Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-30 / 302. szám

1927. október 30 BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal Rádió-műsor ifi város melletti teám a h&Uémhoeutf jelenti) Vasárnap október 30 Zagreb (310) 17: Délelőtti hangver­seny. 12.30: Zenekari hangverseny. 16: A házizenekar hangversenye. 19.32: Ka­marazene. 20: Dalest. 21: A házi zene­kar hangversenye. Prága (348.9) 16.30: Délutáni hang­verseny. 19: Hangverseny. 20: Vidám­est. 21: Hangverseny. 22.20: Hangver­seny. Budapest (555.6) 9: Újsághírek, koz­metika. 10: Zenésmise a -belvárosi plé­bánia-templomból. 12: Pontos időjelzés, időjárásjelentés. Utána az Operaház tagjaiból alakult kamarazenekar hang­versenye. 13.30: Czakó Zoltán min. oszt. tanácsos: »Az angol telivér a magyar lótenyésztésben.« 15.30: Dr. Zeltsky Ar­tur m. kir. kisérletügyi igazgató: »Kör­forgás a természetben.« 4: Manchen Ma­riska saját szerzeményű gyermekdalait énekli, Polgár Tibor zongorakiséreté­­vel. 16.45: Pontos időjelzés, időjárásje­lentés. Mozik műsora. Utána: Pápai Molnár Kálmán nótáit éneklik: Laurisin .Lajos, a m. kir. Operaház tagja és Márhé Eleonóra, Kurina Simi és cigányzeneka­rának kíséretével. 18: Gárdonyi-emlék­ünnep. Halálának ötödik évfordulójára. ,18.45: Tarka-est. Közreműködnek: Ra­­dó Sándor, Dénes Oszkár, Fenyő Ró­zsi, Fekete Pál és Kővári Gyula. Utá­na: Sport- és lóversenyeredmények. 20: Szieberth Imre: a Budapesten meg­tartandó Európa amatőr birkozóbajnok­­ságokról. 20.30: Koch János: »A taka­rékossági nap jelentősége.« 21: Modern operett-est. Zenekari hangverseny. 22.15: Pontos időjelzés. Utána: A Dunapalota nagyszállóból jazz-band. Berlin (485.9), (566) — Königswuster­­jhausen (1250) — Stettin (236.2) 16.30. Szórakoztató zene. 20.30: Felolvasás: »Max Reinhardt.« 22.30: Tánczene. Leipzig (355.8) — Dresden (278.2) 16.30: Délutáni hangverseny. 20.15: Szl­­nielőadás: »Iphigenia«, színmű. Irta: Goethe. 21: Tánczene. Milánó (315.8) 17: Valentina (szoprán) hangversenye. 17.50: Gyermekkarének. 61: Zenekari hangverseny. 23: Tánc­zene. München (535.7) — Nürnberg (203) 15: A házizenekar hangversenye. 19.30: Bettina Salzberger énekhangversenye. 21: Richard Wagner-est. 22: Frank-zene­kar hangversenye. Nápoly (333.3) 17.05: Szórakoztató ze­ne. 21: Zenekari hangverseny. Róma (450) 20.45: Részletek Giacomo Puccini »La Rondine« c. operájából. Bejártam én minden földet, Melyet Isten megteremtett; Nem hallottam jobb rádiót, Mint amilyet Konrath adott Hétfő, október 37 Zürich (588) 15: Gramofonzene. Szó­rakoztató zene. 20: Népies hangverseny. 21.10: Max Siegrist bucsuhangversenye. Zagreb (310) 17.30: Ötórai tea-zene. 20.30: Hangverseny. 22: Szórakoztató zene. Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgaz­daság. 12: Pontos időjelzés, hírek, köz­gazdaság. 13: Időjárás- és vízállásjelen­tés. 15: Hírek, közgazdaság. 16.45: Pon­tos időjelzés, időjárás- és vizáilásjelen­­tés. 17: Dr. Katona Lajos előadása: »A takarékosság tízparancsolata. 18: A re­formáció emlékünnepe a székesfővárosi Vigadóból. 19: »Mit üzen a rádió?« 20: Német nyelvoktatás (dr. Eduard Szent­­györgyi). 20.30: Tisza István emlékün­nepély. 22: Pásztor Béla, az UFA film­színház igazgatójának második felolva­sása az amerikai filmgyártásról, kap­csolatban a »Don Juan« című filmmel 22.20: Pontos időjelzés, hirek, közlemé­nyek. Utána az Operaház tagjaiból ala­kult kamarazenekar hangversenye. Berlin (483.9, 566) — Königswuster­­hausen (1250) — Stettin (236.2) 17: A Löventhal zenekar hangversenye. 20.30: Mandolinhangverseny. Leipzig (365.8) — Dresden (275.2) 16.30: A házizenekar hangversenye. 22.15: Tánczene. Milánó (315.3) 17: Jazz-band. 18.15: Gyermekkarének. 21: Könnyű zene. (Ka­tonazene.) 23: Jazz-band. Róma (450) 17.15: Szórakoztató ze­ne. 20.40: Zenekari hangverseny. München (535.7) — Nürnberg (303) 17.15: Hangverseny. 