Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-08 / 280. szám
6. oldal 1927. október 8 fUCSMEGYEI NAPLÓ vagyon leltározását rendeli el. Longinovics Ilija csődbiró nyomban eleget tett a beogradi megkeresésnek s megjelent a bankban, ahol Apenics Zsárkó főkönyvelő jelenlétében lepecsételte a kasszát s elrendelte a helyiség bezárását. Longinovics csődbiró pénteken a Kreditna Banka szivaci és azután sorra a többi fiókjainál foganatosítja a csődintézkedéseket. Oda a pénz! A bank által készített mérleg szerint az intézet vagyona ma is tizenkilencmillió dinár, míg a passzívák összege huszonhatmillió dinár. Az aktívák ingatlanokból és követelésekből állanak, a passzívák legnagyobb része, mintegy tizennyolcmillió dinár a bankra bízott betét. A betétesek legnagyobb része klstökés, akiknek vagyona most veszélyben forog. A bank szombori intézete előtt pénteken egész nap csoportban álltak az emberek. Szegény földművesek, iparosok. kiskereskedők és pincérek siratják a pénzüket A bank erősen nacionalista alapon működött ugyan, de a magyar betétesek pénzére is erősen vadászott a jegyzők és hatóságok befolyása folytán Igen sok baranyai magyar helyezte el a bankban a pénzét. Pénteken még késő este is álldogálnak a bank körül. Síró asszonyok, kétségbeesett férfiak sopánkodnak, hogy egész életük munkája odaveszett a banknál. A károsultak közt vannak a bácskai hatóságok is, többek közt a bácskai tartomány is, amelynek 540.000 dináros betétje volt a banknál. A csődeljárásnak még valószínűleg politikai bonyodalmai is lesznek. Szántó Miklós Vignetta-pör a Johan Maria Farina és a becskereki szappanggár kozott Becskerekről jelentik: A becskereki járásbíróság pénteken három érdekes pört tárgyalt le. mely csak abban tér el az eredeti védjegytől, hogy a szövegében Julie H. S. platz helyett Marien platz áll. A kölni gyár követelésére a biróság már régebben lefoglalta a becskereki szappangyár raktáron levő készítményeit, miután ala-Budapesíről jelentik: A Nemzeti Színház igazgatósága a szezón elején műsorra tűzte Szomory Dezsőnek, a kiváló magyar írónak »Nagyasszony* cimü drámáját, amely a háboruelőtti években már nagy sikert aratott. Alighogy ez a hir Budapesten elterjedt, több jobboldali társadalmi szervezet akciót indított a terv meghiúsítása érdekében, a jobboldali sajtóban pedig sorozatos támadások jelentek meg a Nemzeti Színház igazgatója és Szomory Dezső ellen, akit azon a cimen támadtak, hogy katonaszökevény volt és csak királyi kegyelemmel jöhetett haza Magyarországra, valamint, hogy a háború előtti években a Fidibuszba pornográf cikkeket és regényeket irt, amelyek miatt bűnvádi eljárás is folyt ellene. Az akcióba bekapcsolódott az Ébredő Magyarok Egyesülete is, amely ankétot hívott össze. Ezen az ankéten, melyen résztvettek a különféle társadalmi szervezetek kiküldöttei, elhatározták, hogy a jobboldali szervezetek küldöttségileg fogják felkeresni gróf Klebelsbcrg Kunó kultuszminisztert, akit arra kérnek, hogy pos a gyanú, hogy a vignettákkal valóban visszaélés történt. A pénteki tárgyalást nem tudták befejezni mert néhány akta még hiányzik és azok beszerzéséig a tárgyalást elhalasztották. akadályozza meg a »Nagyasszony« előadását. A Nemzeti Színház igazgatóságának eredetileg az volt az álláspontja, hogy a Szomory ellen emelt vádak nem állják meg a helyüket