Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-07 / 249. szám

*927 szeptember 7 BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 9. oldal SPORT Az a'szövetsftg adományai B >nis Simon airiük nyiSatyczsta Hvv'ckl Fib án kij Lményiíre Az alábbi levél közlésére kértek fel bennünket: Hivatkozással nagybecsű lapjuk mai számának sporírovatábari megjelent »Vá­­lasz Szántó Andornak« című Horvácki Fábián ur által aiairt közleményükre, tisztelettel kérem a tekintetes Szer­kesztőséget szíveskedjék nagybecsű lap­­ink következő szántában az alábbi hely­reigazító nyilatkozatomnak helyt adni. Morvácki ur Szántó úrhoz intézett vá­laszában többek között a következőket jegyzi meg: »Kérem a Heckinger urat, bogy a biróküldés miatt ne izgassa fel magát, mert testületünknek nincsen pén­ze — mint az Alszövetségnekhogy dinárt szavazzon meg Önnek a futball harcokban szerzett betegségének gyó­gyítására.« Horvácki ur e személyes élű, alaptalan és Ízléstelen támadására bátor vagyok — mint az Alszövetség el­nöke — Morvácki ur szives tudomására hozni, hogy Heckinger ur sohasem for­dult az Alszövetséghez semmi néven ne­vezendő gyógykezeltetés! segélyért, ilyet az Alszövetségtől soha sem kapót: és ha az Alszövetség igazgatótanácsa ilyen célra ki is utalt 500 dinárt, azt Heckin­ger ur előzetes tudta, akarata és bele­egyezése nélkül történt és az összeg hovaforditása az Alszövetség részéről Heckinger urral közölve nem lett. Végtelenül csodálkozom azon, hogy Horvácki urnák, állandóan az - Alszö­vetség ügyes bajos dolgai miatt fáj a feje és ilyen kicsinyes anyagi ügyekkel foglalkozik a nagy nyilvánosság előtt. Hogy a jövőben az Alszövetség tény­kedéseid joggal birálgathassa, bátor vagyok öt meghívni az Alszövetség leg­közelebbi közgyűlésére, ahol szívesen meghallgatott egyesületi delegátus le­het, de mindenképen komikusnak tar­tom : a? illetéktelen beavatkozási mó­dot, amellyel, Horvácki ur állandóan beleártja magát az Alszövetség ügyeibe. Söpörjön, csak nyugodtan a saját el­nöklete, alatt áltó ' »Bírák osztálya« por­tája előtt és én szent igé/etét tesfcV ar­ra. hogy amennyiben Morvácki ur is [ valami betegséget szerez magának a ! futbal »harcokban« — amit Isten ne ad­­í i n — és amennyiben Ö is rá lesz utal I va egy kis gyógykezdtetési segélyre ; az Alszövetség pénztárából neki is min­denkor folyósítva lesz a szükséges se. i gélv. Ma Íróasztal készlet és stopper I ajándékokra jutott az Alszövetség I pénztárából, hiszem, hogy az érdekeltek j nem fognak megakadni cg?,' kis erkölcs! ! kötelesség teljesítése miatt. Fend soraim közlése miatt fogadja r. í tekintetes Szerkesztőség őszinte köszö­­j netemet és vagyok kiváló (isztdeltei Šime Beniš ! a Subotlčki Nogometni Podsavez elnöke A bánáti bajnokság őszi fcwdu’ój^naU pro<rran?;a Becskerekről jelentik: A baráti baj­nokság idei őszi fordulója augusztus I huszonnyolcadikén kezdődött meg. A i bajnoki mérkőzések őszi fordulójának további programja a következő: Szeptember II. ZsAK—Obilics, Bo­ráé—Kadima Becskereken, Szokó— Radnicski Vrsaco-t. Szepten.ber IS. Becskereki Radnicski —Viktória Beeskerekcn. Dusán Szilni— Börse Vrsagon. Koszovó—Aiibunári SK K kín-dán. Szeptember 25. Kadima—ZsAK, Bo­ráé—Obilics, Szrbija—Schwäbische Becskereken, Debeljacski SK—Aiibunári SK Aiibunáror. Október 2. Kadima -Schwäbische Becskereken, heeskereki Radnicski— .vrsaci Radnicski Vrsacon. Szrbija— ZsAK Kikindán, Debelj'.csai SK—Ko­szovó Debeljícsán. Október 9 Becskereki Radnicski- Debeljácsai SK Becskereken, Vrsaci Radnicski—Koszovó Vrsacon. Szrbija Kadima Kikindán Október 10. übilics- -Sc!iwü.b:.sc!ic Becskereken, Vrsaci Radnicski—Viktó­ria Vrsacon. Szrbij?.