Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-25 / 267. szám

1Ó27. szeptember 25 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Meghalt a jazz j. A? alt-szaxofon mély orrhangja düny­­nyög minden lokálban, tompa pattogással asszisztál a banjo hozzá, hörög az autó­tülök és a posaune rikolt, a réztányé­­rpk belecsattognak a jazzwerk üstdob­­jának fülsértő puffogásába és — a jazz mégis meghalt, \ 2, Mi volt a jazz? Négermuzsika. Kultúrálatlan, csiszo­latlan és szabálytalan hangorgia. Pri: i­­tiv faji zene. A háború után jött, ami­kor minden forrongott, izzott, vajúdott, amikor a véres kulturcsőd likvidálásával valami egyetemes vágy támadt uj élet­­lehetőségek, uj társadalmi formák, uj művészet után, minden után, ami iga­­gabb, emberibb, nyersebben őszinte, felszabadulási kísérlet egy hazug civi­lizációból: minden vonalon, politikában és irodalomban, gazdasági életben és ß szerelmiben, a pikturában és a ma­­thematíkában, — ez volt akkor. Káosz. Amikor nagy az uccai lárma, villamosok csörömpölnek, autók robognak, stráf­­kqcsik zörögnek, minden ember elkezd — mer — hangosan dúdolni. Valahogy így szólalt meg az általános zenebo­nában a néger. És az elnyomottságából feltörekvő fajta féktelen gajdolása, a jazz, egybeesett az akkori törekvések­kel, nyelvöltögető, konvenciótlan, vak­merő hangfintoraival himnusza lett a lázongásnak, szimbólummá avanzsált. Jazz: ez jelentette az inflációs papír­pénz zizegését, a siber jóllakott böfö­­gését, a spartakusz-harcok gépfegyver­­kattogását, a konjunkturás dáridók pezsgősüvegeinek durrogását, a bé-listás gyomorakkordjait — a napi élet trivá­­lisan exotikus hangszereinek orkesztere ez volt a jazz. A szimbólum nem élheti túl a jelkér pezettet. Az őserdő négere nem marad­hatott örökké hangadó — a szó szoros értelmében is — Európában. A jazznak el kellett tűnnie a Nachkriegzeit felszá­molásával. El is tűnt. 3. Cigányzenét csak cigány játszhat. Kéler Béla népdal-átiratait elrántják a berlini Conditorei Wien zeneakadémiát­­végzett, müvészokleveles magyar mu­zsikusai olyan betyárosan, hogy öröm hallgatni, de a cigányos a-rithmikát nem tudják bele vinni: nem merik felrúgni a taktust. Az iskolázott fülnek az ütem: tabu. A cigánynak fogalma sincs az ütemről, A négernek se. Rithmikai érzé­ke szenzációs, de akkor nyújt el egy hangot, amikor neki tetszik és fütyül a zeneelméleti szabályokra. Ahcgy ci­gányzenét csak a cigány, négerzenét csak a néger játszhat. A jazz néger ze­ne. Se Paul Whitemann zenekara, se az Alexanderis Ragtime Band, se a Rappa­­port-Orchester nem tud — nem is akar — jazz-muzsikát produkálni. Az igazi jazzra nem lehet szalontán­cot lejteni. A fehér jazzbandistek tánczenévé ha­misították a jazzt. Nevét megtartották hangszereit átvették, külsőségeit utá­nozták, de kíméletlenül taktusra játsz­­szák »számaikat«, hogy szteppelni le­hessen rá. Ennek pontosan annyi köze van a néger muzsikához, mint a két Adler­­testevérnek, Ányos Lacinak és Sas Náci­nak a cigányzenéhez. A jazz az emberiség háboru-utáni — s az első időkben zajos explóziókbap megnyilvánuló feszültségét, szorongá­sát, nyugtalanságát szimbolizálta. Mind­ez az igéretez zavarosság valahogy le­vezetődött, ötven, vagy még több per­centes kiegyezésekkel s a békének új­ból előkotort polgári formái közé szelí­dült és csöndesedéit; igy történt a jazz­­zel is. Karmait lenyirták, kifésülték bor­­zasságát és cilinderrel egyhekötött uszó­­nadrágos kosztümje helyett frakkba buj­tatták. Összhangzattant kellett tanulni a jazz­­kompoziciónak. Szólam vezetést kellett tanulni. Kiméletltnül belegyömöszölték a 88, illetve 136 taktusos sémába. 