Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-16 / 288. szám
28. oldal BÄCSMEGYE1 NAPLÓ 1927. október 16 -TERE-FERE Regényes házasság. Tan még romantika. Nem nálunk, mert mi már teljesen amerikaiak lettünk. Amerikában nyílik a romantika kék virága, ahol a gazdagoknak még marad idejük (és pénzük) a regényességre is. ; Newyorkban igazán rendkívüli házasságot kötöttek meg a minap. A vőlegény nyolcvankét esztendős volt, a 'w.cmyasszony ugyanannyi s jegyessé- Bük több mint egy félszázadik tartott. Az eset a következőkép történt: James C. Augus vagy ötvenkét esztendővel ezelőtt találkozott Greenwich hlage-ben egy bájos, eleven leánnyal, : Elisabeth ítartmann-al, akit akkoriban imindenütt a »Barow-Street szépének* Sitviak. Augus vele táncolt, annyira be- Ichabarodott, hogy nem tudott ellenállni -Aeki és ott a bálon nyomban megcsókolta, A lány fölháborodott viselkedésén, többé nem ismerte. Augus-nak el kellett hagynia Newyorkot, mert abban *z időben még nem bocsátották meg az Byen túlkapásokat. Bolyongott a világban, de nem felej.tette el a »Barow-Street szépét.* Múltak az esztendők, sok-sok év, aztán Angus immár öregen, őszen visszatért Newyorkba, találkozott Elisabethel, aki aggkoráig pártában maradt. Augus, mintha még mindig a végzetes csók hatalma aiatt állott volna, újra szerelmet vallott aggkori ideáljának. Elisabeth eznttal nem adott neki kosarat s a felesége lett. \ Jobb későn, mint soha. V * Ne adjatok kölcsön könyvet! A francia kijnyvbarátok egyesülete ezt a jelszót kürtöli világgá. Semmi könyvet se szabad kölcsön adni. A könyvkölcsönzés biin önmagunk ellen, amennyiben kedves könyveinket tönkre teszi, biin az irók és kiadók eilen, kiket szívességünk által megkárosítunk. Yoltaképen barbárság minden könyvkölcsönzés. Annyi, mint odaadni egy-két napi használatra testi ruhánkat, vagy fogkefénket. A könyvbarátok megállapítják, hogy a könyv becsülete a műit századökfió'fc' viszonyítva a mai korban nagyon csökkent. A középkorban szentségnek tekintették. Igaz, hogy akkoriban csak nagyon kevesen tudtak irni-oivasni, a papok, a nagyurak meg az íródeákok. Ezek azon- I ban áhitatos tisztelettel vették kezükbe a könyveket. Egy in-íolio a tizenharmadik században — pénzünkben kifejezve — ezer pengőbe került. És mikor föltalálták a könyvnyomtatást, a könyv ára még mindig magas volt, mert mindegyiket dúsan, gazdagon kötötték be. Ebből a korból maradt fenn egy könyvbarát vallomása, mely hiven tükrözi vjssza az akkori szellemet: A könyvhöz csak áhitatos kézzel szabad nyúlni. Szellemből, tehetségből született, gondolatot foglal magában, mely varázst ad neki. A könyv egy lélek visszfénye. Sohasem olvasom benső mcgindultság nélkül egy mester Írását, ezért maga a könyv is ugyanazt az érzést gerjeszti föl bennem. Mennyire szenvedtem múltkor, mikor egy tudatlan barbár mosollyal a száján, visszahozta nekem becses könyvemet, melyet annyira szerettem, cirongyolva, íölismsrhetetlehül... Siratónök, névadó mányzók, gyuíagyujtogatók. varangynevelök, eiötáncosok. Hogy mi mindenből lehet megélni, (vagy legalább is nyomorogni) ebben a cifra, modern életben, arról érdekesen számol be egy berlini krónika. Berlin óriási forgatagában ezer és ezer ember a legfurcsább foglalkozást iizi, melyre nem is gondolunk. Minap — mint azt megírtuk annak ,idején — a törvényszék elé állítottak egy piszkos, rongyos, csontos öregaszszonyt, akit ki akartak íöloncolni. meri nem volt foglalkozása. Ö váltig az ellenkezőt bizonyítgatta. Siratóasszony, már huszonöt esztendeje. Temetkezési vállalatok szolgálatában áll. Ha a rokonság közönyös, akkor ő zokog, sóhajtozik, tépi a haját. Ki meri állítani, hogy r\ ez nem munka? A bíró belátta igazát s nem toloncoltatta el. Kevesen tudják azt is, hogy a német fővárosban többen élnek abból, hogy neveket találnak ki az újszülötteknek. »Névadományozóknak* hívják őket. Ha a világra születik egy gyermek s a szülők nem tudnak megállapodni nevében, erre elviszik a névadományozóhoz, aki megvizsgálja szemének színét, orrocskája alakját, érdeklődik a szülik társadalmi helyzete iránt s a legmegfelelőbb nevet adja a csecsemőnek, mellyel az életben