Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-25 / 267. szám

M oldal RÁCSMEGYEI NAPLÓ I ^27. szeptember 25 Kétezer vicc a hModik kintorna pályázatunk eredménye A hatodik kintorna-pályázatra csütör­tök estig mintegy ötszáz pályázat ér­kezett be. Minden pályázó négy viccet küldött, ami kétezer viccnek felel meg. A kétezer vicc között azonban kevés ló vicc volt. Sajnos az ötödik kintorna-pá­lyázatra megkésve még ezen a héten is érkeztek levelek, mintegy ötven-hatvan pályamunkával, melyek között sok köz­lésre alkalmas vicc volt. , Ezen a héten a hatalmas anyagból a következőket válogattuk ki: — Bevezette-e már a feleséged az uj takarékossági rendszerét? — Igen. Már leszoktam a dohányzás­ról. (K- Józsi Becskerek) — Miért olyan ideges, amikor az autó tülkölését hallja? — Hogyis ne kérem, a múlt héten a feleségemet autón megszöktették és most attól félek, hogy az a barom visz­­szahozza. (Dobó Péter Kanizsa) Pece: Hogy van Jug ur? Igaz hogy megszökött a felesége? Jug: Igaz. És maga hogy van Pece ur? Pece: Nem olyan jól. mint maga, mert az én feleségemnek esze ágában sincs megszökni. (Serlőző F. Kula) Üt —Azt mondják, hogy a nők köny­­nyebben elviselik a fájdalmakat, mint a férfiak. — Ki mondta, az orvos? — Nem, a suszterom! (A. I. Veprovác) Üt — Mi történt veled, Veisz, hogy foly­vást nevetsz, mióta felébredtél? — Gyönyörű álmom volt. Már a tize- i dik pohár sört is elfogyasztottam és mikor fizetésre került a sor, hát feléb- 1 redtem. (Kálmán Margit Szubotica) Üt — Kinek köszönheti a szerencséjét? ■— Egy nőnek. — De hisz azt hittem, maga nőtlen! — Igen, mert az a nő máshoz ment feleségül! (Bakos Manci Padel) Ük — És mit csinált a Náci, mikor meg­tudta, hogy a felesége megszökött? — Most már szegény nyugodtabb, de kezdetben majd megbolondult — az örömtől. (Komor Kikin da) Üt — Ugye, miért nem válasszák meg a nőket is képviselőnek? — Azért, mert egyik se vallja be, hogy harminc éves. (Joci Szombor) Ük Samu: Hogy vagy megelégedve a há­zasságoddal? Móric: Nagyon jól! Legalább a fele­ségem mondja, hogy ezt kell válaszol­nom, ha valaki kérdezi. Dehogy is nincs, hát a Rozi néni. (Horváth Pali Szubotica) II. — Mondja szomszéd, Rozi néni urmösinél? nincs jobb a — Eljegyzésem előtt én beszéltem és a menyasszonyom hallgatott. Eljegyzé­sem után ő beszélt és én hallgattam, az esküvő után mind a ketten beszéltünk és a szomszédok hallgatták. (K- Józsi Becskerek) ük Vidéki színházi direktor: Milyen sze­rencse! A komikusomat autóbaleset ér­te és Így ma este egyszerre három da­rabban lép fel. (Nacselnik Becskerek) üt A zsebmetsző monologizál: A fene eb­be a nyomorúságba, már mindenki ki­­forditatja ruháját. Most vénségemre meg kell tanulnom balkézre dolgozni. (Komor Kikinda) Üt ,Egy falusi csavargó bejön a városba s észreveszi az egyik ház kapuján levő feliratot: »Koldulni és házalni tilos!« — Hm, — mondá magában — itt más nincs hátra, mint lopni! ■>, (C. Ciliké Szombor) Üt Nem értem! Nusi azt ígérte, ha jön itt lesz és ő nincs itt, akkor biztos nem is jött. (U) pályázó Noviszad) Üt — Rémes, hogy milyen szerencsétlen vagyok egy idő óta. Már harmadizben találok bugyellárist, tele fizetetlen szám­lákkal... (S. J. S. Noviszad) már, én meg azt mondom, hogy ő. Ki­nek van igaza? Móricka (bölcsen): Mind a kettőtök­nek! (Serfözö F. Kula) Ük Az apa megkérdezi a kis fiát: — Mondd Móricka, tudnál-e egy olyan tárgyat mondani, amelyik rövid? — Hát a nyúl farka. — Na most tudnál-e egy olyan dol­got mondani, ami még a nyúl farkánál is rövidebb? — A mamám haja. (Baly László Szubotica) Ük — Papa adjál tíz dinárt, veszek egy esernyőt. — Hol kapsz te ma tiz dinárért eser­nyőt? — A Minerva-nyomdába, Szent Péter