Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-28 / 300. szám

1927 október 28._____________________ BÄCSMEGTEI NAPLŐ _____________________________3, oldal Negyven áldozata van az óce­ánon történt hajókatasztrófának A Principessa Mafalda 1222 utasát hét hajó megmentette — A hajótörötteket Rio de Janeiro-ba szállították — Órákig tartott az olasz hajó sülyedése A hajó jugoszláv utasainak névsora Egy megmenekült matróz elbeszélése a katasz­trófa borzalmas részleteiről Milánóból jelentik: A Corriere della Sera szerda hajnalról keltezett rio-de­­laneirói táviratot közöl, amely szerint a Principessa Mafalda hajótöröttjei­nek megmentésében hét gőzös vett részt, amelyek valamennyien útban vannak már Rio de Janeiro feK. A mentési mun­kálatok legnagyobb részt éjszaka foly­tak fényszórók világánál. A Princi­pessa Mafalda kedd este kilenc órakor adta le az első szikratáviratot, amely­ben közölte, hogy csavartörés folytán viz nyomult a gépterembe, ami kazán­robbanást idézett elő. A hajó a kazánrobbanás után még hat óráig maradt a viz felszínén. Az utasok között már a robbanás után pánik keletkezett és sokan fejüket vesztve, már az első pillanatokban a vízbe ugrottak. A hajó kapitány és tisztjei mindent meg­tettek, hogy megnyugtassák az utasokat és megkísérelték, hogy a hajóval a bra­zíliai partokhoz jussanak. A viz azonban lassan bár, de feltartóztathatatlanul nyo­mult a hajó törzsébe, úgyhogy a gőzös már nem tudta elérni a brazíliai parto­kat. Elsőnek a Formosa francia gőzös ér­kezett a szerencsétlenség színhelyére, ennek a hajónak azonban kevés mentő­csónakja volt, úgyhogy a hajótöröttek megmentése rend­kívül lassan haladt előre. A francia matrózok megfeszített erővel dolgoztak és a Formosa mentőcsónakjai állandóan ide-oda jártak a két gőzös kö­zött. Később még másik négy gőzös ér­kezett, amelyeknek modernebb a felsze­relésük, úgyhogy a mentési munkálatok már jóval gyorsabban haladtak. A Principessa Maialda szerdán haj­nali háromkor sülyedt el, a mentőhajók fényszóróinak világában. A segítségül érkezett hajók egész éjjel kutattak a tengeren hajótöröttek után. Reggel aztán megérkezett a Rosetti olasz és a Moselle francia gőzös, ame­lyek a hajótöröttek egy részét átvették. A Navigaziano Generale Italiana ró­mai intézetének jelentése szerint a szer­da éjfélig beérkezett jelentések alapján már csak 48 eltűnttel kell számolni. A hajó utasai többnyire olaSz argentínai és brazíliai állampolgárok voltak. A megmentett utasok között van az észak­amerikai acéltröszt igazgatója, Eduard Glissorio is A Chicago Tribune és a Daily Mail egyöntetű jelentése szerint a hét mentöhajó összesen 1222 utast vett fel, úgyhogy a katasztrófa ál­dozatainak száma legföljebb 34. A Newyork Herald is megerősíti ezt a hirt és azt írja, hogy a hajókatasztrófá­nak nincs negyvennél több áldozata. Szsmtanü elbeszélése a katasztrófáról Londonból jelentik: A mentési mun­kálatokban résztvevő Avalon angol gő­zös kapitánya hosszú jelentést küldött a Principessa Mafalda katasztrófájáról. A jelentés többek közt a következőket mondja: — Csaknem egyidöben érkezett a ka­tasztrófa színhelyére a Formosa, az Empire, a Star és az Avalon, amelyek a sülyedő hajó S. 0. S. jelzéseit a nyílt tengeren felfogták és *a mentési munká­latokat nyomban megkezdték. A Principessa Mafaida már ekkor csaknem teljesen elsülyedt és alig látszott ki valami belőle a vizböl. Az Avalon rengeteg hajótöröttet vett fel fedélzetére, közük a Mafalda egyik mat­rózát. a genovai illetőségű Giovanni. Fratellini-t, aki a katasztrófa pillanatá­ban a fedélközön teljesített szolgálatot. Ez a megmenekült szemtanú izgalmas dolgokat mondott el a katasztrófá­ról, és többek közt a következő részleteket beszélte el: — A hajó lassan haladt a tengeren és az utasok épen estebédjük után voltak. Elsőosztály utasai a villanyfényes ét­teremben gondtalanul társalogtak és a fedéiközön is vidámak voltak az embe­rek. Olasz kivándorlókkal volt tele a fe­délköz, muzsikaszó és nótázás hangzott az enyhe őszi éjszakában. Egyszerre