—Dusán Szilni Ki­­kindán. Aiibunári SK—Becskereki Rad j nicski Alibur.ároii. Október 23. ZsAK —Dusán Szilni Becs-1 kereken. Szoko—Viktória Vrsacon. | Október 50. Borác—Szrbija Becskere ,j»cn, Ob,;c.-; Dusán .Szilni Vrsacon. j November 7. 'ZsÁK - -Schwäbische I Becskere kr.n. Zagrebi sajtóhangok Szubotica győ­zelméről. Szubotica vasárnapi győzelme Zagrebban is általános elismerést kel­tett. A zagrebi sajtó egyhangú Ítélete szerint Szubotica megérdemelten győ­zött és méltó partnere lesz Beograd­­\ nak a szövetségi serleg döntő mérkőzé­sében. A Novosti többek között ezeket irja: Szuboticának nem volt nehéz mun­kája Zagrebbal, amely borzasztó rossz j v édelemmel játszott. Zagreb csapata, J amely nemrég még 13:0-ra verte Szu­­bcticát, most 5:4-re kapott ki tőle. Ez tragédiája a zagrebi futballsportnak és iőoka annak, hogy Zagrebban állandóan j csökken a futball iránti érdeklődé:.. Ne­­doklan biró lehetetlen volt. Az offszáj- j dók megítélésében a határbirák jobb j szakértőknek bizonyultak, mint maga a hiró. A Jutarnji List is inkább a zagrebi csapat győnseségére hárítja a veresé­gért való felelősséget, de elismeri, hogy Szubotica játékosai több akarattal és liarcikedvvel játszottak. »Ezt a jó tulaj­donságukat megőrizték a játékosok ak­kor is — irja a Jutarnji List — amikor részükre már elveszettnek lászott a já­ték és 3:1- volt az eredmény. A balsze­rencse nem vette el kedvüket, sőt ép­pen akkor küzdöttek a leglelkesebben és igy szerezték meg a győzelmet.« Galanblövészét Palicson. A paliest fürdő igazgatósága, amely agilitásával! és áldozatkészségével az idei palicsi I fürdöszezónt világfürdői nívóra emelte, j szeptember 17-lkén és 18-ikán galamb- ! 'övőversenyt rendez a következő pro­grammal: 1. sorozatos lövések 5 díjjal? 2. lövés 30 galambra, a palicsi fürdő­igazgató: ág őszi nagy dijáért és azon­kívül még 4 díj, 3. vigaszverseny, lövés IC galambra olyan vadászok részére, akik előző versenyeken nem nyertek di­jat. A nevezések a fürdő gazgatóság cí­mére küldendők be. Ugyanazon a napo­kon tenniszverseny is és pedig a záró­versenyek a Hartmann-serlegért és j ugyancsak a záróversenyek a Balázs- | serlegért. A tenniszversenyen a Vajda- j súg 'legkiválóbb tenniszjátékosai vesz- j nck részt. Dl AVVMC31,8,1 ,laít ,8hér *°9íi< Dl-UAim: KINTORNA — Maga igazán katonás leány, Julis­ka. Szeretne férfi lenni? — Én igen. Hát tnaga, Gelb ur? * — Nagyságos ur, tessék kitűnő haj­kefét venni. — Nevetséges, nem látja, hogy egy szál hajam sincs? — Tényleg. Akkor talán szolgálhatok egy príma portörlővel? * A bankárék estélyén megjelent egy bűvész is. Vacsora után produkálni akarta ma­gát és elkért a háziasszonytól egy ezüst­­kanalat. Pár perc és a kanál eltűnt. A bűvész erre odalép a jelenlevő Kohnhoz. Be­nyúl a