Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-02 / 274. szám

1927. október 2 BÁCSMEGYEI NAPLÓ „ 27. oldal Az őszi divatkelme a krepp-satin Minden évnek, sőt csaknem minden szezónnak megvan a maga divatos kel­méje. Az, ami jellemzi az egész .szezont 'az egész évnegyednek vagy az egész év­nek a divatját. ^ Ezt a divatkelmét, mely oly döntő és ■Jellemző a szezónokra, igen nehéz kivá­lasztani, a nagy szabócégeknek alapos fejtörésébe kerül ez szezónról-szezónra. ■Mikor azután megállapodnak valamiben, 'ez többnyire végérvényesen uralkodóvá Is lesz abban az idényben. Úgy hozták di­vatba például a kasát, igy mondották ki ez idén nyárára a tarka kelmék divatját és igy dobják be az őszi szezónra divat­kelmének a krepp-saíint. szerű, négyszögü nyak-kivágást. A sál A sál sohase megy ki a divatból. Most újból rendkívül felkapták; sportruhához éppúgy viselik, mint estélyi toaletthez. Hihetetlen sokféle változatban látni. Szép viselet, kedves; nincs egyetlen ruhadarab sem, amely annyira visszaadja viselője egyéniségét, mint a sál; kötési módja, színe: csupa egyéni kérdés s talán ez magyarázza divatosságát ma, amikor a nő egyéni akar lenni minden dolgában. A félhosszu őszi kabát Kockás angol kelméből készülnek ezek a rendkívül divatos őszi kabátok, ame­lyek nappali viseletre, strapára, utazás­ra vagy sportra egyformán elegánsak. Gombolásuk kétsoros, bőrövvel, rárakoit vagy oldalzsebekkel. A szabása ragián. szerű, de nem tulszéles; úgy hogy a ka­bát vonala teljesen egyenes. Ehhez a ka­báthoz nagyon illik a magasszáru eső­cipő, puha filckalap. vagy puha, vízhat­lan kalap a kabát színében vagy ahhoz hasonló színben. TERE-FERE 'BS Bizonyos, hegy ez a választás szeren­csés és jó. A krepp-satin anyagának pu­haságánál, lágyságánál, rugalmasságú- . |nál és finom árnyalásainál fogva hallat­­íianul alkalmas arra, hogy a most divatos igloknis ruhákat belőle készítsék. A se­lyem minden előnyös hatása százszorosán ^érvényesül e kedves és szép kelmében. Aztán megvan az a hallatlan előnye is, ■'hogy a tompa és a fényes selyem kombi­nációit belőle lehet a legszebben meg­valósítani, a fénylő és a tompa krepp­­satin keverése egy toaletten elragadóan szép. ■ A krep-satin délutáni ruhák anyagául 'épugy divatos lesz, mint akár estélyi ru­hának. Utóbbit azonban mégis ritkábban •készítenek belőle a nagy szabók s in­kább a délután vagy estélyi ruhák­hoz favorizálják. A következő divatsziliekben fogják vi­selni: mindenekelőtt feketében, ez a leg­­hálásabb, mert a fekete szin nem unalmas, mindig időszerű és'tartós. Van azonban a krepp-satinnak ezerféle árnyalata. Igen szép sötét belga-színben, barnában, gesz­­tenyeszin minden árnyalatában, vagy 'ama vörhenyes barna sziliben, melyben némi lilás árnyalat van éés amelyet ma­napság korinthi'sh színnek neveznek. Na­gyon divatos lesz egy, bizonyos finom miindulzzöld szin, úgyszintén egy kissé zc’des árnyalatú kék szin, a peírol-szin. ;A lila minden árnyalatban megint kapós és elegáns, apármai ibolyaszintől a kar­dinális liláig, azonban a lilaszin kiválasz­tásánál nagyon kell vigyázni, mert nincs még egy szin, melynek annyira hadmó­­tniában kellene lenni a viselője arcsziné­­;ve! haja színével, mint ép a lila. 1 Az újfajta krepp-satin ruhák mind gloknisok. Ezt a harangvonalat azon­ban különféle módokon valósítják meg az őszi divatban. Néha kis kűtőcskék­­hez hasonló rárakásokkal érik cl, más­kor kehelyíormáju gloknikat szabnak a ruhára, sokszor pedig az aljat a derék alatt egyszerűen behúzott? n varrják, ami ugyancsak harangos vonalat ad. A legújabb efféle toalettek mintáit itt felvonultatjuk, mindegyiken a krepn­­satln fénylő és tompa clda’lnak kombi­nációit is feltiin'etve. Az első ruha pél­dául jellemző arra, hogy bár glokn's, szabásának vonala azonban mégis egye­nes; a harangszerüséget az elől, két o!