Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-07 / 249. szám

6. .>]r’a! BÁCSMEGYEI NAPLÓ 192L szeptember 7 ier részletes megbeszéléseket folytatott azonkívül Briand francia és Chamber­­la.n ant:ol külügyminiszterrel a kisan­­tant államait is érdeklő ügyekről.- Lengyelország tárgyal Oroszországgal Londonból jelentik: A Reuter-iigynök­­ség tudósitója előtt Sokat, á lengyel de legáció vezetője nyilatkozott a támadást kizáró javaslatról. Sokai kijelentette, hogy Lengyelország ragaszkodik a ja­vaslathoz. mert a lengyel kormánynak az az álláspontja, hogy a Népszövetség 1926. szeptember 25-ikén elfogadott határozata is a lo­carnói szerződésnek kiterjesztése mellett foglalt állást. A lengyel delegátus szerint Lengyelor­szág támadást kizáró szerződés érdeké­ben tárgyalást kezdett Oroszországgal, mely kedvező eredménnyel biztat A magyar-román agrárpör rövidesen a népszövetségi tanács elé kerül Londonból jelentik: A Daily Mail érte­sülése szerint a. Chamberlain elnöklete alat álló albizottság már végzett a. ma­gyal-román birtokpör anyagával és a vitás kérdések legközelebb a Népszövet­ség tanácsa elé kerülne. A francia jobboldali sajtó követeli a francia­­orosz dip omáciai v>szony megszakítását A baVduli lapok semmi o’-ot nem látnak a szakításra Párisból jelentik: A jobboldali sajtó tovább folytatja az akciót Rakovszki szovjetkövet eltávolítása és a francia­orosz diplomáciai viszony megszakítása érdekében. A lapok most már nem is annyira Rakovszkit, mint inkább Briandot támadják és öt teszik felelőssé azért, hogy a dolgok idáig fajultak. A jobboldali sajtó nem hisz Csicso­­rinnek és nem tartja komolynak azt a nyilatkozatát .amelyben dezavu­­álta Rakovszkit. A Matin és az Avenir a legkülönbözőbb érvekkel indokolják azt a követelést, hogy Franciaország szakítsa meg a dip­lomáciai összeköttetést a szovjettel. Az Avenir fölveti azt a kérdést, mi történ­nék az esetben, ha egy idegen hatalom szóimná fel a francia kormányt Ra­kovszki eltávolítására. A lap szerint va­lószínű, hogy egy nagyhatalom rövidesen az elé az alternativa elé állítja Franciaor­szágot. hogy vagy eltávolítja Ra­kovszkit vagy visszavonja követét Parisból. A jobboldali kampánnyal szemben a bal­oldali lapok hangsúlyozzák, hogy Ra­kovszki eltávolítására nincs szükség és a francia-orosz diplomáciai szakí­tásról nem lehet szó. A Volonté, Caillaux lapja megállapítja, hogy bár Rakóyszkinak nem volna sza­bad tagságot vállalni az Internacionale végrehajtóbizottságában, az orosz nagy­követ semmi olyat nem tett, ami miatt Franciaország kifogásokat emelhetne el­lene. Máglyán akarta elégetni gyermekét egy elmebajos szsntai asszony Az égő máglyáról az utolsó percben mentették meg a gyermeket Szeutáról jelentik: Borzalmas tettet akart elkövetni a napokban egy elme­bajos szentai asszony, Eisenmann lzsák­­né, aki rohamában el akarta égetni kétéves leánykáját. Csak a véletlennek köszönhető, hogy a gyermek elkerülte a tüzhalált. Eisenmann Izsáknénak, aki egy szen­tai kereskedő felesége, egy évvel ez­előtt meghalt a húga, akit az asszony rajongásig szeretett. A haláleset után Eisenmanné buskomor lett, ami az idők folyamán annyira fokozódott, hogy az asszony hetekig nem mozdult ki a lakásból és senkihez nem beszélt. Az utóbbi időben a szerencsétlen asz­­szony elméje egészen elborult. Vasár­nap este elaltatta gyérmékét, majd szalmával teleszórta a szoba padlólát, megtépte ruháit, meggyujtott két szál gyertyát és alvó gyermekére borulva hangosan sírni kezdett. —• Miért haitál meg ilyen korún? — folyton ezt hajtogatta zokogás közben. Majd még egy csomó szalmát hozott be a szobába, máglyát készített és az alvó kisgyermeket ráhelyezte. Eközben a kis­leány felébredt és sírni kezdett, mire az anyán kitört a dühroham, felkapta az égő gyertyát és meggyujtotta a szalmát. Ebben a pillanatban lépett be a szobá­ba az asszony egyik rokona, aki néni vesztve el lélekjelenlétét. eloltotta a kezdődő lángokat, a kisleányt a szabad­ba vitte és értesítette az orvosokat. Az orvosok megállapították, hogy Eisenmanné köz- és önveszélyes örült. A szerencsétlen asszonyt hétfőn beszál­lították az elmegyógyintézetbe. A trónörökös születésnapja Hálaadóistentiszteletek és katonai diszfeivomi