Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-01 / 243. szám
A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Az onbiztositás Irta Havas Imre, Berlin Az onbiztositás egy évi mérlege megjelent. Hogy a mérleg adatai komoly analízisre vagy propagandára alkalmatlanabbak, nehéz eldönteni. A közölt számok olyan jelentéktelenek, a biztosított felek száma olyan csekély, összesen 91, hogy egy kommüniké elég lett volna annak az örvendetes hírnek a közlésére hogy Bácskában ez évben nem volt jég és ennek következtében az onbiztositás nagyszerűen bevált. A dijak minimálisak voltak, a károk kifizetése fennakadás nélkül lehetséges volt. Aki elolvasta a Bácsmegyei Naplóban gnnak idején megjelent hasonló tárgyú cikkeimet, bizonyára emlékezni. fog mennyire elismertem az önbiztositási organizáció elsőrangú prosperitását arra az esetre, ha nincs jégkár. Hol fordulnak elő még figyelemre méltó momentumok az onbiztositás egy évi mérlegében, nem sikerült felfedeznem. Az egyetlen speciális előny még talán a jelen esetben, hogy a befizetett díjelőlegeket nem ^fordították adminisztrációs célokra és útiköltségre, mint ahogyan ez hasonló mintaorganizációknál a Vajdaságban sok esetben megtörtént. Ez azonban korántsem jelentheti az önbiztositás létjogosultságát. Aggodalmam abban áll, hogy az önbiztositás nem nyújt' kellő1 biztosítékot egy olyan katasztrófa esetére, amely ennek az organizációnak lelkes propagálója szerint egy emberöltő alatt csak egyszer fordul elő. Szóval .egy általános katasztrófa mégis lehetséges. Ez a cikkíró megnyugtatja a gazdákat, hogy erre az esetre ők már olyan összegeket takarítottak meg, amelyekkel bőven fedezhetik a jégkatasztrófa okózta károkat. Tekintve, hogy 1925-től számítva egy emberöltő nagy idő, tényleg nyugodtan alhatnak a gazdák, addig nem lesz nagyobb jégkatasztrófa. Ilyen statisztikai alapon tényleg nem kötnek a biztosítótársaságok jégbiztosítást, azok nem diszkreditálhatják szerencsejátékká a biztosítást hasonló jóslások alapján. Minthogy a társaságok pontosabb és megbízhatóbb statisztikai adatok alapján számolnak azzal, hogy egy katasztrofális jégkár »mégis gyakrabban« következhet be, mint azt egyesek jósolják, kénytelenek a dijakat olyan összegben megszabni, amely dijakból a károkat ki is tudják fizetni. A biztosítótársaságok éppen azért alakultak, mert az önbiztositáshoz hasonló szervezetek egy nagyobb katasztrófa esetén felmondták a szolgálatot. Ilyen esetben a biztosított felek íaluról-falura jártak könyöradományokért, hogy házaikat újra felépíthessék vagy elpusztult állataik helyett ujjakat vásároljanak. Hasonló nagyvonalú organizáció a biztosítás terén a régi Palesztinában volt célszerű, ahol a szamárhajcsárok, mielőtt vásárra mentek, a következő megállapodást kötötték: »Akinek közülünk egy szamarát elrabolják! vagy vadállatok elpusztítják, azt másikkal pótoljuk.« Abban az időben, jobb hiányában, célszerű volt ez a biztosítási organizáció. A modern gazdasági élet fejlődése azonban magával hozta azt, hogy olyan társaságok alakultak, amelyek évszázados tapasztalatok folytán és pontos statisztikák alapján vesznek át kockázatokat és a károkat minden esetben ki is tudják fizetni. Ezek a társaságok természetesen nem téritik vissza a befizetett dijakat, ha nincs jégkár, de nem is foradminisztrációs és útiköltségek- ÉMk h*?"11 terta&koDák am az esetre, »ha mégis« egy emberöltőn belül sajnálatos módon gyakrabban fordul elő jégkatasztrófa, mintsem azt az önbiztositás hívei előre látják. Ilyen meglepetések érték Németországban 1905-ben, 1908-ban és 1910-ben a biztosítótársaságokat, ahol a jégkatasztrófa sok társaságnak óriási veszteségeket