Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-02 / 274. szám
1927. október 2 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 25. oldat R futball Nyílt leuél a Böcsmegyei Napló sportrauatuezEföiéhez Tisztelt Kolléga Ur, bar a labdarugósportnak, mint olyannak nem vagyok különösebb barátja, azért alkalomadtán ki-kijárok a mécsesekre s gondosan elolvasom mindig a hétfői lapban az ön emelkedett szempontú beszámolóit a szuboticai futball-eseményekről. Elvégre egy kulturembernek minden iránt kell érdeklődni s talán nem állok egyedül azzal a nézetemmel, hogy a Sand—Bácska bajnoki mérkőzés van olyan világtörténelmi fontosságú esemény, mint, mondjuk, a genfi leszerelési konferencia. Mert, ugyebár, Coolidge, ha megfeszül, sem tud egyetlen gólt sem lőni a konferencián, például, mig Ördög, ha éppen le akarja szerelni Slezákot, hát le is szereli. Pedig ő nem is elnök. Bizony, Coolidge! Tanulhatsz tőle. Mint láthatja, Kollega Ur, elég objektiv vagyok a labdarugászattal és labdarugnokokkal szemben, éppen ezért talán nem érhet az elfogultság vádja akkor sem, ha kifogást emelek ezúttal a kapusok működése, illetőleg nem-müködése ellen. Annál kevésbé, mert ezt a kifogásomat, ami már régen furdalja az oldalamat s amit csak azért nem mertem eddig mások előtt is hangoztatni, mert nem éreztem magam illetékesnek a bU rálatára, most egyik legutóbbi magasröptű sportessayjében olyan elismert szaktekintély is megerősíti, mint éppen ön. Talán még emlékezik rá, — (én bevéstem elmémbe örök időkre) — hogy a Sand—Bástya mérkőzéséről szóló örökbecsű mükritikájában Ön szóról-szóra a következő megállapítást tette: y>A vendégcsapat kapusa közel sem jött Siflishez.« Brávó! Ezt nevezem szemnek, ön meglátta rögtön, hogy miről van szó. Az a disznó kapus csakugyan ott lézengett egyhelyben és az egész mérkőzés alatt óvakodott attól, hegy Siflist csak egyszer is megközelítse. Ezt le kell szögezni. De legyünk pártatlanok, Kolléga Ur. Ne hallgassuk el azt sem, hogy Siflis sem ment közel a vendégcsapat kapusához. Egyik tizenkilenc volt, a másik is tizenkilenc. Osz-posz. A többiek mind szaladgáltak egyik kaputól a másikig. Csak a két kapus gubbasztott a pálya szélén, őket nem érdekelte az egész. Ez a futballjáták rákfenéje. Huszonkét, illetve a bíróval és a taccsbirákkal együtt huszonöt ember van a pályán, ebből huszonhárom a megfeszülésig dolgozik, izzad, rúg, kiabál, rohan, kettő pedig lopja a napot. Nem gondolja. Kolléga Ur, hogy ez a többit is demoralizálja? Egyszer láttam egy meccset, a legizgalmasabb pillanatban, amikor az ellenié! balösszekötője éppen nyomorékra készült rúgni Keidet, a jeles Siflis ur háttal a mezőnynek nyugodtan iilt a kapu előtt és — banánt evett. Ausgerehnct Hallatlan! Ahelyett, hogy odament volna segíteni a eHK'tnök. Hiszen ha csak egyet üt azzal a hatalmas mancsával a balösszekötő fejére, rögtön lepedőben viszik le az illetet a pályáról. l átta már ön a Siflis tenyerét? Akkora, hogy, még egy 1:10.000 léptékű térképen is letakarhatja vele azokat a városi földeket, amiket az agrárreform meghagyott Szaboticának. (Sőt, tán a miket elvett, míg azokat is. Bár, ha jobban meggondolom, ?z utóbbihoz mégis csak nágyobb tenyér, vagy nagyobb lépték kellene. Esetleg több belátás, az ag 'árbizottságok részéről.) Kollega Ur, felhívom, indítson akciót a kapusok mcgrendszabáiyozására. Az á'szövetség Szólítsa fel őket arra, hogy vagy dolgoznak a jövőben, ók