Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-06 / 248. szám
9. o!óa^ bACSMEGYEl NAPLÓ SZIMUÁZ —— ms— Nem nősiiiök Szenes Béla vjgjátékának bemuta* lőj a szihnílca! Népkörben Szabó Marion társulata szombaton mutatta be Szenes Béla »Nem nősülök« cimti háromfelvonásos vlgjátékát, amely a fiatalon elhunyt iró legsikerültebb alkotása. A darab teljesen modern, hiányzanak belőle a bonyodalmak, szellemes ötleteken épül fel és ép ezért szinrchozása műkedvelő színpadokon merész vállalkozást jelent. Szabó Márton együttesre azonban leküzdötte a nehézségeket és a darabot minden zökkenő nélkül, kifogástalanul hozta ki. A szereplők, nehéz szerepeikkel könnyen megbirkóztak és valamennyien olyan pompás alakítást nyújtottak, hogy a legnagyobb dicséretet is megérdemlik. A kitűnő előadás a bemutató közönségét igen kellemesen lepte meg és elismerését hatalmas tapsokkal juttatta kifejezésre. Amikor az egyes szereplők teljesítményéről beszámolunk, az együttesből elsősorban Török Manci játékáról kell írnunk. Török Manci már nem kezdő a műkedvelő színpadokon, de ezúttal olyan szerepe volt, amely hivatásos színésznőket is próbára tesz. Török Manci kitünően megállta a helyét Katinka báróné szerepében és az ő finom, intelligens játékának az érdeme, hogy a darab Szuboticán olyan nagy sikert aratott. A darab másik főszerepében Piukovics Manci nagy fejlődést árult el. Magdát, az ultramodern leányt, sok bájjal, temperamentumosán játszotta meg, ha nincsenek is önálló színészi ötletei. Játéktechnikája kissé fogyatékos. N. Reményi Sári, Kisfalvyné szerepében kiforrott színésznő játékát nyújtotta, nagy közvetlenséggel mozgott a színpadon és állandó derűs hangulatot keltett. Kolotaynét, a csinos szalmaözvegyet Posta Vily játszotta meg nagy rutinnal, habár eg a fiatal műkedvelő most jutott először nagy szerephez. Posta Vily tői még sokat várhatunk. A férfiszereplők közül. Andránszky j szerepében Kőhahny Jenő. az előadás! főerőssége volt. Kőhalmy feladatát szépen megoldotta, játékában semmi fogyatékosság nem volt, minden mozdulatát gondosan, ötletesen játszotta meg. Nyríni y Rezső, a Becskereken élő kivá'ó színész, mint vendég lépett fel a darabban. Játékát külön nem kell méltatni, a szuboticai közönség már jól ismeri Csáthy Géza szerepében pompás alakítást nyújtott. Renner Tibor kisebb szerepét Szabó Marci vitte sikerre Szabó Marci szintén azok közé tartozik, akikről felesleges dicsérő szavakat Írni. a í szuboticai közönség már a kegyeibe fogadta — teljesen megérdemelten. A kisebb, epizódszerepekben Kiss Jenő és Sztipics Béla rendkívül mulatságos figurát adtak és épp úgy részesei a sikernek. mint a darab névtelenjei, akik minden igyekezetükkel azön voltak, hogy a lehető legjobbat nyújtsák alakításukkal. Meg ké!l inég emlékeznünk a kitűnő rendezésről, amely Szabó Márton nagy hozzáértéséről tesz tanulságot, a darab fényes és nagy áldozatokkal járó kiállításáról. valamint a sikerült díszletekről, amelyeket Bujdosó Lajos a Vígszínház mintái, után festett. A kis színpad nem okozott semmi nehézséget, ami a diszletezés ötletes megoldásának tulajdonítható. A darabot vasárnap megismételték és szeptember 8-ikán, csütörtökön harmad- j szór is szinrehozzák, fél kilenc órai kezdettel. m. d. A szuboticai miikedve'ök köre ismét megkezdi működését. A Pietsch Ferencné vezetése alatt álló műkedvelők köre ismét megkezdi működését. Az egyesületet reorganizálták és több kiváló műkedvelőt vettek fel tagokul. Az egyesület uj tagjai között vannak Schlesinger Ili, Lémért Mariska, Kiss Anci, Gaál