Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-09 / 281. szám
BSCSMECrra NAPLÓ 1*327. oTUőber 9. Fekete macska ... Bár tán jobb is, hogy ő siklott át előttem a sötétben, nem a Fekete Nő’... Talán hálásnak kellene lennem a macskának, hálásnak, mert bizonyos, hogy nem okozott annyi gondot, mint amennyit a Fekete nő okozott volna, dinárokban Szegedi Emil GÁL GTTÓ: ALOM A NAGY VIZ PARTJÁN Egy kavics alszik a Nagy Viz partján: könykeserű sósviz marja, vagy ezüst fövény takarja... És álmodik, lia leszáll az alkony, mely mint biinfekete márvány balkon borul a tenger fölé... És álmodik, ha felszáll a hajnal: bíborral szegett vigkék szalaggal a Horizont homlokán... Néha, ha nehéz és gonosz az álma: mint kisded, ki anyja mellét kívánja: álmában hosszan, hangosan felzokog... Az én életem: a kavics álma... Az életem buja, gondja: -:v a kavics kőszivét nyomja... A sok-sok vad, lázas lelki hajsza és megkínzott szivem vig panasza: e vers is: álom csupán...! Alom a jótett, mit velem tettek, álom a bűn, miért megköveztek... Álmodom, hogy álmodom...! Mily jó lesz, ha egy esős őszi reggel a kavics felriad... s majd hüs kezekkel: a Halál megsimogatja homlokom ... A fajcsirkék 26. oldal Fekete mmeskfa! (Babonás emb3irekBek) A fekete macska átszaladt előttem az »tton. Szegény macska — gondoltam — bizonyára hazafelé sietett és nem volt I ideje megvárni míg én elhaladok. Próbáltam vidáman filozofálni. Azt hiszem mosolyogtam is, de ha jól emlékszem, nagyon sután mosolyogtam. Nem is su•tán, egész jól emlékszem, bután, erölte,tetten és furcsa kényszerképzet hatása alatt igyekeztem mosolyra huzni a számat. Azt hittem, mire a sarokra érek, elfelejteni a fekete macskát. Fütyörésztem és bámultam a holdat. Épp úgy mint máskor és nem gondolkoztam semmiről. Én mosolyogtam, de éreztem, hogy minden lépésem után egy-egy puha testű fekete macska ugrik el előttem. Végeredményben mi van ebben különös? A szerencsétlen macska, ha egy percet késik, akkor az előtt a vasutas előtt ugrott volna el, aki most mögöttem jött, de mert nem késtem — elöUem siklenne érte, de nekem, értem...? Legfelerre. | Mért is jöttem én erre, mikor én mindig a másik uccán szok‘am hazamenni — jutott hirtelen eszembe. Elhatároztam, hogy nem gondolok erre? Egyszerűen ma ezen az uccán megyek a filmre igyekeztem koncentrálni figyelhaza. Azon az estén moziban voltam és memet. Egy ideig sikerűit, de hirtelen újból eszembe jutott az a buta macska. Ideges lettem és cigarettára gyújtottam. A gyufa remegett kezemben. Mögöttem kopogtak a vasutas lépései, kövér ember volt és hallatszott a szuszogása.' Milyen szerencsés ember ez a vasutas, siet haza és otthon várja a vacsora, a feleség, de lehet, hogy ... de mi? Akármi, fog és holnap újból munkába megy. A fekete macska... Újból eszembe jutott. Összeszoritottam az öklömet és a fogamat. Erős akartam lenni. Lesz, ami lesz. Szegény vasutas, néki 'bizöiiyökan családja'' vany 'kár1 lenne órfe, de’ nekem;- értem . . ;? ’Légfeb: jebb mm- .hver a sorajegyemv fnhhí'et Víf-Tf: tem. És? Hát nem nyer, ezideig se nyertem eztán se nyerek. Baj ér? De miért mert az fekete .. . A homlokom, éleztem, olyan forró volt, mint a kohó fala, á kezem pedig, mint a jég, hideg. Most már féltem valamitől, remegtem, mint a halálraítélt; aki tudja, hogy reggel mi vár reá. Tudtam, rettenetes biztonsággal tudtam, hogy valami történni fog. Lehet, hogy csekélység, de lehet, hogv ...'ele mi? 