Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-29 / 301. szám
4P 4. oldal BACSMEGYH NAPLÓ 1927. október 29 Elfogták a dél bánáti rablóbanda három tagját Legutóbb M szicsen követtek el betörést Vrsacról jelentik: Az utóbbi hetekben a délbánáti faluk lakosságát egy veszedelmes rablóbanda tartotta állandó rettegésben, kik a betöréseknek és rablásoknak egész sorozatát követték el. Néhány nappal ezelőtt nagy feltűnést keltett, hogy ismeretlen rablók a Vrsaccal szomszédos Meszics község egyik gazdájától nagyértékü készpénzt és ékszert raboltak el. Bou Gheorghe meszicsi gazdálkodó a község leggazdagabb emberének hírében állott, aki jó kamat mellett szívesen segítette ki a kölcsönre szorult, gazdákat, kik megfelelő fedezetet nyújtottak neki. A dúsgazdag ember egyetlen leányára vagyonokat költött; román nemzeti ruháját több mint 80.000 dinár értékű arany pénz díszítette. Bou Gheorghe este leányával együtt elment látogatóba és ezt az időt használták fel a rablók tervük keresztülvitelére. Alig ment el hazulról a falu uzsorása, a betörők átmásztak a kapun és a konyha ablakát betörve jutottak a lakásba, ahonnan minden értéktárgyat magukhoz véve ismét ugyanazon az utón eltávoztak. Amikor Bou hazatért meglepetéssel tapasztalta, hogy készpénzét, leányának ékszereit és aranypénzeit az ismeretlen betörök magukkal vitték. Azonnal jelentést tett a betörésről a csendőrségen, ahol megállapították, hogy a betörők több mint százezer dinár értékű ékszert raboltak el. A nyomozás, amit azonnal megindítottak, rövidesen eredménnyel végződött és a csendőrség letartóztatta a tetteseket. A betörés után feltűnt a nyomozást vezető csendőröknek, hogy az egyik meszicsi legény, aki már hónapok óta munka nélkül élt a faluban, feltűnően költekezik és a kocsmában valósággal két kézzel szórja a pénzt. Figyelni kezdték és megállapították, hogy esténként két román legénnyel találkozik titok“ Betegség Irta , Tereicsényi György Otromba vaskapu volt, előtte akácfák sáppadoztak és háromméteres kőkerítés indult ki tőle jobbra, balra, végig az ucca egyik oldalán. A túlsó soron fatelep, néptelen és kihalt a környék, mint a kisváros külső részei, csak ez előtt a rozsdás kapu előtt várakozott nyolc, tíz ember. Oldalt, a kapubálvány- szögletébe húzódva egy magastermetü, feketeruhás uriasszony, mellette a fiacskája, négyötéves, pircsképü gyermek. Tíz óra felé járhatott az idő, a délelőtt meleg volt. napsütéses és a fatelep deszkakerítésének tövében, a pitypangbotárok fölött lepkék játszadoztak. A gyermek nyügösködött és szerette volna kihúzni kezét az anyjáéból, hogy átfusson az utón és elkapjon egyet a szép röpködő lepkevirágok közül, de az anyja visszatartotta. — Maradj, fiacskám— mondta neki és méz szorosan maga mellé vonta a gyermeket. igyekezett kikerülni a többi várakozó pillantását, akik valahányan, mind őket vigyázták. — Hej. hej — sápitozott egy verébfejü öregasszony és látszott rajta, hogy valami ürügyet keres, hogy beszédbe elegyedjék a kalapos uriasszonnyal. De mert az átnézett fölötte, csak szomszédjához. a cigányhoz intézte a szót, — Lám. már a naccságák is... — Mért? — csattant fel hangosan a cigány — nem különbek ők se, mint a többi... Itt nem... — Na. itt nem... — szólt át az árokpartról egv gubás paraszt — ámbár elég ritkaság... — A mai világba’,.. — mondta egy másik kendős nénike. aki a szatyorja mellé volt kuporodva a vaskapu tövében — Az ura? — kérdezte most egyenesen odafordulva a verébfejü. A kalapos asszony lesütötte szemeit a földre, de nem felelt. Most látszott csak. hogy