Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-02 / 274. szám
1927. o’< tóber 2. 9. oldal BÁCSMEGYEI naflö Október 3—6-ig, egész héten a LIFKA-ban (Szerelem éjszakája) Bánky Vilma — Ronald Kolmao világattrakciója Rendezte: Georges Fiízmauritze Eredeti zenével! Kezdete d a p o n t a 4, 6, x{%9 órakor Rádió-műsor —KB— Ifi várói melletti teám a ludlámhoitet Jelenti) Vasárnap, október 2 Budapest (555.6) 9: Újsághírek.' kozmetika. 10: Zenésmise. 12: Szimfonikus hangverseny. Közreműködnek: Szabó Lujza, az Operaház művésznője és Gelléri Ferenc hegedűművész. 13.20: Pontos időjelzés, időjárásjelentés. 15.30: Manchen Mariska saját szerzeményű gyermekdalait énekli Polgár Tibor zon- I gorakiséretével. 16.30: »Asszonyok tanácsadója.« 17: Keresztély István dalait énekli Cselényi József, a Nemzeti Szinibáz tagja Kurina Simi és cigányzenedarának kíséretével. 19: Előadás a Stuidióból: »Arany kakas.« Énekes bohózat 'három felvonásban. 21.45: Pontos időjelzés, sport és lóverseny eredmények. Utána: a Duna-palota-nagyszállóban jazz-band. Wien (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (294.1) — Klagenfurt (272.7) 10.30: A Wiener Sängerknaben karéneke. 11: A Wiener Symphonieorchester hangversenye. 16: Táncdélután. 18.45: Vonósnégyes hangverseny. 20.05: A szegény Jonathán, operett három felvonásban. Zürich (588) 11: Délelőtti hangverseny. 16: A házizenekar hangversenye. 19.30: Kamarazene. 21.10: A házizenekar hangversenye közkívánatra összeállított számokból. Berlin (483.9, 566) — Königswusterhausen (1250) — Stettin (236.2) 9: Is- Istentisztelet. 11.30: Szimfónikus hangverseny. 15.30: Gyermekmesék. 17: Szórakoztató zene. 20.30: Ünnepi hangverseny. Hindenburg birodalmi elnök 80-ik születésnapja alkalmából. 22.30: Tánczene. Leipzig (365.8) — Dresden (275.2). 16.30: Részletek a világháborúban elesett költők és zeneszerzők müveiből. 18.30: Zeneelméleti előadás. 20.15: A lipcsei szimfónikus zenekar hangversenye. 22.30: Tánczene. Róma (450) 10.30: Egyházi zene. 17.30: Tánczene. 21.10: Puccini: »La fanciulla del west« operájának 1. és 2. felvonása. Milánó (315.8) 10.30: Egyházi zene. 16.15: Hangverseny. 17.15: Gyermekdalok. 20.45: Operaátvitel. München (535.7) — Nürnberg (303) 17: Gramofonhangverseny. 18.05: Énekhangverseny. 20.30: Hindenburg emlékünnepély átvitele Berlinből. 22.45: Hangverseny. Nápoly (333.3) 17.05: Szórakoztató zene. 20.55: Rádiótechnikai tanfolyam. 2l: Operazene. 22.25: Naptár. Prága (348.9) 17: A 28. gyalogezred zenekarának hangversenye. 18: Németnyelvű próza. 19: Hangverseny. 20: A házizenekar hangversenye. 22.20: Hangverseny. Hétfő, október 3 Budapest (555.6) 9.30: Hírek, közgazdaság. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 13: Időjárás- és vízállásjelentés. 15: Hírek, közgazdaság. 17: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 17.30: Kozák Gábor és cigányzenekarának hangversenye. 19: Mit üzen a rádió? 20.30: Hangverseny. Közreműködnek: Pusztai Sándor és M. Néméthy Ella, a m. kir. Operaház művészei. Zongorán kisér Polgár Tibor. 21.45: Pontos időjelzés, hirek, közlemények. Utána.: Az Ostende-kávéházból Vörös Feri és különleges hármas zenekarának hangversenye. Barcelona (344.8) — Madrid (375) 17.40: Házikvintett hangversenye. 21: Harangjáték. 22.15: Házikvintett hangversenye. 22.45: Énekszámok. Berlin (483.9, 566) — Königswnsterhausen (1250) — Stettin (236.2) 17: Gitárhangverseny. 17.30: Csellóhangverseny. 19.30: Olasz est, Eugen Fransky hangversenyének közreműködésével. Pozsony (Bratislava) (300) 18: A házizenekar hangversenye. 19.35: Gramofonhangverseny. 20: Hangyersenyátvitel Prágából. Prága (348.9) 16: Gyermekmesék. 16.30: Délutáni hangverseny. 19: A 28. gyalogezred zenekarának hangvérsenye. 20.10: Hegedühangverseny. 21.20: Ervin Schulhoff zongorahangversenye. IftlualrlrfinHíí9r rfrlásivilasztékbanhi* e" J G RiVvilu Usl hetetlen olcsó árakon a Sch5nfr?r<rer-né1 Novisgd, jevrejska 6 Bern (411) — Basel (1100) 16: A Kurszalón zenekarának hangversenye. 20: Madm. Pellonias ének hangversenye. 20.30: A Kurszalón zenekarának hangversenye. 21: A 20 órai hangverseny folytatása. 21.20: A Kurszalón zenekarának hangversenye. 