'Akármi, tudom jól, hogy egyszer meghalok, de borzalmas és őrjítő érzés tudni, megmásíthatatlan biztonsággal tudni, hogy — holnap halok meg. Mennyivel emberségesebb dolog lenne,'hä a halálraítélttel nem közölnék, hogy mire Ítélték, ha meghagynák a lelkében a szabadulás reményét és. az élet boldogságát és egy szép napon behívnák egy szobába és ott leültetnék egy székbe és egy pillanat alatt végeznének vele, egy pillanat alatt, hogy ne legyen ideje az életre gondolni és •r: legyen ideje Wm-nöani a legíájda!masabb jajt.,, mert nem a halál a fájó, hanem az a tudat, hogy meg kell halni.... És én tudtam, hogy történni fog velem valami lehet, hogy a legközelebbi kapu alól egy gyilkos ugrik elő, lehet, hogy megbotlom és kiszakítom az ujruhárnat, akkor nevetni fogok. Kár, kár... ■gondo'-.i'i rrrn'jd, — de P alább nyugo'{ leszek. Ó, bár már-történne velem valami, bár csak túl lennék már azon a titokzatos valamin. , „ Este; mikor lefeküdtem, az volt az érzésem, hogy egy puhatestü, meleg macska simul mellém, pedig csak a langyos veritékcsöppek gurultak végig a hátamon. Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki dorombol mellettem, pedig csak az órám ketyegett a márványlapon. És azóta folyton gyötör a fekete macska. Kerülöm á villamosokat, a kocsikat, korán hazamegyek, nem járok kávéházba, nem cigarettázom, nehogy felgyújtsam az ágyamat, óvatosan eszem a halat, megvizsgálom a levest nem mérgezett-e, lélegzetet is vigyázva veszek, nagyon vigyázva, sőt azt hiszem óvatosság kedvéért legjobb lenne, ha egyáltalán .nem vennék. lélegzetet. Ritka jószág nagyon manapság az ajándék. Hiába, nehéz időket élünk, mindenki örül, ha maga-magának van, nemhogy ajándékozna. Azért csak kerül olykor mégis egy kis ajándékféle a házba. Ahogy a múltkor délben haza me®pek, 3 gangban .-összekötve látok egy pár fiatal csirkét.-Láttam én már máskor is- csirkét összekötve, de ügyet se Vetettem rá, most azonban nagyon szemet szúrt, mert a gangba volt letéve, oszt kukorica „volt. eléjük szórva., Ejnye, úgy magamba, hogy kerül ez a gangba, avval már fogom, hogy viszem ki az udvarra az eresz alá, nehogy a feleségem is meglássa. Szentül azt hittem, hogy Közi, az uj cseléd tudatlahkodta a gangba őket; • Már épen lépnék ki velük a gangból, rám nyitja a konyhaájtót a feleségem. Hova viszed azokat a csirkéket? Viszem — mondom — ide ki az eresz alá, a lány betette őket a gangba, oszt izé a követ mind össze-vissza csirkézik. Hagyd csak, én tettem oda őket. Nem akarom összeereszteni a többivel, mert J fajcsirkék, prpingtonok. Rudics Ignác küldte ajándékba. Most ugyis nagyon ráérsz, hát majd ebéd után csinálsz nekik ketrecet. Azokkal a nagy ládákkal a padláson úgyse tudunk mit csinálni, az egyikből kikerül egy alkalmas. Ugyan még eddig ketrecet nem csij náltam, de gondoltam, biztosan nem lesz ! nehéz egyet fabrikálni. Ha valami őr! döngös dolog volna, akkor városon nem