Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-07 / 249. szám
*927 szeptember 7 BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 9. oldal SPORT Az a'szövetsftg adományai B >nis Simon airiük nyiSatyczsta Hvv'ckl Fib án kij Lményiíre Az alábbi levél közlésére kértek fel bennünket: Hivatkozással nagybecsű lapjuk mai számának sporírovatábari megjelent »Válasz Szántó Andornak« című Horvácki Fábián ur által aiairt közleményükre, tisztelettel kérem a tekintetes Szerkesztőséget szíveskedjék nagybecsű lapink következő szántában az alábbi helyreigazító nyilatkozatomnak helyt adni. Morvácki ur Szántó úrhoz intézett válaszában többek között a következőket jegyzi meg: »Kérem a Heckinger urat, bogy a biróküldés miatt ne izgassa fel magát, mert testületünknek nincsen pénze — mint az Alszövetségnekhogy dinárt szavazzon meg Önnek a futball harcokban szerzett betegségének gyógyítására.« Horvácki ur e személyes élű, alaptalan és Ízléstelen támadására bátor vagyok — mint az Alszövetség elnöke — Morvácki ur szives tudomására hozni, hogy Heckinger ur sohasem fordult az Alszövetséghez semmi néven nevezendő gyógykezeltetés! segélyért, ilyet az Alszövetségtől soha sem kapót: és ha az Alszövetség igazgatótanácsa ilyen célra ki is utalt 500 dinárt, azt Heckinger ur előzetes tudta, akarata és beleegyezése nélkül történt és az összeg hovaforditása az Alszövetség részéről Heckinger urral közölve nem lett. Végtelenül csodálkozom azon, hogy Horvácki urnák, állandóan az - Alszövetség ügyes bajos dolgai miatt fáj a feje és ilyen kicsinyes anyagi ügyekkel foglalkozik a nagy nyilvánosság előtt. Hogy a jövőben az Alszövetség ténykedéseid joggal birálgathassa, bátor vagyok öt meghívni az Alszövetség legközelebbi közgyűlésére, ahol szívesen meghallgatott egyesületi delegátus lehet, de mindenképen komikusnak tartom : a? illetéktelen beavatkozási módot, amellyel, Horvácki ur állandóan beleártja magát az Alszövetség ügyeibe. Söpörjön, csak nyugodtan a saját elnöklete, alatt áltó ' »Bírák osztálya« portája előtt és én szent igé/etét tesfcV arra. hogy amennyiben Morvácki ur is [ valami betegséget szerez magának a ! futbal »harcokban« — amit Isten ne adí i n — és amennyiben Ö is rá lesz utal I va egy kis gyógykezdtetési segélyre ; az Alszövetség pénztárából neki is mindenkor folyósítva lesz a szükséges se. i gélv. Ma Íróasztal készlet és stopper I ajándékokra jutott az Alszövetség I pénztárából, hiszem, hogy az érdekeltek j nem fognak megakadni cg?,' kis erkölcs! ! kötelesség teljesítése miatt. Fend soraim közlése miatt fogadja r. í tekintetes Szerkesztőség őszinte köszöj netemet és vagyok kiváló (isztdeltei Šime Beniš ! a Subotlčki Nogometni Podsavez elnöke A bánáti bajnokság őszi fcwdu’ój^naU pro<rran?;a Becskerekről jelentik: A baráti bajnokság idei őszi fordulója augusztus I huszonnyolcadikén kezdődött meg. A i bajnoki mérkőzések őszi fordulójának további programja a következő: Szeptember II. ZsAK—Obilics, Boráé—Kadima Becskereken, Szokó— Radnicski Vrsaco-t. Szepten.ber IS. Becskereki Radnicski —Viktória Beeskerekcn. Dusán Szilni— Börse Vrsagon. Koszovó—Aiibunári SK K kín-dán. Szeptember 25. Kadima—ZsAK, Boráé—Obilics, Szrbija—Schwäbische Becskereken, Debeljacski SK—Aiibunári SK Aiibunáror. Október 2. Kadima -Schwäbische Becskereken, heeskereki Radnicski— .vrsaci Radnicski Vrsacon. Szrbija— ZsAK Kikindán, Debelj'.csai SK—Koszovó Debeljícsán. Október 9 Becskereki Radnicski- Debeljácsai SK Becskereken, Vrsaci Radnicski—Koszovó Vrsacon. Szrbija Kadima Kikindán Október 10. übilics- -Sc!iwü.b:.sc!ic Becskereken, Vrsaci Radnicski—Viktória Vrsacon. Szrbij?.