Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-24 / 266. szám
I 1927. szeptember 24 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal KÖZGAZDASÁG —■ A cukorgyárak cukorvaiutában fizetnek s a cukor után a termelő fizet adót A Tiszaviddki cukorrépa termafők küldöttsége Sztankovics miniszternél Sztaribecsejről jelentik: 'A sztaribecseji, sžentai, sztarakanizsai, martonosi. nadalji, Szenta-gornyibregi, adai, moll bácskopetrovoszelói és a bácskogradistci cukorrépa termelők népes küldöttsége dr. Balassa Pál tartománygyülési képviselő, Vujics Száva földbirtokos és Karácsonyi Mihály gazdálkodó vezetésével jelent meg Sztankovics Szvetozár földmivelésügyi miniszternél. A küldöttséget Sztrilics Béla és Sijacsics Jankó dr. nemzetgyűlési képviselők vezették a miniszter elé. A küldöttség memorandumot adott át a miniszternek, amelyben példákkal és számokkal igazolják, hogy a cukorrépa termelők kérelmei mennyire jogosak. A miniszternek átadott memorandum a következőket tartalmazza: Miniszter Ur! Az egész ország területén a legfejlettebb cukorrépatermelés a Vajdaságban van. különösen pedig a Tiszántúli vidékeken, a Tisza jobbpartián. A cukorrépatermelés különösen a háborús idők után virágzott fel itt és pedig azért, mert igy tudtuk legkönynyebben számításainkat összevetni, mert a termelők a cukorgyáraktól kis kamat mellett kölcsönt kaphattak, mellyel fedezni tudták a föld megművelésével járó kiadásaikat. Ez a rentabilitás csak akkor mutatkozik, ha az évi répatermelés jó, azonban rossz gazdasági évben teljesen kikerülhetetlen ' a gazdasági csőd, mert a répatermelésért kapott ellenérték nem fedezi a megművelés költségeit sem. Ez pedig azért van, mert a termeid munkája termelése ellenértékét cukorban kapja, a cukorra pedig kilogrammonkint öt dinár adót kell fizetni, ami annyit jelent, hogy egy métermázsa répáért tizenöt dinárral kevesebbet kapnak, mint amennyit kapnánk, ha a cukorra eső adót item kellene fizetnünk, ..Köztudomású dplog, hpgy .ebben, az évben a Tisza vidéken olyan száraz idő volt, hogy egy kataszteri hold földről legjobb ésttben hatvan métermázsa répatermés lehet, a termelő igy holdanként ráfizet a munkájára kétszáz dinárt. Hogy ez igy van, bizonyítékul szolgáljon e példa:, Egy hold földnek a mc......'-'Hsn a répaszedés ezerötszázötven dinárba kerül, ehhez hozzá kell adni adó és más közterhek címén százhuszpnkilenc dinárt, úgyhogy egy hold földbe helyezett töke ezcrhatszázhctvenkiicnc dinárt tesz ki. Ebben az évben egy hold után hatvan métermázsa répára számíthatunk. A gyár métermázsáuként három kilogram kristálycukrot ad. ami száznyolcvan kilogram cukrot tesz ki, minek pénzbeli ellenértéke 24S4 dinár. Ha ebből levonjuk kilogranionkint az öt diné.ros adót, kitűnik, hogy egy hold Cukorrépáért 1584 dinárt kapunk, tehát 95 dinárral kevesebbet,. mint .a répatermés költségei. Ezenkívül a termelőt terheli a kamat, a cukor szállítási dija és az elvetett répamag ellenértéké, tehát holdanként kétszáz dinár vesztesége van a termelőnek abban a legjobb esetben Is. ha holdanként meg van a maximális hatvan métermázsa termése, mert ellenkező esetben a veszteség még nagyobb. Az összes tiszavidékl termelők részére csak egy mód áll rendelkezésre — mondja a memorandum — és pedig az, hogy legalább erre a gazdasági évre