Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-21 / 293. szám
1927 október 21. BACSMEGYE! NAPLÓ 9. oldal nmii iiif wwiiiiiiiiiiiiiPiiiiiiiiiiiiiii'iiifiiiiffiiiPiiniiiiiii é? egész héten a LIFKA-moziban vannak a Gyurkovics-láaiyok AMEMCAM-FILM SPORT Az eljárás lefolytatásáig felfüggesztették Siflist és a két Copkét A szuboticai alszövetség fegyelmi bizottsága, mint jelentettük, szerdán este kezdte meg a SzAND—Bácska mérkőzésen kiállított játékosok ügyének tárgyalását. A bizottság ülésén először Horvdcki Fábián biró, majd Szegedinszki Nesztor főtitkár — mint alszövetségi főrendező — jelentését olvasták fel. A biró jelentése a következő: . —. Jelentem, hogy a SzAND—Bácska mérkőzés második félidejének tizedik percében Held (SzAND) faultjára, amelyet Ifkovics ellen követett el, Copkó Márton, a Bácska játékosa megtámadta Heldet, lábával megrugdosta, utána pedig arculütötte. Az incidens után támadt tumultusban harminc méter távolságról a verekedőkhöz futott Siflis és ököllel fejbesujtotta Copkó Mártont. Utána Copkó Géza Siflishez rohant és megrugta. Copkó Márton arcát elborította a vér. Én mind a három játékost kiállítottam. Az incidens után a rendőrség beszüntette a játékot. A verekedésben a,következők vettek részt: Copkó Márton, Siflis és Copkó Űéga. A bizottság ezután kihallgatta Copkó Mártont, aki Mitrovics Vük II. titkár kérdéseire • a következőket mondotta: — Körülbelül a mérkőzés 15-ik percében hallottam, hogy Kopilovics játékos rám mutatva azt mondta Inotaynak: »Vigyázz, ez részeges disznó!« Nem sokkal később Beleszlinnel összeütköztünk, én elestem, mire Beleszlin megrugott. Azután még az első félidőben Held megrugta a bal felső lábszáramat. Én mindezt nem akartam megtorolni, de a második félidőben észrevettem, hogy Held durván megütötte Ivandekicset, aki el is esett. Erre feldühödtem, körülbelül tiz méter távolságból odafutottam és megütöttem Heldet, de.hém erősen. Amíg én odaértem, a biró nem fütyült. Held visszaütött és azt mondta: Kuss! Én mégégyszer megütöttem;'de egyik ütés sem volt erős. Ekkor odarohant Siflis- és fejbevágott; Nem éreztem érős' ütést, de észrevettem, hogy vérzik a fejem. Nem kittem Siflisnél bóxcrt, de nein hiszem, hogy puszta kézzel heverhette fejemét. — A pályáról magám mentem le, de később visszamentem, hogy fivéremet, Gézát lehívjam, mert tudom, hogy rossz természete van. Én nem -ütöíteitt., pieg Siflist. Hazugság az, hogy akkor-, amikor visszatértem a pályára, -valaki- egji bicskát bdott a kezembe. < Cs‘ocláh>m\ hogy vem mondanak gépfegyvert. A történteket nagyon sajnálom. -"Siflis Gézát hallgatták ki-ezután. Siflis a következő vallomást tette: — Nem igen figyeltem oda,, bogy Held faultolta-e Ivandékicset, csak azt láttam, hogy Copkó Márton nckirohant Heldnek és rugdosni kezdte. Odaszaladtam, hogy szétválasszam őket, mert volt már több ilyen esetem. Megfogtam Copkó két karját, de ekkor valaki hátulról a tarkómra vágott. Hátrafordultam, erre Copkó Márton is megütött. Ekkor el akartam lökni magamtól Copkó Mártont és lehet, hogy ekkor ütöttem meg. Az ütés erős lehetett, meri erősen löktem el kezemet. Közben Copkó Géza hátulról belekapaszkodott a hajamba és a biró távolította el, de Copkó a bírót is ütni kezdte. — A'em volt nálam boxer, mert ha ilyesmit vinnék magammal, védés közben összetörném a csontjaimat. Ilyet igazi sportember nem is tételezhet fel rólam. Megjegyzem, hogy már amikor odafutottam