keskeny és sápadt arca a friss és igen heves fájdalmak nyomait viseli, hogy szempillái ,összecsapzottak és a szemek környékét sirások íeljijői és duzzadásai árnyékolják, ban a falu határában. Az egyik este egy csamdőrnek sikerült kihallgatni beszélgetésüket, amikor az egyik parasztlegény azzal fenyegette meg társait, hogy ha nem adnak neki a Boutól rabolt zsákmányból még pénzt, akkor csendőrkézre juttatja társait. Erre a legidősebb rabló benyúlt a tarisznyájába és egy marék arany és papírpénzt adott oda neki. — Nesze te gazember — mondotta — de most azután hord el magad. Többet látni sem akarlak. A csendőr rögtön a csendőrőrsre szaladt és maga mellé véve még két csendőrt, visszament oda, ahol a rablókat kihallgatta. Csak ketten voltak még ott, Három civil és a harmadik közben eltávozott. A két rablót azonnal letartóztatták, a harmadikat pedig lakđsdn fogták el. Kihallgatásuk alkalmával a három rabló — Tomica Jován, Kaza Stefán és Pam Mille meszicsi parasztlegények — bevallották, hogy ők követték el a falu uzsorásánál a betörést, több bűncselekményt azonban nem akartak bevallani. A nyomozás azonban megállapította, hogy a három rabló tagja volt annak a rablóbandának, amelyik már hetek óta rettegésben tartja a környék lakosságát. Tomivá Jovánt, Kaza Stefánt és Pau Millet kihallgatásuk után átkisérték a I belacrkvai ügyészség fogházába. egy katonatiszt ban a viszontvádat nem vehette figye. lembe, mert katonai személy felett nem illetékes Ítélkezni. Az első tanú Szteícsevics alezredes volt, aki előadta, hogy augusztus hó huszonkettedikén éjszaka három ember állitot be hozzá és panaszt akartak tenni. Tekintette! azonban, hogy mind a hárman részegek voltak, elkiildöíte őket azzal, hogyha majd kijózanodtak, akkor jöjjenek vissza. Lakic's Milován kapitányt csendes, pontos és kötelességtudó tisztnek ismeri, aki az eskadron egyik legkitűnőbb katonája. Milikics hadnagy azt bizonyította, hogy amikor az őrjárat visszahozta Saskeöyéket a kapitány nagyon udvariasan viselkedett velük szemben és személyesen kötötte be Saskeöy sérüléseit. Zubovics detektív és felesége, akik a kaszárnyával szemben laknák előadták, hogy éjjel kiabálásra ébredtek fel, az Harminc napi elzárásra ítélték az egyik vrsaci vállalat főkönyvelőjét Vrsacról jelentik: Szenzációs per főtárgyalását tartotta meg most a vrsaci járásbiróság. Saskeöy Béla a Georgies' les-cég főkönyvelője, Breichler Adolf magántisztviselő és Titinger Ede szőlőbirtokos ellen indult eljárás, mert éjjel megtámadták Lakics Milovátt másodosztályú kapitányt. Az érdekes pert Godomirov birő tárgyalta, a vádat Nedelkjkovics Szlávkó belacrkvai ügyészi megbízott, a sértetett dr. Gyurics Nikola vrsaci ügyvéd képviselte. A vádlottakat pedig dr. Agulár Izidor ügyvéd helyettese, dr. Szerdánovics Szlávkó védte. ver, csak kard — leteperték a földre. Lakics kapitány, amikor kiszabadult támadóinak kezei közül néhány lépést hátrált, majd kirántva kardját azzal védekezett, miközben Saskeőynek a kezét megvágta. Erre mind a ketten elszaladtak. A kapitány ezután bement az ügyeletes szobájába és csak ott vette észre, — amikor az egyik katona figyelmeztette — a fehér blúza véres, valaki megszúrta. Azonnal őrjáratot küldött támadói után, kiket visszahoztak a kaszárnyába. Saskeőynél ekkor egy véres zsebkést találtak. ablakhoz mentek. Három civilt és egy katonatisztet láttak, amint a tiszt kardjával védekezve hátrált. Az egyik viszszamaradt, mig a másik kettő azt kiabálta, hogy tÜsd Edi! Üsd Édl! A bizonyítási eljárás befejezte után Nedeljkovics Szlávkó