—Dusán Szilni Kikindán. Aiibunári SK—Becskereki Rad j nicski Alibur.ároii. Október 23. ZsAK —Dusán Szilni Becs-1 kereken. Szoko—Viktória Vrsacon. | Október 50. Borác—Szrbija Becskere ,j»cn, Ob,;c.-; Dusán .Szilni Vrsacon. j November 7. 'ZsÁK - -Schwäbische I Becskere kr.n. Zagrebi sajtóhangok Szubotica győzelméről. Szubotica vasárnapi győzelme Zagrebban is általános elismerést keltett. A zagrebi sajtó egyhangú Ítélete szerint Szubotica megérdemelten győzött és méltó partnere lesz Beograd\ nak a szövetségi serleg döntő mérkőzésében. A Novosti többek között ezeket irja: Szuboticának nem volt nehéz munkája Zagrebbal, amely borzasztó rossz j v édelemmel játszott. Zagreb csapata, J amely nemrég még 13:0-ra verte Szubcticát, most 5:4-re kapott ki tőle. Ez tragédiája a zagrebi futballsportnak és iőoka annak, hogy Zagrebban állandóan j csökken a futball iránti érdeklődé:.. Nedoklan biró lehetetlen volt. Az offszáj- j dók megítélésében a határbirák jobb j szakértőknek bizonyultak, mint maga a hiró. A Jutarnji List is inkább a zagrebi csapat győnseségére hárítja a vereségért való felelősséget, de elismeri, hogy Szubotica játékosai több akarattal és liarcikedvvel játszottak. »Ezt a jó tulajdonságukat megőrizték a játékosok akkor is — irja a Jutarnji List — amikor részükre már elveszettnek lászott a játék és 3:1- volt az eredmény. A balszerencse nem vette el kedvüket, sőt éppen akkor küzdöttek a leglelkesebben és igy szerezték meg a győzelmet.« Galanblövészét Palicson. A paliest fürdő igazgatósága, amely agilitásával! és áldozatkészségével az idei palicsi I fürdöszezónt világfürdői nívóra emelte, j szeptember 17-lkén és 18-ikán galamb- ! 'övőversenyt rendez a következő programmal: 1. sorozatos lövések 5 díjjal? 2. lövés 30 galambra, a palicsi fürdőigazgató: ág őszi nagy dijáért és azonkívül még 4 díj, 3. vigaszverseny, lövés IC galambra olyan vadászok részére, akik előző versenyeken nem nyertek dijat. A nevezések a fürdő gazgatóság címére küldendők be. Ugyanazon a napokon tenniszverseny is és pedig a záróversenyek a Hartmann-serlegért és j ugyancsak a záróversenyek a Balázs- | serlegért. A tenniszversenyen a Vajda- j súg 'legkiválóbb tenniszjátékosai vesz- j nck részt. Dl AVVMC31,8,1 ,laít ,8hér *°9íi< Dl-UAim: KINTORNA — Maga igazán katonás leány, Juliska. Szeretne férfi lenni? — Én igen. Hát tnaga, Gelb ur? * — Nagyságos ur, tessék kitűnő hajkefét venni. — Nevetséges, nem látja, hogy egy szál hajam sincs? — Tényleg. Akkor talán szolgálhatok egy príma portörlővel? * A bankárék estélyén megjelent egy bűvész is. Vacsora után produkálni akarta magát és elkért a háziasszonytól egy ezüstkanalat. Pár perc és a kanál eltűnt. A bűvész erre odalép a jelenlevő Kohnhoz. Benyúl a kabátzsebébe