Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-26 / 298. szám
192?. október 26 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal KINTORNA »*■« Néhány nap múlva megszűnik a vasittassztrájk, az utazó tovább akar utazni és ezért beállít ismét a hitközségi elnökhöz, akitől visszakéri a pénzt. — Miféle pénzt? — kérdi a rásekol. — A liuszezer dináromat, amit megőrzés végett átadtam. — Nekem barátom maga nem adott semmiféle pénzt! — De hiszen két tanú is jelen volt! — Hu volt tanú, hivassa ide őket! — mondja a rásekol. Spring és Berg, a két tanú hamarosan megérkezik és a hitközségi elnök megkérdi tőlük: — Átvettem én ettől az úrtól pénzt előttetek? — Nem! — feleli kórusban a két tanú. És mint akik jól végezték dolgukat. elmennek. Az utazó kétségbeesve már szintén menni készül, de a rásekol visszahívja és átadja neki a húszezer dinárt. Az utazó csodálkozva néz rá. — Hát akkor mire volt jó ez a komédia?' — Csak meg akartam magának mutatni — feleli a rásekol — hogy milyen hitközségben vagyok én elnök. Bükköny ur a színházban hallgatja a »Pompadour« előadását. Az első felvonás derekán Bükköny ur, aki dadog, megkérdi a szomszédját: — Ké . . . kérem sz . . . szépen, KÖZGAZDASÁG m .. , m .. . mi az a Po . . po . . .« pompadour? — Az egy rokokó-kokott volt — feleli a kérdezett. Bükköny ur csodálkozva szól a feleségének: — Úgy 1 . . . látszik ez is d . , d . . . dadog. ^ * t>zovjetadoma. Éj közepén a magános ház lakói autó zaját hallják. Viharos beesengetés, súlyos csizmák dobogása a kapualjában. Vad félelem fogja el a lakókat. Elégetnek kompromittáló iratokat, elrejtenek értéktárgyakat, menekülnek az ablakokon át. Egyszerre megszólal egy mély hang: — Ne izguljatok ennyire, kedves elvtársak. Nem vagyunk mi rendőrök. Épen csak be akármik törni. V * Egy zsidó utazó kis galíciai faluban reked és néhány napig nem tud tovább utazni, mert vasúti sztrájk tört ki. Mi:veJ húszezer dinár készpénz van nála és azt nem meri a kis korcsmában, ahol lakik, magánál tartani, elviszi a pénzt a galíciai falu hitközségének elnökéhez és kéri, hogy őrizze meg számára. A rásekol hajlandó erre, de csak úgy, ha két tanú előtt veszi át a pénzt. Tfivnak két zsidót és a rásekol ezeknek a jelenlétében átveszi a húszezer dinárt ——«■----A répatermelők harca a cukorgyárakkal A répaíermalök szövetsége memorandumban fordult a kormányhoz A Vajdaságban ezidőszerint negyvenezer hektár termőföld van cukorrépával beültetve. A cukorrépa Jugoszlávia egyik legfontosabb ipari növénye és a cukoripar az ország legfontosabb és legnagyobb iparága. A cukorgyárak tudvalevőleg megfelelő kartelbe léptek és ezáltal nemcsak kikapcsolták az egymásközti versenyt, hanem megteremtették annak a lehetőségét is, hogy szervezetten és egységesen felvehessék a versenyt a külfölddel szemben. Ugyanez a kartel azonban egyúttal lehetővé tette azt, hogy a cukorgyárak a cukorrépa termelők követeléseivel szemben egységes fronton lépjenek fel, úgyhogy a kartel állapítja meg a cukorrépa állását. A cukorrépaárak egységes megállapítása mély ellentéteket támasztott a cukorgyárak és a termelők között. A harcban a répatermelők szervezetlenül állottak a szervezett s anyagilag erős gyárakkal szemben. Ezenkívül a termelők egy része, a gyáraktól felvett előlegek következtében függő viszonyba került a gyárakkal. Mindezek folytán az elégületlenség a termelők körében mind nagyobb lesz, de az évek óta harc során a termelők most más harcmodort választottak, ami ugylátszik — mégis csak engedékenységre fogja a gyárakat bírni. Szivácon ugyanis —• ugyan még csak kis méretek között — megalakult az első szövetkezeti cukorgyár, amely kis kapacitása dacára mégis az eddigi három kiló cukor ellenének helyett hat kiló nyerscukrot, .illetve annak ellenértékét fizeti a cukorrépa métermizsájáért, Érdekes, hogy a szövetkezeti cukorgyár a cukorrépa árak száz százalékos emelkedése dacára még mindig megtalálja a számadását. A cukorrépa termelők szövetségének kezdeményezésére Crepaján (Bánátban) a második szövetkezeti cukorgyár létesítését is tervezik. A cukorrépa termelők szövetségben szervezkedtek, amelynek már eddig tízezer tagja