megtartotta vádbeszédét, majd dr. Szerdánovics Szlávkó elmondotta védőbeszédét. A bíróság ezután meghozta Ítéletét, amely szerint Saskeöy Béla főkönyvelőt súlyos testi sértés vétsége miatt harminc napi elzárásra, Titinger Ede szőlőbirtokost pedig a szerb büntetőtörvénykönyv 10i. szakaszába ütköző tisztvise lőnek szolgálatban történt megsértése miatt negyvenöt napi elzárásra Ítélte Breichler Adolfot azonban a vád alól felmentette. Az elitéltek az Ítélet ellen Az ügyészi megbízott azért emelt vádat, mert Saskeöy Béla, Breichler Adolf és Titinger Ede augusztus huszonkettedikén éjjel részegen a kaszárnya előtt mentek, amikor szembe jött velük Lakics Milovan másodosztályú kapitány, aki azon az éjjel garnizoninspekciós tiszt volt. A három ember, amikor mellettük elment a kapitány, lelökte a tisztet a járdáról és amikor a kapitány ez ellen tiltakozott, valamelyik a három köziil korbáccsal arculcsapta a kapitányt. Breichler, amikor az összecsapást látta elszaladt, a másik kettő pedig rátámadt a kapitányra — akinél nem volt révoí• — Óh, hogy kényeskedik... — sivitotta feléje a szatyor mellé kuporodott asszony — pedig itt nincs mire. — Na. itt nincs ... — Nincs kivétel...- — Ugyan hagyja — legyintett a cigány a többire — ezeknek még itt is kedveznek..„ — Irgalmas Isten... — sóhajtott az urihölgv és hirtelen kicsorduló könnyeit Ügyetlenül törölte le csipkezsebkendőjével. Most csikordult a vasajtó és kékruhás, kéksapkás. oldalfegyveres. mord katonaforma lépett ki rajta. Kezében egy papírlapot tartott és reszelős, durva hangja úgy csikorgott a levegőben, mint előbb az ajtószárny rozsdás vasalása. — Dudás, Paplógó. Csuráz! — kiáltotta. — Na, egy, kettő, gyorsan... Kolompár, Tapcdi, Vér... nem érünk rá, előre ... König, Róvó... Itt megállóit, mert a sötétruhás uriasszony kilépett az oszlop mellől és a gyermekkel engedelmeseit beállott a sorba a többi látogató közé. — Maga is?... — lepődött meg a bőrtönör. — Igen... — A gyerekkel? — Azzal... Látni szeretné... az uram, Az őr végigmérte az asszonyt, valami fintorféle szaladt át durva ábrázatán. Egyet rándított a vállán és aztán indította a csapatot. — Előre! Üres. szögletes udvaron haladt végig a csapat. Három felől dísztelen épületek szegélyezték azt, kopottsárga mázólásu, sürü ablakseites három tömb. A nap arany kévéket bocsátott alá az ről, fecskék örültek a levegőben, verőfényes volt a kinő« tisztaságúra föise'-rt udvar — és mégis ugv tetszett, mint egy különös, roppant cimetérium, egy hatalmas, egyesített kriptagyüjtemény vasakkal lezárt cellaablakok, amelynek mindegyike egyegy halottat rejteget Széles kőlépcsőkön haladtak végig a folyosóra. Itt már szuronyos őrök is álldogáltak és végig, a fal mentében, vaspántos. barna, lezárt ajtók... — Sorba, a fal melléi *■ vezényelt! az, őr* ' ^4 A kapitány miután mindhármukat igazoltatta és Saskeőynek sérülését bekötözte, elbocsájtóttá őket és feljelentést tett ellenük. A vádirat súlyos testi sértés vétségen kivül a szerb büntetőtörvénykönyv 104. szakaszába ütköző tisztviselőnek szolgálat közben történt megsértésével is vádolta őket. A tárgyalás megnyitása után dr. Szerdánovics Szlávkó viszontvádat emelt a kapitány ellen súlyos testi sértés miatt Orvosi bizonyítványt csatolt be, amely szerint Saskeöy sérülései 2—3 hét alatt gyógyultak be. A bíróság azonfelebbeztek. A látogatók fölállottak. Lerakták a raboknak hozott elemózsiát .magúk elé a sima cementpadlóra. — Édesanyám... — fecsegett az uriasszony mellett a gyermek — milyen ház ez itt, édesanyám?... — Csöndesen légy... — csitította