19.15: Reiber-zene­­kar hangverseny. Prága (348.9) 16.30: Délutáni hang­verseny. 18.30: Szinielőadás: »Limbus­sá« Smetana. 22.15: Színházi hirek. KINTORNA — Ha olyan nagyon gyűlöl és any­­nyira szeretné, hegy valami nagy csa­pás érjen, miért nem jön hozzám fele­ségül? A szórakozott professzor bemegy reggel a fürdőszobába és a zuhany alá áll. Mikor megcsavarja a csapot és az első víztömeg a fejére zudul, ijedten felkiált: — Te jó Isten, már megint otthon fe­lejtettem az esernyőmet!-$■ A menyasszony féltékenységi jelene­tet csinál a vőlegényével, aki egyszer­re csak igy szól: — Hát nem maga mondta, hogy a papájának hárem háza van? — De igen. — Na látja és maga még, kételkedik a szerelmemben? Kanavászt hazahívják a kávéházból, hogy a felesége haldoklik. Kanavász hazarohan. Mire azonban hazaér. az asszony már meghalt. Kanavász a fejé­hez kap és elkezd ordítani: Az álmatlanság az egész­ség és az életerő legnagyobb ellensége. Az álmaűanság oka, hogy az idegek oly időben működnek, amikor pihenniök kellene. Ha nyugodt, egészséges alvást akar magárak biztosí­tani, lefekvés eiőtt rendszere­sen egy csésze az, amit Önnek innia kell. Az Ovomaltine megnyug­tatja a fáradt idegeket, erősíti és megujíija az agy és a test sejtszöveteit és másnapra uj energiát termei. Kapható m'nden g/ógysrortárban, dió­­geriában és a iobb cs snogsker skedé­­sekben a következő árakon: 100 gramm Dia. 18‘50, 250 gramm Din. 36'25 és 510 gramm Đio. 6L25 Kérjen erre a lapra való hivatkozással ingyenmintát az alanti cégtől: Dr. A. Wander D. P. Zagreb — Ezt nem élem túl! Ezt nem élem túl! Az orvos egy darabig nézi, aztán odalép hozzá: — Nyugodjon meg, barátom, higyje el sokkal nagyobb örömöket is túlél az ember. REGÉNY LÁNGNYELV IRTA: c AX ROHMER Benson szolgált fel egy barátságtalan tekintetű szobalány segiségével, akiben Harley megismerte a házvezetőnő haragjának okozóját. Amikor mindketten kimentek, Sir Charles lopva körülnézett a szobában és megszólalt: — Az önné! tett látogatásom után beláttam, hogy a rajtam úrrá lett félelemnek oka olyan távoli ese­ményben gyökerezik, hogy szinte lehetetlen lett volna, önnel rövid idő alatt ismertetni az ügyet. — Ez érthető. — Ezért azt hiszem, először arról kell önt felvi­lágosítanom. hogy van egy lányom. A feleségem már évekkel ezelőtt meghalt és talán nem fordítottam lá­nyomra annyi gondot, amennyire egy anyátlan gyer­meknek szüksége van, az apja részéről. Ezzel nem akarom az. mondani, hogy nem értjük meg egymást hanem az utóbbi időben sajnos kissé elidegenedtünk eg/mástó!. Egy bizonyos előkelő keleti úrról van szó.. Sir Abingdon elhallgatatott, miután Benson bejött és leszedte az asztalról a levesestányérokat. — Mindenkor nagyon kellemes olyan valakivel beszélgetni, aki Indiát olyan jó ismeri, mint ön — folytatta, sokatmondó tekintette! nézve vendégére. Harley, aki hamar megértette ennek a váratlan téma-változtatásnak a célját, beleegyezöen bólintott. — A Kelet csábitó ereje egész reális jelenség. Csak az tudja igazán méltányolni, aki már ismeri. Benson az iskolázott in nyugodtságával és ügyességével szolgált fel és Harley hallotta, amint néhány utasítást adott suttogó hangon a barátságtalan szobalánynak. Amikor a személyzet ismét elhagyta a szobát, Sir Charles folytatta: — Nem vagyok ugyan bizalmatlan a személy­zettel szemben, azonban az ember sohasem lehet elég­gé óvatos . . . A szalvétát ajkához emelte és azonnal folytatta: — Épen leányomról akartam önnek . . . Elhallgatott és köhécselni kezdett. Azután gyor­san egy pohár vizet töltött magának és egy nagy kor­tyot ivott, de Harley észrevette, hogy a keze remeg. A könyvtárban látott fényképre gondolt és az előkelő keleti urra tett iménti clézásból már következtetett arra, hogy milyen fordulatot