Heldhez és Copkóhoz, észrevettem, hogy Copkó Márton fejéből vér szivárog. Különben tudom, hogy Horvácki biró ur is mondotta többeknek, hogy Copkó Márton már az incidens előtt véres volt. Komor Mihály hírlapíró tett ezután rövid vallomást. Elmondotta, hogy Horvácki biró mondotta neki közvetlenül a-.mérkőzés után, hogy Copkó már az incidens előtt véres volt. A tanú szerint azonban ezt csak azért mondotta Horvácki, - mert r.em látta, hogy Held faultolta Ivandékicset, nem is fütyülte le és -csak azzal tudta magának megmagyarázni. hogy Copkó Márton megtámadta Heldet, hogy Copkó észrevette, hogy véres _és attól vadult úgy meg, hogy a legközelebbi SzAND-játékosnak nekrrobant. A bizottság éjjel fél tizenegykor a további kihallgatásokat péntek estére halasztotta el és a két Copkót és Siflist a további eljárásig felfüggesztette. KINTORNA — Ha az orvos neked azt monlmáj hogy csak egy hónapig élsz még, mivel töltenéd el azt az időt? — Azzal, hogy egy másik orvost keresnék . . . Angol: Nos, hogy tetszik önnek ez az épület? Amerikai: Ilyen több ezer van Newyerkban. Angol: Ez tudnillik az őrültekháza. Az anyós: Nagyon szeretem az útleírásokat. Messze-messze ragadják az embert . . . A vő (sóhajtva): Sajnálom, hogy nekem nincs -kéznél ilyen könyvem . . . — Tanár ur kérem, hat hétig nem jöhettem iskolába. — Miért, mi történt. — Elcsúsztam a jégen és hat hétig feküdtem. — Szent Isten! És nem fagyott meg annyi idő alatt?! A 7-es SZÁMÚ CELLA I Az okmányok igazolták a jelenlevők föltevéseit. Az okmányok közt személyleirás volt, mely a legkisebb részletekig leírta Liprani herceg külsejét. A halott kabátjában egy másik szeméiyleirást is találtak, bizonyos Leo nevére, kivel a hatóságok néhány év óta gyakran foglalkoztak. Ez a váratlan fölfedezés újabb irányt adott a vizsgálatnak. Többé nem lehetett szó Liprani hercegről. Az egész tehát nem vólt egyéb vakmerő csalásnál. Leo gyártotta vagy lopta el a herceg útlevelét és nagy ur szerepét látszotta. Összehasonlították a két szeméiyleirást és különös, a két személyleirás azonos volt, mintha csak ikrek lettek volna. Bár miként legyen is, csakugyan a gonosztevő Leo hulláját fogták ki a Hougiiból. Ezt a cikket a párisi lapok közölték, azonban csupán két ember fogta föl értelmét, amely a lobbi olvasó előtt örökre Homályban maradt. Ezen két ember Cbataigneraie és Buvard voltak. — Tehát ön folyvást kételkedik,1 szólt Gardener, ki már harmadszor olvasta el a Journal des Débats Cikkét. • — Inkább mint valaha — felelte Buvard meggyőződéssel. — Eszerint azt hiszi, hogy a herceg újra meg fog jelenni? — Két hét előtt már hirét fogjuk hallani! AZ ECOLE SOROMPÓ. Félórával későbben az Ecole sorompóhoz ért, .Buvard egy a Parisban jól ismert bünbarlagok egyikénél szállt. Is, A földszint első termében a vendégek. tetszése szerint eltek-ittak; de a hátsó teremben, mely tágas volt, mint egy templomba hét. ..bizonyos napjaiban Terpsychorénak áldoztak, vagy más szóval, szeszélyes polkákat és undorító kánkánokat jártak két, rozzant trombita rekedt hangja mellett,-. E teremben számos vendég volt. A sürü és mardosó füst közé a dohány és vörös bor illata vegyült és néhány pillanatig Buvard alig tájékozhatta magát. Végre mégis észrevett egy asztalt, melynél helyet találhatott és azt azonnal el Is foglalta . Aztán elővette zsebéből pipáját, az asztalra könyökölt és szomszédjaira nézett. Bee de Gaz jött és Buvard mellett foglalt helyet, elmondotta, hogy