Bözsike, Mamuzsics istvátmé, Varga Ida, Pukec Ilonka, Simonyi Böske, Singer Eta. Dohár Rózsi és Mara. Molnár Irénke; Beér Ilonka, Elek Böske. \ Dragoljov Eta. Kiadok Karcsi, Thurzai , Mátyás. Kocsmát Ferenc, Nagy János, j Mamuzsics István. Welsz Bubus, Béres j Mihály, Varga Béla. A kör ügyvezetője Koncz Dániel. Az operettelőadásokat a | városi zenekar, a jiépsz'nmüyeket a kör i műkedvelő zenekara kíséri Kapiszta I Simon vezetésével. Az előadások tiszta jövedelmét a Vöröskereszt javára fordítják. Az, egyesület rövidesen a nyilvánosság elé lép. > „A L B U S" Szappan kitiinö ! ■awAwujuiB'g^n !j^^'«MF«»<>waawwwg^iu^t)UPa«rMgaB»^m»i««UBWBaaa A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE irt«: NUS.CS BRAN1SZLAV Fordított!: CSUKA ZökTÁE Pópa: Lehetséges uram, de nem emlékszem, hogy láttuk volna egymást valaha. Iró: Megy van az, hogy nem emlékszel, pópa? Nem te vagy az a pap, aki Anika körül settenkedett? Pópa- Milyen Anika körül? író: Hát Alempije özvegye körül. Pó:oa: Igen. igen, emlékszem a megboldogult Alem- Pljére! Író: De talán Anikára is emlékszel, pópa? Pópa: Ah, igen. az minden bizonnyal Aletnp'je fv'esége lesz! Iró: Hit persze, hogy Alempijé felesége! Tehát: él tágét ennek a regénynek az első fejezetében Aliikénál láttáink'és láttalak a regény ötödik fejezetében is, ami>'or megkeresztelted Anika gyerekét. Aztán, én drága-’ latos pópám, láttalak a tizedik fejezetben, amikor kora hajnalban útra keltél a faluból, egy gyerekét cipelve a reverenda alatt, aztán láttalak a szolgbirónál, ahol tigy !' dongtál, mint a kígyó a fahasadékban, ha benrtszoriL l áttalak a tizenkettedik fejezetben, mikor az a botrány tört ki és majdnem hírekéit hogy gyereket no ztál a világra, aztán még a tizennegyedik fejezetben Fiivá ügvvéd irodájában is találkoztunk. Ez volt az utolsó 'a léikozásunk. Te akkor visszamentéi a faluba | ■és én a gyerekkel egy ideig még ott maradtam abban I a vidéki városban, aztán Beogradba indultunk. Pópa: Persze, úgy van, most már látóm, hogy is* j merjük egymást. Hát hogy érzi 'magát urasásod? ! író: így, Itala Istennék! Es hogy van maga, tiszte- I lendő ur? íme, ilyen beszélgetés folyna le a pap és az Írót között, mert az a pópa. aki Mara asszonyságot meglátogatta, nem más, mint Péró pap Prelepnica községből. Es most. miután tudjuk, hogy ki a pópa, ne veszítsük el szem elöl. mert az ilyen agyafúrt szélhámos még el talál menekülni, akkor pedig az iró Igen kelle- . metien helyzetbe kerülne, inert' nem tudná hogyan is j fejezze be a regényt. » Mikor alkonyodéit, a pópa a szállodából átköltözött Mara asszonyság vendégszerető hajlékába. Áltálvetőt hozott magával és abban a poJgyászon kívül húst, kenyeret, gyümölcsöt, bort és édességeket. Es naplemente után. mondhatjuk, hogy Mara asszonyság házában igen kedves és családias estét töltöttek együtt. Kezdetben a pap kissé levert volt. de elég veit egy kis jó bor, az unokanővér néhány tüzes pillantása és hamarosan úgy felmelegedett, mint a hó a kályhán. A pap először a »boszorkányáról« mesélt (igv nevezgette a feleségét), aztán behúzta az egyik ujját a tenyerébe és így szólt: »Hitemre mondom, ilyen a háta!« Aztán erről, aztán arról mesélt, mindaddig, inig Mara asszonyság és unokanövére rá nem vették hogy mesélje el, miért is citálják holnap a törvény elé. — Ah. ennek nagyon érdekesnek kell lenni! — mondotta az unokanővér, kérlelve a papot, hogy mond-} ia cl a dolgot. — De hát semmi, ha mondom, semmi! Bajnak. 