött kis vendéglők felé siettek inkább, fázéko­­nyan és összebújva. Láttam álméikodó kis cselédeket párosával, hármasában a szájuk körül kis ibolyákkal a hidegtől, amint boldogan és mintegy könnyű áju­­latban kerengtek azon a veszett ringlis. pilen és még sok mindent... A barlangvasut előtt vörös villany­­körték, törpék és csodaszörnyek, har­minc fillér menetje. Most indul a kis vonat, a masiniszta unottan dobja el a cigarettát, istenem hányadszor iordul már be ő az alagútba, ahol a sötétben mesés folyócskák csobognak és örökké mosolyogva ingatják fejüket a törpék. Sárkányok, manók, tündérek. Csoda­szép, mellettem meglepetés halk ah-jai, elnyomott sikolyok. Odébb már két klaun markolássza egymást, a hallgatóság nagyokat nevet. Megjelenik egy rézbőrü is, a tetová­lást, mintha bélyegzővel nj'omták vol­na a karjára, egyáltalán nem ijesztő és ön hallottam magyarul súgni a mellette állónak az imént. Most indiánusul be­szél, a tömeg szájtátva hallgatja. A plasticonban pedig bélistára helyez­ték Lederert és Lederernét. Hiába, nem érdekli már az embereket a gyilkos há­zaspár. A véresajku Leirer Amália is alig pár embert vonz csak, nemsokára padlásra kerül a szegény' körúti kokott, újaknak, másoknak kell a hely', megál­lás még a plasticonban sincs, jönnek az újak. A Forgács Anna fehér nyaka kö­­rül már vörösük a sei.vem zsinór nyoma és ó, mint borzongunk Landru fekete Rég nem láttunk szebb és tökéleteseb­ben rendezett filmet, »Az asszony és az ördög«--nél, amelyet szombat délelőtt mutattak be a Lifka-rnoziban a sajtó képviselői előtt. Ha a filmszcenárium alapjául szolgáló Sudermann »Egyszer veit« volt cimü regényének témája ma már kissé ósdi is, ezt a hibákat a ren­dező teljesen feledtetni tudta. Ritkán csinálnak Amerikában filmet, amely ilyen szerencsésen kapcsolja össze az ameri­kai filmtechnikát a német rendezés hi­­bátlanságával és tökéletes színészi mun­kájával. Clarence Brown ezzel a film­jével a legjobb rendezők sorába emelke­dett: ahogyan néhány esztendő esemé­nyeit egy rövid jelenetbe sűríti vagy in­kább csak érzékelteti, ahogy a művész szemével meglátja a festői helyedet és azokat fel tudja használni, általában ahogyan matériájával bánik, az a leg­­tisztáb müyészi .munka az »'Az assszpny és az ördög«-öt értékes és figyelemre­méltó komoly filmalkotása teszi. A rendező gondos munkáján és sok fi­nom ötletén túl azonban igazi sikerré a női főszerepet játszó Greta Garbo avatja a filmet. Hogy ez a csodálatos érzéki szépség, hogy ez a csupa szemnö ho­gyan tud nézni, csókolni, ölelni és meg­simogatni egy férfifejet, hogyan tud csábítani és odaadón elomlani, nyitott érzéki szájának egy rángásával férfi­­sorsokat összezúzni, azt látni kell. Fe­lejthetetlen élmény ennek a színésznőnek a játéka, mint izzó elektromos áram fut végig a nézőtéren szenvedélyes ér­zékiségének tikkasztó forrósága. Kitűnő partnere John Gilbert, aki tudja hitetni minden gyönyört, vergődést és lelki vál­ságot ennek a nőnek a karjaiban. Fér­fias alakításának nagyszerű kontraszt­ját adja passzív szerepében Lars Ban­­son, ez a rokonszenves megjelenésű szí­nész. Barbara Kent finom lány-portréja és George Fawcett pompás plébános­alakja egészíti ki nagyszerűen az együt­­test. ” A gyönyö'ü fotográfiákban gazdag film egész héten át szinre kerül a Lif­­ka-moziban és bizonyos, hogy nagy si­kere lesz. (I. f.) D.OETKER«. BACKIN' SÜTŐPORRAL SUT! Dr. Oetker képes receptkönyve körülbelül 200 elsőrendű receptet tartalmaz 51 illusz­trációval. Ára 5 dinár. Kapható mindenütt. Ha valahol nincs raktáron, írjon közvetlenül a következő címre: Dr. Öatker d. z. o. z., Maribor Mozfláz a tetőfokán Frcccaroli Hollywood mindennapi éle­téről ir. Ez az amerikai város ma már az uj szerencsekergetőknek tanyájává lett. Éjszakánként Los Angeles-ből a Bewerly Hills magaslatairól óriási fény­reklámot látni, mely láng’oetükkel ezt hirdeti: »Hollywood Land.« Itt a mozi mekkája a meseország, mely minden becsvágyat maga felé vonz. A világ minden tájáról özönlenek feléje a legkü­lönbözőbb fajok abban a hitben, hogy végre megtalálják a várva-várt diadalt. Ahogy hetven esztendővel ezelőtt a Cali­­forniába loholtak a boldogtalanok, a nincstelenek, ugv érkeznek most ide az »uj aranyásók.