Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-30 / 272. szám
4. oldal 1927. szeptember 30 BA.CSMEGYE3 NAPLÓ Üdvözlő sorok atizdináros Mikszáth-könyv alkalmából Mikszáth Kálmán örökbecsű könyvei most olyan áron kerülnek az utódállamok magyarságának olvasói kezébe, hogy ezeket 'mindenki megszerezheti. Tiz dinár lesz egy bekötött, jó papírra nyomott Mikszáth-regény ára. Aki olvasni szeret és akar, annak nem kell drága ponyvaregény füzeteket venni, amikor tiz dinárért Mikszáth-regényt kap. Az olcsó Mikszáth-akció alkalmából egy lelkes olvasónk a következő levelet Intézte hozzánk: yf A mindennap vásárából, a mindennap "sivárságából kikivánkozik az a tény, hogy néhány komoly és áldozatkész ember a magáévá tette és a megvalósuláshoz közelhozza azt a régen koptatott és jóformán elkoptatott jelszót — terlesz• izünk kultúrát! Terjesszünk kultúrát! Sok, sok évtizedek óta nagyon kedvelt frázis ez, anélkül, hogy bármilyen irányban komolyan foglalkoztak volna az arra illetékesek, hogy a frázisokból ténycselekedet váljék. És végre komoly csodálkozással és még sokkal nagyobb elösmeréssel kell konstatálni, hogy nagyon, nagyon kevés szóval, nagyon kevés beszéddel, egy olyan tényt lehet leszögezni, amely minden nagyképűsködés nélkül bejelenti, hogy 10 (tiz) dinárért kiadja Mikszáthnak immáron az általános világirodalomban is nagyrabecsült egyik gyöngyét, a »Szent Péter esernyőjét«. Minden túlzás nélkül, mint kívülálló örülök, hogy egy ilyen hatalmas kulturtényre a Vajdaság képes, örülök neki, hogy vannak vállalkozók, akik a szent profit elvét képesek félretenni akkor, amikor kultúrát hirdetnek és képesek rá és van szivük profit nélkül áldozatot hozni a komoly kultúra oltárán. A könyv, mint kulturtényezö, a legelső és vannak népek és van nép, amely magát a »könyv népének« nevezi, amely nem valami üres eoitheton ornans, hanem leszögezése annak az igazságnak, hogy a könjjv népét, a könyv tette ellenállóvá, a könyv, az irás konzerválta évezredeken keresztül és tartja és konzerválja ma is. A könyv terjesztése azon az alapon és abban a formában, ahogy azt a Könyvbarátok Társasága csinálja, epochalis jelentőségű ezen a tájon, ahol a könyv eddig luxus volt, a gazdag emberek kiváltsága és a háború és a háború utáni idők mindent felforgató vihara megszorította még annak a társadalmi osztálynak a számára is a lehetőséget, hogy könyvet vegyen, amelynek a könyv eminens életszükséglete. Frázismentes elösmerés és meleg kézszorítás illeti mindazokat, akik ezt a mozgalmat szervezték, minden kulturembernek, minden kultúrát szerető és követelő embernek őszinte jő kívánsága ki-Vrsacról jelentik: A vrsaci hősök temetőjének ünnepélyes beszentelésére lázasan folynak az előkészületek. Az ünnepségek iránt az egész Bánátban nagy érdeklődés nyilvánul meg. A felszentelésen a kormány is képviselteti magát és az ünnepélyen személyesen résztvesznek a jugoszláviai magyar, német, olasz, szerb, román és török követek is, akik érkezésüket már bejelentették a rendezőbizottságnak. Az ünnepélyekre meghívták dr. Várady Imre és dr. Strcliczky Dénes magyarpárti nemzetgyűlési képviselőket és a német parlamenti klub tagjait is. A temetőt a magyar, német, osztrák és olasz követségek intervenciójára társadalmi akció mellett a magyar követség költségére teljesen újjáépítették. Az újjáépítési mozgalom lelke Krenn Károly magántisztviselő volt, aki Endrcsz Jakab katholikus esperes-plébános, Breitíi Ágoston