22.05: A Kurszalón zenekarának hangversenye. A 7-es SZÁMÚ CELLA 1 (is I REGEIM ¥ Félóra múlt el, anélkül, hogy észrevette volna az idő múlását és hogy a hajnal már átszűrte halvány fényét a selyemfüggönyök szövetén. Egyszerre ijedten fölugrott. A szoba ajtaját megkopogtatták. Hallgatózott. A kopogtatás ismétlődött. A fiatal nő ajkán mosoly vonult át és az ajtó felé közeledve, elszánt mozdulattal kinyitotta. A pampasi ember állt a küszöbön ... De... Quantum mutatus ab illő! A tábornok eltűnt... a fakóvörös haj és pofaszakáll elfüstölgött... Nem maradt meg egyéb belőle, mint egy negyvenéves, horihorgas fickó, savó arccal, lapos homlokkal. — Mulot! mondta a fiatal nő élénken. — Én vagyok, asszonyom — felelte a különös ember alázatosan köszönve. — Tehát van hir, hogy ily szokatlan órában jön? — Van, asszonyom. Nagyon fontos. Mulot belépett. — Istenem! szólalt meg Mulot komoran, megvallom,' ma este mesteremre akadtam! — Hol? — A minisztériumban. — És mért érdekel ez engemet? — Bocsánat, asszonyom, de mindez összefüggő láncolatot képez; az az ember, akivel ez éjjel találkoztam és aki nagyon ravasz fickó, úgy látszik megszagolta a célt, amiért önt szolgálom és hogy olyasvalaki fizeti, ki többet is meg akar tudni. — Kicsoda ez az ember? — Mindenesetre nagyon ravasz... és ámbár Richemond Szilárdnak nevezte magát, ha Manguin hónapok óta nem voina Amerikában, fogadni mernék, hogy vele beszéltem. — Manguin? — ismédé a fiatal nő gépiesen — miféle név ez? — Hogyan! felelte Mulot csudálkozva; ön nem ismeri Manguint!... Manguin az intézet fénye, a fogdmegek Napóleonja! Pedig ezelőtt öt évvel eleget emlegették Lucenay kisasszony hírhedt ügyében... sőt ő fogta el a gyilkost... Manguin! Viviária hallgatott, látszott, hogy valami rendkívüli történik lelkében, halálsápadt lett és hideg veríték gyöngyözött homlokán.. Legyen, tegyük föl, hogy ismerem Manguint — felelte — bizonyos erőltetett vidámsággal... de hát miért féljek én az önök intézetének e dicsőségétől? — Ne játszunk a tűzzel — felelte Mulot — ha ezen Richemond Szilárd csakugyan Manguin, úgy van valami a dologban — és aztán az az écarté játszma nagyon fúrja az oldalamat, oly ellenféllel játszott, ki nem látszott észrevenni, hogy meglopják, ez nem természetes, ez alátt csel rejlik! Aztán meg a másiknak az arca se tetszik nekem. — Melyik másik? — kérdezte Viviána türelmetlenül. — Aki szemközt ii't Manguinnal. — Az is valami »dicsőség«? — Nem hinném. — Tehát ismeri? — Azt hiszem, amerikai. — A neve? — Sir Lionel! Viviána a név hallatára fölugrott. — Lionel! ismételte izgatottan. Csakugyan Liohelt mondott? — Azt. — Harminc éves.' Magas, kurta hajjal, fakószőke szakálla!, bajusztalan? — Úgy van! Erről a személyleirásról csak a főnök aláírása hiányzik. Viviána gyors léptekkel, összefont karral föl s alá járt a szobában. Végre megállt Mulot előtt és élesen rá nézett: — Halljuk! magyarázza ki magát és ne hallgasson el semmit abból, amit tud. — Mi célja a két embernek ... ennek a Lionel és Manguinnak vagy Richemondnak? Reám vigyáznak, vagy a herceget fenyegetik?! Mindént akarok ttídni... Mulot kissé meghökkent a társalgás fordulatától, de nem látta jónak, hogy megjegyzést tegyen. Különben is a fiatal nő már ugylátszott megváltoztatta tervét, mert egy kis rózsafaasztalhoz mént és néhány sort irt, melyeket boríték alá tett: ■*— Holnap a legelső alkalommal.— folytatta lázas hangon — ezt a levelet a cimzettnek kézbesíteni fogja. Ez talán a legegyszerűbb mód és igy meg fogom tudni, kivel van dolgunk... Távozzék! Mulot a levélre pillantott és elolvasván a címét, nagyon savanyu képet vágott. — Ördögbe! de hisz nem tudom, hogy hol tartózkodik az atyafi? — Keresni fogja — felelte Murderné parancsoló mozdulattal — azért fizetem önt és remélem nincs oka a panaszra; távozzék és igyekezzék, hogy huszonnégy óra letelte előtt a levél eljusson a címzetthez. Mulot meghajolt és elment. A levél, melyet magával vitt, Richemond Szilárdnak volt címezve. Miközben ezek történtek, Buvard Amadé kocsija reggel négy óra tájban megadott a szent Mária fogadó előtt. Lionel várta. — Nos! mondá Buvard, mihelyt belépett, akar-e követni ez éjjé!? — Érdekemben áll, hogy kövessem? kérdezte az amerikai. — Érdekében. Majd útközben elmondom. — Tehát messze megyünk? — A Montmartreba. — De hát miféle hely az? — Megkövetelő, uram, de biz az csapszék, nagyon rossz hirü helyiség, de megérdemli, hogy megnézze. — És mi a neve a helyiségnek? — A holtak kávéháza, felelte egyszerien Buvard Amadé helyet foglalva az amerikai mellett a kocsiban. Páris az ■ ellentétek városa; kohó, melyben öszszevegyül a nyomor és gazdagság, a nagyság és aljasság. Napjainkban, mióta kiszélesítették Páris uccáit és a körutak s rakpartok lámpáit szaporították,* úgy látszik, mintha minden veszély elhárult volna. Pedig nem úgy van. (Folyt, köv.)
