Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-06 / 248. szám

4 oldat

BÁCSMEGYE] NAPLÓ

Postacsekken fizetik ki

a megyei és községi nyujdijaí

A bácskai tartományi választmány Körlevele a nyujdijasokhoz

A bácskai vármegyei és községi nyugdíjasok illetményeit — mint már jelentettük — szeptember elsejétől kezdve csak Szomborban a tartomány pénztáránál fizetik ki.

A hir kezdetben nagy elégedetlenséget keltett a nyugdíjasok köriében, mert sokan attól féltek, hogy minden hónap ban Szomborba kell merlfii és ott személyesen felvenni a nyugdijat, másrészt fárasztó is lett volna az öreg nymgdijascknak. A bácskai tartomány azonban mint értesülünk, bevezette a régi csekrendszert és a nyugdijakat a postata karékpénztár utján fogja megküldeni í nyugdíjasoknak.'

A bácskai tartomány választmánya azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek pontos lakcímét tudták, hétfőn köriévé let küldtek szét. A körlevél tartalma ; következő:

, »Értesíteni, hogy szeptember elsejétől nyugdiját e tartomány pénzügyigazgatóságának pénztára fogja kifizetni esekforgalom utján. A pénzügyigazgatóság az ön pontos lakcímével kitölti a cseket arra az összegre, amely nyugdíj- és drágasági pótlék dinén ját és megküldi a postahivatalnak. A postahivatal a cseket minden hónap 1—15-e' között kikéz besiti a címzettnek. A esek átvétele utár a városi rendőrségnek igazolnia kel’ hogy a esek tulajdonosa életben van. A cseket személyesen kell aláirni a városi rendőrségnél. Az ilyen csekre a postahivatal kifizeti a küldött összeget.

Ma a nyugdíjas hosszabb időre elutazik, jelentse ezt he a postahivatalnál, ahol a pénzt szokta felvenni és visszatérésének pontos napját. Mellékelve küldünk egy »prijavát«. amit kitöltve a rendőrhatóság láttamozásával legkésőbb szeptember 20-ig tessék nekünk beküldeni. mert különben a nyugdijat nem fizetjük ki tovább. Szombor. 1927 augusztus 27. A pénzügy igazgatóság főnöke: Giftiger ,1 «

A nyugdíjas a körlevél átvétele titán kitö’ti a prijavát és bárom tanúval a rendőrségre megy. Szuhoticán Prodánovirs Minden rendőrkapitány fogja igazolni azt. hogy a három tanú. akik csak nyugdíjasok vagy állami tisztviselők lehetnek és az érdekelt személyesen írták reá a prijavát. A cseken ugyancsak Prndénovics M'aden rendőrkapitány

192'/. szeptember 6

fogja igazolni, hogy az illető életben van, ami után a pénz felvehető a postahivatalnál;

A szuboticai rendőrség figyelmezteti az érdekelteket, hogy a cseheket ne otthon, hanem a rendőrségen írják alá. Hasonlóképeti kell eljárni a noviszadi, vrsaci, titeli és a. többi rendőrkapitányságnál is. A községekben a községi jegyző igazolja, hogy a nyugdíjas éleiben van és aláírása hiteles.

Nyugdíjasok minden más felvilágosításért forduljanak akár levélileg is a szonibori tartományi pánügyigazgatósághoz Financijska Uprava Bačke Oblasti — Szombor — címre.

A szombori tartományi választmány végül felhívja az érdekelt nyugdíjasokat hogy címeiket haladéktalanul adják le a postahivatalnál, amely ezeket Szomborba fogja továbbítani nyilvántartás végett.

A Grosevescu-pör revízióját kéri a meggyilkolt operaénekes családja

A csalód, szerin' G osevescuné tervszerűen k 'szült a pvitkoss igra

Becsből jelentik: A Montag közli, hogy Grosavesctt édesanyja és nővére dr. Gürtler utján kérvényt adtak be a tartományi törvényszékhez, melybén a család tagjai a Grosavescu-pör revízióját kérik.