is, mint a többi lábmunkás, vagy pedig, ha tovább urizálnak, el fogják valamennyiöket csapni. Semmittevőkre nincs szükség. Ha nem hajlandók megjavulni, menjenek Isten hírével. Egész jól megleszünk kapus nélkül is és garantálom, hogy a csapatok éppoly élvezetes játékot produkálnak majd tiz emberrel, mint eddig tizeneggyel. Az ne aggassza önt, hogy a kapusok kiküszöbölése esetén könnyebben berepül majd a labda a kapuba. A labdát is ki kell küszöbölni. Sem a szerb, sem a magyar nép egyenes jellemével nem egyezik úgysem az az alattomosság, a mi épp a labda miatt honosult meg a futballban, hogy tudniillik a játékos, a mikor tüdőn akarja rúgni ellenfelét, alamuszi módon úgy tesz, mintha a rúgás tulajdonképp a labdának szólna. Menynyivel becsületesebb sport például a boxolás, — éppen mert a boxlabdát nem viszik el a meccsekre — ahol a Dempsey j amikor pofonkeni a Tunneyt, egész nyil- j tan ellenfele balszemére pályázik és nem tesz úgy, mintha csak véletlenül knock-outolná a boxlabda helyett. A A futballt is meg kell reformálni. Semmi szükség sincs a labdára: a játékosoknak ezentúl őszintén és egyeneslelküen kell törmelékké rugdalni egymás sipcsontjait. Lékeljék be az ellenfél kopoltyúsát minden ürügy és ál-jogcim nélkül. A sportszerűség szempontja követeli, hogy ezeket az újításokat haladéktalanul bevezessék, ez az egyedüli garanciája a következő sportgeneráció morális fejlődésének. Öné lesz az érdem és a dicsőség, Kollega Ur, ha egy megfelelően arranzsált sajtókampánnyal előkészíti indítványaim keresztülvitelét. Kiváló tisztelettel dió. Csuka Zoltán : Az este hozzám ■ ér Vérvörös könnycseppeket sirt az alkonyat, belekapaszkodott a fák barna hajába, nem akart meghalni és csak zokogott' kétségbeesve a kertek boltra' Percek súlyos teste vonult végig az utakon, az árnyékok nőttek, mint a gond a nap lustán görgőit a szemhatáron és a kutyák ijesztő szimfóniákat vonítottak a hold cllromhipe felé. Az esti csöndben felnyílt a szemhatár hallani lehetett a távoli óceán sóhaját, ott lebegett benne Nungesser és Colli sötéten szálltak, repülőgépük motorja dohogott, ijesztően rossz szív, kihagyó szivemmel ketyegett a sötétben, szivemmel, amelyben idegen és messzi elektromos hullámok zörgetnek szüntelen. így ért az este hozzám, váltamra ült, hatalmas, bársonyos madár, széttollászkodott és elborított mindent. Éreztem, ahogy a világűrben csöndesen elcsónakázik a föld és szelíden bókái a nap felé, amelyből az élet szakadatlan sugárban ömlik. Már én sem voltam, csak a fák, füvek, házak és állatok ezre szemem meglátta az anyag millió életformáját, az örök mozgást, láttam, ahogy a sínekben keringenek az elektronok milliói és a levegőben rohan az elektromosság. Meg-megujulön ölelkezett az élet, ezer forrásban zuhogott elő a föld mákéból és áradt felém, ezer csatornán át a véremig, amely pergett és dalolt, dalolt és szökkent és már pattant a karom öleié.' : és mindennel együtt ájult örömmel éreztem a kedves csókját sikoltva, sírva mert tudtam, hogy ölelésünk minden vércseppjén ott lovagol a halál. Akar Ön jó és olcsó könyvet? Akkor fáradjon be a „Bácstnegyei Napló“ könyvosztályába, ahol a legmagasabb igényeket is kielégítik U| komlós-zsákok miuden minőségben Használt komlós-zsákek 2 Kg.