1 nagy baj. semmi több! — védekezett a pap j — Nem bánom, csak mesélje el! — - Hát. van a mi falunkban egy Sztäna nevű láfiv. Szépen megnőtt, mint a jegenye, a két arca csattanós, mint a barack és a szemei, mint két meggyujtott mécses. amelyekben szinültig van az olaj. Ha elmegy az ember mellette, nem lehet megállni, hogy utána ne forduljunk Ennek, a lánynak valamilyen pörös ügye volt a városban. Apátián, anyátlan árva maradt és a nagybácsija el akarta venni tőle a szántóföldet mire a leány bement a városba és följelentést tett. Sokszor ment be a városba és végül is megnyerte a port. de elvesztette a becsületét. Mikor végül a faluban megnyugodott, rossz álmokat kezdett látni és ezektől a rossz álmoktól éjszakákon keresztül nem tudott aludni. Egvszer, mikor a vecsernyéről hazatérőben voltam, találkozott velem és Így szólt: »Atyám, nem tudom mit csináljak, a rossz álmoktól nem tudok sehogy sem aludni *. j — »Ejnye, gyermekem — mondom én — talán valami j bűn nyomja á lelkedet?« »Igjbn« — suttogta és lesütötte ! a szemeit, arcát elöntötte a pirossá? és igv még szebbnek látszott, mint máskor, úgyhogy alig tudtam visszatartani magam, hogy meg ne simogassam, de hát az nccán, ahol annyüln látnak, ilyent nem tehettem. »Hát, fiam. ha bűnöd van és beismered akkor nincs Ciliiéi | könnyebb dolog. Ma szerda van. három napig Inijtöíj í és vasárnap délután gyere el a házamba, hogy gyónjál. Akkor majd meglátom, hogy ha a bibi nem valami nagyon nagy, könyörögni fogok az Istenhez és ő majd meg fog szabadítani a rossz álmoktól.« Amint hazaértem, gondterhelt arccal azt mondtam a feleségemnek, hogy egy kereskedő rossz hírt hozott a nővéréről. A feleségem nővére pedig másfél napi járásra egy kis városban volt papnő. — Beteg szegény — mondottam — ki tudja, mi baja! A feleségem igen elszomorodott és másnap azt mondotta: »Tudod mit Péró, engedj el a nővéremhez, igen nagy gondot okoz a betegsége«. »Hogyne engednélek! — mondottam hiszen egyetlen nővéred.« »így aztán elbucsuztam a feleségemtől és egyedül maradtam odahaza. Vasárnap délután aztán bekopogtatott hozzám Sztána. Bőjtölt bárom napig, a szemei kissé beestek és még szebb volt mint azelőtt, »ülj le lányom, mondottam, ülj le itt a közelemben. Ülj le és mondj el mindent, könnyitsél a lelkedet!!« És Sztána szépen sorjában el is mondott mindent. Először az ügyvédet, aztán a rendörirnokot, aztán az egyik tanút, végül a törvényszéki titkárt említette meg és mindezt azért, hegy a szántóföld megmaradjon. »Meg fogja Isten bocsátani a bűneimet? — kérdezte Sztána«. De hát ez egyáltalán nem is bűn!« - - vigasztaltam. »Az isten nem bánja azt. Iia valaki szeret. Itt vagyok én. isten szolgája és soha sem rövidítem meg magamat, ha valami szépre és fiatalra találok!« Ezután bebizonyítottam neki, hogy ez egyáltalában nem bűn és Sztána meggyőződhetett, hogy nem rövidítem meg magam. ha valami szépre és fiatalra találok. A feleségem vasárnap után visszatért és elmondotta, hogy a nővérét makkegészségesen találta és az a kereskedő bizonyosan hazudott, fin is elfogadtam ezt a lehetőséget, de az a lány, Sztána. nemsokára találkozott velem és megint azt mondta, hogy még mindig nagyon rosszakat álmodik. — Nem tehetünk másként, megint találkoznunk kell. hogy meggyónj, de mostan nem kell előzőleg böjtül nüd! »Jól van, de ott volt a baj. begy nem tudtuk, hol is találkozzunk. Nálam odahaza a feleségem, nála valami nagynéni. Végül is Sztána azt javasolta, hogy korán hajnalban jöjjek hozzá a padlásra. Mondtam neki, hogy hozzám, papi személyhez nem illik az, hogy a padlásra másszak, de Sztána kitartott a kívánsága me',leit. (Folyt, köv.)