érvényesülni fog. Díjszabása nincs a névadományozónak, de minden összeget elfogad, ötven márkán fölül. Egy csomó munkás azzal keresi kenyerét, hogy naponta nyolc óra hosszat gyufákat gyújtogat. Minden gyufagyárban vannak szakmunkások, akik kipróbálják a különböző osztályokból odaérkező gyufákat. Éveken át — egy életen át — nem csinálnak egyebet. Néhány éve jó üzlet a varangyosbéka-tenyésztés is. A varangy a kertekben szükséges, mert fölfalja a különböző férgeket. Ezért a várangytenyésztök külön helyiségekben tenyésztik ezeket az épen nem kecses állatkákat s eladják jópénzért, az állatkertnek. Számosán aztán mint előtáncosok boldogulnak az életben.. Berlin mulatóhelyein az asztalon egy cédula figyelmeztet bennünket arra, hogy a hölgyek rendelkezésére állnak az »előtáncosok.« Ha a nő petrezselymet árul, csak odafordul a tulajdonoshoz s az egy pillanat múlva küld neki egy csinos, frakkba öltözött fiatalembert, aki csekély díjért táncol az illetővel és semmi módon sem árulja el, hogy fáradtságáért megfizetik. Még udvarol is. Melyik szebb foglalkozás? Tessék választani. # A tenger és a paraszt. Egy jó auvergnci paraszt először látja a tengert. Este, mikor megérkezik, ép dagály van, a hullámok hatalmasan csapkodják a partot. Megbámulja micsoda gyönyörű egy nagy víz, már előre-elképzeli, hogy meséli el a falubelieknek s hogy nyo.matékot adjon szavának, telemer egy literes üveget tengervízzel. Épen be akarja dugaszoini, mikor valami jókedvű fickó odaszól neki: — Hé bácsi, tengervízzel töltötte tele a butykosát? — Azzal hát. — Úgy látom azonban, hogy clfelcjstt fizetni. — Ezért fizetni kell? —• Csak nem akarja ingyen? — Maga árulja? — Persze, hogy én. — Ne tessék haragudni, nem tudtam. Mennyit kóstál? — Fél frank egy üveg. — Tessék. Hazaballag a szállodájába, a palackot odateszi éjjeliszekrényére, de véletlenül feldönti és összetöri. Másnap- reggel egy másik üveggel a Partra megy, hogy tengervizet vegyen. Apály van. Megbámulja az üres partot s igy sóhajt föl: — Nahát, ha a gazda félfrankot kapott literjéért, akkor ugyancsak sok pénzt bevett. * A furcsa egyesületek városa. Erre a cimre ma teljes joggal Paris tarthat számot, mert ott egymás hegyen-hátán a legfurcsább egyesületek, társaságok vannak. Utóbb megalakult a »Boldogtalan szerelmesek egyesülete«, mely tagjai közé fogadja a szerencsétlen házasság áldozatait is. Néhány párisi fiatalember megalakította a »Házassági ligát«, mely az elnéptelenedés ellen küzd. A liga tagjai a szivük táján egy zöld csokrocskát viselnek, a remény színét s az egyesület minden tagjának feleséget, illetve férjet igyekszik szerezni az újságok apróhirdetési rovatában, a tagdíj ellenében. Ennek az egyesületnek erős konkurenciát csinál egy apát, aki ötórai teára hívja az agglegényeket és hajadonokat. hogy ott tisztességes módon összeismerkedhessenek egymással. A meghívó kártyákon ez az idézet áll: »Szaporodjatok és sokasodjatok!« Parisban működik a »Hosszuhajuak klubja is.« Minden alkalmat megragad arra, hogy tiltakozzék a rövidhaj hóborija ellen. »A gyalogosok ligája« a városban garázdálkodó hatvanezer autó cüen szervezkedett. Van »Vitatkozó kö; is,, mintha a parlamentben nem eleget vitatkoznának. Végül — ez a legújabb klub — meg kell említenünk az »Ejtőernyősök klubját.« Ebbe csak az léphet be, aki már ezer méterről leesett (természetesen ejtőernyő segitségével.) Ennek a klubnak van legkevesebb tagja. * Francia burner. Az iskolakerülő d'ák reggel az ágyban maradt, aztán elszaladt telefonozni, hogy értesítse az osztályfőnök urat. A szolga az osztályfőnököt telefonhoz hívja. Egy hang a telefonban: ( — Az osztályfőnök ur van nitz — Az. jelenteni .akarom, hogy -fc.ajos'fianr ma nem mehet iskolába, nrett bagyoif náthás. — Jó — mormog az osztályfőnök, aki azonban nagyon is vékonynak, gyerme' késnék találja az apa hangját s megkérdezi: — Szabad kérdeznem, kivel beszélek? Erre a félelemtől remegő diákhang ezt rebegi: — A papámmal, osztályfőnök ur. A lány, akiről ez a történet szól, se gazdag, se szegény, se szép. se csúnya. Azok közül való, akik évről-évre várják a mesebeli herceget, anélkül, hogy megérkeznék, aztán egy