-üS P 27*— A VRAM SCHIFF, NOVISAD zsftk-, asineg-, ponyva-nagykercskedö, zsák« és ponyrakölcsSnző TELEFON 2iOS. Sürgönyeim: JUTEŠIF Zsinegek gyári árakon aluli kiárusítása Poayvarendeléseket 24 órán bellii minden méretben eszközlök 7434 A bársony nadrág — Szaladj csak Maris, nézd meg mi a csodáért kárálnak annyira a tyúkok, tán már megint az a gyalázatos Burkus nem engedi elülni őket. Mindjárt adhatsz is vizet annak a kutyának, nehogy megvesszen ebben a melegben. De hallod, ne az eperfa alá tedd az Hatóját, hanem a .góré alá, mert nem mernek tőle fölmenni a tyulcok. A Pistikának pedig mondd meg, azonnal jöjjön be és vesse le az uj nadrágot, itthon jó a másik is. Ha elhussolja most, nem tóm mibe jár majd, ha az ősszel föladjuk az iskolába. Szaladt is a Maris a parancsot teljesíteni, de alig ért ki, hallatszott is a hangja: Jaj édes szülém gyüjjön csak. — Mit riasztod az embert, mi az már megint? — Édes szülém Pisti fönt van az eper.fán, nézze ott fönt egész a hegyibe. — Jaj ne mozogj, te agyonütni való, mert letörik alattad az a vékony ág. Cyüssz le mindjárt arról a fáról! — Égbeli Isten, hogy mennyit köll ki-! állni egy ilyen kölöktül. Qyüssz le azonnal! Nem hallod? Oszt az uj nadrágban. — Hát van neked Istened, mi? Háti azt gondolod, hogy szegény apád azért dolgozik reggeltől estig, hogy te úgy becsüld meg az újat? Hát lopjuk mink a rávalót? No megállj, csak haza gyijjjön apád! És a Pisti gyerek erősen megszeppenve, lassan csúszni kezd lefelé a fáról. De csakugyan, egészen elfelejtette, hogy az uj nadrág van rajta. Ámbár volt ő már fönt a fán máskor is, igaz, hogy hétköznap, amikor édes szülém nem volt itthon. Azért mégis aggodalmas a dolog most nagyon. Hanem a Marist azt megrugom, ha leérek, gondolta egy pillanatig. Minél lejebb ért, annál lassabban csúszott, le-ie pillantva a levelek közül a szülére. — Hát sose érsz le? Tán fölmeftjek érted, mi? Pisti a csúszást egy kicsit meggyorsította. Még a piros pántlikáját is eldugomennek a Judásnak, a Marisnak, hogy sose találja meg, forgott az eszében a gyereknek. De nini, mintha megakadt volna a csúszásban. Próbált egy kicsit fölebb huzódszkodni, hátha kiakad, de nem sikerült. Izgett-mozgott egy kicsit, hátha csak valami ág akadályozza. Hiába, nem haladt lefelé. — Hát mi lesz? Meddig várjalak, te,' nem is tudom minek mondjalak, mert jó vége úgy se lehet az ilyen komisznak. Erre az anyai biztatásra Pisti egy nagyot ránt magán. Egy gyanús recscsenés, hogy a fiú szive szinte hangosan dobogni kezd. Talán csak a varrás fesiödött föl, igyekszik magát megnyugtatni. . Úgy látszik azonban mégis jobb a binjmsság, egyik kezét óvatosan háti;a nyújtja s keresni kezdi a hibát. ^ Hopp, megvan! Lassan körüljártatja benne mutató ujját. A teremtésit, kockára szakadt, állapítja meg végtelen szomorúsággal. Nem is tudja, hogy ért le a fáról. Az anyja látta, hogy mennyire meg van ijedve, dehogy bántotta volna. Csakhogy lent van épkézláb. Még a nadrágot is elfelejtették vele levettetni. A gyerek ott dibdábolt hátra tett kezekkel a fa alatt. Kis szive tele volt szomorúsággal az uj nadrág miatt, de meg az aggodalom is mázsás súllyal nehezedett rá, mi lesz vele, ha apja megtudja. Sok öröm tud elférni egy ilyen kis szívben, de mérhetetlen szomorúság is. Lassan az ól mögé somfordái s hirtelen leveti. Hiába no, nem feslés. Kockára van szakadva. Ámbár, ha vesszük, nem is nagy szakadás, nincs^ nagyobb, mint egy eperlevél. Ejnye, erről úgy látszik eszébe jutott valami, mert hirtelen újra fölhúzta. Visszacsellegett az eperfa alá és egy lelógó ágról leszakított egy levelet, benyálazta és hátra ragasztotta.