és Osztheimer József szőlőbirtokosok hathatós támogatásával olyan eredménnyel vezette áz akciót, hogy a temető rendbehozásához szükséges anyagot a gyárosok és nagyiparosok teljesen ingyen bocsájtották az építést vezető bizottság rendelkezésére. Az október 16iki ünnepségek programját a következőképen állították öszsze: Délután két órakor a .hatóságok, testületek és dalárdák gyülekezése a városház előtti téren, ahonnan fél három órakor a temetőbe vonul a menet a vendégekkel együtt. A temetőben háséri ezt a mozgalmat. Elvárható és remélhető, hogy mindazok, akiket illet, résztvesznek ebben a komoly és nagyszerű munkában, kevés, nagyon kevés szóval, de annál több tettel! Nikodemus. Reméljük, hogy az akció az utódállamok magyarsága körében hasonló visszhangra talál s megvalósul az a törekvés, hogy minden magyar olvassa Mikszáth könyveit. rom órakor kezdődik a beszentelés: a vrsaei katonai zeneiskola zenekara gyászda’.c.kat játszik: a görög keleti szerb ceremónia szerinti beszentelés a vrsaci szerb templomi énekkar, szerb iparos dalárda és szerb mezőgazdasági dalkör részvételével Napravnik Károly karmester vezetése alatt. A gyászbeszentelést Popovics Bozsidár esperes celebrálja nagy papi segédlettel: utána a görög kc'eti román szertartás a román egyházi dalárda közreműködésével, celebrálja Oprca Tróján esperes és Fistea Ádám lelkész. Ezt követi a római katholikus, evangélikus, református és izraelita ceremónia. A római katolikus egyház részéről Eitdrey Jakab esperes-plébános, az evangélikus egyház részéről Schön Péter lelkész, a református egyház részéről Wass Antal pancsevói lelkész, az izraelita hitközség részéről pedig dr. Fischer Lipót főrabbi végzik a gyászszertartást. Az ünnepi beszédet szerb nyelven Popovics Bozsidár esperés, román nyelven Oprea Traján főesperes, magyar és német nyelven Krenn Károly tartják meg. A beszédek után tömeg kórus Regner Frigyes karmester vezetése alatt, melyben a német Férfidalkör, a német loarosdalárda. Iparos Dalcsszövctség, Mezőgazdasági Dalkör. Bortermelők Énekkara, Vonvärtz és Frohsinn dalárdák működnek közre. Este fél kilenc órai kezdettel a Qliidemann-szálloda nagytermében ünnepi koncert, melynek pn-A heogradi magyar, német, osztrák és o'asz követek is résztvesznek a vrsaci hősök temetőjének ünnepélyes fe szentelésén Várady Imre dr. és Sire lie zky Dines dr. magyar képviselőket is merhivtik az ünnepélyre Etelka l ta . G-Hé t Mária Élénkszinti ruhákat szeretett varrni sok csipkével és sok fodorral. Vékony, finom. szép. mozgékony leányzó volt Etelka, úgyis mint varrónő, úgyis mint műkedvelő művésznő — majdnem busz évesnek látszott, pedig, sajnos, busz már régen elmúlt. Az udvarlók, akik komoly családapák lettek közben, néha sóhajtva gondoltak ■át. ifjúságukra, mikor csinos alakját megpillantották s hiába volt üde, már múltat Idézett. Most egy falusi »urleánnyal« ruháravalöt válogattak a kisvárosi boltban. A falusi kis kisasszony magas volt, szőke és komolyan hallgatag: ő barna, kicsike és beszédes. — Ez igen szép lesz, ez az orgonalila eVámcsontszinü csipkével és apró gvöngyházgombbal... kérünk ebből négy métert, de engedjen le valamit, ugyan Grünbcrg ur, olyan régi vevő vagyok ... A kereskedő rámosolygett a csinos szabónőre és Etelka visszamosolygott, nem ért rá elszomorodni azon, hogy nüiyen régi vevő. Nyár volt odakint a napos kisvárosban. forróság, bent a boltban is egyre Öntözte a tanulófiu a földre a vizes