és kihúzza a kanalat. A társaság tapsol, csak Berta néni súgja oda dühösen az urának: — Kellett ez neked? — Légy nyugodt, Berta — vigasztalja az ura — a másik kettőt a nadrágom zebébe tettem. * A hadigazdag Protznét megkérdezi egy ismerőse: — És mikor átutazott Italian — látta a diktátort? . — Hová gondol? Hisz a férjemmel voltam s különben spm szeretem a disxnóságokat. A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ RE6É1YE <tw írté: NUS CS BSAM13ZIAV Farditott : CS'JXA ZOLTÁr Minden szépen sikerült volna, de úgy látszik, mikor a padlásra felmásztam, valaki észre veire tett és elfuthatott a feleségemhez, elmondani a dolgot. Van a falunkban valami Krnya Radoje nevű haragosom, fcizo• nyosan ő lesett ki. És igy történt, hogy. alighogy felmenten’ a padlásra, hogy Szíánát meggyöntassam, megrengett a ház és a padlásra, mint valami tüzes sárkány, amely hét. szájából okádja a lángokat, betört a feleségem. Először is ránuigrott és egész marok szakáin tépett ki. aztán a lányra rohant és úgy tnegdaga xr.ttta. mint a kenyeret szokás a teknőben megd tg tai’i. Sem a lány. sem én meg se mukkantunk. Lesel bb tízszer erősebb vagyok a feleségemnél, de akkor meg • . nitotta az Isten a kezemet és mozdulni se tudtam. De ha csak ennyi történt volna! A nagyobb haj ott kezdődött, hogy'mikor le akartam szállni a padlásról, akkorra már Krnya Radoje a fél falut összecsődül tje és mind úgy vártak ott lenn. mintha, isten bocsássa meg. a Sinai hegyről hoznám nekik a tízparancsolatot. — Nc.s — fejezte be a pópa — ez az én bajom és e z az ét; nagy nyomorítsd gont, amely engem egészen :egyházi bíróság elé juttatott. Most aztán maguk is láthatják, hogy egyáltalában nem vagyok bűnös, hanem igenis bűnös a feleségem, meg Krnva Radoje. Az unokanpvérke és Mara asszonyság jóízűen nevettek a pap meséjén és a pópa látva, hogy milyen r.ágv hatást ért cl. még néhány ilven érdekes történetér akart elmesélni. de ekkor keserves sírásban tört ki Színia, aki eddig a dívány egvik sarkában almit. Selmának öt dinárért ma egész nap jó kondíciója volt — Pont most kellett felébredned! — gyűlt haragra Mara asszonyság és az ölébe vette Szimat. — Adják ide nekem! — szólt a pópa. — Miért magának? — meresztett nagy szeme, az unokanővér. — Csak nagyon szeretem a gyerekeket! És a pópa az ölébe vette a Szituira átkeresxíeh gyereket, nem is sejtve. hogy ugyanaz: ?. V : tartja a karján, akit a prelepnicaí tempionvbr.it egyszer megkeresztelt és aki valaha annyi gondot oko 1 zott neki. akit• a reverenda alatt hordozott , és akit, •úgyszólván- a világra hozott. Ha a pap ezt tudta vol I na. szivében a szülői lelkiismeret harapását kellet;! vo'na éreznie. De ismeri dolog, hogy vannak- regények, amelyek- i nek a végén megjelenik a lelkiismeretfurdalás és j vannak regények, amelyekben nem jelentkezik lelki j ismeretiurdalás. Mivel a papra az egyházi bíróság ' Ítéletének előestéjén nagy teher lett volna a lelkiisme- j reiiordulás, az író elhatározta, hogy ebben a regényben egyáltalán nem ad helyet neki. Az író emez elhatározásának következtében Színia nyugodtan üldögélt a pap ölében, a pópa pedig : tncglovag ‘‘ara és mulattatta a gyereke . — Szép gyerek — jegyezte meg a pap. — Biztosan szép az. anyja is. — rs tudják, ki az anyja? — KJ tudja! Nem ismerjük se apiát sí anyját! — Fs.