« Az aranylázból filmiáz lett. De azért végeredményben a film is aranyat jelent. * A moziszenvedély mindenütt nagy, Amerikában azonban egyenesen mániává lett. Különösen a nőket kisérti: a bolti­lánytól kezdve a milliárdos lányokig, a kis nőcskéktől kezdve, akik a földalattin kalandregényeket falnak, az iskoláslá­nyokig s a gépirókisasszonyokig, min­denki mozisziiiésznő akar lenni. A mozi­ban az élet túlontúl egyszerűsödik: A hősiség, a szerelem, a szerencse, a föl­fedezés, a bűntény mindössze nehány gyorsan lepergő, fordulatos képből áll, mely végül is jó megoldást talál. A mozi kitárta a Lehetetlen kapuit s a nagy Élet­tel csalogatja a szürke embereket. Imádják a mozit, mint látványossá­got, de főkép játszani szeretnének. Ez már őrjöngéssé vált. A kapu nyitva bol­dognak, boldogtalannak s a kapu arany­ból van. Kik voltak pár évvel ezelőtt a dicső és híres csillagok? Ismeretlen emberek. Ennélfogva az ismeretlenek nagy tömegei azt hiszik, hogy ők is má­ról-holnapra hiresk lehetnek. Hollywood maga is pár év alatt cse­peredett föl. Hasonüt a kiállítások rög­tönzött városaihoz, melyekben minden átmeneti, játékszeré. Hetvenötezer la­kossá közül ötvenezer mozival foglalko­zik, vagy színész, vagy színész akar lenni. A nemzetközi fürdőhelyek, ahol nyaranta mindenféle nyelv hallik. nem mutat föl olyan vegyes közönséget, mint ez a város. Lányok érkeznek a földgolyó minden részéről, akik kirakatba akarják tenni szépségüket. Sokan otthagyták a családi kört, apjukat, anyjukat, mások egy gyors házasság reménytelen csaló' dásából menekültek ide. Otthon mind­nyájan azt hallották, hogy nagy siker vár rájuk. És biztosak is sikerükben. Se szeri se száma a sok csinos ifjú nak, aki megtanult fésülködni, mozogni, öltözködni, akár a nagy filmek hősei. A Valentinok, Chapiinok, Fairbankok csak úgy nyüzsögnek. Reménykedő szülök vezetik ide kisfiáikat, akik megszólalá­sig hasonlítanak Jackie Coogan-hoz. Hihetetlen milyen áldozatra képesek a szinésznőjelöltek. Megérkezett egy leány, megannyi ajánlattal s hozzálátott, hogy szerző­dést kapjon. Hetekig üldögélt az igaz­gatók várószobáiban, mig végre been­gedték. Szép arca volt, kitűnő aiakja, érdekes mozdulatai. Ccak a vastag láb­ikráját kifogásolták. Ezzel nem lehet játszani. A szegény leány kétségbeesett. A.ztán egy ötlete támadt. Megoperáltat­ta vastag lábikráját, a sebészek kiszed­ték belőle a hájat. Ismét jelentkezett az igazgatónál, aki most végre hat hónapos szerződést kötött vele. Közben azonban a lábán gennyedő fekélyek keletkeztek, uj operációnak kellett alávetnie magát, hónapokig feküdt a kórházban. Szerző­dése ezalatt lejárt. Sohase lesz belőle moziszinésznő... [ * Hogy mennyire hat a mai színpadra a mozi, azt semmise bizonyítja jobban, mint Noziére-nek darabja: A válasz. Je­lentőségét szinte nem is lehet súllyal mérni, hanem méterekkel. Mozgalmas képek sorakoznak egymásután. Először egy vidéki nyomortanyát lá­tunk, kopott asztallal, éjjeliszekrénnyel, melyen vizsekancsó áll. A hálófüike függönyeit széthúzzák s ott az ágyban egy sápadt arcú, dúlt szemű öregasz­­szony fekszik. Haldoklik, félrebeszél. Valaha jobb napokat látott, de elzüliött, ivásnak adta magát s most betelik vég­été. Lázálmában Margit nevű leányát hívogatja, akit látni akar, minekelőtte meghal. Tizenhárom esztendős volt, mi­kor elvették tőle egyetlen , leányát. A szerelő, az asszony ismerőse, sürgönyt küld Londonban, ahol Margit varrónő, iözben a beteg elszunnyad, dé állandó­an kezében szorongat egy dobozt, me­lyet a »kincsének« nevez. Egy ott ólál­kodó fiú, valami sápadt csirkefogó, el­lopja a dobozt, abban a hitben, hogy pénz van benne, de látja, hogy minden tartalma néhány levél, egy száraz vi­rág meg egy férfiarckép. A szerelő kedves kis házacskája. Itt van, már gyászruhában, Margit. Édes­anyja azóta meghalt. Nem tudja siratni, mert ismeri milyen csúnyán, züllötten élt. Irtózik anyja emlékétől. Apját nem ismerte. Talán az is valami korhely munkás lehetett. A szerelő átadja neki a dobozt, a »kincsei.« Margit elolvassa a benne levő leveleket, értesül arról, hogy anyját egy gazdag gyárigazgató léha fia, W^bstein döntötte a nyomorba. Sírva fakad, most érti meg anyja életét. Elegáns párisi próbaterem. Margit a tulaj donosnö. Kis színésznő lép be, már nem fiatal udvarlójával, Websteinnel, a ki közben megnősült, éli régi életét. Sze­met vet Margitra. Margit közben rájön, hogy anyja rossz szellemével találko­zott. A gyárigazgató találkáért rimán­­kodik. Margit hosszú huzavona után el is megy erre. Itt hideg, démoni kegyet­lenséggel gyötri őt s mikor az udvarló láza tetőfokra hág, elmeséli neki anyja éltet, majd rákiált: »Apa.« Az udvarló elsápad, összerogy, szörnyethal. A le­ány végre bosszút állt, diadalmasan és kétségbeesetten behívja az inast, igy szól hozzá, a holttestre mutatva: »Söpörje ki.« Kozmetikai intézet állandó orvosi vezetés és felügyelet alatt Subotica, Ciril-Metod trg a RC s O villany- és íénykezsiés ** Bőr- fis

Next

/
Thumbnails
Contents