nyolcasokat. Grünherg nr leengedett valamit az árból és Etelka elutazott falura, hogy megvarrja a komoly, szürkeszemü kislánynak a szép-szép lila ruhát. Jó hűvös volt a tágas kúriában s egy vendég jogászgavallér ugyancsak meglepődött a varrónő nem várt szépségén és melegtüzü szemén, udvarolt és mindig meilészegödött, ha sétálni indultak alkonyaikor az érzékien bánatos hangulatú esti mezőn. A kúria szürkeszemü nyúlánk klsasz- Szonya komolyan lépkedett velük, kicsit zavartan, mert azt hitte eddig, hogy a jogász öhelé szerelmes, bizony, ügy látszott a dolog, ő maga mindenesetre elvárta Volna, hogy öbelé legyen. 0 is szép volt. De Etelka még szebb veit nála, különösen Így az alkonyi sétákon, mert reggel... reggel néha olyan furcsa éles vonalat kapott a helyes kis orra... De tárgyilagosan tudomásul vette az ügyet így is és nem haragudott Etelkára, hiszen olyan szép ruhákat varr neki, amiben még a fővárosban is megnézik és a főváros volt komoly kis lelkének álma. Ősszel a fővárosba megy, fütyül a jogászra. ősszel valóban el is utazott a kis kisasszony és ezután csak nyáron beszélt néha Etelkával. Jó szive volt, még varratott vele egyegy ruhát és meghallgatta, hogy miben fog legközelebb föllépni. — Egy bárónőt játszik, majd, lovaglóruhában... Ez jó viselet annak, aki karcsú. Holott ő már nem karcsú volt, sovány. És panaszkodott az öröm friss hulláma után, hogy van most Ott egy komisz ember, egyre kisebb szerepeket akar neki adni... Szeretné elüldözni őt, gondolja csak el, kedveském, engem, mikor nekem mennyit köszönhetnek... S mert a kis kisasszony már maga is fiatal hölggyé fejlődött az évek fürge során, még valami másról is regél: — Ó, bizony, mikor úgyis olyan bánatos vagyok, tudja, kedveském, maga mindig olyan jó volt hozzám és. nem igen van kinek panaszkodjam, az .édesanyám süket, meg aztán úgyis mindig kínoz, hegy miért nem megyek férjhez, minek válogattam annyit, képze'je, kedveském, azt akarta, hegy menjek hozzá egy cipészhez ... szóval, az anyámnak sem pánaszkodhatoni, pedig csak a jó Isten tudja, hogy én mennyit szenvedek, olyan szerelmes voltam valakibe, tudja, kedveském, én azelőtt mindig csak kacérkodtam, talán ez most a büntetés érte. de most olyan nagyon szerelmes lettem valakibe, hogy alig bírom... És képzelje csak, édesem, a gazember kihív egyszer a szőlődbe — szedjük a cseresznyét és bolondozik és olyan kedves és én kacagok jókedvemben... hát egyszerre csak előrohan égy furia és kitűnik. hogy ez a felesége... A fiatal hölgy igazán rettenetesnek látja ez az ügyet, nem is tudja, mit szóljon hozzá, sajnálja Etelkát, bár sokkal komolyabb természetű annál, hogysem megértse, hogy valakinek pont cgv házasemberbe kell belegabalyodnia ... De azért résztvevőén ingatja a fejét, hogyne, olyan penészes szag van a kis szobában, eg.v öreg tacskó-kutya aiszik a vaskályha mögött a sarokban és belépked a süket mama, akin meglátszik, hogy néha-néha szűkösen vacsorázik szegény. Tanulni akar Etelka, postáskisaszszonynak menni vagy telefonhoz, az mégis úribb dolog, talán akkor jobban imponálna annak a rossz házasembernek is, akiről r ~z most már tudni sem akar, de imponálni mégis szeretne neki. És a fiatal hölgy mikor legközelebb találkozik vele, ijedten látja, hegy az Etelka szép fehér bőre sápadt sárgává gyiirődött, mert éjjel tanul, hisz nappal varrni kell, igy is fütetlen pedig a szoba, az öreg daxli reszket a Sarokban. Aztán hosszu-hosszu ideig nem látja