Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-13 / 285. szám

192; október 13. 13. ole’s! BACSMEGYEI NAPLÓ BELFÖLD Országos állatvásár Noviszadon. No­viszadról jelentik: Október 29-én, 30-án és 31-ćn Noviszadou a Piro.d-uti vásár­téren országos állatvásár les;:, amelyen vészmentes helyről minden állat felhajt­ható. A komlóáralí a Vajdaságban. A vaj­dasági komló-termelők szö\étkezdének jelentése szerint a következő komló­­árak vannak a Vajdaságban: Kitűnő mi­nősig 5G0—530, jóm'nő.'.égü 450—300, jó közép 350—450, közép 250—350, gyenge 100-230. Az árak iOO kilónkéin ér­tendők. A csehországi (Saaz-i) komló ára prima 4100—5000, közepes 4400— 4500 čK 100 kilónként. A német komló (Nürnberg) jóminőségü 440—580, kö­zép 300—500, gyenge 200—320, német márka 100 kilónként. Az irányzat szi­lárd, Németországban eddig a terpiés 85, Csehszlovákiában 80 százaléka, a Vajdaságban 3500 métermázsa került eladásra. Vásár B'xsko-PeLov őszelőn. A ne­vén ber 6-iki országos vásárt a községi választások miatt 30-ikán tartjuk meg. Elő.'ií-rósá g. A ncvlszadi tőzsde tanács a Gärtner­­iigyhen kirnende ita a tőzsdebiróság iile­­(ékességét. Növi szádról jelentik: A no­viszadi tőssletanács, mint felebbezési bíróság szerdán foglalkozott Gärtner Sándorné titeli gabonakereskedő beadvá­nyával. amelyben Garlnorné mcgíeleb­­bezte a noviszadi tözsdebiróságnak a sa­ját illetékességét kimondó döntését. Mint a Bácsmogyei Napló mér azt megírta, több novišzadi gabonakereskcdclnii cég körülbelül 600.000 dinár előleg visszatérí­tése miatt tőzsdepert indított Gärtner Sándorné gabonakereskedő cég ellen, akinek nevében a cégtulajdonos asszony férje az összegeket felvette) és a cég ré­szére nyugtázta. Gärtner Sándorod azzal érvelt, hogy férje, aki tizenöt év előtt vagyonbukatt lett, sem nem üzletvezető­je a cégnek, sem pedig a pénzek felvé­telére feljogosítva nem volt. A noviszadi tőzsdebiróság szeptember 19-én kimon­dotta illetékességét és kötelezte a titeli Gürtner-céget, liogv a Gärtner Sándor által felvett előlegeket téritse vissza Gärtner Sándorné dr. Wcnnes Imre ügyvéd utján illetékességi kifogást emelt a tőzsdebiróság ellen. Dr. Dungycrszki Gedeon elnökletével szerdán összeült a tőzsdetanács, mint folebbezési bíróság, elutasította Gärtner Sándorné felcbirezá­­sét és a tőzsdebiróság illetékességét mondotta ki. Ezzel most már tehát ez a nagy érdekességü közgazdasági vo­natkozású per másodfokon is elintézést nyert. NYILT-TER Kiiszünetnyilvá’iíás «&V jrsSW» Mindazoknak, kik ielej(heteden drága jó fér jeni elhalálozása al­kalmával resztvettek és tá.idnl­­'inamon enyhíteni igyekeztek, ez­úton mondok hálás köszönetét. Továbbá köszönetét mondok a városi tisztei-'.elöl karnak és a »Bácska« atlétikai iuthallklubnak testületileg váló részvétükért. ö?v. Marczikics Jánosáé és családja. I 8 B R-KiZi* B ■ Mar. is 18 cafiisn LIFE. A ■ Október 17—23 egész héten mindennap 4, 6 és ■ fél 9 órakor ; * : ■ Eredeti szenével és a magyar frncokkaüí * í ■ Rendes helyárak!5 102i 1 Gyurkovics lány Ifierczeg Ferenc ■ regénye és színdarabja men Katinka r F c l SS K KB®55KBa a B E Gyurkovicsné szeme­­■ fénye, a bánáti és bácskai 8 házasulandók veszélye a D £ SBZSTJT^ 5 ?. ■ sraarais 0» ■: A 7-es SZÁMÚ CELLA I (26 K REGEM Özvegy Murderné szerdai-napokon szokott otthon lenni. Ezen a napon, három és hat óra közt, a szent Ger­main és szent Honoré negyedek légyottra gyűltek ösz­­sze palotája pompás termeiben. ' Még három óra előtt kezdődtek a látogatások és azonnal megc.stromolták Murdernét kérdéseikkel. Nem sokára mások is megérkeztek, kik uj anyagot szolgál­tattak a társalgáshoz. Senneterre Lucián, Portblau György, nehány képviselő, nagyszámú hivatalnok... Végre pedig La-Chataigrierie Valentina. Mihelyt Mur­derné hallotta, hogy Valentinát bejelentik, azonnal elé­be sietett. Különben is minden szem a vizsgálóbiró leánya felé fordult. — Csak hogy itt van, kedvesem — mondta Murder­­né. megölelve őt. — Ha tudná, ' hogy a hölgyek mily tiirelmqtlenül várták. C .ato'si-v're Valentina elpirult, A szép gyermek nagyon megaavarodott, látván, hogy közfigyelem tár­gyéivá lett.