Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-29 / 271. szám

BÁCSMEGYEJ NAPLÓ 2. oldal 1927. szepfember 2$ Artisták autószerencsétlensége Visacon Most váratlanul erős támogatásra talál a becsületes radikálisok nagy részénél is. Én azt mondom, nagy szerencse, hogy Davidovics Ljuba áll a blokk élén. Ö erkölcsi óriás, aki predesztinálva van arra, hogy népünk demokratikus erejé­nek összecsoportositásával szerencsé­sebb jövő felé kalauzolja Jugoszláviát. Hol volt reggeltől estig Vukicsevics Velja minisz­­' terelnök? Vukicsevics Velja miniszterelnök szerda délelőtt tíz órakor autón távo­zott a miniszterelnökségről és csak es­te hatkor tért vissza. Politikai körök­ben az a hir terjedt el, hogy Vukicse­vics őfelségénél volt Topolán és az ál­lamtitkári kinevezések ügyét intézte el. Ezt a hitt maga a miniszterelnök cá­folta meg az újságírók előtt. Hir sze­rint a szlovén néppárt a közoktatás­­ügyi, a demokrata párt a belügyi és a pénzügyi államtitkárságot kapja meg. A demokraták jelöltje a pénzügyi ál­lamtitkárságra dr. Setyerov Szlávkó.-j' / A vajdasági demokrata kép­­j viselők kifogásai a községi választásokról szóló sza­­. bályrendelet ellen , A vajdasági radikális képviselők kon­ferenciája, amelyen a vajdasági községi A-álasztásokról szóló szabályrendelettel foglalkoztak, a többi pártok érdeklődését Is felkeltette. Különösen a vajdasági de­mokrata képviselők fordítanak nagy fi­gyelmet a községi választásokról szóló szabályrendeletre. Ami a jegyzöválasztási eljárást illeti, IS demokratákat a szabályrendeletnek ez a része kielégíti. Erősen sérelmezik azon­­'ban, hogy választási bizottsági elnökök­nek csak az államnyelvet tudó helybeli polgárokat nevezhetnek ki, ami nemzeti­ségi vidéken nagy nehézségekbe ütköz­­hetik. Kifogásolják azt is, hogy a sza­bályrendelet a választási elnököket meg­fosztja a passzív választójogtól. Ez sze­rintük különböző visszaélésekre adhat al­kalmat, mert ki lehet nevezni választási elnököknek azt a néhány szerbül tudó ellenzéki iérfiut, akit különben föltétlenül jelölnének. Viszont a szabályrendelet szerint az elnöki kinevezést néni lehet el­utasítani. A becskereki szerelmi gyilkosság a noviszadi semmitőszék előtt Jogerőssé vált Jakalsos László öt évi . fegyházbüntetése Noviszadról jelentik: A noviszadi sem­mitőszék előtt szerdán délelőtt játszód­tak le utolsó akkordjai a becskereki cukorgyári gyilkossági bünpernek, mely annak idején sokat foglalkoztatta a becskereki és az egész vajdasági köz­véleményt. 1925. május 27-ikén történt, hogy Ja­­kabos László becskereki magántisztvi­selő meggyilkolta barátját, Szopcsák Lajost, akivel közösen udvaroltak egy Kloton Gizella nevű, feltűnő szépségű becskereki lánynak. A két fiatalember naponként megfordult Klotonéknál. 1925. május 27-ikén szintén együtt voltak Ja­­kabos és Szopcsák Klotonéknál, ahol Jakabos és Klotonné között heves jele­netek játszódtak le, majd a fiatalember elsietett, vetélytársa pedig ott maradt. Utóbb derült ki, hogy Jakabos az utón megvárta Szopcsákot, akivel szóváltásba elegyedett és szóváltás közben késsel agyonszurta. A becskereki törvényszék 1925. októ­berében tárgyalta a bűnügyet és Jaka­­bost előre megfontolt szándékkal elkö­vetett gyilkosság miatt tizenöt évi fegy­­házra ítélte. A noviszadi tábla az 1926. novemberi tárgyaláson a büntetést öt jévi fegyházra szállította le. mert nem látta fennforogni az előre megfontolt szándékot. A semmitőszék