j lenne minden házban legalább is egy- I kettő belőlük. Ámbár dicsekedni nem nagyon dicse- I Fedhetek a kézügyességemmel, de lehet, I hogy épen sikerülni fog egy egész ak- I kuráfust szerkeszteni. Ebéd után le is hoztuk a ládákat. Az igazat megvallva egy is nagyon elég lett volna, de ha már három is van, legalább az ember válogathassa a legalkalmasabbat. De meg lehet, hogy pótlásnak köll is, ha teszem a deszka nem úgy hasadna, ahogy az ember szeretné. Jó nagyot, kényelmeset csinálok, úgy magamba, ha majd elszaporodnak ezek I az orpingtonok, ne kelljen minduntalan bővitgetnem. Mindjárt ebéd után neki Is kezdtem. Sajnáltam azt a két szegény jószágot, hogy a lábuk össze volt kötve. Egykettőre kész leszek vele, így a feleségemnek, legalább a szegény párák nem sinylik meg nagyon, hogy nem tudnak j lábra állni. De meg az ilyen faicsirke * érzékeny is nagyon. Hát neki is veselkedtem a legnagyobb ládának. A teteje nem épen volt jó, de majd a másikból pótolom, úgy gondoltam. Előbb azonban mondom néhány szöggel megerősítem az oldalakat, mert az ilyen gyári ládák könnyen szétesnek. Ahogy ütöm bele az összeeresztésnél ä szöget, nyifváh nagyobb volt a csapás, kettőbe roppant á deszka. " No, n’énT'baj, majd a‘ többiből, ’már mint a ládákból, ki fogom Cserélni. Még jó, hogy mind a hármat lehoztuk. Szét is bontottam a másik ládát. Hiba csak az volt, hogy annak egy kicsit rövidebb volt a deszkája. Csinálom én szorgalmasan a csirkék lakását, hol vágok egy deszkát, hol meg toldok. Annyi bizonyos, hogy legjobban a szögek hátráltattak. Egy szög se akart égvilágé egyenesen belemenni oda, ahova ütöttem. Oszt micsoda gyalázatos matériából csinálják manapság a szögeket. Olyanok, mintha fujottak volnának mint az olcsó aranygyűrű. Mind meggörbül középen, mikor az ember a fejire üt, oszt szépen ráhasal a deszkára. Nem győztem kihuzetgatni harapófogóval a gyalázatosakat. Egész méregbe gyüttem. Lehet, hogy épen a méreg volt az oka, nagyobbat akartam csapni a kalapáccsal a szögre, oszt szinte a szemem majd kiugrott, akkorát ütöttem a bal hüvelykujjamra. No, ha az izenetem oda talált a kalapácsgyároshoz, hát biztosan nem érte meg a reggelt. Fél kézzel csakugyan nem tudtam tovább dolgozni, átszalajtottam a cselédet a komáért. Jött is hamarosan. Gyere, mondom, segíts egy kicsit, már nagyjából kész is vagyok, egy ketrec köll ezeknek az orpingtonoknak. A koma először megnézte az orpingtonokat és megállapította, hogy alighanem valódi fajtiszták, azután megnézte az ujjamat, arról még azt állapította meg, hogy a körmöm le fog esni, a munkámról pedig megállapította, hogy az mindennek látszik, csak épen ketrecnek nem. Hanem az nem baj, majd ő rendbe fogja hozni. Van-e komám rossz cipőd? így én hozzám. Rossz cipőm? Már hogyne volna rossz cipőm. Ha épen nagyon szigorúan vesszük a kérdést, csakis rossz cipőm van. De mondom, mi köze a ketrecnek a j cipőhöz? No komám, ha ilyet még kérdezel is, I J akkor hogy mertél ilyen nagy munkába ; fogni, hát sarokvasuak. Ne bolondozz, mondom. Csak hozzál ki egy cipőt, oszt vágjál ki belőle két darab bőrt, mert tyúkketrecnek csakis bőrsarokvas dukál. Csakugyan okos ember a koma, hogy