­­dalt és hátul lévő köténykékkel érik el, amelyek föntebb keskenyek, alant széle­sednek és ezzel adják meg a harangesést. .Ezek a köténvkék eg yszéles, derékon aluli, puhán fekvő és szép csattal egybe­vont övről függenek alá; az öv is, a kö­ténykék is, az ujj lebertiyegje és a nyak beszegése a krepp-satin fényes oldalából készült. Remek ellentét, elegáns és nem mindennapi. Alapjaiban ugyanilyen a második ruha is. Ennél iS'a ruha anyaga a tompa szi­­nii krepp-satin, a fénylő krepp-satint az álló gallérkánál, az ujjal; alsó részén, a két oldalt futó finom bcszegésen és a keskeny övnél használják fel. Ez a ruha is tc'jescn egyenes, csupán az öv és a le­iekét futó beszegés közti aljrész két ol­dalt harangszabásu. A harmadik toalett vonalában még egyenesebb; felső része könnyed bluz­­szerü, ezt keskeny öv zárja le, a sima szoknyán pedig elöl és ké oldalt széles lerakás van. Itt is látni a fényes és a tompa kelme kevesedésének szép hatá­sát; a fényes selyem, keskeny ráraká­­sok, rendkívül élznkitik és szépítik az egész ruha képet. Egy fehér vagy rózsa­szín gázból készült virág disziti az egy­Az éhes katona. Ez a jelenet egy angol katonai Kórházban játszódik le. Az ezredorvos a páciensnek többheti szigorú diétát ir elő. Csak tej, tej és semmi egyéb. Egy reggel, miután az ezredorvos látja a láz görbe lefelé robbanását, könnyű ebédet is engedélyez, sőt a ka­tona olvashat is valamit. Szóval itt a lábbadás boldog ideje. A katona csillo­gó szemei előtt káprázatok jelennek meg, amilyenek Falstaíí előtt: ökör­combok, zsírtól csöpögő tálak, borosku­pák., Délben az ápolónő hozza neki a le­vest. Egy kis lötty, alig jobb, mint a meleg viz. Más semmi. Csitija az ápolónő, hogy ez csak az első ebéd, legyen türelemmel. Miután vége van az ebédnek, az ápo­lónő megkérdezi a katonától, akar-e ol­vasni valamit. — Igen — mondja a katona keserűen. — Mit hozzák? A katona gondolkozik, aztán hogy stiisze-ü legyen s a vékony koszt össz­hangban maradjon a szellemi táplálék­kal, igy szól: — Hozzon talán, kedves nővér, egy levélbélyeget. Majd azt olvasgatom. * Fills, a : nemzet kiül. A -háfcöru> ■ trtá»k PárisAak ez a jelszavat *r •' — Legyen a városunk igazán a világ fővárosa, a nemzetköziség góca. Ez pedig nemcsak. puszta jelszó A nemzetközi' testvériség politikáját külön­böző tudományos, emberbaráti tueken tetté is valósítják. Nemcsak arra ügyel­nek, hogy Páris fényével. és szépségé­vel magához édesgesse a turistákat, ha­nem hogy a szellem birodalmában visz­­szakapja régi vezetőszerepét. Szóval igazán épiíő, nemzetek fölötti ielkescdés hatja át őket. A Népszövetség védelme alatt meg­alakították »A szellemi együttműködés nemzetközi egyesületét.