megrázkódott a hajó tes­te és a kővetkező pillanatban már kétsógbeesett emberek verekedtek és tülekedtek a fedélzeten, hogy a mentőcsőnakokhoz és mentőövek­hez jussanak. Az első pillanatban senki sem tudta még, hogy mi történt. A hajót vezető Guli ka­pitány a parancsnoki hídon volt a ka­tasztrófa pillanatában és onnan osztotta parancsait. — Mindenki a fedélzetre! — hangzott szinte kísértetiesen — de a fedéiköz utasai elsöpörtek min­dent és mindenkit Útjukból és vad kétségbeeséssel vetették magukat a mentőcsónakokra és mentőövekre kés­sel fenyegetve meg azokat a matrózo­kat, akik megpróbálták a rendet fenntar­tani. — Meghal, aki, az utunkba áll! — kiál­tották szinte önkívületben és nem enged­ték a mentőcsónakok közelébe az első­­osztályú utasokat, akik közül az asszonyok sikoltozva könyörög­tek, letépték gyöngysorukat és A magyar színtársulat működése elé — mint a Bácsmegyei Napló megírta — újabb akadályok gördültek, amennyiben a belügyminisztérium illetékes osztálya megtagadta a beutazási engedélyeket a társulat tagjai részére. Földessy szin­­igazgató intervencióra kérte föl a vajda­sági radikális és demokrata képviselő­ket, akik nyomban közbenjártak magá­nál Vukicsevics Velja miniszterelnök­belügyminiszternél is, aki megígérte, hogy intézkedni fog a beutazási enge­délyek kiadásáról. Kerepessy Vince de­mokrata képviselő, aki szintén felkarolta a magyar színtársulat ügyét, ugyanekkor Kumanudi Koszta közoktatásügyi minisz­tert kereste fel, akinél közbenjárt, hogy a színtársulat tagjai részére adják meg a beutazási vízumokat. Kerepessy csütörtökön Szentára érke­zett és intervenciója eredményéről a kö­vetkezőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — A közoktatásügyi minisztérium ál­tal k’adott koncesszióval fölkerestem Kumanudi Koszta közoktatásügyi minisz­tert és megkértem, hogy lépjen érintke­zésbe a belügyminisztériummal, hogy az államvédelmi osztály a társulat tagjai részére adja meg a beutazási engedélyt. Kumanudi személyesen átvizsgálta az iratokat és miután meggyőződött, hogy a koncessziót a belügyminisztériummal egyetértésben adtak ki, azonnal intézke­dett és írásbeli utón megkereste a bel­­iigyjxújúsztérmm államvédelmi osztályát. ékszereiket és azokat a matrózok­nak kinálgatták, hogy megmentsék őket. A matrózok természetesen nem hallgat­hattak ezekre az ajánlatokra, hanem Guli kapitány parancsait figyelték, azonban teljesen tehetetlenek voltak, mert a fe­­délköz utasai halálfélelmükben egyre va­­dabbul és fenyegetőbben léptek fel. Erre a tisztek revolvert szegeztek a ki­vándorlókra és a hajó fegyveres őr­Zagrebi jelentés szerint az elsülyedt ■»Principesa Mafaldán« harmincnégy ju­goszláviai kivándorló is utazott. A »Navigajioni Generale Italianac: zagrebi kirendeltségének adatai szerint ezek a jugoszláviai illetőségű utasok legna­gyobb része szlavóniai, Djakovó és Oszijek környéki földmivesek, akik Bra­zíliába és Argentiniába vándoroltak ki. Volt ott ezenkívül több dalmáciai és né­hány délszerbiai utas, valamint négy pancsevói kivándorló, aki Buenos Ayres­­be igyekezett. Ezek nevei a követke­zők; Beck József vlaskaszlatinai 53 éves földmives, 54 éves feleségével és két leányával. Kralü Péter 24 éves selcai földmives. Stimac István 25 éves viskovaci föld­mives. Agetics Pavle 28 éves Gorjanból (gya­­kovói járás.) Perics Iván 24 éves gorjani földmi­ves. Jankovics Nikola Drucsicsból (spliti járás.) Talaics Ante Novoszelo. Talaics András Novoszelo (spliti já­rás.) hogy a beutazási engedélyeket adja ki. lodorovics, az államvédelmi osztály fő­nöke saját hatáskörében, szintén azonnal intézkedett, hogy a külügyminisztérium haladéktalanul utasítsa a budapesti jugo­szláv konzulátust, hogy adjon beutazási vízumokat a színészek részére. Késő este magam is elmentem a külügyminisz­tériumba, ahol az illetékes osztály fő­nöke utasította a budapesti jugoszláv konzulátust a vízumok kiadására. A vajdasági magvar színtársulat tehát a napokban már megkezdi működését Szomborban, ahol hathetes színházi sze­zont fog tartani. A színház