Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-25 / 297. szám
4. oldal 1927 október 25 BACSMEGYEI NAFLÖ Mi történt Szajánban ? Herresbacher Dénes esperesplébános nyilatkozata A Bácsmcgyei Napló október tizenötödikén tudósítás alapján közölte, hogy a Szajáni római katholikus lakosság tiltakozó tüntetést rendeztek az egyházi hatóságok ellen, mert Lányi Alajos kántortanitót az egyháztanács fel akarta menteni állásától. Erre a cikkünkre Herresbacher Dénes szajáni esperes-plébános a következő helyreigazító sorokat küldte be, amelyeket készséggel közlünk annál is inkább, mert ebben az ügyben az egyházi hatóságok álláspontja még ismeretlen volt. A szajáni római katholikus hitvallásos Iskola kántortanitója, az egyháztól kettős irányú működéséért évente tiz katasztrális szántóföld jövedelmét körülbelül 60—70 métermázsa gabona párbért élvezett a stólán kívül. Az államosítás folytán megszűnt az úgynevezett »kántortanitói állás«, a tanítót az állam vette át és fizette. A fent részletezett javadalom igy felszabadulván, két alternativa előtt állott az egyháztanács: vagy önálló kántori állást szervez a teljes javadalom meghagyásával, vagy pedig újabb egyezséget köt az állami tanítóval a kántori teendők végzése és ezért fizetendő honorárium kérdésében, tanítói működéséért az állampénztárból nyer fizetést. Lányi Alajos volt kántortanitónk beleegyezésével az egyllaztanács 1923-ban az önálló kántori állás szervezését mondotta ki, mely gyűlés jegyzőkönyvét a kántortanitó vezette és irta alá. A jegyzőkönyv többek közt a következőket tartalmazza: »Elnöklő esperes-plébános ismerteti a kántorkérdés sok-sok nehézségét a mostani, tanügyi törvények rendelkezései miatt. Miután hitközségünk elegendő kántori javadalmi forrásokkal rendelkezik, kántori állásunk biztosítása végett ajánlja, hogy önálló kántori állást létesítsen, melyre a tanítói állástól független erőt alkalmazhat. Ecseteli az elnök az önálló kántori állás előnyét, melynek viselője nem lévén egész nap az iskolában elfoglalva, teljes idejét a hivatásának szentelheti. Határozat. A hitkoiéégi képviselet egyhangú határozattal elfogadja elnöklő esperes-plébános •javaslatát és a külön kántori állás megszervezése tekintetében a szükséges felhatalmazást megadja. Lányi Alajos s. k jegyző stb. E határozat folyamányakép Pusztai kaland Irta: Nyáry Andor István bácsi erős, nagyfejü, tuskó kis emberke volt. Az édesanyja azt állította róla, hogy hatesztendős koráig olyan esze volt, hogy pap is lehetett volna belőle. A szép pálya azonban hirtelen derékba tört, mert — ezt megint az anyja beszélte — Szilveszter estéjén, mikor elmentek a batyubálba és a Pisti gyereket magára zárták a szobába, hogy: hadd aludjon! a boszorkányok úgy kilékelték az eszét, hogy másnap rá se lehetett ismerni. így aztán kanászbojtárnak kellett adni, később pedig klsbéres lett. Mikor aztán sok-sok év után István bácsivá bajuszosodott és Juli nénit is feleségül vette, a ranglétrán előlépett a béresi méltóságra. Aztán éldegéltek. Nem volt a kis embernek semmi baja se. A változás mindössze abban mutatkozott, hogy a béresi jómódban mindjobban megtuskósodett, pocakot eresztett és a bajusza harcsamódra lustult. Szóval egy csöppet se bánta meg, hogy a papi pályát ész hijján fel kellett cserélnie a bérességgel. A szilveszternapi boszorkányjárás nem okozott neki gondot, de bajt se. Nem is történt volna körülötte semmiféle nevezetesebb dolog. Csak az a bolond szalonna ne lett volna! Úgy volt ugyanis, hogy — mikor András-r.ap táján beköszőiitőtték a disznótoros, hideg napok, Juli néni megkívánta a friss töpörtyüt, meg a jó fokhagymás