« Számos külföl­di mecénás bőkezű adománya lehetővé! tette, hogy létrejöjjön »A nemzetközi egyetemi város«, mely az egész világ­ból odasereg’ö diákokat befogadja ma­gába. itt nemcsak elsőrendű ellátást kapnak a diákok, nemcsak szellemiek­ben tökéletesíthetik magukat, hanem testüket is művelhetik, amennyiben pom­pás játszószerek, tornacsarnokok állnak rendelkezésükre. A »Bienvenue francaises« arra szolgál, hogy méltó módon fogadhassanak kül­földi tudósokat és írókat. »A fiatallá­nyok otthonában« külföldi diáklányok kapnak olcsó, jó elhelyezést. A Carne­gie és Rockefeller alapítványoknál pe­dig a történészek, régészek búvárkodá­sát segitik elő. Versaiiles-ben most ad­ják át a nyilvánosságnak »A nemzetközi akadémiát«, ahol a külpolitikával foglal­kozók találnak hathatós támogatást. De ezenkívül alakulóban van a »Kertészek nemzetközi társasága« s a »Repülök nemzetközi köre« is. Hasonlóan működik a háború után is a Vöröskereszt is, mélynek a Velasquez­­sugáruton lévő palotájában állandóan folyik a munka. Ez a fehér palota nyom­ban főhadiszállása válik, mihelyt vala­mely nppet elemi szerencsétlenség sújt. Ötvennyolc nép van itt fölsorolva, mely­nek a Vöröskereszt központja szükség esetén bármikor rendelkezésére állhat. * Amerikai hírek. Kaliforniában, Berke­­ley-ben a hatóság furcsa módját ta­lálta föl annak, hogy büntesse meg azo­kat, akik elgázoltak valakit. Nemcsak a soííőrt vetik börtönbe, hanem letartóz­tatják masát a gépkocsit is, sőt egyszer és mindenkorra kizárják a forgalomból. A soííőrt a bizonyítékok sulya sze­rint fölmenthetik, vagy elitélhetik, de az az autó, mely valakit megölt, az állam tulajdonává válik s véres kerekei többé nem garázdálkodhatnak az uccán. Min­denesetre különös amerikai megoldása a közlekedési biztonságnak. Egyik amerikai cirkuszban mutogat­nak egy óriás nőt, akinek a teste tele van tetoválva mindenféle képekkel. Va­lóságos körkép vonul végig az óriás nő hatalmas testén, vállain, karjain, comb­jain, az indián háborúk dicső idejéből, A tetoválás négy esztendei munkába került és 5000 pengőbe. , A cirkuszszolga nádipálcával kezében odaáll az óriásnff mellé s mint múzeu­mokban az idegenvezető, magyarázza a képek jelentőségét, míg az óriásnő jobbra-balra fordul. Ki meri állítani/ hogy Amerikában nincs becsülete a művészeknek? * Kőt snogl história. Hilaire Belloc, a jé.les Író Írországban utazván, egy- na­­,[$n í:;eí,é,;L P£y ir paraszthoz, hogy te­jet kérjen tőle. Amíg a paraszt tejért ment, az író szeme . megakadt az almáriumon lévő. üvegdobozon, melyben egy darab tégla volt. meg egy hervadt rózsa. Mikor a paraszt visszatért, Hilaire Belloc megkérdezte őt: — Aztán minek tartogatja itt ezeket a holmikat? — Tessék nézni a homlokomat — vá­laszolt a paraszt. — Még mindig itt van ez a lyuk. Ezzel a téglával vertek fejbe. — De minek akkor a rózsa is? — Az a rózsa annak a sirján nőtt, aki fejbe vert engem — mondta a paraszt. * Glad Therefore törzsökös skót atyafi volt s igy fogához vert minden penny-t, minekelötte kiadta volna. Ha egy skót barátja, — aki természetesen ép annyi­ra kucorgó, mint jómaga — egy nem eléggé fölbélyegzett levelet küld neki s két penny büntetést kell fizetnie érte. hetekig dul-ful haragjában. Még nagyobb volt fölháborodása, mi­kor egy ilyen bélyegzetten levelet ki­nyitván, csak ezt olvassa benne; —Jól vagyok. George. Glad Therefore sokáig töprengett azon. hogy álljon rajta bosszút. Végre előke­­ritett egy nagy deszkaládát, beletett egy óriási követ s föladta George címére utánvéttel. George az értékesnek tetsző külde­ményért szívesen szúrta le az öt shil­ling portót, csak akkor ámult cl, mikor íölfeszitette a láda födelét. A kő alatt ezt az Írást lelte: — Kedves George, ez a kő esett le a szivemről, mikor megtudtam, hogy any­­nyira jól vagy. * Ectcrés szovejtékné’. Vörös Oroszor­szágban a betörök leleményes uj mód­szerekhez