4. Á jazztól amikor betört az európai ze­nébe, azt várták, hogy olyan felfrissí­tését hozza majd magával, mint annak­idején a kontrapunkt. Erre azonban nem volt ideje, Mielőtt a jazz átformálhatta volna az európai muzsikát, az európai muzsika átformál­ta az egykettőre talaját-vesztett, ellen­állásra képtelen jazzt. Ami a zimmerrein-é adjusztált jazz­­ból megmaradt, az se nem uj, se nem értékes. Metodikában ez a jazz nem jelent semmit. Egyrészt, mert rá erőszakolták a nyolc taktusos periodikát, ami operett­­slágeri trivális-egyszerüséget jelent, (az uj jazz-szerzeményeket a zeneileg isko­lázatlan fül is egyszeri hallásra meg tudja jegyezni), másrészt mert nem is tőre’ ík dallambeli eredetiségre, ha­nem — már szinte imponáló nyíltsággal és őszinteséggel — plagizál. A legna­­gyob Whitemann-sláger, a »Yes we hav no bananas« (magyarul: »Jaj, hogy unom a banánt«) nem más, mint Händel »Messiás«-ából a Halleluja főtémája. Puccinit, Mozartot, Grieget, Mendels­sohnt és a többieket már mind letarold ták a jazz-»komponisták« — minden pillanatban várom, hogy valamelyik fel­fedezi a Hetedik Szimfónia szinkopás zárótételének jazzről-pattantságát és megbecsteleniti Bethoveent — és sorra »jazzesitik« a népdalokat. Uj harmonizálás? Szó sincs róla. Ha megvakarjuk a mai jazz látszat-polifó-A Nő: Párt köré csoportosult feminis. ták az utóbbi napokban rrszágszert? erős mozgalmat indítottak a »rsixiiágo­­sült nők« megszervezése érdekében, hogy ily módon könnyebben kivívják maguk­nak a szavazati jogot. A Női Párt mö­gött állítólag igen tekintélyes politikai személyiségek állanak, akik titokban minden erejükkel arra törekednek, hogy a nőket szavazati joghoz juttassák. A nők szavazati jogáról az alkotmány het­venedik szakasza is megemlékszik és kimondja, hogy arról egy későbbi tör­vény fog intézkedni. Eszerint a nők sza­vazati jogának megadása nem vonja maga után az alkotmány megváltozta­tását, csppán törvényt kell hozni, amely elismeri a nők politikai szervezkedését és szavazati jogát. A jólértesültek úgy tudják, hogy a nők szavazati jogát az illetékes tényezők már egy évvel ez­előtt meg akarták adni. de nem általá­nosan, hanem csak a négy középiskolát végzett és az iparengedéllyel bíró nők­nek. A »Női Mozgalom«, valamint a »Női Párt« ezt eleve visszautasította és általános választási jogot követelt a nőknek. A Női Párt elnöksége szeptember hu­szonötödikén, vasárnap délután három órakor Szuboticán a városháza díszter­mében alakuló nagygyűlést tart. amely alkalomból felhívást intézett a szuboti­­cai felvilágosult nőkhöz: Testvérek! A Női párt központi szervezete va­sárnap délután három órakor a vá­rosháza dísztermében alakuló köz­gyűlést tart. Minden asszony és leány kötelessége, hogy megjelenjen ezen az első értekezleten. Felhívjuk Szubotica női társadalmát, hogy nemzetiségre vallásra és korra való tekintet nél kül jöjjön el a nagygyűlésre. Mutas­suk meg női testvéreink, hogy erősek vagyunk. A Női Párt az öntudatos női nép jogait követeli. A Női Párt tisztán politikai szer­vezet. Szerb, magyar, bunyevác, német, zsidó asszonyok és leányok jöjjetek el az első szuboticai női gyűlésre! A felszólításból