fog venni a beszélgetés. Ez bizonyára olyan pont volt, amelynek érintése nagy önmegtagadással járt Sir Charles részéről. Olyas­miről volt szó, ami a leányára vonatkozott és mialatt Harley szemei előtt látta újból a tiszta ovális arcot a gúnyos szemekkel, amelyeket az előbb a fényképen megcsodált, egy pillanatig sem képzelte, hogy az a veszedelem, amely Sir Chariest fenyegette, a leg­csekélyebb összefüggésben is lehetne Mary Abingdon­­nal. Ha azonban az a közlés okozta Sir Charles rosz­­szullétét, arait tenni akart, akkor a helyzet egész fur­csának látszott. Harley, aki nem tudta tovább palás­tolni aggodalmát, felkelt. — Ha ez az ügy annyira érinti önt, Sir Charles, akkor kérem . . . Sir Abingdon megnyugtatón intett a kezével. — Óh, nem jelent semmit . . . Csak múló rosszul­­lét . . . — nyögte. — De attól tartok, hogy . . . Harley hirtelen elnémult és a házigazda mellé sietett, mert ez most már láthatólag nagyon .rosszul volt. Rózsás arca hamuszürkévé vált és remegő kezei­vel görcsösen az asztal szélébe kapaszkodott. Amikor Harley odaért, a tudós hirtelen erőfeszítéssel meg­próbált felkelni, miközben átkarolta a detektív a vállát. — Benson! — kiáltotta Harley. — Gyorsan! Rosszul van a gazdája! Gyors léptek közeledtek és kinyitották az ajtót. — Végem van! — nyögte Sir Charles és a nyakát szorította. — Úristen! — dörmögte Harley. — Meghal! Sir Charles már alig próbált beszélni. Az asztal másik oldalára meredt, mintha kisértetet látna ott. És óímos súllyal zuhant Harley karjaiba. Rekedten és da­rabosan nyögte, mintha a halálküzdelem kényszeritette volna ki a szavakat: — Lángnyelv . . . Nicol Brinn . . . Sápadtan, ijedten hajolt Benson föléje. — Sir Charles! Sir Charles! Mi van önnel? Ijedt sikoly hallatszott az ajtóból és Howettné, az öreg házvezetőnő támolygott be, inig a személyzet többi tagjai a küszöbről bámultak be a barátságos világos ebédlőbe, ahol Sir Charles Abingdon . holtan hanyatlott vissza székében. — Volt valami alapja arra, doktor ur, hogy szív­bajt tételezzen fel? — kérdezte Harley. Dr. Me. Murdock orvos, Sir Abingdon barátja a fe­jét csóválta. Magas, rendkívül sovány skót volt, simára volt bcretválva az arca és sürü szemöldöke alatt sö­tét tekintete volt a szemének. — Sohasem állapítottam meg nála szívbajt — fe­lelte és mély hangja teljesen hozzáillett rideg külsejé­hez. — Néha ugyan felléptek bizonyos légzési zavarok. Történt valami, ami Sir Chariest felizgatta? — Nem, hacsak azt nem vesszük tekintetbe, hogy bizonyos családi ügyek miatt. ámelyekVől épen be­szélni kezdett nagyon aggódott. Közben kapta a ro­hamot. A könyvtár csendjébe időnkint hangok szűrődtek be, amelyek a házban lefolyt tragédiát juttatták az ember eszébe. Néha, amikór egy távoli ajtót kinyitot­tak, egy kétségbeesett asszony zokogását lehetett hal­lani. A szegény, öreg házvezetőnőt teljesen leverte a csapás. És kísérteties zaj hallatszott a könyvtár fölötti zobából, ahova a halottat vitték, bútorokat toltak el a helyükről és felravatalozták Sir Abingdont. Harley arra gondolt, hogy Sir Charles az ö segít­ségét kereste. Vájjon halálával megszűnt az 6 szerepe vagy pedig most rávetődött az az árnyék, amely a tudós halálát olyan rejtélyessé tette? . . . A krimináüsta hirtelen azon vette észre magát, hogy Mary Abingdon fényképére bámul. Róla beszélt Sir Charles, amikor a titokzatos görcs hirtelen megbé­nította a nyelvét. Ez a hirtelen rosszullét egészen rej­télyes volt, hiszen az orvos teljesen egészséges em­bernek látszott. Valami titokzatos erő közre játszását érezte Harley, Ugyanúgy, mint már Sir Charles láto­gatása alkalmával az irodájában is: Valami zavar, vagy szellemi bénulás akadályozta meg akkor Sir Chariest hogy elmondjon mindent és most este a halál hiúsító' a ezt meg. (Foly. köv.) I

Next

/
Thumbnails
Contents