- - Hát atyja nem kisérte el? — folytatta Mur­dcvné. , — .1 él tudja, hogy ma nagyon el van foglalva —­­felelte Valentina. Említette? Oh! Látszik, hogy nem ismeri atyámat, asszo­­ryo r,: mihelyt egy hires bűnügy vizsgálatával van meghízva, egyetlen szót. se lehet tőle megtudni. így tehát ma reggel óta néma lett! Valentina jetiit Murderné mellé, a szolga jelentette: Ric' emend Sz'lárd ur, Liprani herceg ur. Miközben minden tekintet a herceg felé fordult, köszöntötte Mur­dernét és azonnal visszavonult ahhoz a csoporthoz, melyet egy ablakmélyedésben György és néhány ifjú képezett. A herceg csakhamar átlátta, hogy nem illenék, ha továbbra is kivonná magát áz általános kíváncsiság alul. Néhány lépést tett tehát Murderné felé, hogy megkezdje elbeszélését. Eközben Ricliemonđ Szilárd szintén köszöntötte a fiatál özvegyet és oly gyors,' mint jelentékeny pár­beszéd keletkezett köztük. — Fogadja, kcszcneíemdt; urain, amiért'eljött — monda Murderné — de átláthatja’, hogy e pillanatban nem beszélgetek önnel;.. — hja kívánja, asszonyom, máskor jövök — fe­lelte Buvard. — Nem, nem! még ma'kell önnel beszélnem, ma­radjon'tehát! — Parancsára! — mondta Buvard. Ezzel a kandallóhoz húzódott vissza, honnét min­dent megfigyelhetett, a nélkül, hogy valaki láthatta volna. A teremben ünnepélyes, csönd volt... és a herceg í'ozzáfogott az elmúlt éj borzalmas eseményének elbe­­szé-léséhez. Csakis azt ismételte, amit már elmondtunk. — És-ketten voltak? — kérdezte valaki. — Ketten, asszonyom, Az egyik meghalt. Golyóm szivén találta. A másik, eztdeig a rendőr-',"; .pég nem tudott nyomára akadnL — De ön megsebesítette? — Abban bizonyos vagyok. — Ebben az esetben nem mehetett messzire; és a vér meg fogja mutatni merre ment. Ez a megjegyzés oly helyes volt, hogy minden te­kintet kíváncsisággal fordult az idegen felé, ki azt mondta. Az ismeretlen Richemond Szilárd volt. — Szerintem ebben az ügyben egy harmadik bűn­társ is létezik, 'kiről e pillanatig még senki se tudott — mondta Buvard. Ezt a fölfedezést kettőzhetett figyelemmel fogadták és a herceg maga is elcsodálkozott. — Hogyan? — kérdezte. — Néhány lábnyomot fedeztek föl, melyek csakis harmadik személytől efedhetnek. Aztán, anélkül, hogy bevárta volna, hogy Murderné ismét fölvegye a tár­salgást, Buvard félig ravasz, félig komply hangon foly­tatta: — Nem kell hinnie, asszenyorn — mondta — hogy mesterségünket bárkire rá lehetne bizni. — Egyedüli célja az volt, asszonyom, hogy meg­bizonyosodjék arról, hogy ismerem-e azt a sir Lionelt, kinek jelenléte a bálban, miként már előadtam, meg­lepte önt — amit pedig tőlem vár, nem egyéb, mint­hogy fölvilágosítsam önt erről a csudálatos ameri­kairól. — Tehát ismeri ezt az embert? — szólt közbe a fiatal özvegy. — Gardener Gyulának hívják. Erre . a névre a fiatal özvegy hirtelen összerez­zent ... — Ö! ö az! — hebegte emberfölötti erőlködéssel, hogy. megőrizze nyugalmát. Úgy hiszem gyilkossággal vádolták öt és be is zárták. Szegény fiit — mondta végre.... emlékszem rá és nem hittem volna, hogy ekéht találkozzam vele. És mit miveit, mióta a Mázas­ból megszökött? — Ez nagyon hosszú történet, de engedelmeske­dem, sőt a legpontosabban értesíthetem önt, miután öt év óta pillanatra se távoztam Gardener Gyula mellöl, hogy meggyőződjem ártatlanságáról... Megszökött, ér, követtem anélkül, hogy gyanította volna. Midőn Gardener a börtönből megszökött, csak az volt a célja, hogy megtalálja Lucenay Kiotildot! Valami azt sugalta neki, hogy nem halt meg! Azonban útközben megbe­tegedett... — Végre Gardener felgyógyult, de mire Bourbon­ba ért, nagyon sok történt: Lucenay meghalt és leá­nya eltűnt. Gardener kétségbe volt esve és Amerikába ment. Azonban uj gondolata támadt, melynek életét szentelte. — Miféle gondolat? — kérdezte Murderné. — Hogy felkutassa a gyilkost. És két nap óta bi­zonyos vagyok benne, hogy a gyilkos Párisban van! A fiatal nő nem felelt... arcát élénk pirosság bo­rította el és tekintete elhomályosodott.. Buvard elment. Ugyanaznap hat óra tájban Lionel, aki éppen öl­tözött, csöngetett szolgájának. —- Ferenc — szólt hozzá Lionel — távozom s csak későn jövök haza... Legyen tehát gondja sebesültek­re. Ezzel Lionel távozott. Nemsokára Buvard jött Murdernétól és Lionelt kereste. Ferenc egy levelet adott át neki. Buvard fel­törte a pecsétet. A levél alá Balafrée volt irva s tartal­ma a következő volt: »Uram, mindenáron látnom kell önt, hogy nagy szerencsétlenséget háríthassak el. En­nél többet nem mondhatok, se pedig érthetőbben nem fejezhetem ki magamat oly levélben, melyet hordárra kell bíznom... de ismétlem, hogy olyan egyén élete fordg veszélyben, kihez ön közel áll. ön meg fog is­merni, ámbár más nevet nem irok levelem alá, mini „ .. Balafrée.« (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents