Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-29 / 301. szám

1927. október 29. BÁCSMEGYEI NAPLÓ % 9. oldal Közgazdaság Épülnek a vámpaloták Noviszad nyolc és félmillió dinár fcölt­­ssggel központi vámhivatalt létesít A vámvezérigazgató noviszadi látoga­tásának eredménye Noviszadról jelentik: Dr. Schmidf Konrád beogradi vezérigazgató — mint már jelentettük — szerdán Noviszadon időzött, ahol Rrsztics Milán noviszadi vámhivatali főnök társaságában felke­reste dr. Borola Braniszláv polgármes­tert és Plavsics Nikola műszaki taná­csost^ hogy a létesítendő noviszadi uj vámhivatali épület ügyében az utolsó, döntő megbeszéléseket lefolytassa. Dr. Borota Braniszláv, dr. Schmidt tá­vozása után azonnal egybehivatta a vá­­városi pénzügyi bizottságot, amely csü­törtök este megtartott élénken látogató;.: gyűlésén már tárgyalás alá is vette dr. Schmidt Konrád és a város polgármes­tere között létrejött megállapodásokat amelyek végleges döntés céljából a hét­fői közgyűlés elé kerülnek. A pénzügyi bizottság beható és hosszas vita után felhatalmazta a városi tanácsot, hogy az uj vampalota építése ügyében minden szükséges előkészületet sürgősen meg­legyen és járjon el a szükséges kölcsön felvétele érdekében. A Dunapartra, a régi vasútállomás he­lyére kerül az uj központi vámhivatal, mely hatalmas épület lesz. Az épület tervrajza, amelyet a városi mérnöki hi vatal készített, annyira megnyerte a vámvezérigazgató tetszését, hogy kije­lentette, a jövőben utasítást fog adni, hogy a noviszadi vámhivatal mintájára és beosztása szerint építsék az uj vám­hivatalokat. Az épület maga körülbelül négy és fél millió dinárba fog kerülni, a hozzátarto­zó Dunarakpart kiépítése további 2.2 millió dinárba és a vámépülethez vezető utak újabb 1.8 millióba, vagyis az egész nyolc és fél millió dinárba fog kérőink amelynek céljaira az állami kövezetvám - alapban eddig 1.5 millió dinár .áll rendel­kezésre. A hiányzó hét milliót a . város ne állami kövezetvám-töfvéity alapján az Országos Jelzálog Banknál kölcsön­­képpen fogja felvenni. Az építkezést kora tavasszal megkez­dik, úgy hogy októberben már rendel­tetésének átadható legyen. Tavasszal kezdődik meg a délszerbiai telepítés. Beogradból jelentik: Az agrár­ügyi minisztériumban csütörtökön kü­lön bizottság alakult, amelynek az a feladata, hogy Délszerbia termékeny vidékeinek telepítéséhez szükséges ter­vet kidolgozzon. A telepítési ’tervet és programing január hó végéig kell el­készíteni és Andrics Vláda miniszter rendelete értelmében a telepítést és a földosztást jövő év tavaszán kell meg­kezdeni. Délszerbiába Hercegovinából, a Vajdaságból és Dalmáciából fosnak Az Angol—Magyar Bank R. T. igaz­gatósága november 11-ikére rendkívüli közgyűlést hivott egybe az alaptőkének 120.000 darab uj részvény kibocsátása utján való felemelése és az igazgatóság kiegészítése céljából. Ezt a 120.000 da­rab, 1928. évtől kezdve osztalékjogo­sult részvényt a Hclbert Wagg. <£• Co. Ltd. londoni bankcég veszi át részvé­nyenként 86 pengős áron. E részvények szavazati jogát a vevők az eddig is fennállott magyar részvény többségi cso­port vezetőségére ruházták át. Az igaz­gatóság uj tagjaiul leendő megválasz­tásra a British Overseas Bank képvise lői: Dudley Ward és William Dean igazgatók, ezenkívül Tli. M. van der Beugel, az amszterdami Lubouehere & Co. cég társtulajdonosa fognak jelöltet ni. A bank saját tökéi c tranzakció ré vén 31 millió pengőre emelkednek. Csak a valódi lidtŠ’ biztosítják a jó hatást. Ügyeljünk az itt ábrázolt eredeti csomagolásra, mely utánzásoktól és hamisiivó­­nyokíóktól megóv! KINTORNA ■■iá«-» — Mikor hagysz fel azzal az utálatos szokásoddal, hogy minden nő után meg­fordulsz? — Miért nem mondtad ezt húsz évvel ezelőtt, amikor te utánad fordultam nrg # A szórakozott professzor odafordul egy társaságban a szomszédjához és igy szól: — Ki az a csúnya nő ott a sarokban? — Hogyan — szól csodálkozva a szomszéd — nem ismeri? Hiszen az az Ön felesége! — Na, nézze csak — üt a homlokára a professzor — tudlam, hogy valahon­nan