és hogy a »Nagyasszony« reprizét, amelyből már rég folytak a próbák, október 14-ikén okvetlen megtartják. Pénteken azonban Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, váratlanul beszüntette a darab próbáit azzal az indokolással, hogy a »Nagyaszszony« felújítása összeesik a katholikus nagygyűlés idejével és a Nemzeti Színház igazgatósága nem kíván újabb incidensekre alkalmat adni azáltal, hogy Szomory darabját a katholikus nagygyűlés hetében adatja elő. Budapesti művész körökben nem tudják, hogy mi rejlik, a Nemzeti Színház igazgatójának e rendelkezése mögött, de beavatott körökben úgy tudják, hogy Hevesi Sándor, «Nemzeti Színház igazgatója nyomban beadja lemondását és távozik a színház éléről, ha a »Nagyasszonyt« bármely okból le kel! venni a műsorról. Leánykái és a vizsgálóbíró előtt Pénteken szabadonbocsájLottók Adler Gizit és Jenovác Györgyöt — A fiatal leány nem akart elválni szerelmesétől és botrányt rendezett a törvényszéki palota előtt Adler Hermann az első vonattal Svájcba vitte a szerelmi regény hősnőjét Tilos a Nagyasszony! A jobboldali szervezetek megakadályozták Szomory Dezső drámájának előadását a Nemzeti Színházban Hevesi Sándor igazgató az Ébredők akciója miatt lemond állásáról Kz első pör vádlottja llijin Gytira hivatalszolga volt, aki ellen Stejics Kószta Ismert radikális politikus tett följelentést becsületsértés elmén, mert a hivatalszolga a Rózsa-kávéházban egy alkalommal rátámadt és becsületsértő kifejezésekkel Vlette. llijin beismerte, hogy az inkriminált kifejezéseket megtette, de azzal védekezett, hogy előzőleg az uccán Stejics sértette őt meg. Nikolics járásbiró felszólítására késznek nyilatkozott arra, hogy Stejicstől bocsánatot kérjen és megfogadja, hogy többé senkit sem sért meg becsületében. Stejics elfogadta a hivatalszolga bocsánatkérését, mire llijin ellen az eljárást beszüntették. A második pört szintén becsületsértés címén indította Vogh Mihály becskereki kereskedő Kohn Dávid, a becskereki Rózsa-kávéház tulajdonosa és felesége ellen. A felperes szerint Kohn égy alkalommal a kávéházban megsértette, mert a hiányos kiszolgálás miatt panaszkodott. Az inzultus után való napon Kohn feleségét, aki elment az üzlete előtt, behívta az üzletbe és előadta neki, hogy férje a sértést csak úgy tudja jóvátenni, ha bocsánatot kér tőle. Kohnné azonban hallani sem akart erről és azt vágta oda neki: — Közönséges paraszttól az én uram nem kér bocsánatot. A tárgyaláson Kohn Dávid maga és felesége nevében bocsánatot kért, amit a sértett elfogadott. A következő pörben a Johan Maria Farina híres kölni-víz gyár volt a fölperes, az alperes pedig Jjikics Ljubomir, a becskereki szappangyár tulajdonosa. A kölni gyár keresetében azzal vádolta meg Lukicsot, hogy saját gyártmánya kölni-vizét a Johan Maria Farina világhírű vignettájával hozza forgalomba és ezzel súlyosan megkárosítja a német gyárat. A bíróságnak be is mutatta két védjegyét, az eredetit és a hamisítványt, A szentai szerelmi- regénynek, ha nem is utolsó, de mindenesetre érdekes fejezete játszódott le pénteken délelőtt a szubotlcai törvényszék vizsgálóbirája előtt. Adler Gizi és Jenovác György, akiket heteken át keresett a rendőrség, míg előkerültek és akik napokon át a szuboticai ügyészségi fogház lakói voltak, pénteken délelőtt visszanyerték szabadságukat, miután