Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-27 / 299. szám
KÖZGAZDASÁG! Á BÁCSMEGYEI NAPLÓ HETI MELLÉKLETE a Miért van. válság rw - Tg _ m -■*[ Sztan:j’ovics Sándor becskereki kamarai titkár nagyjelentőségű memoranduma Az ország súlyos gazdasági kríziséből a kivezető ut feltétlenül a mezőgazdasági termelés fokozása és általában a mezőgazdaság uj irányú modern szellemű reorganizációján keresztül vezet. Amig a mezőgazdasági termelés fel nem lendül, a parasztság gazdásági helyzete meg nem szilárdul, addig a kereskedelem és ipar válságát megszüntetni teljesen lehetetlen. Ezt ma már a közgazdaságok teljesen tisztán látják és ezért van az a kereskedelem és ipar szakemberei nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdasági .problémákra, amelynek szerves összefüggése van az iparral és a kereskedelemmel. Sztanojlovics Sándor a bánáti kereskedelmi és iparkamara titkára egyike azoknak a bánáti közgazdászoknak, akik a mezőgazdaság problémái iránt a legnagyobb érdeklődést tanúsítja és legutóbb alapos és nagy körültekintéssel kidolgozott memorandumot készített a mezőgazdasági válság megoldásának módozatainak, elsősorban a Bánát területén, de az ország egész területén is. Sztanojlovics Sándor memorandumának gondolatmenetét a következőkben ismertette a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt: — Mi közgazdászok, főként pedig a bánáti kamara, évek óta figyelmeztetjük az illetékes faktorokat, hogy egész gazdasági életünk válságban van és csak most hallunk először komoly hangokat, hogy sürgősen kell tenni valamit, hogy gazdasági életünket megmentsük az öszszeomlástól. Végső ideje, hogy történjék valami a válság megszüntetésére,és hogy közgazdasági politikánk uj orientációt vegyen, hogy ezt az országot olyan gazdasági nívóra emelhessék, amely az ő természeti gazdaságának és földrajzi fekvésének megfelel. Racionális földművelést! — A Bánát gazdagságát verejtékünkkel szereztük meg, hiszen nem is olyan nagyon régen még az egész Bánát terméketlen mocsár volt, ma pedig 1,134.000 katasztrális hold kompleksz termőföldet alkot. Ez a Bánát valamikor igen termékeny volt, nem mintha ezelőtt többet dolgoztak volna a gazdák, hanem mert kihasználatlan talajból állott. A jövőben a Bánát termőföldje csak akkor hoz rentábilis jövedelmet, ha racionálisát ban művelik, racionális művelés pedig a modern eszközök, ügyesebb munkaerő és műtrágya alkalmazásút jelenti. Az is egyik főbaj, hogy a bánáti gazdák tu! ságosan és egyoldalúan a gabonane müek termelését forszírozzák. A Bánát kivitele jóformán búza és kukoricaexportban merül ki, amihez még bor, széna, szarvasmarha és baromfi export já' rul. Más, jobban keresett és rentabilisabb terményt nálunk nem termesztenek. Nem szabadna elfelejteni, hogy ma azok az államok is termelnek gabonát amelyek a háború előtt tisztára ipari államok voltak (Ausztria, Németország) amellett Észak- és Délamerika a háború után óriási mennyiségű búzát és kukoricát termel. Amig a mi parasztunk egy holdon 10—12 mázsa búzát termel, addig az amerikaiak ugyancsak egy holdon 24—28 métermázsát, ezért az amerikai ha 20—25 százalékkal olcsóbban 4s adja, 25—30 százalékkal több haszna v'an rajta. Ez pedig csak azért van, mert Amerikában a földet intenzivebben munkálják meg. Mivel pedig a gabona ára nem függ a mi államunk terméseredményétől, hanem a világpiaci áraktól, a gabonatermelés egyre nehezebb viszonyok közé kerül. Hói vegyük a pénzt? — A mi mezőgazdáink munkája rendkívül primitív. Elmúlt már az ideje annak, hogy ökörrel szántsanak, ma kevés idő alatt sok földet kell megmunkálni. Csak az amerikai termelési mód alkalmazásával tudunk a világversenyben megáilani. Azt fogják mondani, hogy térjünk át az amerikai termelésre, ha egyszer nincs pénzünk traktorra és a többi modern gépekre, műtrágyára'stb: Mindenki az állam segítségét v^rj^, d<z azt hiába várja, mert teljesen, íki van zárva, hogy- az '.