kolbászt. Ahányszor meglátta a disznót, mindig kolbászszagot érzett, meg töpörtyüt látott. Nem gondolkozott sokat, még aznap szólt az urának: — Hallja kee, István! Meg kölene szurirta ki az-egyháztanács a pályázatot az önálló kántori állásra december elsejei határidővel azzal, hogy az állás 1928 január elsején foglalandó el. De egyben: »arra az esetre, ha az önálló állás betöltése ez alkalommal nem sikerülne, úgy határoz, hogy a kdntorsággal újból tanítót biz mét, fizetésül azonban csak az ingatlant engedi át a stólával, a párbérbehajtást- ideiglenesen felfüggeszti.« Ez a való tényállás és az ügy histórikuma. Amennyiben Lányi Alajos az egyháztanács e határozatát sérelmesnek találta, a hivatalos utat, az egyházi főhatósághoz való felebbezés módját kellett volna megtalálnia és nem okozója lenni a szajáni »lázadásnak.« A körülbelül 70 és nem 300 tagú felizgatott csoportból csak kettőt fogadtam, kikkel közöltem a fenti tényállást és azt, hogy kívánságukat melyet a legelitéletidőbb módon hoztak tudomásomra a tantestület asszisztálása mellett, az egyháztanács elé terjesztem Tény, hogy a három tagú tantestület ellen felsőbb hatóságánál orvoslást kerestem, mert lelkipásztorukkal szemben mutatott eljárásuk teljesen kimerítették a Csinovnicski Zakón 164. szakasz 1., 4 és 8. pontjaiban foglalt kritériumokat. A szajáni tantestület, mihelyt kézhez vette a fegyelmit megelőző vizsgálat elrendelését közlő hatósági iratot, testületileg kérte tőlem a feljelentés visszavonását, Erre hajlandónak mutatkoztam, ha a tantestület megadja a legteljesebb elégtételt] Az államtanács fegyelmi bírósága rehabilitálta Mocics Brankó volt szuboticai vasutigazgatósági osztályfőnüköt Az első itéiet a szuboticai vasúti panama ügyében Becskerckről jelentik: Az államtanács fegyelmi bizottsága érdekes tárgyalás után elégtételt szolgáltatott egy évek óta ártatlanul meghurcol és üldözött vasúti íötisztviselőnek, Mocics Brankó államvasúti felügyelőnek. Mocics Brankó államvasuti inspektor 1920 február 20-tól egészen 1923 junius 9-ig forgalmi főnök volt Becskereken. Elsőizben 1923-ban indult meg ellene a hajsza, amely azonban nem vezetett eredményre. Ezután Mocics az államtanács határozata alapján elfoglalta hivatalát a szuboticai vasutigazgatóságnál — ahova áthelyezték — és egyik első ténykedése az volt, hogy leleplezte egy szuboticai vasúti tisztviselő visszaéléseit, aki negyedmillió dinárral károsította meg az államvasutat. Később rájött arra, hogy a cservenkai és vrbászi cukorgyárak szállítmányait egy régi magyarországi, már régóta hatályonkivül helyezett fuvardíjkedvezménnyel számolják el, mig más cukorgyárak az érvényben levő magasabb tarifát fizetik. A vasúti üzletszabályzat értelmében a fuvardijkiilönbözetet a vasút egy éven belül érvényesítheti, ennek alapján a vasút vissza is követelte a két cukorgyártól a kiilönbözetet, miáltal az államvasút kilencszázezer dinár fuvardíj különbözeiét szedett be az érdekeit cukorgyár ráktól ' Mocics inspektort — érdemei elismeréséül — csakhamar a szuboticai vasutigazgatóság kereskedelmi osztályának vezetőjévé nevezték ki. De az uj osztályfőnök nem sokáig élvezhette az elismerést, mert csakhamar újabb bonyodalmak keletkeztek. Az 1925-ben, mint ismeretes, a beogradi »Balkan« című lap éles sajtókampányt indított Matics Szvetözár akkori szuboticai vasutigazgató és általában a szuboticai vasutigazgatóság vezetői ellen. A kampány eredménye az lett, hogy az államvasutak vezérigazgatósága egy külön bizottságot küldött ki a szuboticai vasutigazgatóság működésének megvizsgálására. Ez a vizsgálat azzal az eredménnyel járt, hogy Matics Szvetözár