A tartományi törvényszékhez benyújtott kérvényben utalnák arra, hogy Grcsavescuné, akit az esküdtszék azért mentett föl, mert pillanatnyi elmezavar esetét látta fennforogni, előre készüli a gyilkosságra. Ezt az állítást dr. Gürtler

a Qrosavescu-család védője több tanúval akarja igazolni, akik a beadvány szerint olyan adatok birtokában vannak, melyek alapján a pör revíziója elrendelhető.

A Montag egyúttal nyilatkozatot közül Grosavesctt anyjától és nővérétől, akik tiltakoznak az ellen, hogy fírosavescuné nyilvánosságra hozza házasélete intimitásait abban az emlékiratban, melynek közlését egy bécsi lap most kezdte meg.

A német párt vezetői tiltakoznak a becskereki főszo'gabiró vádjai e'len

Đr. Neuner Vi mos és a Mnáti névét pártvezérek válasza

Tvosz’cs főbírónak

Recskerckről jelentik: A választási küzdelem utolsó hetében vagyunk és meg lehet állapítani, hogy a nagy választási harc a Eelsöbánátban teljes nyugalomban és békességben folyt le. Az egyetlen incidens, ami nagyobb hullámokat vert tel. a becskereki főszolgabíró és a német párt közötti konfliktus volt Tyoszics Nebojsza föszolgabiró néhány német polgárt rendőri felügyelet alá haiyezett és néhány németoárti gyűlést betiltott, amiért dr. Kraft István két iz'■«n is panasszal fordult a minisztere.nőkhöz. Dr. Kraft panaszára vonatkozólag a napokban Tyoszics főbíró feltünéstkeltő nyilatkozatot adott a Rácsmegyei Napló munkatársának és ez a nyilatkozat óriási izgalmat keltett a németek körében, amit legjobban igazol az

Kétféle igazság

Irta . Pásztó• József

Egy református pap barátom beszélte cl a következő történetet:

— Akkoriban egy kisebb községben voltam lelkész. Egyszer egy vasárnap, prédikáció alatt feltűnt nekem egy parasztember. akit legalább három esztendeje nem láttam a templomban.

Mikor vége volt az istentiszteletnek, a templom ajtóban megvártam s megszólítottam:

— Valamit kérdezni akarok. Várion csak.

Megindultunk lassan a kis házak között. Pár pillanatig nézegettem az emberemet. Tagbaszakadt, negyven, negyvenötéves férfi volt, egy kicsit szürkülő bajusszal.-- Hát nézze — fordultam hozzá meglepett, hogy magát a templomban látom Figyelni szoktam a híveimet, de iraga jó ideje nem volt a templomban, Ha nem tévedek, pár esztendeje?

Az ember bólintott:

— Jól vélekszik a tiszteletés ur. Három esztendeje néni vótarn a. templomos.

Megbökkenve tekintettem rá. de ö nem várta be. amíg kérdezem s fo.ytatta_ Nagy sora van annak, tiszteletés

uram. Ha nem terhelem, el is mondom

— Nem terhel vele...

— Hát, könyörgöm, minden vasárnap jártam én azelőtt templomba. Hat nap az emberé, a hetedik az istené. De az elmúlt három esztendő alatt nem gyühettem, mert be vótarn csukva.

Hirtelen rámeredt a tekintetem.

— Be volt csukva?

a körülmény, hogy egyszerre öt nyilatkozatot kaptunk a bánáti németek vezetőitől, amelyek mind cáfolni próbálják a becskereki főbíró kijelentéseit.

A német vezetők nyilatkozatainak nemcsak a sajtótörvény rendelkezései alapján, hanem az objektiv tárgyilagosság szempontjából is helyet kell adnunk. Az első nyilatkozat dr. Neuner Vilmos volt országgyűlési képviselőtől, a felsőbánáti német párt listavezetőjétől származik. Tvoszics főbiró ugyanis nyilatkozatában kijelentette, hogy nem igaz az, amit Kraft a miniszterelnöknek jelentett. mintha ö dr. Nenner előtt kijelentette volna, hogy a rendőri felügyelet »Iá helyezésnek nincs ugyan törvényes »lapja, de Ha azt az illetők nem tartják" be. lecsnkatja és megvereti őket. Ezzel

Az ember intett a fejével.

