Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-16 / 288. szám

1927. Október 16. 8ÄCSMEGYET NAPLÓ 19. oldal

ralf-drámákkal együtt. Az itteni publikum természetesen hangos megjegyzésekkel kiséri a cselekményt és következetesen a rablóknak drukkol.

*

Si duó laciunt idem, non est idem. A francia kommunisták és az orosz bolsevikok meg vannak győződve róla bizonyára, hogy azonosak nemcsak céljaik, elveik, törekvéseik, de egész világíelfogásuk is. Holott... A francia kommunisták lapjában, a Humanité-ben két hasáb terjedelemben illusztrált divatlevelet találok. Öt rajz ismerteti a legújabb kalapmodelleket. Rövid cikk arról, hogy milyen retiMlöket viselnek az őszi szezonban. A lapnak igaza van. Párisban a proletárasszonyt épugy érdekli a divat, mint a leggazdagabb burzsoá-dámát és

Flesh Ilonka'

ha a kommunista újság nem hozna a

szines kombinéről közleményeket, akkor a dohánygyári munkásleány a Humanité helyett a Maiin-1 venné meg a rikkancstól. S a párisi munkáslánynak is igaza van. A kommunizmus gazdasági rendszer s nem puritánizmus. De azért, ha a megboldogult Lenin ezt látná ...

*

A sál. Egy angol gyűjtő megvett? 85.000 frankért azt a sált, ami Isadora Duncant megfojtotta. Száz frankért nagyszerű sált lehet kapni. Vadonatújat. Hány szegény irodistalány szaladgál a nyirkos londoni ködben sál nélkül. A hiányzó sál is tud gyilkolni. De az imaginárius bűnjelek nem érdeklik a gyűjtőket.

T«. v)

v Noteszhulladék

"Aranyos sovinizmus. Az osztrák nem született nacionalistának. Legfeljebb lokálpatrióta. Szereti a városát, vagy a faluját. Soviniszta türelmetlenség a más 'nemzetiségűvel szemben — ezt nem neki találták fel. Ha megpróbálkozik ilyesmivel, abból is csak operett sülhet ki. Itt •van például az eisenstadíi Haydn-emléktábla. Amikor Eisenstadt még Magyarországhoz tartozott, lelkes zenebarátok márványtáblával jelölték meg azt a rózsauccai házat, amiben Haydn annakidején megszállt. A tábla felírása természetesen magyar volt és igy hangzott: »Itt lakott Haydn József.« Öt évvel ezelőtt, Burgenland elcsatolásakor Eisenstadt is osztrák fennhatóság alá ;került, s mint az efféle, frissen-»hódi•tott« területeken történni szokott, a nemzeti kisebbségből egyszerre uralkodó fajjá vedlett poncikterekben fellángolt a nacionalista önérzet. Felfedezték magukról, hogy osztrákok, elkezdtek a gyerekekkel is németül beszélni és átkeresztelték az uccaneveket. Slusz, — több alkalmuk nem is volt újsütetű sovinizmusuk kiélésére. Egész addig, amíg valakidnek a szeme meg nem akadt a Haydnemlékíáblán. Az eisenstadti össz-kedélyek lázba jöttek. Ez persze nem maradhat igy az impériumváltozás után, azzal tiszfában voltak. De mit csinálja,nak? beszedni a táblát, mint a csehek szokták ilyen esetben, vagy bekátrányozni román erkölcsök szerint: eszük; be sem jutott. Ezek a sváb bürgerek, .nem szabad elfelejteni, kulturemberek. A ; táblát tehát meghagyták. Ellenben ők ;is csináltattak egy német felirásu emléktáblát és azt alája szögezték a magyarnak. Az uj tábla szövege — magyar fordításban igy hangzik: *Nem Haydn József lakott itt, hanem Josef von Haydn.*

*

A parazita. Véletlenül a Cafe de la Paix bejáratánál figyeltem meg, de általános emberi típus. Zsebredugott kézzel akar átjutni a forgóajtón. Nem löki meg a rézfogantyut, hagyja, hogy az előtte haladó hölgy dolgozzon, azt • reméli, hogy a svung elég lesz és besodorja őt is a kávéházba. Téved, mert amikor a 'nő bejutott, az ajtó megáll és ő bentszo; rul a rekeszében. Azonban még most sem szánja rá magát, hogy meglökje az ajtót. Inkább vár négy-öt másodpercet, amíg bentről kifelé igyekszik valaki és az ajtó újból forgásba jön.

#

Fejetlen szobor. A legrégibb berlini temetőben, a Klosterkirche mellett van egy magányos sir, amit egy fejetlen női szobor diszit. A torzó — illetőleg tulajdonképen nem is az, mert a szobornak eredetileg is hiányzott a feje — a tizennyolcadik századból való. Egy cukrászné fekszik alatta. Miért emelték neki ezt a különös síremléket? Ki tudja? Talán meg akarta bélyegezni vele férje, ainért egyszer életében — elvesztette a fejét...