iások az egész országiban Az egész országban ünnepélyes kül­sőségek között tartották meg Petár trónörökös Őfensége születésnapját. Szuboticdn az állami hivatalokban mun­­kaszünet volt és az összes felekezetek templomában bálaadó istentiszteletei tartottak, melyen résztvettek a polgári és katonai hatóságok képviselői. A 34. háziezred, a mezei és hegyi tüzérezred és a 3. huszárezred féltizenegykor IX- mitrijevics Szvetiszláv tábornok ve­zénylete alatt diszfelvonulást rendezett. A városház előtti téren, a Beograd­­• illő főbejárata előtt pódium volt fel­állítva, melyen a hatóságok vezetői és családtagjai jelentek tneg, köztük Ma­­uojlovics Dusán főispán és felesége, Tá­rnics Miroszláv tábornok és dr. Sztipics Károly polgármester. A katonai disz­­felvonulás után a hatóságok képviselőit a háziezred látta vendégül A kaszár­nyákban délután különböző katonai ün­nepélyek folytak ie. Szomborban minden templomban há­laadó istentisztelet volt. A görögkeleti templomban az ünnepi misét Jankulov Vladiszláv esperes celebrálta. Az isten­tiszteleten megjelentek a polgári és ka­tonai hatóságok vezető:: Lnkics Predrág főispán, Rakatics Milorád ezredes, kato­nai parancsnok. Cvejdnov György pol­gármester, Dosztanics Cseda pénzügy­igazgató és mások. Az istentiszteletek alatt az üzletek zárva voltak. A helyőr­ség délelőtt féltizenegykor diszíelvonu­­iást rendezett. Szentiin a római katholikus templom­ban Jungerth Péter adminisztrátor, a görögkeleti templomban Prelajsity Milos esperes-plébános és Bénis Benszáva plé­bános celebrálta az ünnepi misét. A zsidó templomban Schweiger Hermann főrabbi méltatta az ünnep jelentőségét Becskereken. Noviszadon és a Vaj­daság többi városailtan is ünnepélyes ke­retek köz.t ülték meg a trónörökös szü­letésnapját. Bcogradbatt a székesegyházban és a többi templomban is istentisztelet volt. A székesegyházban maga Dimitriie pát­riárka celebrálta a misét. A templom előtt a királyt gárda állott diszőrséget. Az istentiszteleten a királyt Z'atanovics ezredes, a kormányt Hodzsies tábornok hadügyminiszter. Szubotics igazságügy­­miniszter és Pavlovics Szteván, a kül­ügyminiszter helyettese képviselte. Résztvettek az ünnepségen a beogradi helyőrség tisztjei Milcszavljevics tá­bornok helyőrségi parancsnok vezeté­sével, továbbá a politikai és társadalmi élet előkelőségei. Páncélautóval, gázbombákkal és kézinránáttal tettek ártalmat­lanná egy dühöngő gyilkost A kasseli rendőrség harci egy nieder-mö ieritzi föHmive?s'l Kasselből jelentik: Rassel közelében levő Niedermölleritz faluban véres harc játszódott ie a kasseli rendőrség és egy gyilkos földműves között. Klaus földműves kedd délelőtt puska­­tussal agyonverte nagyanyját, aki vala­miért szemrehányást tett neki. Az öreg­asszony kétségbeesett kiáltozásaira ösz­­szeszaladtak a szomszédok, de nem mer­tek a házba bemenni, hanem értesítették ■i csendőröket. Mikor Klans az ablakon keresztül látta, hogy három csendőr a ház felé tart. több lövést adott le és ,'gyik golyó halálosan megsebesítette a csendörőrmcstert. A csendőrök értesítet­ték a kasseti rendőrséget, ahonnét egy szakasz rendőr páncélautón érkezett meg a községbe és formális ostrom alá vette Klaus házát. A gyilkos elkeseredet­ten védekezett és golyózáporral igyeke­zett a rendőröket távoltartani. A páncél­autó végre is átgázolt a kerítésen és egész közel jutott a házhoz. A rendőrök büzbomíiákat dobtak be a szobába. Ek­kor már azonban Klaus lejutott a pin­cébe és a pincenyitáson keresztül tüzelt a rendőrökre. A gyilkos golyói egy rend­őrkapitányt és egy csendőrt súlyosan megsebesítettek. A rendőrök végül is több kézigránátot hajítottak le a pincébe, amelyek Klaust formálisan darabokra tépték. A ludasi boszorkány Kétszáz éves boszorkányégetési pe> ufrafelvételét kéri a szegedi táblánál az elégetett tudási szépasszony egyik ügyvéd utódja Szegedről jelentik: Egy még 1739-ben tárgyalt s máglyahalál-btintetéssel vég­ződött szegedi por a napokban kisértett föl ismét a szegedi Ítélőtáblánál egy ha­talmas kötetnyi bírósági kéréséiben, mély a pör ujrafelvételét kéri. A kere­set tárgyát a következő események ké­pezik: Szeged a régmúlt századokban abban vetélkedett a budai Gellértheggyel, hogy a »boszorkány,.