— ügy mondom el. tiszteletes uram ahogy vöt... mert jól esett, hogy meg tecoet szólítani... Nem vótarn én rongy emhör soha... Amit főttem is. böcsiiletbiil töttem ... De a törvény meg az 'gazság nem mindig ’ár egv utón. ,

Egv picit elMigatott. Sóhajtott s újra beszé’m kezdett:

— Néni vagyok éti idevaló. Az uradalom mellett a fa'uban lakok, de azelőtt a gróf urnái szógáltam. Teccik tudni. hogy a gróf ur milyen példás ember? Tisztaszivii. igaz lelkű. Amit gondol. már szó a száján. Hát szerettük is nagyon, mert velünk nincsetlen cse’éd emhörökke! éoemigv elbeszélgetett, akár az urakkal. Talán két esztendő telt el, hogy a szógálatában vótarn. amikor egyszer valamit észrevettem. Ha a gróf r.r kitette a lábát a kastélyból, kis idő múlva ott termett egy fiatal tiszt a grót'nénál. Téccik tudni, hogy megy az ilyesmi? Ha a gróf ur pár napig oda volt. csak Hajnalfelé sempolvgott el a kastélyból a tiszt. Hogv úgy becsültem a gróí urat. nagyon fö’.ger'édtem Összebeszéltem egy jó komámmal, aki ugyancsak tisztelte, szerette a gróf urat Megvártuk egy ködös hajnalon, amíg a tiszt ur megjelent a kastély hátsó kijáratánál. Hirtelen ponyvát térítettünk ró. leteperíük. elcipeltük, azután egy husánggal jól elvertük.

Elhallgatott, a tekintete messze szállt, majd a bajuszában kaparászott s felém fordult:

— Hát ezér ültem én három esztendeig, tiszteletes uram s ezért nem vótarn azóta a templomba. Odabenn sokat gondolkoztam. Nem ok nélkül gerjedtem fel. nem ok nélkül cselekedtem, mégis bekaszliztak. De forgatták itt falun a dogot, hogy a tiszt urnák lőtt igaza. Súlyos testi sértés, miegyéb s én jól belekóstoltam a rabkosztba. Ilyen a falusi igazság tiszteletes ur!

Megérkeztünk a lelkészlak elé. Szelíden néztem az ember arcába.

— Nyugodjék bele. Néha szenvedni ke'l a jó szándékért.

Elváltunk s magamban igazat adtam neki. Aztán sokáig nem beszéltem vele. Eltelt pár esztendő, engem megválasztottak egy nagyobb városba. Pár hónap múlva egyszer látom ám, hogy a hívek között ott ül az én emberem.

Az isteni tisztelet után már várakozott rám a templom ajtóban. Köszönt s nyugodt, derűs arccal felém fordult:

— Megvártam a tiszteletes urat. hogy amott olyán jó vót hozzám.

— Hát maga. hogy kerül ide?

Az ember nyugodtan mosolygott.

— Városi embör lőttem, könyörgöm. Meguntam én azóta a falut. Hogy az a csúfság esett ott velem. Más is itt az igazság, könyörgöm. Tudnék errül is beszélni.

— No?

Tisztelettel pillantott reám:

— Ha a tiszteletös urat nem terhelőm?

— Dehogy. Csak beszéljen.

Hunyorított, a szeme hamiskásan megvillant:

— Csakhogy más a s.ava-borsa.

— Beszéljen hát!

Erre az ember egy kicsit fészkelődön a ködniönében s beszélni kezdett:

— Egy nagy házba kerültünk itt a városban, az asszonnyal könyörgöm s mög is lőttünk vóna. Szolgálatot kaptam. jót, az asszony is keres, hús tő a

szemben dr. Nenner a következők közlését kéri:

— Vukicsevics Vclja miniszterelnök untak tett bejelentésben foglalt tényállítások a valóságnak megfelelnek és azokat ienn is tartom.