okozott. A társaságok azonban kifizették a károkat. Hasonló meglepetéstől sajnos a mi vidékünkön is tartani lehet, Németországban sem volt kedvezőtlenebb a jégstatisztika, mint nálunk, mégis megtörtént a katasztrófa ami ellen nem optimizmussal és nem szerencsejátékkal, hanem kizárólag komoly biztosítással lehet védekezni. Végül még csak azt szeretném megjegyezni, hogy elméleti alapon sem a biztosítással, sem annak organizációjával nem lehet foglalkozni. A biztosítási tudomány nem hipotéziseken alapul és az organizáció még kevésbé. Az organizációt illetőleg ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a tapasztalatok szerint csak a nagy biztosítótársaságok nyújtanak garanciát a károk kifizetésére, ezzel ellentétben a fás szövetkezeteknél eseményszámba megy, ha a bekövetkezett károkat ki is tudják fizetni. Dilettáns munka, szabálytalanságok, bűnvádi feljelentések tipikus jelenségei legtöbb esetben ennek az organizációnak. Az önbiztositásnak nincsenek ellenségei, barátai sem, csak néhány uj apostola. Téves volna viszont ebből azt következtetni mintha a nagy társaságok rendelkeznének ilyenekkel. Nem szükséges. A nagy biztosit ótársaságok nélkülözhetetlensége nyilvánvaló, az organizációs kérdés a jövőben már csak az államosítás lehet. Tekintve azonban, hogy a biztosítás egyes ágai erre nem alkalmasak béküljenek meg az érdekeltek azzal a gondolattal, hogy a biztosítási üzlet továbbra is magántársaságok kezében marad. Hogy azután ezek közül melyik a megfelelőbb organizáció: az alkalmi egyesülés 91 érdekelt között vagy a társaságok nemzetközi szervezete, döntsék el a biztositó felek. Mennyi adót flzetttinlc az S. H. S. állam fennállása éta A pénzügyminisztérium kimutatás?. A pénzügyminisztérium hivatalos kimutatást tett közzé arról, hogy 1919 -január 1-től ,1926 december... 31-íg mennyi egyenes állami adót fizettek be az egyes tartományokban. A kimutatás szerint az egész idő alatt, tehát az S. H. S. állam megalakulása óta a múlt év végéig öszszesen 7 milliárd 764 millió dinár egyenes állami adót fizetek be az egész ország területén. Ebből az összegből a legnagyobb rész a Vajdaságra esik, amelynek területén egymilliárd 999 millió dinárt, tehát az összes adók huszonöt százalékát fizettek be. A Vajdaság után a legtöbbet Szerbia és Crna Gora -területén fizettek: egymilliárd 764 millió dinárt. Azután következik Horvátország és Szlavónia egymilliárd 635 millió dinárral, utána Szlovénia egymilliárd 93.5 millió dinárral, majd Bosznia és Hercegovina egymilliárd 52.5 millió dinárral és végűt* Dalmácia 217,5 millió dinárral. Érdekesebb és Jellemzőbb a kinjuta-. tásnak az a része, amely kiszámítja, hogy átlag egy-egy adófizetőre mennyi adófizetés esett. Eszerint a Vajdaságban az átlag 1118 dinár. Szlovéniában 1035 dinár, Horvátországban és Szlavóniában 702 dinár. Bosznia Hercegovinában 557 dinár, Szerbia és Crnagorában 405 és Dalmáciában 349 dinár. Ez a kimutatás nem telíes, csak az egyenes állami adókról beszél. Ehhez képest azonban a Pótadók is nagyobbak a Vajdaságban. Azonkívül a Vajdaságban számos olyan adónem van, amely más tartományokban ismeretlen. Ha kimutatást készítenének az összes adókról és pótadókról együttvéve, akkor derülne csak ki, hogy tényleg mennyi adót fizetett a Vajdaság népe. Ä középeurópai államok közlekedési konferenciát tartanak Budapesten Hamburg harca Trieszt és Fiume eüen a tengeri áruforgalomért Bécsből jelentik: Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyaroszág és Olaszország kormányainak delegátusai szeptemberben konferenciára ütnek össze Budapesten az adriai hajózási forgalom ügyében. Az adriai északi kikötök, Trieszt és