Etelkát. De egyszer véletlenül mégis a kisvárosba vetődik, ismerősöket jön lágramja a következő: Nyitány, előadja a katonai zeneiskola zenekara; Stolics Mária, az ismert énekesnő szerb nép-' dalokat énekel; Dvorzák: »A hősök sírjánál«, zongorán előadja: Zoffmann Gitta; Schubert: Haista. és Wessel: Ander Wesel; német dalok előadja Ivan Hilda; W. A. Mozzart; Quartette XII. vonósnégyes: Rusnyák Antal. Watzck Géza, Oszwald Márk és Kent János; román népdalok: Gheorghe Vasiliu: Romania és Te am asteptat énekli Eremicin Auica: Chamenade: Autóimé, zongorán előadja: dr. Tappe Leó: Hubay Jenő: Madárdal a Cremonai hegedűsből, énekli Marok Ernörté, zongorán kiséri dr. Tappe Leó; kaíonazcue. Az ünnepségek iránt, már is nagy érdeklődés nyilvánul meg és az egész Bánátból tömegesen jelentették be részvételüket, Belacrkváról -valószínűleg külön vonat fogja vrsacra szállítani az ünnepség, résztvevőit. V haros jelenetek az osrtrák netnzeli tanácsban Bauer 0tt5 sz^hfrea a kemsrtényszocialistákkal Becsből jelentik: A nemzeti tanács igazságügyi bizottságának csütörtöki ülésen botrányos jelenetek játszódtak le. Bauer Ottó szocialista vezér közbeszólásaival sűrűn zavarta Ohdcnál dr. keresztényszocialista bizottsági tag beszédét. Dr. Ohdenált, a közbeszólások kihozták a sodrából és élesen válaszolt Bauernek. Majd Schönbauer dr. bizottsági tag kérte az elnököt, hogy csináljon rendet, mire Bauer Ottó ezt a megjegyzést tette: — Minden parlamentben szokásos a szónok szavaira megjegyzéseket tenni, Úgy látszik Schönbauer képviselő ur annyira tudatlan, hogy ezt sem tudja. Schönbauer: Majd magától tanulunk, arrogáns zsidó! Ezzel egyidejűleg a keresztényszocialisták felugráltak helyükről és öklükkel fenyegették Bauert, aki védelmet kért. Többen feléje kiáltottak: — Maga sértett először, csirkefogó, hlmpellér pimasz! Olyan nagy lárma keletkezett, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. tegatni... bár tulajdonképpen a távolodó ifjúság nosztalgiája huzza ide. Semmi rém olyan szomorú, mint egyf kisváros hűvös szeptember délután, különösen, ha az ember nő és már nem nagyon fiatal és tudja, hogy a fiatalság se sokat ér, az övé legalább nem ért sokat. De azért messziről szereti a saját nyúlánk alakját, amint egykor mélázva és messzire álmodó vágyakkal elsétált a Grünberg ur selymes boltja felé... És eszébe jut Etelka, akiről már elujságolták az ismerősei, hegy nem lett postáskisasszony, hanem boltot nyitott az egyik uccácskában. Szegény, szegény, pedig éjjel tanult és most mire jó az a sök polgári neki?... Olyan bánatos rokonr-zenve» érez iránta, hogy elindul és megkeresi az eldugott csúnya kis uccát. Hogyne ... már jól tudja, hogy különb dolgok is megtörténnek az emberrel, mint > hegy pent egy házasemberbe szeret bele. Csúnya a kis bolt, ahová belép. iga"i vénkisasszony-üzlet; spenótöt árulru-k benne, túrót, avasnak látszó vajat, száraznak tűnő kiflit, ecetes uborkát, savanyucukrot, kvarglit. hagymát, ócska kolbászt, krumplit és füzía.llmát... brr... Egy töpörödött, de fürge alakccska áll az egyik sarokban és pergő nyelvvel regél egy kövér asszonyságnak. Valamikor madár volt és csicsergett... Vesz egy kiló a'mát és Etelka nem ismeri meg. És ő neki nincs bátorsága megszólítani. A felsöajkát nézi, amely olyan tinóm és édes hajlású volt. Fizet és elindul és Etelka nem törődik vele. Tovább beszél a kövér néninek. — Egyszer előrohant egy furia és kitűnt, hogy ez a felesége ...