A másik nyilatkozatot dr. Elmer Gyula ügyvéd, a német párt feist bánáti képviselőjelöltje küldte be amely Így hangzik

— Nem igaz az, hogy én a szerbeket korruptoknak és a konszolidáció ellenségeinek neveztem volna. Az sem igaz, hogy én a németek közreműködése nélkül az ország pusztulásáról beszéltem volna. Arról volt csak szó. hogy ha ez a kormány a korrupció megszüntetését és a viszonyok konszolidációját akarja, úgy abban a németek közreműködését biztosíthatja magának és a német párt a kormányt ebben a törekvésében támogatni is fogja. Megkérdeztem akkor a főbírótól, vájjon akkor, ha a német párt a kormány mellett fog átlani. minket is clkisér-e gyűléseinkre, mire ő kitérő választ adott, de a németek kidobásáról említést nekem nem tett, de nem is tehetett, miután én a számba adott kijelentéseket a szerbekről és a szerb népről sohasem tettem és a kérdést csak tréfaképpen tettem fel. Aki engem ismer, az ilyen kijelentést rólam el nem hisz, mert nekem a szerbek között több barátom van, mint a főbírónak és engem a szerb — egyes kivételektől eltekintve — önérzetes német voltom ellenére, vagy talán éppen emiatt is tisztel.

Annan János németpárti képviselőjelölt. akiről Tyoszics főbíró azt mondta, hogy lázitó beszédeket tartott, többek között Begaszentgyörgyön is, igy nyilatkozik:

— Minden egyes szavamért — úgy, ahogy kimondtam — Isten, hazai törvényeink és az emberek előtt a német karakternek megfelelő férfiassággal viselem a felelősséget. Lázitó beszédet soha nem mondtam. Begaszentgyörgyön három hónappal ezelőtt beszéltem és ha abban lázitottam volna, a jelenvolt kottiiszárus bizonyára megvonta volna tőlem a szót, a főbíró ur pedig hivatalból tett volna ellenem feljelentést. Ez azonban három hónap után sem történt meg.

A rendőri felügyelet alá helyezett németek közül ketten küldtek be nyilatkozatot. Dr. Zwirner György lazarevói orvos a következőket kéri közölni:

— Az az állítás, hogy a német polgárok — köztük én is — azzal a szándékkal jöttek át Klekre, hogy ott dr. Várady Imre gyűlését megzavarják, nem felel meg a valóságnak. Ellenben tény

fazekunkba, de uj baj kereködött. Mert lakik ám abba a házba egy röttenetes, házsártos asszony, akihez képest a hétteái sárkány szelíd galamb. Egész nap hallani lőhetett a pörlekedését. Belekötött az mindenkibe, utoljára a feleségűmbe is.

Egyszer, egy este a feleségem sírva rohant be. Möghal szégyölletibe, olyanokat szórt télé az az asszony.

Törtem a fejem, hogy kigabalyodjunk a baibul, mert igy a gazban nem lőhet élni. Mögtárgyaltam a íeleségömtnel. Bcmöntem a pokolbeli sárkány lakásába. Egyedül lakott. Az ajtót nyitva hagytam magam után s a felesígöm beosont utánam Megdögönyöztem. úgy istenig.izába a tüzes nyelvű boszorkán! t. A ieleségöm mög kiállt az ajtóba s outiét visította torkaszakadtáb'd:

— Jaj. gyűjtenek! Segítsetek! Megöl, ez a pokol fajzati

Egyszeribe tele lett a tornác. Mindenki a feleségűmnek, meg nekem fogta a pártunkat. Tanti vót százával, hegy amaz micsoda pörlekedő, kötekedő, í> noszlelkü asszony. Szóhoz se jutott. Az egész ház nyüzsgőit. Sajnálkoztak, hordták az ajándékot. Mink mög álltuk nyakasan, dacosan a nagy sérelmet A vénasszonyt elitélték- Rágalmazás, könynyü testisértés. Azuta békesség, csönd van a házba. Lőhet élni.

Az ember elhallgatott, mosoly bujkált a bajusza körül.

— Hát ilyen a városi igazság, tiszteletes uram.

Nagyot nevettem. Mit tehettem volna? Minden kenetes toldás-toldás kárbaveszett volna.

Az emberem lelki egyensúlya helyre állt.