szerdán dél­előtt helyben hagyta a tábla ítéletét, amely igy jogerőssé vált. Jakabost hátralevő büntetése kitöl­tése végett a pozsareváci fegyházba szállítják, ahonnan hogyha jól viseli magát, a jövő év folyamán kisza­badul. A gondatlan soff őrt tiz napi Vrsacról jelentik: Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt hétfőn éjjel Vrsacon a Pancsevói-uton. Batune Gergely huszonegyéves orosz soffőr, aki Wessel Imre vrsaci tekintélyes bornagy­kereskedőnél van alkalmazásban, a Gudu­­ricai-uton levő Várhegy-vendéglőben mu­latott két orosz artistanő és két színész társaságában. A soffőr közben elment a garázsba és gazdájának tudta nélkül el­hozta az autót a vendés^ő elé. Két óra után a társasághoz még egy tiszt is csat­lakozott és két autóval megindultak az könnyebb sérüléseket szenvedtek, a gép­­senyt rendezett és kilencven kilométeres sebességgel száguldott végig a Kralja Alekszandra-uton. Amikor azonban a Pancsevói-uton a A néwegyelmezési rendeletet, vagyis azt a rendelkezést, hogy a gyermek nemzetiségét az apja neve után kell megítélni és aszerint járhat csak magyar vagy szerb iskolába — a magyarság ál­talában Pribicsevics számlájára Írja. Az ö közoktatásügyi minisztersége alatt adták ki ezt a végzetes rendelétet, ame­lyet aztán az egymásra következő kor­mányok csaknem kivétel nélkül érvény­ben hagytak — sőt. amint Szuboticán csak nemrégen is megállapítható volt — még szigorítottak is. Nehéz volna ellenőrizni a mende­monda hitelességét, azonban a magyar­ság tudatában úgy él a torz rendelke­zés eredete, hogy ezzel a történeti igaz­ságtalanságot akarta jóvá tenni «-* a magyarság által állítólag erőszakosan elmagyarositott szláv családok vissza­­szlávositásának útját akarta egyengetni. Pribicsevicsről tudott dolog, hogy rendkívül intelligens, müveit, széles látó­körű, öntudatos politikus. Miután a volt osztrák-magyar monarchia területén élt, azt sem lehet feltenni róla, hogy a nem­zetiségi kérdést ne tanulmányozta vol­na alaposan és azt ne ismerné. Ez a Pribicsevics rendelet származhatott ugyanis egy volt szerbiai politikustól, aki a homogén népességű Szerbiában nem találta szükségesnek a nemzetisé­gek élettörvényeinek tanulmányozását és nem ismeri azok biológiai jelenségeit. Nem érthető azonban Pribicsevics ré­széről, mert ő rá volt utalva arra, hogy a kisebbségi nemzetek életének egyes fázisait megismerje és neki a kisebbsé­geknek az államalkotó néppel való vi­szonyát, az abból származható konflik­tusok természetét, az egész nemzetiségi kérdés valódi jelentőségét tisztán kel­lett látnia. Miután pedig Pribicsevicsről. a sovi­niszta, de demokratikus és liberális és kétségtelenül magas horizontú politikus­ról szándékos és céltudatlan rosszhi­szeműséget, eredményre nem vezethető s csak az állam érdekeit sértő sikané­­riát nem lehet feltételezni — bizonyos, hogy Pribicsevics ennek a rendeletnek a kiadásánál és különösen annak indo­kaiban végzetesen tévedett. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt, hogy a szláv eredetű családok egy­­némelyikének elmagyarosodása nem a magyar iskolapolitikának eredménye. Egyáltalában: a nemzetiségi kérdés is­merői jól tudják azt a tudományosan megállapított és az összes kisebbségi népek életének tanulságaival bizonyí­tott igazságot, hogy az erőszakos asszi­­mllálási törekvések soha nem vezetnek elnemzetlenitésre. A beolvasztás mindig a nagyobb kul­túrájú nép erejének hatása a kisebb kul­túrája néppel szemben. A részleges be­olvasztás, egyes családok vagy egye­­dek átformálódása pedig az életviszo­nyoknak, a keveredéssel járó elhelyez­kedésnek természetes következménye. A magyar iskolatörvény, az erőszakos | elzárásra ítélte a rendőrség Meszics-patak lukijához értek, Wessel Imre autója a hirtelen kanyarulatnál neki­ment egy távirőoszlopnak. Az autó uta­sai szerencsésen megmenekültek és csak könnyeb sérüléseket szenvedtek, a gép­kocsi azonban teljesen összetört. Wessel Imre bornagykereskedő, ami­kor értesült a történtekről, azonnal fel­jelentést tett a rendőrségen a soffőr ellen. A borkereskedő feljelentése alapján Ba­tune Gergelyt azonnal letartóztatták és a rendőrség, mint kihágási bíróság, sebes hajtás miatt tiz napi. elzárásra ítélte s mi­után nincsen állandó lakása, szökésétől pedig tartani lehet, a büntetés jogerőre emelkedéséig előzetes let ríőztatásba he­lyezte. Egyidejűleg pe l g megindult a bűnvádi eljárás a • n i soffőr ellen. asszimilálási kísérletnek általában se­hol sem váltak be. Tévedés azt hinni, hogy a magyarrá lett szláv családokat a magyar iskola magyarosította el és a szláv iskola ismét szlávvá teheti. Té­vedés azt hinni, hogy — mondjuk — Szántó Róbert fia, akit nem szabad ma­gyar iskolába felvenni, mert az anyja neve szláv, — a szláv iskolába való be­­kényszerités által bármikor is szlávvá lesz. De ha véletlenül Nisbe fog kerül­ni, ott fog végleg elhelyezkedni, elvesz egy szerb lányt és a három utána követ­kező generáció megmarad azon a he­lyen, — a harmadik-negyedik generáció talán már szerb lesz. Ahogy nincs ki­zárva az, hogy a topolai dobrovoljác­­telepeseknek magyar feleségtől szárma­zó, több generáción át tiszta magyarok közt élő ősöktől eredő dédunokája ma­gyarul fog beszélni és annak vallja ma­gát. Ilyen jelenségektől hemzsegett az annakidején való németországi lengyel terület, ahol a hírhedt, kíméletlen német telepítés negyven éve után aránylag több lett a lengyel, mert a telepített né­metek is ellengyelesedtek. Az Élet, — a hatalmas, mindent átformáló Élet, ké­pes változtatni a nemzetiségen és nem egy rossz és erőszakos iskolatörvény. A generális tétel pedig: a nagyobb kultúra ereje a kisebbel szemben, de az is csak akkor, ha a nagyobb kultúrájú nép nagy mennyiségben veszi körül a számbelileg kisebb nemzetiséget. Petrovics Sándorból Petőfi lett és az­zá lett volna, ha például szerb iskolába járatják is. Mert viszont a teljesen ma­gyar nevű Országh Pál. aki Miskolcon és Késmárkon járt magyar iskolába, — Hviezdoszláv néven a legnagyobb szlo­vák költővé vált. És a magyar iskola­törvény minden szigorúsága és okvetet­­lenkedő hatása ellenére Erdélyben ezer számra vannak teljesen tiszta magyar nevű családok, amelyeknek tagjai egy szót sem beszélnek magyarul, csak ro­mánul. Az Élet, a környezet, a számbeli erő nagyobb beolvasztó képességű, mint száz erőszakos iskolatörvény. Az igazi i asszimiláció útja azonban a kultúra és j főleg a megértés politikája. A kultúra j képes beolvasztani a nemzeti kisebbsé­geket a többségbe, a megértés politikája pedig asszimilálja a kisebbségeket, azok lelkét, az állampolgári kötelességek el­ismeréséhez és a hazafias gondolkozás eszméjéhez. A nemzetiségi kérdésnek ma már tu­dományosan megállapított igazságai és minden politikus számára fontos gyakor­lati megállapításai vannak. Ezeknek ke- j retébe tartozik az iskolakérdés is. A nemzetiségi politika irányai