-enem — gondolkodott el a pap — milyen sors is ez! Ig.v felnő és azt sem tudja, ki az apja és k: az anyja! És ebb'ii a .pillanatban találkozott Színia és a pan tekintete, de sem Szimü nem sejtette, hogy szülői j térden tartózkodik, sem a pap nem sejtette, hogv - még egyszer az életben talúlkozhatik Mlliccsel. aki hó! örökre elvált. Lám azonban mégis csak igaza van a régi közmondásnak, hogy a hegyek sohasem talál- j koznak, de az élő embere!: néha-néha megtalálják egy i mást áz életben. Mikor Színia léaludt, a kis társaság folytatta a j c-aldd;as estét és a pap. mivel az előbb megszokta j hogy a gyereket az ölében tartsa, most az unokanövírt húzta magához, mire Mara asszony iei-kiá'to.t— Mondom, hogy nagy legény maga! Az ér: kártyáim soha sem csalnak! A vigadozás addig tartott, míg az utolsó csepp - bor is elfogyott. Mikor aztán lefeküdtek, a pópa csak j késő éjszaka alud: el. És bár mélyen aludt, csodáin-; tos álmot látott. Azt álmodta, hegy a villamosban ült j és hozzálépeít a kalauz. De ez a kalauz nem volt j senki tnás, mint a initropoü'a. A kalauz pedig elkérte j a jegyet, a pap oda is adta. de a* érett. hogy á'.lyti„ z • volna, a irii :.«?••' ta ii jegylyck.tsztó'. a? kezei.c kitépJesni a pópc szakali.it. — Rossz előjel! — sóhajtotta reggel a pap, mikor mámorosán föiébredt és elindult a törvény elé. HARMINCHATODIG FEJEZET m ívben az e köles gyüzedeSmeskeéik, a rossz perli A elnyeri büntetését, ami regények végén ren jén szokott lenni A regények Írásánál az a szokás, hogy az Író elvezeti az olvasóit, először különböző helyekre vezeti őket, aztán különböző eseményekhez, vezeti, vezeti, mig egyszer csak az uj fejezetet igy kezdi: »Most pedig nyájas olvasó, térjünk vissza ide és ide!« És ez az ide és ide az a hely, ahol a regény megkezdődött. Én az Íróknak ezt a szokását egészen elfelejtettem. de jó. hogy eszembe jutott, ueh egy a regényt az írás szabályainak megsértésével fejezzem be. Tehát, nyájas olvasó, térjünk vissza egy percre Preiepnicába. Ismeri »símtől, a paptól, bírótól és Jóvó boltostól e regény tizennegyedik fejezetében búcsúztunk ej. illetőleg Fitya ügyvéd irodájában, ahol a gyereket ismerőseink átadták és ezzel nagy gondot vettek ic a nyakukról. Visszatérve a városba, most már teher nélkül, amelyet eddig a karjukén és a telkükön hordtak, ismerőseink gondtalanul beszélgettek mindenről és mindenkiről — Igazán jó. hogy rátaláltunk erre a Fityára Nagyon okos ember! — vélekedett a boltos. — De nemcsak, hogy okos, hanem ügyes is! — tette hozzá a biró. — Anti ivedig a kap tányt illeti — szólt a pópa — hogy az igazat megmondjam, nekem egyáltalában nem tetszett. Min.ha va’amilyen bizrtts'ggal fenyegetett volna- téged, biró uram! — Igen! — mondotta a bitó ők megvakarta a nyakát. — De mikor azt mondotta, hogy a körmével végez velünk, mint a bolhákkal szokás, egyenesen rád nézett tiszteletid 1) uram’ —- Épen rám!? — védekezett a pópa. — Nemcsak rám, hanem sorban valamennyiünkre! — És mit Is mondott, amikor már ind utóé an voltunk? — kérdezte a boltos. trulyt. köV.)