*

Kevesen tudják, hegy Pisában ált egy második ferde torony is. Amikor a hires ferde torony azzal kezdte ijesztgetni az olaszokat, hogy összedől, a pisaiak meghökkentek, hogy egyetlen nevezetességük elpusztulásával megszűnik az idegenforgalom is, amely felvirágoztatta a várost, fip ezért gyorsan építettek egy 2-cs számú ferde toronyot — tartaléknak. Ez a pót-torony két ház közé beékelve várja, bogy mikor adja be a kulcsot a másik. Akkor le fogják bontani mellőle a házakat és az amerikai turisták jöhetnek továbbra is Pisába: a kjráiy meghalt, éljen a király!

•*

Az alkohol és a szines. Ha a hindu berúg. o’yan ft h r lesz az arcbőre, mint az európaié. Saját szememmel láttam. A megfigyelés értékéből mindenesetre levon, hogy magam sem voltam teljesen józan.

*

Welding. A Miii z fasséban van egy kinő, amelyik reggel kilenckor kezdi az előadásokat és egyfolytában éjfélig játszik. A műsort csupa déteküvdrámából állitiá össze áz igazgatóság, a legrégibb Nick Winter-film eket is viszont lehet itt látöi néha, a mozi őskorából való gálya-ŐSZI ÉNEK

Őszi alkony suvadt bíborábaw Haldokló szirmok a szivünkbe fájnak, Ködruhát szőnek fölénk a sáros reggelek, Vad délutánon futva nőnek az árnyak S reszketősbe pályázzák testünket a szelek.

Tegnapok siratása ég esett szemünkben, Részeg a rim, tévedten keresi medrét, Országúton tanyátlan koldus halad,

Nem üzennek többé dalokat az esték,

Vacog a föld, jajgat a lábunk alatt.

zem mégis, hogy ha az erre való hivatkozás a malomügynek szól, akkor ne vesztegesd az időt tovább. Azért mert valakivel barátságot tartok, nem támogathatom annak minden fantasztikus spekulációját. Barátság és üzlet: két különböző, egymástól messze távolban álló fogalom. Céltalan dolog a kettőt kapcsolatba hozni és junktimot állitani fel köztük.

Baronyi abbahagyta a kapacitálást, szót se szólt többet, összepakolta az Írásait s egy házzal odébb állott.

... Félesztendő múlva már állt a malom, a természetadta hajtóerő folytán olcsón dolgozott és jóljövedelmező üzleteket csinált. Néhány havi működés után is látszott, hogy a részvények osztaléka nagy lesz. Alapitójának, aki vezérigazgatója lett a gyorsan virágzó vállalatnak, városszerte gratuláltak tüneményes sikeréhez.

Binder János is szerencsét kívánt neki.

— Kaphatnék azokból a részvényekből? — kérdezte.

— Mind lejegyezték, — volt a felelet, — s most már csak kéz alatt kaphatók. Persze drágán, mert a vállalat prosperál. Amint hallom, dupla áron kelnek.

— Neked sok részvényed van, ugy-e?

Sokan várunk feledt, kis állomásokon A holnapok sohasem érkező vonatára, Álmodon Tévedünk a kék messziségbe, Hol lángol a végtelen erőink lángja S élettelen élet, az álmodásunk ára...

BARÁTSÁG

Irta: BAEDEKER

Csupa jó pajtások ültek együtt, s mégis, mikor a barátság problémája Került a tárgyalás napirendjére, azt hangoztatták ' mindannyian uniszónó, hogy már nincsenek barátok. S akik hozzászóltak a kérdéshez, még ;sak azzal se enyhítették a megállaaitásukat, hogy a jelenlevők: kivételek. Mégse sértődött meg senki. Azért-e, mert nem tartotta magát Kivételnek, vagy mert az eszmecserét akadémikus jellegűnek nézte és nem födözött föl benne semmi személyi vonatkozást? Nem tudom.

Ami engem, illet, olymód adtam le i szavazatomat, hogy van barátság nőst is, de már nem találkozunk azsal a fajtájával, az igazival, amely már csak mint a klasszikus kor törénetének s a tizennyolcadik század rrzelmes költészetének az emléke cisért közöttünk. Orestes és Pyladcséle barátság — tettem hozzá — természetesen képzelheíetlen olyan korián, amelyben Oresíesek és Pylade;ek sincsenek.

— Eh, mit!? — vitatkozott vala;i. —■ Ez csak hangzatos frázis. Két íév, amelynek a viselői_ sose éltek. Izek a jó urak nem históriai, hanem :sak mitológiai alakok.

_Úgy, úgy, •— mondtam. Öksoíase éltek, de a barátságuk mégis lozitivum. Ez a barátság létezett az intik világban. Talán riíka se volt. máskülönben a fogalmát és erényizámbamenő komolyságát nem nagylátták volna emlékként örökségül ánk a régi görögök. Pán se volt reáis figura, de páni feledem elfogta az embereket, és Vénusz is költött bájeienség, de azért volt és van egy secv fogalom, amely a kecses vonaailioz fűződik. S ha már c szép aszizony nevét ki mondtam, akitől a szeriem már csak egy lépés, — nem ^ettétek észre, mily keveset valto:ott a szerelem azóta, hogy az isennőjét imádták, máig, amikor az iltárán áldozni ugyanazt _ jelenti, nint Aszpázia és Laisz korában. A izerelem és annak művészete alig nódosult e hossza idő óta, ellenben i barátság nemcsak Cicero óta, aki ily bölcsen irt róla. de a_ háború óta

is nagy változáson ment keresztül. Fájdalom, állandóan sülyedő irányzatot mutat, s épp ezért majdnem igazuk van azoknak, akik azt állít-" ják, hogy már nincs is.