álfám • mindenkit meg-' ajándékozzon trakto.rral j és egjdjéb eszközökkel. Ezért a földművelők egyetlen mentsége a mezőgazdasági szövetkezetek alkotásában 'rejlik. Vannak nekünk ilyen szövetkezeteink,, de azok rossz utón járnak, miután bizonyos privilégiumokat kaptak, nekifeküdtek a kereskedelemnek,' vesztaek és eladnak cukrot, petróleumot, kalapot, harisnyát, tőkéjüket csekélyértékü áruba fektetik, amelyet mindenhol lehet kapni. Ez lerontja tekintélyüket s ezért taglétszámuk jelenktelen, hivatásuk és antoritásuk pedig semmi. A földműves szövetkezetek — Nézetem szerint a földműves szövetkezeteknek az együttes munka egy részét kellene képviselni. Tudjuk, a traktor és a cséplőgép drága, nem tudja, azt mindenegyes földműves beszerezni. A szövetkezetek épen arra valók volnának, hogy attól traktort és cséplőgépet kaphasson mindenki használatra. Egy nagy taglétszámmal bíró szövetkezet több ilyen gépet is beszerezhet és senki sem késik le a munkával. Azonkívül a szövetkezet dolga volna beszerezni min den szükséges eszközt és szerszámot, kaszákat, sarlókat, műtrágyát stb., de semmiesetre sem krájzlerájt csinálni. A szövetkezetek feladata továbbá tagjainak szakoktatása és felvilágosítása is A földműveseknek nincs öt százaléka, akik ujságot, szaklapot és mezőgazdasági folyóiratot járat és olvas. A szövetkezetek lehetnének a földművesek Maticája úgy a munka, mint a kultúra terén, szakelőadásokat kellene tartaniok, megtaníthatnák a népet a föld racionálisabb művelésére, nemes gyümölcs és ipari növények , termelésére, nemesebb fajta állatok tenyésztésére. Ehhez azonban paraszt-lelkiismeret, paraszt-áldozatkészség és paraszt-jószándék kellene. Mezőgazdasági iskolák — Mi magasabb földmiivesiskolákat követelünk, hivatkozva a Bánát mezőgazdasági elöhaladottságára. De vegyünk egy példát. Adán, a Bácskában van . alsó földmüvesiskola, amelynek két év előtt igen alkalmas igazgatója volt, aki elpanaszolta nekem, hogy beiratkozott 45 tanuló, köztük csak egy volt vajdasági, az is kimaradt. Nálunk derogál az alsó fokú iskola, felsőbbet akarunk, hogy a gyermekeink maturálhassanak benne és elmehessenek — hivatalnoknak. Először a parasztot kell nevelnünk, hogy másképen gondolkozzék és másképen dolgozzék és csak azután beszélhetünk földünk modernizálásáról és kultúrájáról. Az állam hibát követ el, hogy halasztja az elemi iskolákról szóló törvény meghozatalát. Hogy földművelésünk előrehaladjon, egyedüli módja a tizennégy éves korig tartó kényszertag, tás. A négy elemi osztály elvégzése után két-három évi szakoktatásban kell részesíteni a parasztfiut a föld megműveléséről, gyümölcstermelésről és állattenyésztésről. Talán ezek az iskolák megadják az alapot a helyes irányban működő mezőgazdasági szövetkezetekhez, addig azonban minden kísérlet hiábavaló. Az állam — higyjék el — képességéhez képest eleget cselekszik. De minden hiába, meg a nagy fáradsággal létrehozott agrárzajednicák is, mert vagy tönkremegy, vagy egyesek hasznára kihasználják őket. • Mezőgazdasági kamara — Véleményem szerint nagyon fontos volna a Bánátban egy mezőgazdasági közintézményt- létesíteni, amely . elvégezné a kezdeményezést a föld rentábilis megművelése és jól működő szövetkezetek létesítése felé, megteremtené a mezőgazdasági kultúra politikáját szakmai alapon, instrukciókat adna az ujonan bevezetendő ipari növények termelésére, a fajmarhák beszerzésére, tiszta és nemes íajmagok gyűjtésére stb. stb. Ez az intézmény a mezőgazdasági kamara volna, amelyek más államokban is vannak és kitűnő eredményeket értekei. A Bánátnak van 1,434.000 hold termőföldje, ha a kamara fenntartására miniden 'hold Után csak égy dinárt! fizetnének, akkor a mcZögazdásági I kamara mćg. .faiállatokat és fadagot -’is' -beste* rezhetne évről-éyre nagy mennyiségben. Ez a kamara százféle működést fejthetne a rriágániniciaíiva befolyása mellett. A magánkezdeményezés pedig mindig több eredményt hozhat, mint az állami