kiíiinik még, hogy a beogradi központ résiéről Szubgticára jönnek a női gyűlésre dr. Brkics asz­­szony dr. Vucsetics asszony, dr, Mar­­kpvics asszony, Maizner tanítónő, Vi­­dákovics asszony ügyvédnő és Ljubojo­­vics Darinka volt szuboticai, most beo­gradi gimnáziumi tanárnő, ■ \ niáját, legfeljebb egy pár domlnáns-no­­naakkord, vagy néhány alterált hár­­mashangzat bújik elő. Ami a ritmust illeti, az egész tánc­­jazzmuzsika nem egyéb, mint a régi agyoncsépelt parádé-mars, többé-keyésb­­bé túlzottan szinkópáivá. Ezt azonban nem a jazz hozta: Sousa-1, az amerikai indulókirályt kerek tizenöt évvel ezelőtt kontrázta meg Irving Berlin, a bár-pin­cér a maga szinkópáit marsaival s két akkori slágere, a »Cserebogár, cserebo­gár, temiattad nem lesz nyár« és a »Min­den asszony igy csinál, igy csinál, igy csinál« még ma is frissebb és modernebb ritmusa, mint az összes uj steppek és trottok együttvéve. Az »újszerű« instrumcntdlds: procc halmozása azoknak a zenekari effektusok­nak, amelyeket az utolsó húsz-harminc évben Debussy, Schöneberg, Richard Strauss és Igor Stravinsky találtak ki 5. Az igazi jazzt nem a tánctébojy ir­totta ki. Pusztulnia kellett, mert korsze­rűtlenné vált. A táncőrület csak azt ered­ményezte, hogy megmaradt belőle yala­­mi csökevény, amit ma is jazznak hív­nak s ami öröklött népszerűsége révén sokkal gyilkosabban pusztítja a töme­gek zenei intelligenciáját, mint Kálmán Imre összes operettjei, beleértve a »Mó­rica grófnőn-t is, A néger nem tehet róla. A szuboticai nők körében, nagy ér­deklődés nyilvánul meg az első női gyű­lés iránt. A gyűlés szónokai kizárólag nők lesznek. A Bácsmegyei Napló munkatársa be­szélgetést folytatott a Női Párt egyik tagjával, aki annak a reményének adott kifejezést, hogy a szuboticai urinök és urleányok eleget tesznek a felhívásnak és impozáns számban fogják bizonyítani öntudatosságukat, politikai érettségüket és a korral való haladásukat. Azután igy folytatta: — Nemcsak Angliában, hanem Ma­­gyarorsz'ágon is megvannak már szer­vezve a nők és parlamenti képviseletük is van. A nőmozgalom Jugoszláviában eddig különösen Szerbiában és Horvát­országban ért el eredményeket, de Bosz­niában is vannak kitünően működő szer­vezeteink és a legerősebb vidéki szer­vezeteink ,a szavazói. A Vajdaságot ed­dig nem tudtuk megszervezni és remé­lem, hogy itt sokkal könnyebb lesz a munka, mint a többi tartományokban. A nép itt kulturáltabb, felvilágosultabb, mint a passzív vidékeken. — Miért kezdik épen Szuboticán a nők politikai szervezését? — Szubotica a Vajdaság fővárosa és érthető, hogy ide jöttünk először. Re­mélem, hogy Szubotica női szervezete rövid időn belül kétszer olyan erős lesz, mint a központi szervezetünk, Szuboti­cán százezer lélek lakik és bizonyára öt­venezer nő van köztük. —- Mi a Női Párt programja? — Egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy az általános női választó jog ki­vívása, a többit meghallja a vasárnap délutáni nagygyűlésen. A vasárnapi ér­tekezlet nyilvános lesz és kérjük külö­nösen a magyar, zsidó és bunyevác uri­­nöket, hogy jelenjenek meg. — Azért jöttünk, hogy megalakítsuk a Női Párt helyi szervezetét, amit viszont csak magyar, zsidó és bunyevác urinők bevonásával lehetséges. Nálunk nőknél, nincs nemzetiségi különbség. Mi nők vagyunk és a nők jogait védjük vallásra és nemzetiségre való kivétel nélkül. — Részletes politikai programunk még