van. Ennek a szövetségnek a választmánya vezeti az összesség nevében a gyárakkal folytatott tárgyalásokat A legutóbbi tárgyalások alkalmával a szövetség vezetősége a répaárak felemelését kívánta, még pedig arra a mértékre, amennyit Németországban. Csehszlovákiában és Magyarországon, fizetnek, ahol 5—7 kiló nyerscukrot adnak egy métermázsa répáért, a mi-, lünk érvényben levő három kiló nyerscukor árral szemben. A gyárak a cukorrépaárak alacsony megállapítását a vajdasági cukorrépa állítólagos alacsony cukortartalmával indokolták, amivel szemben a: termelők arra hiva'lkcTZüak, hogy az idei cukorrépa cukortartalma legalább 14%-os és így azt cukortartalom tekintetében csak a csehszlovák répa szárnyalja nil. A gyárak és a termelők között megtartott, többszöri tanácskozáson jött létre » megegyezés. A cukorrépatermelők szövetsége erre" elhatározta, hogy memorandumban fordul a kormányhoz, amelyet meg fog kérni arra, ltogy állapítsa meg u cukorrépa átvételi árát. A memorandum egyúttal arra kéri a kormányt, hogy állapítson meg két évi moralórinmidöt a termelők régi adósságainak kiegyenlítésére. Ez a termelők számára azért fontos, mert egyedül a szomborí kerületi törvényszéknél, több mint ezer per folyik, amelyeket a gyárak tettek folyamatba a termelők ellen. Ha a peresített összegeket még az idén meg kellene fizetni, az katasztrofális következményekkel járna a. termelőkre. A memorandum még arra kéri a kormányt, hogy a cukor öt dináros fogyasztási illetékét szállítsa le három dinárra, hogy ezáltal a cukorkiviteí megkönyittessék, másfelől a belföldi forgalomban a cukorfogyasztás emelhető legyen. A szövetség számítása szerint a cukorfogyasztás adójának leszállításával' az állam jövedelme az eddigi negyvenkétmillió dinárról hatvanhárommillió dinárra emelkedne. A memorandum végül azt követeli hogy a két állami gyár: a bclimonasziirl, és a beogradi lépjen ki a cukorkartelböT hogy ezáltal az állami és a magántőkével létesült gyárak között verseny fejlődhessék ki. Ezt a memorandumot Vuics .lóca nemzetgyűlési képviselő vezetésével küldöttség fogja a miniszterelnöknek és a íöldmivelésügyi minisztereknek átnyújtani. _A kormány állítólag választott bíróság létesítését tervezi, amelyben az érdekcsoportokon kivül a kormány delegátusai is helyet foglalnának. A termelők azt is kívánják, hogy abban az esetben ha a kormány meggyőződik a memorandumban foglalt panaszok helyességérő! az Országos Jelzálogbank vegye át a termelők adósságait s fizesse ki a gyárakat. Világmárka: Cendre de rose Rouge mandarine 9370 Bourjois —■ Pai'is A 7-es SZAiU CELLA ! Semmi kétség, Buviard rabolta el gyermekét, ezt Liprani előre tudtára adta neki és eszébe jutva kedvesének aggodalmai, miket e tekintetben nyilvánított, Balaírée önkénytelenül mosolygott. Elárulta Liprani!? Azt jó' tudta, hogy leánya nem forog veszélyben Búváránál; céljának érdeke kivárna meg, hogy a kis Leonéra gondot viseljen. Balaírée gondolkozott és egy újabb feltevés jutott eszéhe... Murderné szerette Lipranit; megtudta, hogy gyermeke vau... attól tarthatott, hogy ez oly kötelék, mély elfibh-ulóbb kedveséhez vezeti vissza a hercegek Midőn Murderné palotájának közelébe ért. az ón tizet ütött. Egyszerre összerezzent és előrehajolva hd'.gatézott. Kccsizörgés hallatszott. Minden emberi akaratnál erősebb érzelemnek en.gedve, a hintó felé rohant, bement utána a kapu alá és ugyanakkor ért a kocsi ajtajához, midőn Murderné sir Douglas karjára támaszkodva kiszállt. — Asszonyom! esedezem, hallgasson meg! hebegte a boldogtalan anya, Mr.rdcmé felé nyújtva karját. — Először is, asszonyom, monda, tudja még, hogy nevem Balaírée és elrabolták a leányomat. — Azt mondták, hogy azok közt keressem gyermekem elrablóját, kiket ismerek és kinek ezen rablás érdekében állt. — Ön a gyermek atyjára gondolt! mondta Murderné. — Nem, asszonyom, felelte Balaírée keserű hangon, hanem arra, kit nőül kelle vennie. Murderné meglepetve nézett reá. Hogyan! gyermekének atyja nősülni akar? — Nem sokára. — És ön azt hiszi, hogy ezen nő, kit választott, ily kegyetlen tettet követett volna el? — Oh! az első pillanatra ez valószínűtlennek