Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-23 / 295. szám

1927. október 23

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

9. oldal

Hétfő, október 24

Zagreb (310) 20.30: Cseh kamarazene. 22: Könnyű zene.

Zürich (588) 12: A házizenekar hangversenye. 16: Szórakoztató zene. 20: Mozart-est. 21.10: A házizenekar hangversenye.

Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgazdaság. 12: Pontos időjelzés, hirek, közgazdaság. 13: Időjárás és vízállásjelentés. 15: Hírek, közgazdaság. 16.45: Pontos időjelzés, időjárás' és vízállásjelentés. 17: Dr. Schütz Antal egyetemi tanár felolvasása: »Mit várhatunk és mit nem várhatunk a bölcselettől.« 17.35: Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye. 20: Német nyelvoktatás. (Dr. Szentgyörgyi Eduárd.) 19: Mit üzen a rádió? 20.30: A Filharmóniai Társaság hangversenye a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. 22.30: Pontos időjelzés, hirek, közlemények. Utána: Művész- és tánclemezek.

Leipzig (365.8) — Dresden (273.2) 16.30: A lipcsei házizenekar hangversenye. 20.15: »Die heimliche Ehe«, vigopera két felvonásban. 22.15: Tánczene.

Milánó (315.8) 17: Jazz-band. 18.15: Gyermekkarének. 21: Szórakoztató zene és kabaré. 23: Jazz-band.

München (537.7) — Nürnberg (303) 20: A zongora történelmi fejlődése. 21: Külföldi átvitelek technikai magyarázatokkal.

Prága (348.9) 12: Fuvózenekari hangverseny. 16.30: Benez-zenekar hang versenye. 19: Hangverseny. 20: A házizenekar hangversenye. 21: Szinielöadás. 21.30: Ének- és hegedühangverseny zongorakisérettel. 22.20: Hangver-Róma (450) 17.15: Szórakoztató zene. 20.45: Zenekari hangverseny.

Wien (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (294.1) — Klagenfurt (272.7) 11: Szórakoztató zene. 16.15: Délutáni hangverseny. 19.30: Emo Descovich felolvasása az oceánrepülésekről és a tengeri közlekedésről. 20.05: Fritz Lange előadása: »A copf idejéből.« Zenekari kíséretet rendezik: Sugár Károly, a Nemzeti Színház művésze és Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője.

kétszeres tartósságnak lesznek]

Levetés után azonnal, illetőleg este mossuk ki a finom selyemharisnyákat Hattyu*szappan» forgácsban, tartósságuk ezáltal sokkal na» gyobb lesz. Ugyanígy járjunk el műselyem» harisnyákkal és finom flórharisnyákkal is

Használati utasítás:

Hattyuíforgácsot oldjunk fel teljesen forró vízben, öntsünk hozzá hideg vizet, gyúrjuk át benne könnyedén a harisnyákat s utána öblögessük ki őket langyos vízben, majd nyomkodjuk ki óvatosan és hagyjuk szék támlájára helyezett kendőn száradni.

Semmiesetre se dörzsöljük vagy facsarjuk a selyem* harisnyákat. Könnyen és kényelmesen •— amellett rongálás nélkül-csak így moshatunk selyemharisnyát.

Hattyú*

zappan-Fórqács

valé mináenücüamit és senki másra nem biztsuk

A 7-88 SZÁMÚ CELLA

!

(35

i REGENY

Ezzel a kocsis felé fordult:

— Itt meg fogsz várni, nem tudom bizonyosan, mikor jövünk vissza, de ez nem lényeges. Ha azonban valakinek kedve kerekednék, hogy kikérdezzen, azt fogod felelni, hogy mit se tudsz.

Mulot előre ment. Buvard utána sietett és mindketten a sétányba fordultak. Negyed óra múlva elértek Rebours anyó házához. Megálltak. Nem csekély bámulatukra észrevették, hogy a földszinti szoba ki van világítva.

Ezzel a major felé közeledtek.

Rebour mama fölindultán járt föl s alá, érthetlen szavakat mormogva és néha-néha leányára pillantva, ki a terem végén egy széken ült.

— Surranj az ablakig és nézzed, nem látod-e a gyermeket.

Muht megtette, de bármely óvatosan lénett is, a Két nő mégis meghallotta és Palotte az ablak felé fordult.

Ekkor sápadtan rémületében fölegyenesedett és nagyot s'koitva, kezével az ablak felé mutatott.

— Nana! mondta Mulot, nem kell megijedni, nem akarunk kárt tenni önöknek ... jó barátok vagyunk és ha önök megengedik, egy kissé csevegni fogunk.

— Mit akarnak? Mit akarnak? — hebegte Rebours anyó.

Azonban Palotte észrevette Buvard arcát. Az ajtóhoz ugro:t és ámbár alig vc't felöltözve, Buvardhoz futott, kinek megfogta kezét.

— Ön! ön az! óh! az ég küldi önt! Jöjjön! jöjjön! meg kell önnek mondanom ... .

Ezzel magával vonta Buvardot és a terembe vezette, hová Mulot is követte őket. Buvard nagyon kiváncsi volt.