ismerem. *■ Egy szegény hitközség rabbija vendé­get kap, aki nála reggeleik és ebédel. Este azonban nem kap vacsorát. Rabbitében, mi van a vacsorával? — kérdi. — Kedvesem — mondja a rabbi — ha én mindennap vacsoráznék, már rég éhenhaltam volna. * Azt mondja Kankal'n ur a feleségének Róza, mit jajgatsz úgy? Hogyne jajgatnék, mikor tizenhár­­vagyünk az asztalnál. Csak nem vagy babonás? Nem, de én csak tízre főztem. # Eisenstein ur valami üzleti ügyben Moszkvába utazott s miután hosszabb tartózkodásra volt kilátása. feleségét is: maga után hívta. Egy nap együtt sé­tálgatnak az uccán és egy ház előtt nagy népcsödületet látna'; — Mi ez? — kérdezi Eisenstein ur? — Ez az anyakönyvi hivatal. — No. ezt megnézzük — mondja Eisenstein ur és feleségével együtt be­megy a hivatalba, ahol tiz rubelért egy llázasságkötési jegyet, húszért pedig egy válójegyet árusít egy szovjcttlsztvfselő Eisenstein ur egy darabig nézi, milyen gyorsan megy a két procedúra, aztán előveszi a bugyellárisát és odalép a tisztviselő asztalához. — Házasságkötés vagy válás? — kérdezi az »anyakunywczető«. — Kérnék talán egy kombinált át­szállójegyet — mondja Eisenstein ur. SPORT Csak egy mérkőzés lesz vísirr.ap Szuboiícán A Szánd nem játszik a s ombori Zsl -3| A vasárnapi forduló egyetlen mér­kőzése kerül eldöntésre Szuboticán: a Szuboticai Sport—Szcntai AC mérkö­■ri.. A SzAND. mely a VSC lemondása folytán szabaddá vált, a Szombori ZsAK-kal akarta lejátszani még szep­tember 4-ikéről elmaradt mérkőzését. A szombori vasutasok azonban közölték a SzAND-dal. hogy több játékosuk el­foglaltsága miatt vasárnap nem állhat ki a SzAND ellen. A bajnokcsapat ilyen­formán ellenfél nélkül maradi és a va­sárnapot pihenőre használja föl, hogy teljesen fitt kondícióval vehesse föl a küzdelmet kedden a miskolci Attila el­len. Szomborban az SzMTC a Szombori Sporttal játszik, a Szuboticai ZsAK pe­dig a Szokóval. Bár a szombori csa­patok odahaza nagyon veszélyesek.' bízunk abban, hogy a szuboticai csapa­tok hazahoznak néhány bajnoki pontot. A szuboticai Sport Tennis* Klub ok­tóber 30-ikán, vasárnap délelőtt 10 óra­kor a Nacional-szálló különtermében rendes évi közgyűlést tart. A vezető­ség kéri a tagokat, hogy a közgyűlé­sen teljes számmal jelenjenek meg. Világmárka : t'endre đe rose Rouije mandarine 9379 ICourJoisí — Paris REGÉNY LÁN6NYELV IRTA: sAX ROHMER A házvezetőnő — csak az lehetett — régi divat szerint hajtotta meg magát. — Kérem bocsásson meg, uram! Benson nem em­lítette, hogy ön már itt van. —- De kérem, semmi ok sincs a b-oesánatkérésre — felelte Harley barátságosan. Mosolyognia kellett, mert az öreg hölgy tekintetében, amellyel a szobában körülnézett, még mindig megvolt a nyoma annak a haragnak, amelyet már akkor észrevett rajta-, amikor belépett. Még mindig fel volt háborodva, azonban Harley mosolygása bizalmassá tette és egy vázában virágokat kezdett rendezni. — A mai személyzet — mondotta a vendégnek —­­már nem olyan, mint fiatal koromban volt. —- Ez sajnos igy van — hagyta helyben Harley. — Én igazán vesződöm velük — folytatta az öreg hölgy — azonban ez a szobalány egy hétig sem ma­radt volna a házban, ha tőlem függött volna. Mary kisasszony azonban túlságosan jó és engedékeny. De holnap hála Isten mégis megy. — Mary kisasszony? — kérdezte Harley szán­dékosan félreértve a nőt. — Istenem, dehogy is! — nevetett fel a házvezető­nő. — Anna Jondsról beszéltem, az uj szobalányról. Mindig uj szobalánnyal van dolgom, mert egyik sem marad' tovább három hónapnál.