látszik, de... megmondom, asszonyom, hogy kedvesemet Leónak hívják s csak is ön tudhatja, hogy mit jnivetoek eyermekemmeK E szavakra Murderné hirtelen fölugrott, megfogta Balafrée kezét és megrázta. — De hát kicsoda ön? És ki küldi hozzám ily szavakkal. Kedvesét, mint mondja, Leónak hívják. Önnek Leótól gyermeke van, kit elloptak és most azt hiszi, hogy ez érdekel engemet! Én csupán egy embert ismerek, ki megkérte kezemet s ez Liprani herceg! Távozzék tehát, asszonyom, — Isten önnel! Isten önnel! ismédé Balafrée, ki az ajtó felé rohant és az uccára futott. A Liprani palota közel volt; oda met]t. Nézte Lipranit, mintha most látná először; kezét (szivére tévé, mintha dobogását akarná csillapítani és visszaküzdé a szemében csillogó könnyeket. — Leo! Leo! mondá végre megtört hangon. Oh! nem szabad reám haragudnod, mert nagyon boldogtalan vagyok! visszajöttem Párisba. honáét soha se kellett volna távoznom. — Mi történt? — Szerencsétlenség, elrabolták gyermekemet! — Kicsoda? — Az a nő, kit elvenni akarsz! Ezzel hevesen rázta Balafréet, ki e kitörő dühtől megrémülve térdre roskadt és kezét kulcsolta. — De megmondtad neki. hogy ki az atyja? — Azt mondtam, hogy Leo. A herceg magához tért. — Helolse, mondá halkan, de csengő hangon, tudod-e ki az a Murderné, kitől az imént jöttél? ** — ö Klotild. — Az élő Klotild. ki talán néhány nap raulva Liprani herceg nejévé lesz. — Értem! Értem! — Az áldozatnak egyesülnie kell a gyilkossal, hogy a gyilkost az áldozatnak szerelme védje. Midőn Balafrée az uccára ért, pillanatig habozott, hogy merre menjen ... Aztán a rakpart felé ment és balra fordulva, az École sorompó felé tartott. Járása lázas volt. Egyszer megállt, fejét keze közé rejté és a korláthoz támaszkodva, komoran nézte a folyót, mely szomorú csobogással folyt alatta. KÉT LÖVÉS. Liprani Murdernéhcz sietett. Klotild azonnal fogadta. Liprani belépett és Jóim bezárta utána az ajtót. A herceg közeledett a fiatal nőhöz, megfogta kezét, melyet ez átadott és mellette foglalt helyet. — Mindent megtudtam! mondotta Klbtild. — Alit? — Testvér^ történetét... ikertestvéreét! és azon borzaszt^ bitet, ejefcet eljövetelt. — Megmondták? — Köszönje meg azon szerénytelennek, ki ez* tette, mert neki köszönheti azon mély érzelmet, melyet ön iránt táplálok... — Lehetséges-e? — Ez különös lehet, folytatta Klotild, rövid szünet után, pedig semmi se természetesebb, mi se észszerűbb. Nem tudtam-e, hogy boldogtalan, hogy lelke szenved azon léteitől, mely önnek kegyetlen teherré vált! Ezen vonzalom és szánalomérzethez kíváncsiság is vegyült, kétségkívül hibás kíváncsiság. Je melynek megvolt oka saját múltamban. melynek szintén vannak titkai. — Mi az? — Borzasztó dolog. — Beszéljen. — Ismertem azon boldogtalan leányt, kit egykor egy fogadóban meggyilkolva találtak. — Ön! mondá Liprani önkénytelenül elborzadva Azután egyszerre halálsápatítá lett és hallgatózott. Az előszobából heves vitatkozás hallatszott és úgy tetszett neki, mintha intendánsának hangját hallaná. Gyors pillantást vetett Klotild felé és a kitörő öröm jelét vette észre arcán. — Mi ez? kérdezé, erőt véve rajta a valóság gyanúja. És miután a fiatal nő hallgatott, gyorsan az ajtóhoz ment. De az ajtó kívülről volt bezárva! — Tehát ez háló volt! hebegte összeszorult fogakkal és öklével fenyegetőzve. Klotild kacajra fakadt. Liprani lassan közeledett a fiatal nő felé. Arca borzasztó elszántságot mutatott... homlokát összeráncolta... és szeme villámokat lövelt. j Klotild soha se volt szebb, mint e pillanatban... és ki tudja! — a bűnösök szive megfejthetlen rejtély — talán e pillanatban őszinte volt és vágya hirtelen fölébredt szivében. Klotild hátravetette magát, remegve fölegyenesedett és a fiókból kivett revolver csövét Liprani felé irányozta. — Ha még egyet lép. mondá szilárd, érces hangon, irgalom nélkül megölöm. A fenyegetés nem tartóztatta vissza Lipranit, hangos kacajra fakadt és a fiatal nőre rohant. Klotüd kétszer egymásután elsütötte a revolvert. Az egyik golyó mellen, a másik nyakán érte Lipranit. A kis ajtó kinyílt és Gardener iné? jókor jelent meg, hogy felfogja ájuitan összerogyó szerelmesét. Vége.