folyamodnak. Moszkvában a rendőrség utóbb letartóztatott egy be­­töröbandát, melynek élén egy ócskaru­hás, egy kintornás és három erőmüvész .vezérkedett. Az ócskaruhás föladata a földerítés, nyomravezetés volt. Házról-házra. járt kopott holmijaival, rongyokat vásárol­va és eladva s közben terepszemlét tar­tott, megjegyezte magának a lakás el­helyezését, szemügyre vette, hói érde­mes dolgozni. ! Mikor elvégezte munkáját, átadta he­lyét a kintornásnak. Ez azt tanulmá­nyozta, hogy a leendő áldozatoknak ér­zékük van-e a verkli varázsa iránt. Mert aJihoz, hogy cselük sikerüljön, szükséges volt, hogy a lakók, valamint a kapus szeresse a kintorna szomorú muzsikáját. Ha a ház lakói a zeneszóra az udvar­ba tódultak és táncolni-énekelni kezdtek, a többiek munkába álltak: a három erő­müvész macskaügyességgel fölkuszott az emeletekre s az ócskaruhás vezetése mellett nyugodtan kifosztotta a lakáso­kat. A gonosztevők addig rengeteg kárt okoztak, épen a legszegényebb nép kö­rében. Egymásután muzsikálták el a nincsetlenek utolsó párnáit, asztalait, lá­dáit, a verkli siralmas kíséretével. Amikor a betörök hurokra kerültek s a rendőrség vallatta őket, meggyöződé­­ses kommunistáknak vallották magukat, kik a magántulajdont nem tisztelik. »Kü­lönösen akkor, ha ez a magántulajdon másoké.« A rendőrtisztviselő erre a kijelentésre kissé zavarba jött. Hiszen nekik is ez az elvük. * \ A tolvaj. Éjszaka van. — Mullinger — szól Mrs. Tawny — valaki jár az előszobában. Úgy hallot­tam, hogy ajtót feszegetnek. Tolvaj van itt. — Ugyan — mondja Mullinger Taw­ny még az álomtól ittasan — ne képze­lődj édesem, mit keresne itt tolvaj, hi­szen nincs semmink. — Ezt én is tudom édesem — sirán­kozik Mrs. Tawny — de a tolvajok netij tudják. Jaj, az Isten szerelmére , éb­redj már. Az az ember bejött a szobá­ba. Tolvajlámpa van a kezében. Mullinger már talpra ugrott, galléron ragadta a tolvajt. — 'Várj, fiam — szólt a feleségéhez — ne fáij„ A;4íi.,i,4e .^.pisztolyomat, ott van a bal fiókban. Helyes. Erre ráfogta a tolvajra a pisztolyt. Az kővé dermedt, mozdulni se mert. — Most pedig — mondta a feleségé­nek — tarsd őt szemmel, míg felöltöz­­küdöm. Mullinger egy-kettő alatt felöltözkö­dött. Ismét galléron ragadta a tolvajt és dulakodva kimentek a folyosóra együtt. A lakás ajtaja becsapódott mögöttük. Künn az uccán Mullinger ur igy szólt a tolvajhoz: — Köszönöm önnek. Féléve vagyok már házas. Ez lesz az első szabad éj­szakám ... És elindult íütyörészve egy bárba. ' * A mintaszerű bíró. A bírói pártatlan­ság hősi önfeláldozásáról ad hirt az amerikai néphumor. Egy sápadt, szőke fiatalember áll a törvényszék előtt. Önt azzal vádolják, hogy egy vasúti alagutban tiszteletlenül viselkedett egy hölggyel szemben. — Igenis. — Megcsókolta. — Igenis. — Aztán még egyszer megcsókolta. — Igenis. — Aztán harmadszor is megcsókolta. — Igenis. — A fölperes ezért a három csókért 20.000 dollár kártérítést követel. Hajlan­­ió megiizetni? — Nem. — Miért nem? Ez egészen jogos. — 20.000 dollár, az sok. Csak 5.000-et iok. — De ha 20.000-et követel. — Sokallom. Nem ért annyit. — Hát mondjuk, hogy 15.000 dollárt ért meg. — Igen tisztelt biró ur, biztosítom, hogy csak 5.000 dollárt ért meg. Már öregecske volt, a bőre ráncos. Ön nem tudhatja. De én tudom. 5.000 dollárt szí­vesen adok. — Nem bánom — mondja ki az utol­sószót a biró — legyen 10.000 dollár. Mert én mégis jobban tudom. Ez a hölgy tudniillik a feleségem.

Next

/
Thumbnails
Contents