nincs. Úgy gondoltuk, hogy ezt az egész ország női szervezetei fogják majd meg­állapítani. A nők szervezésének agitátora őszin­te, nagy lelkesedéssel beszélt. Igazi modern típus. Orvosnő és ha rendelőjét elhagyja a klubba megy. dolgozik, ir, levelez, beszél, térit, agitál, tárgyal gyűlésekre utazik, interjút ad és ha kel’, talán plakátokat is ragasztana... Meg Ötvenezer szuboticai nőt akarnak politikai pártba szervezni Vasárnap délután fél háromkor lesz a nők nagygyűlése a vá­rosházán — Az országos nőmozgalom vezetői lesznek a gyű­lés szónokai A Női Párt vajdasági zászlóbontása DcOETKER» íBACKIN5 SÜTŐPORRAL SÜT? \ A 104 receptet fiatra inryen é tartalmazó könyvet kívá< 5 bérmentve megküldi: Or, öntker ú. z. o. z„ Maribor van győződve arról, hogy nincs messze az idő, amikor a nők sérelmeit a parla­mentben is elmondhatja, Azt mondja: A nőket ma minden hivatalból kinyomják a férfiak — politikusok protekciója segít­ségével. Ha a politika oly nagy hatalom — majd- a nők is politizálnak. A Női Párt prófétája sokkal csinosabb', semhogy lelkes agitációja hatástalan maradhatna a — férfiakra. Mi is nyom­ban a nőmozgalom hívének szegődtünk és irigykedve gondolunk arra, hogy mi«; lyen jó dolga lesz, majd a riporternek, ötven év után. Milyen könnyű dolog lesz, hü tudósítást írni. egy női politikai gyű-1 lésről, 'amelyen egyszerre harminc­negyven, vagy száz asszony fog beszél­ni. Bizonyára rövidesen kialakul az egy­séges séma. Például igy: »A Női Párt ma tartotta az X. Y. ven-, déglőben a községi választásokat elő­készítő ágitáctós gyűlését, amelyen há­romszáz asszony vett részt és több mint háromszázan felszólaltak.« Ami pedig a ma délutáni nagygyűlést illeti: Asszonyok és leányok, legyetek ott valamennyien a vasárnapi nőgyülésen nemzetiségre, fajra, vallásra és korra való tekintet nélküli Öregek ép úgy, mint fiatalok, illetve tekintettel arra, hogy mi férfiak is ott leszünk: főleg fiatalok . . . Sokcsics József Szerelmi bánatában felakasztotta magát egy vrsaci tanár Vrsacról jelentik: Panics Dragutin hu-1 szonhétéves vrsaci tanár szerelmi bána­tában Z’.atna Qreda-uccai lakásán fel­akasztotta magát és mire hozzátartozói az öngyilkosságot felfedezték, már ha­lott volt. Panics Dragutin egy évvel ezelőtt vé­gezte el az egyetemet és nyert tanári diplomát. Tanulmányainak befejezése után hazatért Vrsacra. itt szerelmes lett egy német leányba. A leány az első idő­ben szivesen foglalkozott az intelligens, szimpatikus fiatalemberrel, később azon­ban tudni sem akart róla és határozottan kijelentette, hogy nem lesz a felesége.1 Panics efelett! elkeseredésében már he­tek óta foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, ismerősei azonban csak múló természetűnek tartották a fiatal tanár elkeseredését. Néhány nappal ezelőtt megvizsgáltat­ta magát egy vrsaci orvossal, aki meg­állapította, hogy Panics gyógyíthatatlan betegségben szenved. Ez még jobban el­keserítette a fiatal embert és végleg el­határozta, hogy öngyilkos lesz. Elment a leányhoz látogatóba és azt mondotta, hogy búcsúzni jött, mert hosszabb időre fürdőre utazik gyógykezeltetés végett.) Azután hazament és bezárkózva szobá­jába, felakasztotta magát. Két levelet hagyott hátra, az egyik-, ben anyjától vesz búcsút, a másikat pedig szerelmesének irta. Az öngyilkos fiatal tanár családja iránt városszerte nagy részvét nyilvá-; nult meg.

Next

/
Thumbnails
Contents