a leány apja, Adler Herman szentai földbirtokos visszavonta feljelentését. A fiatal szerelmesek ellen, miután a több napon keresztül eredménytelen maradt a kutatás, a kétségbeesett apa lopás miatt tett feljelentést, hogy ezáltal erélyesebb mederbe terelje a nyomozást. így kerültek azután a szökevények elfogatásuk után a szuboticai fogház komor épületébe, Nardini Hrvoje dr. vizsgálóbíró pedig megkezdte a vizsgálatot, amelynek az első eredménye az volt, hogy mindkettőjük ellen elrendelték a vizsgálati fogságot. Amikor ennek hire ment, a szülök is megdöbbentek az esetleges következmények miatt, Adler Herman azonnal vonatra ült, hogy a további eljárásnak elejét vegye. De vonatra ültek Jenovác György szülei is, hogy megtudják, milyen sors vár gyermekükre. A szülők a törvényszéki épület kapujában találkoztak. Először meglepődtek a nem várt találkozáskor, majd leküzdve zavarukat, együtt folytatták útjukat a vizsgálóbíró szobája felé. Mire az ajtóhoz értek, valamennyien megbékültek a helyzettel. A vizsgálóbíró, amikor megtudta, hogy mi járatban van Adler Herman, azonnal intézkedett és néhány perccel később fogházőrök kíséretében benyitottak a szobába a szerelmesek. Az ajtóban elsőnek a leány alakja tűnt fel. Tizenöt éves, csinos, temperamentumos kislány, akit nem tört le a fogház levegője, mögötte egy csinos fiatalember, alig húsz éves pejyhedző bajusszal: Jenovác György, a regény másik szereplője. A leány dacosan megállt a vizsgálóbíró előtt, nem nézett sem jobbra, sem balra és amikor a vizsgálóbíró közölte vele, hogy visszanyerte szabadságát* csak ennyit mondott: — Nem akarok hazamenni Szentára.' — Kérem, ehhez semmi közöm — felelte Nardini vizsgálóbíró —• én önt átadom a szüleinek. A fiatal szerelmesek erre összenéztek, majd egy lépés és már egymás mellett voltak. Majdnem egymás nyakába borultak. Kinos csend támadt, amelyet a fiú anyja tőrt meg: — Nézze, kedves Adler ur, miért is nem engedi, hogy most már egymásé legyenek. — Nekem semmi kifogásom sincs ellene — mondotta Adler — de előbb teremtsen a fia exisztencidt magának... Különben is korai lenne még a házasságról beszélni. Az apa szavaira a két gyermek elmosolyodott és mosolyogtak még akkor is, amikor a vizsgálóbíró intésére a fogházörök visszavezették őket a fogházba, hogy kiállítsák számukra az elbocsájtási igazolványt. A szülők szintén elhagyták a vizsgálóbíró szobáját és kimentek a törvényszéki épület elé, hogy ott várják be a két Szerelmest. Elsőnek Adler Gizi érkezett ki az uccára, apja nyomban eléje sietett és a közelben várakozó bérkocsiba akarta ültetni. A dolog azonban nem ment simán. A leány ellenkezett és követelte, hogy várják meg a fiút. Az apa hallani sem akart erről: — Jössz velem! — Nem megyek! És Adler Gizi nem is ment. Sírva fakadt és amikor apja a kocsihoz akarta vonszolni, kiszakította magát az atyai kezek közül, a haját tépte, a ruhát le akarta rántani magáról, A hangos jelenetre már figyelmesek lettek a járókelők, megálltak és néhány perc múlva hatalmas tömeg vonta őket körül. Végre is bele kellett törődni a váltözhatatlanba: megvárni a fiút. Jenovác György lassan jött szüleivel a fogház felől, nem is sejtette, hogy néhány parccel előbb mi történt, nem is gondolt arra, hogy Adler Gizivel hamarosan még találkozni is fog, csak amikor két kar fonta körül nyakát és egy