vasutigazgatót nyugdíjazták és több főtisztviselő ellen fegyelmi eljárás indult meg. A vizsgálóbizottság többek között Mocics Brankó ellen is vizsgálatot indított és a vizsgálat különféle állítólagos viszszaélést fedezett fel Mocics Brankó kereskedelmi osztályfőnök ellen, akit emiatt fegyelmi eljárás alá vontak és állásától felfüggesztettek. A vizsgálat Mocics ellen ezután is tovább tartott két teljes esztendőn keresztül és csak ez év nyarán nyert befejezést. Mocics Brankó fegyelmi ügyét a közlekedésügyi minisztérium elkülönítette a ni a disznót. Zsiros, oszt igen kivánom a kolbászt. István bácsi a pipájából a tenyerébe verte a hamut, aztán megszólalt: — Lehet! Úgy is lett. Másnap kivégezték a disznót. Juli néni úgy jóilakctt a finom, friss kolbászból, hogy egész éjjel nyöszörgött tőle. A rákövetkező reggelen aztán elrendezték a húst, a hurkát, meg egyéb miegymást. Rettentő egyetértéssel ment minden. Mikor azonban a szalonnára került a sor, hirtelen nézeteltérés keveredett a két érdemes cseléd közé. Az ember ugyanis füstölve szerette a szalonnát. Hát azt javasolta, hogy a kéménybe akasszák. Juli néni meg nem szerette a füstöset, azt akarta, hogy a szalonnát vigyék fel a padlásra. Az ember kicsit tartotta magát, de mikor Horgos János, az 'éjjeli bakter is az asszonynak adott igazat, hát elfogadta öreg párja ajánlatát. A szalonnát felvitték a padlásra és Horgos János segítségével felakasztották a gerendára. — No, hála Isten! Azonban az este is elérkezett. Juli néni fáradt volt, hamarosan belebujt a meleg ágyba. István bácsi is lecsisszentette lábáról a csizmát, lecsettintette a pipa kupakját, fülébe húzta a báránybőrsapkát, ő maga is behúzódott az asszony mellé, nyögött egyet, aztán elaludt. Horgos János az árnyékban leselkedett. Tudta, miért tanúskodott az aszszony mellett. A kémény a konyhában van, onnan bajos volna elemelni. A padlás azonban a tornácról nyilik. Az Isten is neki rendelte azt a szalonnát. Éjfél táján, mikor nagy szorongásában már a harmadik pipa dohányt elszívta, a pipát a szűre ujjába tette, odalopakodott a házhoz, egyideig hallgatózott s mikor semmiféle gyanúsat - nem hallott, lábujjhegyen felléphetett a létrán és besurrant a padlásra. — Rendben van már! A dolog azonban nem volt olyan nagyon rendben, ahogyan Horgos János szerette volna. Juli nénit nehéz álmok gyötörték. Azt álmodta, hogy az égből hosszú szál kolbász ereszkedik le, a vége a gyomrára ér s ott szépen karikára gömbölyödik és nyomja, hogy majd belepusztul. Nagy kínjában nagyot dobott magán, aztán felébredt. A rettenetes kolbász persze nyomban' eltűnt és Juli néni édeset sóhajtott. De jóformán ki sem sóhajtotta magát, még a halálos verejték is kigyöngyözte. A padlásról gyanús csoszogást hallott. — A szalonna! — dobbant meg a szive — lopják! István bácsi húzta a lóbőrt, hogy a nagy légáramlatban csfk úgy lengett a bajusza. Juli néni felült az ágyban, aztán jól oldalba bökte: — István! Az ember fölneszeit: — No? — Lopják a szalonnát. Ereggyen ki! Az ember ásított, az asszony suttogva erőködött: — Valaki csoszog a padláson! A padlás felé figyelt: — Hallja? Az ember egy ideig fülelt, ö ugyan nem hallott semmit, de mert Juli néni igen ösztökélte, kelletlenül kikászálódott az ágyból, kiment a tornácra, aztán a padláslyukon keresztül nagy hangon bekiáltott a padlásra: — Halló!... Van itt valaki? Horgos János éppen akkor csapta hótöbbi szuboticai vasúti főtisztviselő elleni fegyelmi ügyektől és elkészítette Mocics ellen a vádiratot, amelyet benyújtottak az államtanácshoz. A vádirat, amelyet maga Miloszavljevics Szvetiszláv tábornok közlekedésügyi miniszter irt