kabátzsebébe és kihúzza a ka­nalat. A társaság tapsol, csak Berta néni súgja oda dühösen az urának: — Kellett ez neked? — Légy nyugodt, Berta — vigasztalja az ura — a másik kettőt a nadrágom zebébe tettem. * A hadigazdag Protznét megkérdezi egy ismerőse: — És mikor átutazott Italian — látta a diktátort? . — Hová gondol? Hisz a férjemmel voltam s különben spm szeretem a disx­­nóságokat. A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ RE6É1YE <tw írté: NUS CS BSAM13ZIAV Farditott : CS'JXA ZOLTÁr Minden szépen sikerült volna, de úgy látszik, mi­kor a padlásra felmásztam, valaki észre veire tett és el­futhatott a feleségemhez, elmondani a dolgot. Van a falunkban valami Krnya Radoje nevű haragosom, fcizo­­• nyosan ő lesett ki. És igy történt, hogy. alighogy fel­menten’ a padlásra, hogy Szíánát meggyöntassam, megrengett a ház és a padlásra, mint valami tüzes sár­kány, amely hét. szájából okádja a lángokat, betört a feleségem. Először is ránuigrott és egész marok sza­káin tépett ki. aztán a lányra rohant és úgy tnegda­­ga xr.ttta. mint a kenyeret szokás a teknőben megd t­­g tai’i. Sem a lány. sem én meg se mukkantunk. Les­el bb tízszer erősebb vagyok a feleségemnél, de akkor meg • . nitotta az Isten a kezemet és mozdulni se tudtam. De ha csak ennyi történt volna! A nagyobb haj ott kezdődött, hogy'mikor le akartam szállni a padlásról, akkorra már Krnya Radoje a fél falut összecsődül tje és mind úgy vártak ott lenn. mintha, isten bocsássa meg. a Sinai hegyről hoznám nekik a tízparancsolatot. — Nc.s — fejezte be a pópa — ez az én bajom és e z az ét; nagy nyomorítsd gont, amely engem egészen :egyházi bíróság elé juttatott. Most aztán maguk is láthatják, hogy egyáltalában nem vagyok bűnös, hanem igenis bűnös a feleségem, meg Krnva Radoje. Az unokanpvérke és Mara asszonyság jóízűen ne­vettek a pap meséjén és a pópa látva, hogy milyen r.ágv hatást ért cl. még néhány ilven érdekes törté­netér akart elmesélni. de ekkor keserves sírásban tört ki Színia, aki eddig a dívány egvik sarkában almit. Selmának öt dinárért ma egész nap jó kondíciója volt — Pont most kellett felébredned! — gyűlt harag­ra Mara asszonyság és az ölébe vette Szimat. — Adják ide nekem! — szólt a pópa. — Miért magának? — meresztett nagy szeme, az unokanővér. — Csak nagyon szeretem a gyerekeket! És a pópa az ölébe vette a Szituira átkeresxíeh gyereket, nem is sejtve. hogy ugyanaz: ?. V : tartja a karján, akit a prelepnicaí tempionvbr.it egy­szer megkeresztelt és aki valaha annyi gondot oko 1 zott neki. akit• a reverenda alatt hordozott , és akit, •úgyszólván- a világra hozott. Ha a pap ezt tudta vol I na. szivében a szülői lelkiismeret harapását kellet;! vo'na éreznie. De ismeri dolog, hogy vannak- regények, amelyek- i nek a végén megjelenik a lelkiismeretfurdalás és j vannak regények, amelyekben nem jelentkezik lelki j ismeretiurdalás. Mivel a papra az egyházi bíróság ' Ítéletének előestéjén nagy teher lett volna a lelkiisme- j reiiordulás, az író elhatározta, hogy ebben a regény­ben egyáltalán nem ad helyet neki. Az író emez elhatározásának következtében Szí­nia nyugodtan üldögélt a pap ölében, a pópa pedig : tncglovag ‘‘ara és mulattatta a gyereke . — Szép gyerek — jegyezte meg a pap. — Biztosan szép az. anyja is. — rs tudják, ki az anyja? — KJ tudja! Nem ismerjük se apiát sí anyját! — Fs.