igazgatás. Gyógynövények, kukoricamoly — Meg kell még említenem, hogy a bánáti kamilla a legjobb minőségű a világpiacon és a szegény bánáti nép a kamilla gyűjtésével jelentős keresethez juthatna. Ugyancsak ki kellene használni a délbánáti, homokot, amelyben nagymennyiségű szappangyökér tartalom van, amelynek összeszedéséből néhány száz család azon a vidéken megélhetne. A gyógynövények gyűjtése rentábilis keresetforrás volna, csak arra volna szükség, hogy a tartomány és a községek szervezzék meg azok gyűjtését és szárítását. — Mezőgazdasági szakemberek évek őt,i írnak cikkeket a kukoricamoly pusz. ittasairól a Bánát, Bácska és Szerémség területén,- de senki sem törődik vele. A kukorica, mely eddig 10—12 százalékkal rontotta meg a kukorica termést és ha nem állják útját terjedésének, a kár a termés 25—30 százalékáig emelkedik. Erre a kérdésre különös gondot kellene fordítani és meg kellene tanítani a. népet, hogyan kell kiirtani a moly petéit azáltal, hogy ápriiis végén Ki kukorica szárát és levelét megpörkölik. A földművesek eladósodása — Ami a mezőgazdasági hiteit illeti meg kell jegyeznem, hogy maga a földműves a hibás, hogy nagy adósságba keveredett. A konjunktúra éveiben, 1919- től 1923-ig mindenki fizetőképessége határán fül vásárolt földeket. Akinek volt 50.000 dinár megtakarított pénze, az 100.000 dinár értékű földet vásárolt és 50.000 dinárral adósmaradt, persze súlyos kamatterheket vállalva magára. A föld értéke azóta leesett, az adósság és a kamatterhek pedig fennállanak teljes összegben. Nem tudóm, hogy az állam képes lesz-e a rendelkezésre álló földmüvcshitelekkel ezt a kérdést rendezni, reméljük azonban, hogy a helyzet enyhülni fog. Az állami segítség itt csak részleges lehet, a szanálás főmüvét maguknak a földműveseknek kell elvégezni. Mezőgazdasági kivitel — A kivitel kérdésében nekünk közgazdászoknak az a jogosult álláspontunk van, hogy mindazt exportálni kell, ami nálunk terem ..és fölösleget mutat. Hogy nagyobb legyen a kivitel, ahhoz nagyobb munka és nagyobb termelés szükséges. A nagyobb munka' nemcsak a termelőkre vonatkozik, hanem a napszámosokra: is. Nálunk uagyértékü áruk pusztulnak el ;a földmunkások felületes- Ségeknififeitt»’ Más országokban összegyűjtik és eladják a hulladékokat, mint a héját, különféle maghulladékot, bőröket, szarvakat, sörtét, szőröket, farkat, patát, rongyot stb. stb., .nálunk pedig a szemétre dobják. — Bánát kivitele normális években 4 mintegy egymilliárd dinárt tett ki. Ha az egész eldobált hulladékot is kivinnék, a kivitel tiz százalékkal nagyobb volna, vagyis évente százmillió dinárt tesz ki az elhullatott áruk értéke. A gyógynövények szakszerű gyűjtése és szárítása által a kivitelt legalább tízmillió dinárral fokozhatnánk a Bánátban. Ez mindjárt igen értékes módja volna a mezőgazdasági válság megoldásának és a .földműves munkanélküliség megoldásának. Az állami adminisztráció — Egyik legfontosabb kérdés, a gazdasági válság egyik legfőbb előmozdítója á rossz közigazgatás. A közigazgatás mái rendszeré olyan bonyolult, hogy az ember megunja és abbahagyja a megkezdett munkát miatta. Egy német, aki idejött, mért kapcsolatot akart létesíteni a mi exportőreinkkel, azt mondta nekem: — Könnyebb eljutni Amerikába, mint az önök hatóságaitól egy igazolványt szerezni. — A mai idejét műit adminisztráció az árukat két-három, sőt néha tiz százalékkal is megdrágítja. Gondoljuk csak el. mi minden szükséges egy útlevél beszerzéséhez, a behozatal, a kivitel, a szerződés naponta szí' séges igazolványaihoz, egy koncesszió megszerzéséhez. Minden dologhoz kell százféle dokumentum, állami és városi illeték és megint illeték, minden legcsekélyebb kérvényhez stb. Akkor aztán nem lehet csodálkozni, ha a földműves nem kap megfelelő árat a terményekért. Mert mindez a termelő terhére megy, mert a kereskedő csak annyit fizethet a gabonáért, hogy a sok költséggel együtt el tudja adni ráfizetés nélkül a világpiacon.