alá. sulyos visszaélésekkel vádolta meg: Mocics Brankót, akinek szigorú megbüntetését kér te. A vádirat a Mocics terhére rótt bűncselekményeket két csoportra osztotta fel. Az első csoportba olyan esetek vannak felsorolva, amelyek szerint Mocics •‘Utótag többektől megvesztegetést célzó pénzeket vagy más ajándékokat fogadott volna el,_ a második csoport vádjai szerint Mocics, mint becskereki forgalmi főnök hamis jelentésével megtévesztette volna a vasutigazgatóságot. Október 19-ikén tartotta meg az államtanács fegyelmi bírósága az ügyben a tárgyalást. Mocics a tárgyaláson beismerte, hogy a becskereki, cservenkai és vrbászi cukorgyárból 100—100 kiló cukrot kapott ajándékba, kijelentette azonban, hogy ilyen ajándékok adása és elfogadása az egész országban napirenden van. Nyílt titok, hogy hasonló ajándékokat a különböző gyáraktól sokkal magasabbrangu tisztviselők is kapnak Beogradban. Ezért semmiféle kedvezményben a cukorgyárakat nem részesítette, ellenkezőleg ő leplezte le a cukorgyárak jogtalan fuvardíjkedvezményeit. Végül hivatkozott Mocics 25 éves vasúti szolgálatára, melynek során egyetlen rendbírságban sem részesült, hivatkozott arra, hogy érdemei elismeréséül Őfelsége a Szent Száva renddel tüntette ki és igazságos Ítéletet kért. Mocics kihallgatása után felolvasták azokat az aktákat, amelyekre Mocics hivatkozott és apielyek pontról-pontra igazolták a védekezésben felsorolt állításait. Ezután Protics állami jogtanácsos tartotta meg vádbeszédét, aki fenntartotta a közlekedésügyi miniszter vádiratában foglalt vádakat és Mocics elitélését kérte. Utána dr. Jaksics Zsarkó védő mondta el védőbeszédét és Mocics felmentését kérte. A legfelsőbb fegyelmi biróság ezután kihirdette az Ítéletet, amely szerint a fegyelmi biróság Mocics Brankó inspektort az ellene emelt vád és annak következményei alól felmenti és elrendeli állásába való visszahelyezését, valamint visszatartott illetményeinek kifizetését. Az itéiet indokolásában kimondja, hogy a Mocics ellen emelt vádak egytől-egyig alaptalanoknak bizonyultak. Az annakidején nagy feltűnést kelteit »vasúti panama« ügyében megvádolt többi főtisztviselők ügye. mint értesülünk, rövidesen szintén az. államtanács fegyelmi bírósága elé kerül. na alá a szalonnát, a hangtól ugv mígijedt, hogy majd lenyelte az ádámcsutkáját. Mi lenne, ha megfognák öt, a bakteri? Menten melege lett. De aztán hirtelen gondolt egyet. Ismerte a köpcös kis ember észbeli tulajdonságát. Tudta, hogy ha nem szól, hát felmegy a padlásra és megfogja. Mikor a kis ember megkérdezte, hogy: van-e itt valaki? nagy zavarában megszólt: — Nincs! István bácsi megnyugodott. — No, azért! Mert ha van ott valaki, akkor föl megyek ám! Azzal nyugodtan visszament a szobába és lefeküdt. Másnap az asszony, amikor eszébe jutott az éjszakai kaland és felment a padlásra, hogy megnézze, a szalonna körül nem történt-e valami baj, majd hanyatt esett. A gerenda üresen mosolygott rá. A szalonna nem volt ott. Alig várta, hogy az ura haza érjen. Nagy hangon rátámadt: — Ugy-e megmondtam, hogy tolvaj járt a padláson. Ellopta a szalonnát. István bácsi összeráncolta a homlokát: — Mikor? — kérdezte gyanúsan. — Az éjjel! — beszélt az asszony tele szájjal. — Mikor mondtam, hogy nézzen iel a padlásra. Az ember elgondolkozott, aztán megcsóválta a fejét: — Nem iehet a! — Miért ne lehetne? — Mert mikor megkérdeztem tőle, hogy ott van-e, aszonta: nincs ott. Az asszony elsirta magát. István bácsi pedig ümmögött, mormogott, aztán keserűen vakargatta a fejét, hogy az ördög vigye el azokat a tolvajokat, manap már azokban se lehet mebizni. És aznap nem evett egy falatot sem.