hangosan siró kislány feje borult a mellére, akkor eszmélt arra, hogy szerelmese nem akar nélküle távozni a sárga épületből. Együtt mentek az állomás felé. de itt már el kellett válni, még pedig előreláthatólag jóidőre. Adler Herman ugyanis előrelátó volt, mielőtt Szentáról elindult, megszerezte a maga és leánya számára az útlevelet. Az első, Budapest felé induló vonat inár vitte is őket messze a svájci hegyek felé — mert Adler Gizinek felejteni kell. Jenovác György busán nézett a kirobogó vonat után, zsebkendőt is akart lobogtatni, de a kocsi abial iban csak a szigorú apa feje volt látható. Egy órával később Szenta felé is indult vonat és ez vitte magával a regény másik főszereplőjét. Bosszúhadjárat a lengyel és liíván kisebbség ellen Kié!ere deli a lengyel-litván kisebbségi harc Varsóból jelentik: Az utóbbi napokban rendkívül kiélesedett lengyel-litván konfliktus a kisebbségeket érinti legsúlyosabban, mert úgy a varsói, mint a kováéi kormány a lengyel, illetőleg a litván nemzetiségeken tölti ki haragját. A litván kormány nemrégiben bezáratta az összes lengyel kisebbségi iskolákat és a lengyel tanítókat internálta. A varsói kormány retorzióképen letartóztatott számos litvánt a vifnai vajdaság területén és bezáratta a litván kisebbség valamennyi iskoláját. A lengyel politikai pártok vilnai tanácskozásán elhatározták, hogy közös akciót indítanak a litvániai lengyel kisebbség érdekében. A pártok védelmi bizottságot szerveztek, amely felhívást bocsájtott ki, mely tiltakozik a lengyel kisebbség elnyomása ellen. A felhívás felszólította az összes politikai szervezetet, hogy vegyenek részt október kilencedikére Vilnában egybehívott nemzeti. manifesztációban. Százmilliós kölcsönt vesz fel a Ounameiiéki tartomány Elkészült a jövő évi költségvstéa tarvszsts Vrsacról jelentik: A Duna-melléki tartománygyülés november ötödikén ül öszsze, hogy letárgyalja a jövő évi költségvetést. Munkatársunk felkereste Rakics Szlávkót a tartománygyülés elnökét és a Temes—Bega ármentesitö társaság igazgatóját, aki a következő nyilatkozatot tette: — Én a tartemánygyülést november ötödikére összehívtam. Az őszi ülésszaknak legfontosabb tárgya az 1928. évi költségvetés vitája lesz. A költségvetés tervezet már elkészült és a jövő héten tárgyalja le az állandó bizottság. Még az ősz folyamán a sürgősen szükséges beruházásokra tízmillió kölcsönt veszünk fel, tavasszal azonban okvetlenül egy nagyobb kölcsönt kell igénybevegyünk. A jövő évben a tartomány területén levő utakat, hidakat ki akarjuk javítani, hogy azokat végre teljesen rendbehozva megindulhasson a normális forgalom. Ehhez pedig legalább százmillió szükséges, amit kölcsön utján kivárniuk fedezni. — Mikor épül fel a szmederovói híd? —kérdezte munkatársunk? — Erre sajnos nem gondolhatunk, mert olyan nagy összeg szükséges hozzá, amit a tartomány nem birhat el. Az államnak kellene kezébe venni ezt a fontos kérdést.. Sajnos azonban erre nincsen kilátás és azt hiszem, nem csalódom, amikor azt mondom, hogy a szmederevói lúd belátható időn belül nem épül fel. — A tartomány székhelye most már visszavonhatatlanul Szmederevó marad és nil már ilyen irányban tettük meg a lépéseket az ottani végleges berendezkedés érdekében. Szmederevó épül, fejlődik és remélhetőleg néhány éven belül anynyira lesz már, hogy az igényeket kielégítheti.