ez nekem nem is jutott eszembe. A bőrdarabokat ki is vágtam, oszt péztem a koma művészetét. Hamarosan mind a három láda darabokban hevert. A koma hol fűrészeit, hol aprított, de legtöbbet szögeit. Nem győztem a szöget hordani a boltból. Lassan be is esteledett, mire elkészült vele. Hozd ki a csirkéket, igy a koma. Ki is hoztam, a feleségem kioldotta a lábukat. A koma nagy büszkén kinyitotta a ketrecet, oszt betette a fajcsirkéket. Hanem a csirkék csak nem tudtak lábra állni. Nem mintha el lettek volna zsibbadva, de a koma úgy eldarabolta a ketrecet, hogy csak guggolva fértek el benne. No komám, erre ugyan ráhibáztál, igy éh, de csak csendes hangon. Ezt se mondtam volna, ha a feleségem nem áll ott. De jónak tartottam a komára tolni a fuser munkát, nohogy én is ludas voltam benne. A feleségem nem szólt semmit, de a szeme villogásán láttam, hogy nem nagyon örül a három láda hiába való elapritásának. Sebaj, igy a koma, majd vacsora után átjövünk a prakszival, oszt megmagasitjuk. Vacsora után át is jött a koma, meg a prakszi. A bicikli lámpáját is áthozta, merthogy annak nagyobb a fénye, de meg a gyertya lángját bajos dolog a széltől óvni. A csirkéket kivettük a ketrecből, újra megkötöztük a lábukat, oszt letettük a fűre. Én a lámpát tartottam, a koma volt a mester, a prakszi meg adogatta kézhöz a deszkákat, de legkivált a szögeket. A koma szinte ette a szöget. Ha egy kilót bele nem vert abba a csirke pavilonba, hát egyet se. ■: Már épen csakhogy készen. nem volt a csirke-hajlék, ahogy a prakszi buzgólkodoít, a szerencsétlen rálépett a csirkékre. Mi köll egy ilyen fajcsirkének, hogy beadja a kulcsot? Pedig aszondja a prakszi, csak épen hogy lábujjheggyel, ment rajtuk keresztül. El köll hirtelen vágni a nyakukat, javasolta a koma, akkor tán még meg lehetne fózni. Sajnos már a levágás se segített volna rajtuk, mert a taposástól alighanem epebajt is kaptak. A prakszi takarította el őket a kertben. Szerencse, hogy a feleségem nem látta vagyoni romlásunkat. Mégis rösteli az ember, ha az asszony idegenek előtt nyilatkozik. A feleségem bent kézimunkázott a gangban, mikor a veszedelem megtörtént. Ahogy elcsöndesedtünk az udvarban, kijön közénk az asszony. Tán már készen van a ketrec? Izé, mondom, a ketrec csaknem kéj szén van, hanem egy kis hiba történt az orpingtonokkal. Micsoda hiba? És hol vannak a csirkék? Ezt mind egy lélekzetre kérdezte. A prakszi elföldeiíe őket. Hirtelen halálos nyavalya lepte meg mind a kettőt, osztán nehogy a mi csirkéink is megkapják a bajt, a prakszi elásta, igy én egész bátran, mert a sötétben könnyebben meri az ember elkerülni az igazat. A prakszi egész észrevétlenül elkövetkezett tőlünk. A koma is hamarosan elbúcsúzott, pedig nagyon marasztaltam, de aszondta sürgős dolga van, haza köll mennie. Sajnos én nem mehettem haza, mert én otthon voltam. A feleségem véleményét rólunk meg a ketrecről nem mondhatom el. Első sorban azért, mert nem illik, hogy bizalmas nyilatkozatokat nyilvánosság előtt szellőztessek, másodszor meg azért, mert nem akarok haragot a komával két csirke miatt, amik talán nem is voltak egészen bizonyosan fajtiszta orpingtonok. *■ " Novoszel Andor