Aztán »esetek« következtek. Mindenkinek volt valami (szerinte érdekes) mondanivalója, ami a témára vonatkozott, egy-cgy történet, amely a barátság halaványulását bizonyította, vagy olyan csalódásról szólott, amelyet valakinek a barátja barátja okozott.

Kettőt megjegyeztem belőlük. Itt következnek.

Az első történet

Akiről itt szó lesz, azt másképpen hivták, de hogy rá ne ismerjetek — az elbeszélő itt gondolkozott egy Kicsit —, Baronyi Józsefnek fogom elkeresztelni. Legkevesebb száz emberrel tegeződött, s igy sok barátja volt. Mikor aztán az a nagyszabású akció foglalkoztatta, amelyet eleinte sokan nevettek s később még többen dicsőítettek, sorba fölkereste őket azzal az ajánlattal, hogy a vállalatát tető alá hozni segítsenek. A város tőszomszédságában látványosság számbamenö vízesés csobogott, amelynek hajtóerejével nagy részvénymalomban óriási lisztmenynyiséget akart hihetetlenül olcsón produkálni. Nehézséget csak a rengeteg építkezési költség előteremtése okozott... Egyesek mégis nagy bizalommal és bizakodással fogadták a tervet és kisebb-nagyobb menynyiségü részvénynek a jegyzésével siettek részt biztosítani maguknak a várható nyereségből, mások szkeptikusok maradtak és várakozó álláspontra helyezkedtek.

A vállalkozó fölkereste egyik legjobb barátját, Binder János urat is.

— Tudom, hogy barátom vagy, — kezdte.

S mikor látta amannak bűvös ábrázatát, igy folytatta:

Vagy legalább is jóemberem —

De mielőtt előadhatta volna a terveit, Binder ur igy szóit:

—* Hogyne volnék jóembered!? Sőt legigazabb barátod! Megjegy— Persze. Hogy bizalmat keltsek, mingyárt az alapításnál megtartottam a papírok harmadrészét, s igy ezer részvényem van.

— Átvenném a felét.

— Annyit nem adhatok, mert hogy súlyom legyen az igazgatóságban, jókora érdekeltséggel kell rendelkeznem. De busz-harminc darabot átengedhetek.

— Jól van. Átveszek harmincat

— Nem bánom. De megvallom, az eladás, igy barátok közt s különösen veled szemben, kissé feszélyez. Arra kérlek, tudakold bankoknál és magánosoknál, hogy milyen áron adják-veszik őket, s én a legalacsonyabban fogom számítani neked.

*o- —Obó! TM- kiáltott Binder ur. — En nem igy gondoltam. Kibocsájtási áron óhajtom átvenni őket.

— Azt most nem kívánhatod, — világosította föl a vezérigazgató. — Amikor kínáltalak velük s kockázattal járt a vásárlásuk, hozzájuk juthattál volna ily föltételek mellett. Most ez lehetetlen.

— Ez hát a barátság? — méltatlankodott Binder ur.

— Kérlek alássan, — védekezett Baronyi. — Barátság és üzlet, igy vélekedtél tavaly, két egészen különböző és egymástól távol álló fogalom, s a kettő közölt nem kell kapcsolatot keresni és junktimot állítani föl. Ma az a helyzet, hogy már az is szivesség tőlem, ha az elérhető legalacsonyabb áron bocsájtom rendelkezésedre a részvényeket.

— S neked van szived ilyen nagy nyereséget venni tőlem?

— Nyereség az, ha az árán s voltaképpen azon alul jutsz hozzájuk?

— Barátok közt nem igy szoktak eljárni, — mondta szemrehányólag Binder. — Hanem persze, amikor szükség van az emberre, akkor a barátság nevében jönnek, s amikor nincs rá szükség, akkor elutasítják.

Baronyi igazgató kezdett bosszankodni,

— De hiszen. — védekezett. — te voltál az, aki ridegen elutasítottál, amikor eljöttem hozzád, hogy részesedéssel kínáljalak meg a tervbevett íranszakciónál!

— Mert nem mondtad, hogy a vállalat ilyen ió. Alig szóltál, s már ott is hagytál. Ha igazán jó barátom lettél volna, nem mentél volna le a nyakamról, amig nem kapacitálsz.

— Ha igazán jó barátom lettél volna, szóhoz engedtél volna jutni s megengedted volna, hogy beavassalak a tervbe.

A farkas és bárány meséjének örökigaz vitatkozása igy folyt még hosszú ideig. S a vége az lett. hogy az igazgató mégis átengedett Binder