-enem — gondolkodott el a pap — milyen sors is ez! Ig.v felnő és azt sem tudja, ki az apja és k: az anyja! És ebb'ii a .pillanatban találkozott Színia és a pan tekintete, de sem Szimü nem sejtette, hogy szülői j térden tartózkodik, sem a pap nem sejtette, hogv - még egyszer az életben talúlkozhatik Mlliccsel. aki hó! örökre elvált. Lám azonban mégis csak igaza van a régi közmondásnak, hogy a hegyek sohasem talál- j koznak, de az élő embere!: néha-néha megtalálják egy i mást áz életben. Mikor Színia léaludt, a kis társaság folytatta a j c-aldd;as estét és a pap. mivel az előbb megszokta j hogy a gyereket az ölében tartsa, most az unokanö­­vírt húzta magához, mire Mara asszony iei-kiá'to.t­— Mondom, hogy nagy legény maga! Az ér: kártyáim soha sem csalnak! A vigadozás addig tartott, míg az utolsó csepp - bor is elfogyott. Mikor aztán lefeküdtek, a pópa csak j késő éjszaka alud: el. És bár mélyen aludt, csodáin-; tos álmot látott. Azt álmodta, hegy a villamosban ült j és hozzálépeít a kalauz. De ez a kalauz nem volt j senki tnás, mint a initropoü'a. A kalauz pedig elkérte j a jegyet, a pap oda is adta. de a* érett. hogy á'.lyti­­„ z • volna, a irii :.«?••' ta ii jegylyck.tsztó'. a? kezei.c kitépJesni a pópc szakali.it. — Rossz előjel! — sóhajtotta reggel a pap, mikor mámorosán föiébredt és elindult a törvény elé. HARMINCHATODIG FEJEZET m ívben az e köles gyüzedeSmeskeéik, a rossz perli A elnyeri büntetését, ami regények végén ren jén szokott lenni A regények Írásánál az a szokás, hogy az Író el­vezeti az olvasóit, először különböző helyekre vezeti őket, aztán különböző eseményekhez, vezeti, vezeti, mig egyszer csak az uj fejezetet igy kezdi: »Most pedig nyájas olvasó, térjünk vissza ide és ide!« És ez az ide és ide az a hely, ahol a regény megkezdő­dött. Én az Íróknak ezt a szokását egészen elfelejtet­tem. de jó. hogy eszembe jutott, ueh egy a regényt az írás szabályainak megsértésével fejezzem be. Tehát, nyájas olvasó, térjünk vissza egy percre Preiepnicába. Ismeri »símtől, a paptól, bírótól és Jóvó boltos­tól e regény tizennegyedik fejezetében búcsúztunk ej. illetőleg Fitya ügyvéd irodájában, ahol a gyereket is­merőseink átadták és ezzel nagy gondot vettek ic a nyakukról. Visszatérve a városba, most már teher nélkül, amelyet eddig a karjukén és a telkükön hordtak, is­merőseink gondtalanul beszélgettek mindenről és min­denkiről — Igazán jó. hogy rátaláltunk erre a Fityára Nagyon okos ember! — vélekedett a boltos. — De nemcsak, hogy okos, hanem ügyes is! — tette hozzá a biró. — Anti ivedig a kap tányt illeti — szólt a pópa — hogy az igazat megmondjam, nekem egyáltalában nem tetszett. Min.ha va’amilyen bizrtts'ggal fenyegetett volna- téged, biró uram! — Igen! — mondotta a bitó ők megvakarta a nyakát. — De mikor azt mondotta, hogy a körmével végez velünk, mint a bolhákkal szokás, egyenesen rád nézett tiszteletid 1) uram’ —- Épen rám!? — védekezett a pópa. — Nemcsak rám, hanem sorban valamennyiünkre! — És mit Is mondott, amikor már ind utóé an vol­tunk? — kérdezte a boltos. trulyt. köV.)

Next

/
Thumbnails
Contents