Ekkor Palotte feléje fordult.

— A mint láthatja elment.

— Kicsoda?

— Leona. Balafrée leánya!

— De ki jött érte, miért engedték, hogy elvigyék. Anyja akarta elvinni?

— Nem ... Az anya napközben itt volt, nagyon szomorúnak látszott és azt mondta nekünk, hogy nagyon fél, hogy gyermekét elrabolják. Meg akartuk nyugtatni, de nem sikerült! ö levelet adott át, melyet saját kezével irt és lelkünkre kötötte, hogy csupán annak adjuk át leányát, ki hasonló levelet fog előmutatni. Épen lefeküdtünk, midőn tiz óratájban megkepogtatták ajtónkat . . . Anyám kérdezé, hogy ki az és azt felelték, hogy Balafrée részéről vannak itt.

Én azonban gyanítottam valamit, kiugrótítam az ágyból és az ajtóhoz szaladtam és miután sok kérdezősködés és felelet után kinyitottam az ajtót, két férfiút vettem észre, kik közül az egyik magas, karcsú és urias, a másik alacsony volt. Miután megkérdeztem, hogy mit akarnak, a magas papirt vett elő zsebéből és átadta. Ez volt az a levél, melyet az anya bejelentett. Nem lehetett ellenvetést tenni. Elvitték a gyermeket.

Visszatértek a kocsihoz.

Szeretnék Rigolettel megismerkedni! . . . Nem mondhatná meg a kocsija számát! — szólt Buvard a kocsishoz.

• — 30.899!

— És tudja, hol lakik? —

— Hogyne! az Akác-uccábarh a Mentmartren . . .

A kocsi elindult

•— Miről van szó? kérdezte Mulot.

Buvard felelni készült, de e pillanatban a kocsis befelé hajolt.

— Hová vigyem?

— Montmartre! Akác-ucca! Rigolcthez! felelte Buvard a kocsi bensőjéből

Rigolet egy Akác-uccai ház ötödik emeletén lakott, padlás szobában, melynek összes bútorzatát egy rossz ágy, két rongyos szalmaszék és egy sánta asztal képezte.

Rigolett még nem aludt. Kopogtak.

— Szabad! mondta a kocsis szilárd hangon.

Buvard köszöntötte Géroméeí, a kocsis feleségét.

— Asszonyom, mondá, becsásson meg, hogy ily korán zavarom, de sürgős ügy kényszerit arra.

— Mit akarnak tőle — kérdezte Géromée gyanakodva.

— Óh! csekélységet! felelte Buvard, egyszerűen tudakozódni akarunk és dúsan fogunk neki fizetni érette.;

Múlott Buvardhoz hajolt és valamit súgott fülébe,

Ezzel Buvard távozott.

Mihelyt Mulot magára maradt Géroméeval, az ágv mellé ment, hogy megbizonyosodjék, vájjon Rigóiéinak nincs-e kedve fölébrednie, aztán visszatért a nőhöz.

— Nos! szép Irmám, szólt hozzá vígan, hát már nem ismerjük meg barátainkat?

— A lengyel! mondta rémült hangon.

Miközben Mulot beszélt, Géromée szeme fénylett,

termete felegyenesedett és a láz és kacérság vegyitette mozdulattal kibontotta haját, melynek fekete hullámai ellepték vállát.

— Óh! ha ez lehetséges volna! mormogta ideges hangon. Egy órára! csupán egy órára!

— Fogadok, hogy még mindig táncolnál!

Géromée hevesen ütött az asztalra.

— Nem . . . nem! de bosszút állnék!

— Kicsodán?

— Azon nyomorultan, kinek szerencsétlenségemet köszönhetem 1

— És ki az!

— Heloise, Lucenay Klotild komornájá!

Buvard várakozik reám — szólt Mulot — talán már türelmetlenkedik és "én távozom ... De mihelyt megtudod, hogy Rigolet kit vitt az éjjel és hogv hová ment velők, mikor visszajött, eljösz és mindem rész’ctcsen elmondasz nekem s Ígérem, hogy nem lesz okod megbánnod buzgóságodat.

— És bosszút álihatok?

— A mi ezt illeti, az programmunkho-• és jót á'lok róla.

— Tcfiát a viszontlátásra.

— A viszontlátásra.

Ezzel Mulot távozott.

Félóra múlva Euvard és Mu’ot :r-.tr észrevették Géroméeí, ki sietve jelent meg a találkán.

— Nos? szólt hozzá Buvard, mihelyt közeledett

— Tehát — felelte Géromée — Rigolet a Saint- Germain negyedbe vitte az utasokat és többet nem tud róluk. Azonban valamit észrevett, mit talán jó lesz megjegyezni. Midőn a két férfiú elvált, ma este tizenegy órára találkái adott egymásnak a Szent Lázár pályaudvaron .

— Bravó! mondta Buvard derült arccal.

UTAZÁS HAVREBA.

Ugyanaz nap, tiz órakor este, Balfrée leányával együtt megjelent a Szent Lázár pályaudvaron.

(Folyt, köv.)