szép reggelen azt veszik észre, hogy halántékuk deresedik és megöregedtek. De azért szivükben még mindig él a reménység, hogy hátha, mégis. Ezen a reggelen a barátnéja hozzáfut és igy szól: — Mondd, drágám, igaz amit beszélnek, hogy férjhez mész? ”D ALI A” (ezelőtt Duzolić & Co) MAR ASZ KINŐ- ÉS LIKÖSGYAR K. F. T. SPLIT Vojvodinai képviselet: A!Im?ntzriJa ügynökség és bizomány, Novisad Kitüntetések: London, Páris. Liege, Wien, Róma, Zagreb, Spii1 !5 Kivitel: Argentiniába, Ausztráliába, Chilébe, Cubába, Egyiptomba, Keletre Fiókok az amerikai Eiyesül'-A'Iamokban és Kanadában. j Világhírű különlegességei : maraszkinó, vermut, pro-ch. cognac és gyümölcsíz rpök Állandóan raktáron: belföldi, francia és holland likőrök pálinkák, desszertborok, stb. Kérjen árjegyzéket! Kérjen mintákat Nagykereskedőknek elönyáva c! A lány — már harmincöt esztendős szegényke — méla'ousan vonja vállát: _ — Ez nem igaz, de... — De? — De az igaz — teszi hozzá fölvillanó szemmel — az igaz, hogy — ezt beszélik. * Ic'.-íss édesanyja. Icarus volt az első repülő. Most, mikor Nungesser-nek, a francia aviatikusnak édesanyjáról annyi megindító cikk jelenik meg, kiássák azokat az adatokat, melyek az első repülőre, Icarusra s édesanyjára vonatkoznak. Icarus édesanyja — az akkori följegyzések szerint — egyszerű asszony volt, aki Catapolisban egy kis házikóban éldegélt. Fiát a dicsőség szereteté-r re nevelte s hálát adott Zeusnak, hogy hős lett belőle. Miután Icarus fölcseperedett és néhányszor sikeresen röpült, boldogan tért vissza a fehér házikóba, édesanyjához. A hős, aki nyilai látta maga előtt az elefántcsont és bronz kapukat, elbeszélgetett az ősz matrónával. Egy viharos éjszakán az első repülő lezuhant s kétségbeesett öreg édesanya egyedül maradt, emlékeivel. Költők énekelték meg a vértanú-anyát, aki keblén nevelte föl a héroszt. Az argosi és mi- i cenei király elzarándokolt hozzá, hogy ajándékot tegyen lábaihoz. Mikor a skiták — az a nép, melyet ; Icarus az athéni légiókkal levert — el* j határozták, hogy megkísérlik még egy- I szer icarus repülését, előbb küldöttséget menesztettek a fájdalomtól sújtott I anyához, hogy áldja meg őket. Icarus anyja a kis házikóban várta a küldöttséget, de amint közeledett, az anyának elfacsarodött a szive, úgy érezte, hogy most másodszor veszti el fiát, j bezárta a kunyhó ajtaját, senkit sem j engedett magához. Leült a tűzhely mellé és keservesen sirt. ...... , , ■ ■ * Milyen szint pVív: ;-,oi? Egy londoni divatáruház gyökeres újítást honosít j meg próbatermeiben. Annak előtte, mikor egy hölgy uj ru! hát csináltatott magának, mindig előző! lég ki kellett választani a kelmét, hogy meggyőződjék, vájjon dilikre a s^ne arcához. A szövetet lepclszeriien ráborította termeiére s igy ítélte meg a szinhatást. Ma már nem szükséges ez az eljárás. Aki belép a londoni divatáruház próbaj vermébe. ?z egyszerűen felgyújthat egv , színes villámosiánipát. Ha az a szín megfelel, akkor ilyen színű ruhát választ, j ha nem, akkor egymásután gyujtogatj tatja föl a segédekkel a különböző szij nü lámpákat, melyekhez egy-egy kap: csoiö szolgál. Szükségtelen a szövetekkel kísérletezni. ( Semmi kétség, hogy ez a találmány a próbatermekből átvándorol a színházba is. Lámpákkal egyébként máris élnek a diszlettervezők. Tudjuk, hogy a feketevirágú díszlet bizonyos világításnál sötétkék lesz, ezüst virágokkal, Az alapszint tetszés szerint lehet változtatni, amennyiben más és más szinü fényt vetítenek rá. A díszleteket lámpákkal »fősük át.« Albion humora. Angliában még mindig szokás, hogy a halottak mellé fizetett siratókat fogadjanak. Az egyik angol megszólítja a másikat: — Kedves Tóm, tégy nekem egy szívességet. — Parancsolj. — Menj el ma este a barátomhoz, siratni. Meghalt a félesége. — Nagyon szívesen — mondja Tom — de ma teljesen lehetetlen. — Miért? — Mert az én feleségem is ma halt meg. # ! Az angolok szűkszavúak, gyakorta. tiasak. Az apa miután először hagyta magára kis családját, feleségét és hatéves gyermekét, a vidékről Londonba sürgönyöz: — Mit ebédeltetek tegnap? Hogy van a fiam? Pár óra múlva feleségétől ezt a sürgönyt kapja: — Sonkát, kanyaróban.