és az asszimilálás erőszakos vagy békés kí­sérleteinek példái közismertek azok előtt, akik e problémákkal foglalkoztak. Az erőszakos nemzetiségi politika se i hol Európában nem vált be, sőt az angol gyarmatpolitika iránya és világbirodal­­mi alapítása is azt bizonyítja, hogy a népek nemzeti, nyelvi, kulturális szabad­sága az egyedüli ut arra, hogy a nem­zeti kisebbségek vagy a központi állam­nak alávetett népek akceptálják a fenn­álló helyzetet. Anglia gazdasági rabszol­gaságban tudja tartani a fél világot, mert ha nem is teljes mértékben, — de mérsékelt önuralommal tiszteli a rab né­pek nemzeti sajátságait, kultúráját, nyel­vi szabadságát. Az iskolakérdés minden nemzeti ki­sebbségnek leggyötröbb problémája. És minden uralkodó nép sovinisztáinak leg­hiábavalóbb vesszőparipája. Az iskolakérdésben — úgy mint a nem­zetiségi kérdésben általában — az erő­szakos megoldás soha nem vezet ered­ményre, hanem csak végnélküli harcot, elkeseredést és gyűlölködést támaszt Ahelyett, hogy elősegítené a külső, — megakadályozza a belső asszimiláló­­dást is. Erről az iskolapolitikáról mondta egy kitűnő német szakember: »Egy idegen nyelvet úgy megtanulni, hogy az anya­nyelv teljes erővel visszaszorittassék, — oly kísérlet, melynek az érett férfi alá­vetheti magát: a gyermeki lélek számára életének elpusztítását jelenti.« Ezzel a militarisztikus iskolapolitiká­val szemben áll például az Amerikai Egyesült-Államok közismert iskolapoliti­kája. Az Amerika partjaira lépő idegen nem­zetiségű embert minden kényszer nélkül ezer és ezer iskola várja. Az élet, a ver­seny, a kenyérkérdés kényszerit minden­kit arra, hogy önként megtanuljon ango­lul. Meg is tanul. A bevándorlottak gyer­mekei csaknem kivétel nélkül már be­szélnek angolul. Büszkén vallják magu­gat amerikaiaknak. Ez a békés iskola­­politika asszimilációs eredménye. Világos tehát, hogy Pribicsevics téve­dett, ezt a tévedését átvették utódai és ennek a tévedésnek sohasem lesznek meg azok az eredményei, amiket Pribi­csevics várt tőlük. A magyarság itt élő kisebbségeinek életérdeke, hogy gyermekei tudjanak szerbül. Minden józan magyar ember erre fog törekedni erőszak nélkül is. De az általános kultúra szempontjából a gyermeknek a saját anyanyelvén kezdő­dő tanítása kívánatos. Erre minden pe­dagógus igenlően fog válaszolni. Az egyéni szabadság — amely az ál lám legfőbb ereje és a nemzeti kisebbsé­gek megnyugvásának, hazafiságának legnagyobb biztosítéka — azt követeli,' hogy minden szülő maga határozhassa meg gyermekének nemzeti hovatartozá­sát és azt, hogy milyen iskolába kívánja járatni. A magyar gyermeket a szláv is­kola nem fogja elszlávositani. A józan magyar szülő minden erőszakos iskola­rendelet nélkül is meg fogja taníttatni gyermekét a szláv nyelvre, hogy az élet­ben versenyképessé tegye. Ezek az alapvető igazságok és ami ezen kívül van, — az végzetes tévedés. Pribicsevics tévedése nem használ az államnak, nem használ a szlávságnak. Iskolatörvénye semmi pozitív eredmény­nyel nem járhat, a kívánt célt el nem érheti és az állam szempontjából ez a jelentéktelen, céltalan rendelet csak arra való, hogy a kisebbségi magyarság tes­tén állandó gyulladás legyen. A megértő és a kisebbségi élet törvé­nyeit ismerő szláv államférfi ezt a ren­deletet el fogja törölni. fia p®otoosw> b«tartl« • b&snáUti utasítási Mgytaa «ac£ a PEBSfi ferUaál Pribicsevics tévedése Irta: Dr. Havas Emi!

Next

/
Thumbnails
Contents