látta Balfréet, de. alaposan megváltozott. — Képzeljen magának egy dámát, de olyat ám, akin semmi kivető, mindenütt fodrokkal, tollas kalappal és indiai kázsmérral, mely Paris első gyáraiban készülhetett... Palotte mondta ezt, ő pedig ért hozzá. Buvard távozott. A rakpartok mellett elhaladva, gyalog jött vissza és haza ment. KI VOLT BALAFRÉE? Mikor Buvard fölébredt, hat óra volt és világos nappal. Az ég ragyogott a felkelő nap aranyos sugaraitól. Mikor megborotválkozott, öltözékéhez látott. Ruvárdnak nagyválasztéku ruhatára volt a Femmesans-Téte-uccai lakásán, melyben a társadalom minden rétegének öltözete képviselve volt. E reggelen azonban kissé tovább keresgélt, mig megtalálta, amit keresett. Félóráig tartott. Tiszta inget vett föl, aztán Elboeuf bugyogót, fehér .mellényt, fekete kabátot; művésziesen készül parókát tett föl, melyen egy kis kopaszodás és számtalan ezüst hajszál az érett-kort jelenté. Nem lehetett fölismerni! Pontban hót órakor távozott. A bérkocsi gyanús külsejű fogadó előtt állt meg. — Palotte? — kérdezte Buvard. A fogadó tulajdonosnője. meglepetve és jóakarólag nézte. — Első emelet jobbra felelte azonnal — Bec-de-Gaz nyitott előtte ajtót, de sehogyse ismert reá és Buvardnak meg kelle magát neveznie, hogy bebocsássa... — Mi újság? — kérdezte Bec-de-Gaz kíváncsian. — Semmi! — felelte Buvard. — Gondolkoztam arról, amit tegnap mondtál és ajánlatot jöttem tenni. Hogy mi történt a tanácskozás után, melyről Buvard émiitést tett, azt nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy tizenegy óra tájban egy bérkocsi állt meg a szent Lázár-állomáson és abból Bec-de-Gaz és Palette szálltak ki, követve Buvard által. Palotte alig zabolázhatta örömét; barna selyemruha, világos szinü keztyü, batiszt kézelő és magassarkú topán volt rajta. Szép, fekete haja divatosan volt fodrozva és a gyönyörű fejdisz kacér és pajkos jelleget adott arcának. Palotte soha se látta magát ily szépnek és mielőtt kocsiba ült volna, minden tükörüveg e'.őtt megállt, hogy bámulhassa magát. Bec-de-Gaz nem mutatott annyi elragadtatást és posztókabátja alatt korántsem érezte magát oly otthonosan, mint vászonblúzában. Palotte kihajolva az ablakon, teli tüdővel szívta az üdítő levegőt és bámulta a rég feledett fényt, mely szeme előtt elterült. Pedig hát falusi leány volt! Alig négy éve múlt, hogy onnét távozott és már nem emlékezett reá többé. Az utat gyorsan megtették és a vonat megállt Makcnsnál. Három utasunk kiszállt és miközben Becde-Gaz szivarkát csavart magának, Buvard karját nyújtotta Palottenak. Ezzel távoztak az állomás épületéből. Hogy elkerüljenek minden meglepetést, főleg pedig, hogy Bec-de-Gaz jelenléte ne akadályozza tervüket, Buvard megparancsolta neki, hogy maradjon az állomás közelében. Bec-de-Gaz engedelmeskedett. Palotte már messze volt. Egyszerre hirtelen megállt és eísápadt, miközben Buvard is lassította lépteit. Az ut végén, melyet e pillanatban követtek, két nő jött feléjük, az egyik öreg, félig görnyedten a kortól és némileg szegényes öltözetben; a másik fiatal, a mennyire a távolság látni engedé, szép és föltűnő csinosan öltözve. Az egyik nőben Palotte anyjára ismert; a másikban Buvard megtalálta Ba’.aíréet Palotte megijedt, nem volt elkészülve a találkozásra és nem akarta, hogy a szegény öreg anyja meglássa. Azért a szomszéd gyalogtúra fordult, megtnondá Buvardnak, hogy folytassa útját. Aztán eltűnt. (Folyt, köv.)