-ok ott ütötték fel szom­­batonkint bűnös táborukat. A tizennyol­cadik 'század közepe felé került ennek folytán bttbájosság vádjával terhelten a bíróság elé a szépséges Dévai Judit is. Dévai Judit Szeged mellett, a mos­tani Ludaspusztán élt és mivel három férjet is eltemetett néhány év alatt, az atyaiiság és a szomszédok körében csík­ba mar niende-mondák keltek szárnyra, hogy Dévai Judittól őrizkedjék minden jótét lélek, mert a gyönyörű asszony bübájossággal babonázza meg a férfia­kat, azután pedig eiteszi őket láb • alól. Dévai Judit azonban mit sem törődött a tanyaiak szóbeszédével, hanem har­madik férje halála után is vígan élte tovább világát. Úgy látszik, a legényeket sem riasz­totta el a sok pletyka a szép özvegytől, mert alig halt meg a férje, valósággal ostrom alá vették házassági ajánlataik­kal. A szép özvegy azonban bizonyára megelégelte a házasélet örömeit, mert egymásután kosarazta ki a kérőket. Az udvarlók hatalmas táborában a Lvkiísr­­tóbhan küzdött a szép • nyibt Konto­­réiczy András nevű sz .neszedéi, de a szép özvegy őt 's vissznumsitotta. A környéken pedig egyre terjedt a pletyka és sok mindem sít'lógtak Dévai Juditról. Sokan »látIák«, amint éjszaka a »seprőn lovagolt«, vagy a Tiszába ment fürödni, ahol már ördögök tábora várta, nappal bűbájos italokat főz. ami­vel magába bolonditja a férfiakat, sőt volt. aki kijelentette, begy Dévai Judit hátán az ördög háromszögletes bélyegét látta. Mindezt pedig betetőzte az, hogy egy nap Komoróczy András házába be­csapott a villám és a gazdát megölte. Most aztán nyíltan hangoztatták, hogy Dévai Judit boszorkány, ei kell égetni. Hiába volt minden, Dévai Juditot egy szép napon máglyán elégették. Dévai Judit utódai nem nyugodtak meg az íté­letben s később ui vizsgálat elrendelését kérték a boszorkányperben. A közbejött zavaros idők folyton megakasztották a vizsgálat befejezését, mig a nyolcvanas években az igazságiigyminiszteriumba uíabb kérvény érkezett és a szegedi tábla helyt is adott az ujrafelvételnek Az ügy azonban ismét befejezetlenül maradt, mig végű' most Dévai Juditnak egyik ügyvéd utódja nagy kötetre ter­jedő tanulmányában foglalta össze a boszorkánypör történetét és ez alapom kéri a szegedi táblát a perfelvétel re. A tábla döntése elé nemcsak a nagyközön­ség körében, de jogászkörökben Is ér­deklődéssel tekintenek. HÍREK A becsületes megtaláló í. A bürokrácia sokszor teremt nevetsé­ges és bonyodalmas nemzeteket, ami­lyent a legmerészebb fanfááziáju vigjá­­tékirók se tudnak kigondolni. Az atáblv ilyen eset most az egyszer nem Német­országban, a bürokrácia országában, hanem Sziíboticán, a korzón történt. Szereplői: egy pontos rendőr, egy mun­kás, egy orosz és egy gyapjnkendő. A gyapjukendő a korzón, a színház előtti villamos megállónál hevert a pá­don, mellette egy munkás ktHsejS ein­her ült. Egyszer csak jön egy irr. aki szintén a villamosra várt már fél órája és le akart ülni a padra. Szólt a mun­kásnak, hogy vegye ei a kendöt a pád­ról. — Vegye el a gazdája — felelte a munkás. fis igy derült ki, hogy a kendőnek nincs gazdája. 2. Az ur, ur akart lenni, fogta a kendőt és odavitte a sarkon posztoló rendőr­nek. A rendőr elővette a noteszt, felirta az ur nevét, foglalkozását, születési he­lyét, évszámát, lakhelyét, családi álla­potát és végül azt mondta a b. megta­lálónak, hogy a kendőt vigye fel a vá­rosháza II. emeletére, adja át az ügye­letesnek és kérjen átvételi elismervényt — De én nem érek rá — felelte az ur — mert rögtön jön a villamos. A rendőr vállat vont: — Semmi közöm hozzá —- mondta — I kendőért maga a felelős! Míg tiz percig diskuráltak, a rendőr nem akarta átvenni a talált tárgyat, az ur pedig nem akarta felvinni a rend­őrségre. Közben elment a villamos. 3. Az elegáns ur tanácstalanul állt a kendővel a hóna alatt és restéit vele végigmenni a korzón. Végre mégis el határozta magát és elindult a batyuval a villamos megálló félé. 4. Alig ment tiz lépést, utána futott egy orosz és megállította: — Ez az én kendőm — kiabálta dü­hösen — hova akarja vinni az ur? — Bánom is én — felelte a b. meg­találó — én. nem adom oda, mert a rendőr felírt és a kendőért én vagyok felelős. holnap rajtam keresik.

Next

/
Thumbnails
Contents