az anya. — Ezek a nénik és a bácsik... menynyi kalács, alma... — villogtak szét a fürge gyermekszemek és tovább beszélt kacagott, érdeklődött az ötéves kisfiúk ártatlan kíváncsiságával. — Kinek hozták ezeket?... — Hallgass... — És mi miért nem hoztunk? — Jaj... — nyögött fel az asszony és ismét kibuggyantak a könnyei. — És hol van az apuka?... — követelt most már, türelmetlenül. — Mindjárt jön... csitt... Csörömpölés, ajtócsikorgás. Az őrök most elővezették a rabokat. Sorban a járókelők elé, két lépésnyire a hozzátartozó előtt. Szürke darócban, fehér börtönsipkában, nyírott fejekkel... a fegyencek. — Apa... apuskám! — kiáltott fel a gyermek és a sovány, sápadt férfi karjai közé akart ugrani, de az anya visszatartotta. A börtön folyosóján tilos a csók és az ölelés... még a kézfogás is tilos. Öt percet adnak csak a beszélgetésre. A sovány, dairócruhás ember égő szemekkel nézte a fiát, aki csak beszélt. beszélt, fecsegett tovább. — Miért nem jösz haza, mihozzánk? — Hallgass... — vergődött az anya és a férfi is csak állt, állt a gyermek előtt és nem tudott felelni. — És miért vagy itt? Irtózatos kérdés. Mit lehet felelni erre itt. mit tudna erre felelni a rab, mit tudna felelni a feleség és az anya. Balfelöl, a sorban most vigyorogva fordult feléjük a madárfejü vénasszony Már szóra nyiltak fogatlan ajkai... És ekkor, mintha irtózatos veszedelemből akarta volna kiragadni, hirtelen fölkapta és keblére szorította fiacskáját az anya. Átkarolta a nyakát, szöszke fejecskéjét elrejtette a ruhafodrok közé és íülecskéje fölé hajolva, kétségbeesett, fuldokló suttogással magyarázta neki: Íját látod..* ez kórház... apuska „UN A” a jelenkor legkiválóbb kézi tűzoltó« készttléke Ára 800—1300 dinár Kipviaelóket k«r «attak „UN A“ trgovina kemiSkotehniíkih materijei« Zagreb, Račkoga niie« 3 beteg, nagyon beteg... — A tolvajok háza ez gyöngyvirágon* — hallatszott a vén banya hangja, de a gyermek csak az anyja suttogását hallotta. amely most lihegve, gyorsan, vad és szenvedélyes lázzal tagozta tovább: — Maid otthon... majd elmesélem... most hallgass... nem szabad... látod milyen sápadt szegény... nagyon beteg — De meggyógyul, ugy-e? — nyöszörgőit a gyermek. — Hallgass... — Én majd imádkozom érte a Jézuskához, hogy gyorsan meggyógyuljon... — Jó... — És a házmesterék fia is játszani fog majd velem... — Jó, jó... — Mert most nem játszik,.. — Vége a beszélgetésnek! — kiáltotta az őr. A látogatók indultak kifelé, a rabok vissza a celláikba. — Apa, apuka!... — sirt a távozó után a' fiú. De elvezették. Már az udvaron voltak ismét, amikor megint megszólalt. — Mért nem szabad megcsókolni apukát? — Jai. kisfiam... mert, mert — és az anvä menekülni szeretett volna már erről az elátkozott helyről, ezek közül az emberek közül. Menekülni és kimenteni áz oktalan, csacsogó, mit sem sejtő gyermeket. — Ée miért nem játszik most velem a mérnökék fim meg a Lajcsi... tudod aki iskolába jár?... — Várj... majd mindjárt... — és most kisurrantak az uccára, ahol az aszszony szinte futva vonszolta a gyermeket a sarokig, onnét be az uccákba. a forgalmas útvonalakra, az életbe és a zsivajos lármába, az egészséges emberek közé. — Mondd hát at/uskáfn, miért nem csókolt meg engem az apuska? Lihegve állott meg az asszony és odadőlt egy házsarokhoz. — Mert... mert súlyos beteg ... neki nem szabad... nem engedik. r— Ugy-e. mert ragadós? — Az, az. fiam... — Oh. az már más... a Lajcsi fél. Iiogv elkapja tőlem az apuka betegségét. Az anya nem felelt, hanem kézen fogva a fiút, elindult az emberek sokaságában.