Fiume már a háború előtt is éles konkurenciában állottak a német tengeri kikötőkkel. Ez a verseny azonban sohasem öltött heves formákat, mivel Trieszt és Flume »hinterlanddal« rendelkeztek, a mely biztosította számukra a szükséges áruforgalmat. A konkurencia 1909-ben öltött valamivel élesebb formákat, amikor elkészült a Tauern-vasut, amely Salzburg és Trieszt között az utat lényegesen megrövidítette és igy a délnémet elsősorban bajor tengerentiii export is az Adria felé kezdett grav Hálni Hamburg, Bréma és Lübeck hátrányára. Az osztrák államvasutak Trieszt feáá Irányuló forgalmat jelentős tarifakedvezményekkel igyekezett fejleszteni, amelyek számos esetben hatvan százalékig terjedtek. Ez a protekciós politika azonban nem akadályozta meg azt, hogy a régi osztrák áillamvasut ne ápolja a kapcsolatokat Németországgal. így az osztrák államvasúit a német északi tengeri kikötőkbe irányuló áruforgalom számára szintén kedvezményes tarifákat i engedélyezett, habár nem olyan messzemenő mértékben mint Trieszt felé. Az adriai és a német kikötők között a verseny a háború után durvult el. A békeszerződések alapján Trieszt és Fiume Olaszországhoz kerültek és gazdasági alap, »hinterland« nélkül maradtak. Olaszország úgy iparkodott Trieszt és Fiume forgalmát biztosítani, hogy megállapodásokat létesített Ausztriával és igen messzemenő tarlfális kedvezményeket bizotisott arra az esetre, ha ezek az államok tengeri forgalmukat Trieszten át bonyolítják le. Olaszország ugyanis Triesztet és Fiúmét északi fekvésük miatt nem tudja alímentálni, a volt osztrák és magyar kikötők képtelenek voltak Génuával versenyezni és igy Olaszország arra tőrekedett, hogy idegen államok forgalmát biztosítsa a békeszerződések megkötése óta sorvadásban szenvedő Triesztnek és Fiumének. Ez a rugója többek között annak is, hogy Mussolini Fiúmét szabad kikötőként felajánlotta Magyarországnak. azzal a számítással, hogy a magyar tengerentúli forgalom biztosításával Fiume visszaszerezheti régi pozícióját. A német birodalmi vasutak vezérigazgatósága 1923-ban az Északi tenger kikötőinek fellendítése érdekében szintén messzemenő tarifális kedvezményeket léptetett életbe, még pedig a tranzitóforgalom számára is. így Trieszt és Hamburg között elsősorban a csehszlovákiai tengeri forgalomért keletkezett éles verseny, amely odáig fajult, hogy Olaszország 1925 november 7-ikén kötelezte magát Csehszlovákiával szemben, hogy minden esetben öt százalékkal olcsóbban bonyolítja le a forgalmat Trieszten vagy Fiún ál, át, mint 1 aw«-í'iw,y..a v . • ' vX-V v: a német kikötők. Ezzel a megegyezéssel az olasz-német tnrifa-' áboru a végsőkig faluit. A harcban érdekelt államok, Németország, Olaszország, valamint szállítóként és a tranzitó-forgalom számára tekintetbe jövő országok, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország azóta több konferenciám jöttek össze Fiúméban, a Semeringen, Marienbadban és Hamburgban, anélkül, hogy a békét sikerűit volna megteremteni. Az utolsó, hamburgi konferencia mindössze azzal az eredménnyel végződött, hogy ebben az esztendőben nem indítanak egymás ellen ujn.bb tarifális offenzívakat A budapesti konferencia programja a végleges béke, mivel, ha az év végéig ez nem jön létre, úgy a jövő év elején a harc Trieszt és Fiume, valamint a német kikötök között klujuf és még az eddVekné! is hevesebb formákat fog ölteni. Az ellentétek az érdekelt államok között egyelőre olyan nagyok, hegy a budapesti konferencia eredménye igen problematikus. Messt mindegy ha Jó vagy rossz könyve*; ©ävas-e! Vigyázzon a könyvbevásárlásnál í «ló — olcsó — szép könyvet kaphat a BÁCSMEGYEI NAPLÓ könyv - osztályánál