esernyőt. (A. J. Veprovác) Üt Apa: Fiam, miért kell a jó kis fiúnak szorgalmasan tanulni? Jancsika: Hja, azt én is szeretném tudni! (Lakatos Szent a) Ük — Igaz, hogy leégett a házad?, -— Hála Istennek, igaz. — És te még örülsz neki? — Hogyne, hiszen a feleségem is bent égett. (K. J. Szenta) Ük — Móricka, ha jól viseled magad, ak­kor hoz a gólya még egy kis testvérkét. — Ahogy én téged ismerlek papa, az akkor is hoz, ha nem viselem magam jól. (Komor Kikinda) IV. Apa: Mondd Mórickám, a mama azt mondta nekem, hogy én vagyok a sza­— A miniszter úrhoz akarok bemenni. — Van meghívója audienciára? — Nincs, — de épen azt akaiok tőle kérni. (Deutsch László Becskerek) Üt — Honnan jössz, kedves barátom? — Az anyósomat kisértem ki a .vas úthoz. — Ez nagyon szép tőled. — Jó, jó, tudod ezt esik azért tet­tem, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg elutazott. (Körper János Feketics) Üt Két ember beszélget az uccán: »LA NATIONALE« a legnagyobb francia biztosító társaság Alapittatott 1820-ban • Tartalékalap 800,000.000 frank PS" Kartellen kívül! -^l Iroda: VELIKI3EČKEREK, Vilsonov trg 3., Beno-ház, a Korona-szá'lóval szemben Ajáalja b'ztoiitásl kötvényeit a legújabb tabel­lák szer ént és a legolcsóbb di'téteiek melleit KERÜLETI KÉPVISELŐK Panéevo, V.-Kikinda és Vršac részére, úgyszintén köz­ségi képviselők előnyJs feltáte’ek mellett felvétetnek * í _____ _____ S!á Ha olcsó, de jó és elegáns bécsi szabás férfi-, női- valamint or v er m e k-fehérneműt akar vásárolni, forduljon bizalommal P0LLÄK LEO céghez Senta (Bácska) Kérjen árjegyzéket 1 8908 — Tudod-e, ki volt,a világ legnagyobb' szőnyeg tulajdonosa?'’ — Fogalmam sincs — Na én megmondom'pieksi. Nagy? Sándor volt. — Miért? — Mert meg van írva a történelem­ben, hogy egyszerre húszezer perzsát porolt ki. 1 (Dosztdn FerencJ Üt — Tudna egy olyan gyártelepet aján­lani, ahol a nyersanyag korlátlan meny-» nyiségben állana rendelkezésemre? — Hogyne! Csináljon jéggyárat az Északi Sarkon. (Nacselnik Becskorekl Üt — Uram az én vagyonom az eszem*; — A szegénység nem szégyen. (A. ]. Veprovác\ Üt — A múlt héten páratlan vadász sze­rencsém volt. Lőttem 6 nyulat, 12 fá­cánt, 4 szarvast és egy medvét. Képes vagy te erre? — Lőni nem, de hazudni többet is. (Lakatos Szentál’ Üt , — Mondja Grün ur, maga hat hétig volt fürdőn és még sincs lebarnulva? — De egészen barna voltam. Amikor azonban benyújtották a penzióban a számlát, hirtelen egészen elfehéredtem. (Gräbner Margit Szubotica) * — Megnősültél? — Igen. — Szerelemből? — Egy frászt. Zagrebból. (Hajnal István Szuboticajj Üt — Nem tudja kedves doktor ur, ki’ volt az az ember, akit ma beszállítottak a bolondok házába? — Dehogy nem. Repce Pál. ' —Szegény, sajnálom, hisz a felesé­gem udvarlója volt. (Djurica Márkó Szubotica) * Kohn: Tanácsolj nékem valamit, hogy üzletem ötven éves fennállásának jubi­leumát hogy tudnám úgy megünnepelni, hogy pénzbe se kerüljön, az újságokban is megjelenjen és a személyzetem Is örüljön neki. Grän: Akaszd fel magad. Az nem ke­rül pénzbe sem, az újságokban is meg­jelenik és a személyzeted is örülni fog tnéki. (H. J. Szubotica), Üt — Hallottad, a Protz csődbe jutott, — Igazán? Akkor megyek haza. — ?? — Tudniillik, most akartam megkérni a leánya kezét. (K- J- SzentaI Ük — Mit csinál ön a búzájával, ha a? ára emelkedik? — Eladom. — És ha esik? — Akkor kinyitom az esernyőmet. (Komor Kikindaj. Ük,-T . ,m most nem mehet be, mert » feleségem a fürdőszobában van. — Nem baj, én úgyis a tánc tanárja vagyok. (Joci Szombor) Könyvjutalmat nyertek: Serfözö Fe­renc (Kula) és Lakatos (Szenta), akik közöljék pontos címüket a Bácsinegyei Napló, könyvosztályával,.

Next

/
Thumbnails
Contents