igazgatósága ezzel egyidejűleg megkezdte az előké­születeket a társulat következő állomás­helyének megszervezésére is. hogy mire véget ér Szomborban a szezon, minden zökkenő nélkül tovább folytathassa mű­ködését. A társulat következő állomás­helye Szubötica, ahol — mint ismeretes — elháríthatatlan nehézségekbe ütközött a színházépület megszerzése, úgy hogy Földessy Sándor színigazgatónak más­hol kellett hajlékot keresni a színjátszás számára. Erre a legalkalmasabb helyiség a szuboticai Népkör színházterme, mely­ben azonban nagyobb átalakitásokra van szükség, hogy megfeleljen a tulajdon­képpeni célnak. A Népkor egyik legutób­bi ülésén már szóba került ez az ügv. azonban a kérdést akkor azzal vették le a napirendről, hogy a szükséges épít­kezések költségeire nincs fedezet. Földessy Sándor színigazgató, aki sége is rájuk támadt és Így sikerfiit őket vlsszaszoritani a fedélközre, amelynek ajtaját Guli kapitány lezá­ratta, hogy az elsőosztály utasainak módot ad« jón a menekülésre. Száztizenhárom első* osztályú utas volt a halón és ezek mind egyszerre rohanták meg a mentőcsóna­kokat. A nagy tülekedésben több asszony elesett és ezek kétségbeesve kértek se* gitséget Mások hisztérikusan nevetteí és sírtak. A matrózok és tisztek ember* feletti erőfeszítéssel és munkával segítet­tek az utasokon. Közben a hajó egyre sülyedt és alig húsz perc múlva már. teljesen a viz alá került. Gull kapitányt — fejezte be elbeszélését a megmenekült matróz — az utolsó pillanatban még öté láttam a fedélzeten és nem tudom, hogy a tengerbe veszett-e vagy sem. Az Avalon kapitánya a szemtanú efc­­j beszéléséhez hozzáfűzi, hogy a hajótöröttek helyzete megmene­külésük után Is kétségbeejtő volt, órákig nem tudtak magukhoz térni és az izgalomtól kétségbeesve sirtak és jajveszékeltek, még akkor is, mikor már biztonságba helyezték őket . Dódig István Novoszelo. Bébics Péter Novoszelo. Bebics Ante Novoszelo. Siljeg Márkó Novoszelo. Gugics Pál Velaluka (korcsulai járás.), Berkovics Péter Velaluka. Dragojevics Iván Velaluka. Tabain György Velaluka. Oreb Márkó Velaluka. Vlasies Ferenc Velaluka. Barcsot Ferenc Velaluka. Dragojevics Csiril Velaluka. Dragojevics Dinko Velaluka. Antrmovics Antal Velaluka. Roknics Vásza Pancsevó. Nanu János Pancsevó. Ballan Arsa Pancsevó. Stefánovics Láza Pancsevó. Krsties Bozsin Bitolj. Katavics Nedeljko Bitolj. Josifovics Stojan Bitolj. Naumovics Stevan Bitolj és Veljkovics., Gjorgje Bitolj. Péntek estig a jugoszláviai hajótöröt­tek sorsáról nem érkezett semmi hjr úgyhogy nem lehet tudni, vájjon az ál­dozatok között van-e jugoszláviai is, vagy pedig sikerült valamennyiöknek niegmenekülniök. mindenáron biztosítani akarja a társulat szuboticai szereplését, a napokban be­advánnyal fordult a Népkor vezetőségé­hez és beadványában közli, hogy haj­landó saját költségén az átalakítási mun­kálatokat elvégeztetni, ha az egyesület ezt megengedi és a termet, természete­sen majd rendelkezésére bocsájtja a tár­sulatnak. A Népkör választmánya szer­da esti ülésén foglalkozott Földessy Sán­dor előterjesztésével, amelyet elfogadott és kimondotta, nogy ezzel az anyagi ál­­! dozattal szemben díjtalanul át fogja adni ,a társulatnak a termet, noha ezzel ele­sik egyetlen jövedelmétől, amit a mü­­kedvelöadások hoztak a Népkörnek. A választmánynak az a határozata, hogy a termet díjmentesen adja át a I vajdasági magyar szintársulatnak, két­­: ségtelen anyagi áldozatot jelent. Ez az ! áldozatkészség természetes is. hiszen a ! Népkört a szuboticai magyarság ado­­í mányából építettek fel Az áldozatkész­­í ségnek azonban nem szabadna itt»meg­­áiiania, a Népkörböl kell kiindulnia an­­; nak a társadalmi mozgalomnak is, amely megkönnyíti Szuboticán a magyar szín­játszást. Felülmúlhatatlan Eau ds Cfi’ev# Oh, EoiajrjOis—Peris 9378 A külügyminiszter megadta az engedélyt a vajdasági magyar színtársulat tagjainak beutazására A szuho*icai Népkörben tartja előadásait a magyar színtársulat A Népkor színpadát átépítik A jugoszláv hajótöröttek névsora

Next

/
Thumbnails
Contents