-- Valóban? —- kérdezte Harley, aki elképzelte, hogy az öreg hölgy bizonyára nagyon szigorúan bánik a személyzettel. — Bizony, igy van. Ezek manapság mind höl­gyeknek képzelik magukat. Ma is négy órai szabad­ságot vett magának ez a szemtelen perszóna, holott csak szerdán volt kimenője. Amelletí olvan szemtelen. hogy megengedte valakinek, hogy itt telefonon felhívja Az előbb pedig észrevettem, hogy miután már Bensőn megtérített és én mindent ellenőriztem az asztalon, be­jött és össze-vissza rakosgatott minden terítéket. Mcgbotránkova nézett a hall irányába. — No de talán végül mégis csak találni fogunk egy megfelelő szobalányt — mondotta és lassan az ajtó felé ment. — .1 óestét, uram! — Jócstét! — ismételte, Harley, akit mulattatott az, hogy igy beavatják a 'háztartási ügyekbe. Még jó ideig mosolygott azután, hogy a házveze­tőnő kiment. Egyáltalán nem haragudott az öreg hölgyre ezekért a felvilágosításokért. El volt készülve rá, hogy még Sir Chariest is meghallgatja és azután pártatlanul megalkotja ítéletét. Ftí-alá járt a szobában és végül megállt egy fény­kép előtt, amely ezüst keretbe foglalva a kandalló pár­kányán állt. Rendkívülien szép leány fényképe volt. Arcvonásai lágyak és bájosak voltak. Szemeiben kérdő tekintet, amely igéző volt. A naiv kifejezés láthatóan r-óz volt és a nyitott ajkak nevetést ígértek. Gyönyörű haja szőke és hullámos volt, nyaka és válla a görög szobrok tisztaságával ragyogott. Harley azon vette észre magát, hogy mosolyogva bólint a szép fiatal lány fényképe felé. — Bizonyára Mary kisasszony — mondotta ma­gában hangosan. Tekintetét erőszakkal fordította el a szép képről és egy mély karosszékbe vetette magát. Cigarettára gyújtott és a gyufát ép a hamutartóba dobta, amikor a vcsztikülből meghallotta Sir-Abingdon hangját. A kö­vetkező percben már belépett a uidós. Arckifejezése olyan különös volt, hogy Harley mindjárt sejtette, hogy valami rendkívüli történhetett. — Kedves Harley ur — kezdte Sir Charles — első­­sói ban elnézését kell kérnem . . . — Óh, ez teljesen felesleges — felelte Harley. — Kitűnő házvezetőnője nagyon jól szórakoztatott. — Nagyszerű. Nagyon hálás vagyok Hov.ctt asz­­szonynak — mondotta Sir Abingdon, de látszott, hogy gondolatai másutt járnak. — De valami megmagya­rázhatatlan dolgot kell elmondanom önnek . . . Meg­magyarázhatatlan . . . bár lehet, hogy a terv kivitelét magasabb erők akadályozták meg. — Miről van szó. Sir Charles? — Tiz perccel ezelőtt telefonon elhívtak a szom-­­szédságban lakó barátomhoz Wi'sonhoz, akit kezelek — Igen, ezt már mondotta nekem az inas. — Nos, Harley ur: a Wilson-házban senki seni tu­dott erről a telefon-hívásról! Valósziniileg csel volt arra, hogy elcsaljanak hazulról. Harley cigarettáját a hamutartóba dobta, ahonnan szürke fiist-spírális eineikedett a levegőbe. — Nem látott útközben semmit, vagy nem hallott olyasvalamit, ami azt a látszatot keltette, hogy ön el­len készült valami? — Semmit. Yisszajövet természetesén alaposan átvizsgáltam a ház kornyékét. Mert hiszen ezzel a te­lefonhívással mégis csak valami célja volt valakinek. — Ez több, mint valószínű — mondotta Harley el-­­rogódva. Milyen titok rejlett mindezek mögött? Érez­te, hogy ennek a rejtélynek a szálai már valahol az értelmén kívül vannak és düh fogta el a tehetetlensége miatt. — Most azonban vacsorához ülünk — mondotta a házigazda — hiszen már elég sokáig megvárakoztat­tam önt. Harley belépett a tudóssal a barátságos ebédlőbe Rossz érzés vett rajta erőt, amikor a szeme találkozott az orvos tekintetével, valami íigyelmezteBésfé'.e, ami azt mondta neki, hogy ennek az embernek a napjai n;eg vaunak számlálva. Ijesztő volt: amig előbb az Abiiigdon-ház atmoszférája biztonságot adónak lát­szott, most minden oldalról, lnég az ebédlőből is a ve­szedelem érzése áradt feléje és megborzadt tőle. Amikor átmentek a halion. Harley különböző indiai ritkaságokat vett észre, amelyek bizonyára nem kerül­ték volna el egy hivatásos betörő figyelmét. De az il­lető, aki néhány nappal előbb ide be'.opózott, bizonyára nem volt hivatásos betörő. Ez egészen bizonyosnak látszott. Az ebédlőben is sok olyan kép és dísztárgy volt amely a távoli Kpletrö! származott, vagy legalább is bizonyos kapcsolatban volt a Kelettel. Ebben a keleti környezetben bizonyos inspiráció volt: A félelmes, lát­hatatlan fenyegetés, amelf Sir Charles fölött lebegett, a titokzatos templomik, a hallgatag, elzárkózott embe­rek misztikus országára emlékeztetett, amely oly sok sötét titkot rejlett magában . . . (Folv. köv.) T

Next

/
Thumbnails
Contents