elengedjék az adót arra a cukorra, amelyet a répáért, mint ellenén éket kopnak. Sztankovics miniszter a küldöttségnek adott válaszában kifejlet,?, hegy megérti a termelők szorult helyzetét, épen azért azon élsz. hogy a pénzügyminiszternél kieszközöljön némi kedvezményt a termelők részére. Ma a cukor ellenérték adójának elengedésé nem is sikerülne, arra fog törekedni, hogy a termelők minden mázsa répa után tíz dinár prémiumban részesüljenek, ami vagononként ezer dinárt jelentene, de általában az összes répatermelők panaszainak. valamely uton-móden való orvoslását tervbe vette s hiszi, hogy a pénzügyminisztertel e tekintetben meg fog tudni egyezni. A küldöttség tagjai megelégedéssel vették tudomásul a miniszter válaszát. Nemesített vetömarvakat vásárol a t.r toiránygyülés. A bácskai tartományi gyűlés, mint ismeretes, elhatározta, hogy nemesített' vetőmagvakat vásárol és » magvak megvásárlására bizottságot küldött ki. A bizottság tagjai BiKÜSin Száva, a tartományi választmány tagja. Jariakula Bogdán mezösazdaságl mérnök és Suvakov Ignác tartománygyűlési tag Hatvanba utaztak, ahol a magnetnesifő részvénytársaságnál , tíz v-"nn ...... " tt buzamagot vásárolnak. -»r»aapamiaj»'J-.i.ii «uwmct A bizottság innen Németországba megy, ahol őtven métermázsa különböző magot vásárol. A magvakat piaci áron fogják szétosztani a gazdák között. A noylszadl kereskedők a városi kövezést illeték revízióját követelik. Noviszádról jelentik: A novisžadi kereskedők és gyáriparosok egyesülete már régebben akciót indított a tulmagas városi kövezetvámok, valamint a luxus és teherautók illetményeinek leszállítása érdekében. A Lloyd vezetősége csalcnenr egy évvel ezelőtt, 1926. november 8-ikán terjedelmes átiratban fordult Noviszad város vezetőségéhez és kérte, hogy a tulmagas kövezetvámokat és autóilletékeket a város szállítsa le. Az eltelt egy esztendő alatt azonban a Város nem vette tárgyalás alá ezt az átiratot, úgyhogy a Lloyd vezetősége jónak látta az Idén újból akciót indítani, Oavanszki Milos, a Lloyd titkára csütörtökön felkerste dr. Boksán Radivoj főszámvevőt, akinek újból előadta a kereskedők egyesületének kérelmét. Egységesíteni kell a mértékhítelesltést. Novlszadról jelentik: A noviszadl Vpjvodjanska Livnica d. d. mérleggyár a I napokban azzal a panasszal fordult a i kereskedők és gyáriparosok egyesületé- I hez, hogy az országban érvényben levő különböző mérleghitelesítést eljárások komoly veszéllyel fenyegetik a vajdasági ipart. A noviszadi mérleghite'e- Sitő hivatal tisztviselői különös eljárásban részesük a gyár készítményeit és külön beégetett hitelesítést kívánnak, holott ez másutt nincs szokásban és a készítési eljárást ez nagyban megdrágítja. A gyárnak nagy kára származik azonkívül abból, hogy az országban a szerb, magyar, osztrák mérleghitelesítés! törvények vannak érvényben és megtörtént az, hogy Szerbiából azzal a megjegyzéssel küldték vissza a gyár árult, hogy nekik »sváb mérleg« nem he’d. A Lloyd sürgős átiratban értesítette a panaszról a kereskedelmi és iparkamarát, kérve, hogy indítson általános akciót a mérleghitelesitési eljárás egységesítése érdekében.-------------- h—m, a——— ■ — r-\ „PHILATEUA“ bSlyeMceras’rodé«» C»ri’a Mfttođaj {r • 33 (T?réz fprio’ómrm1 sorhin\ Na^y válisfctók külföldi bé,yo,Tft,<b‘sn. bb Uhd.'su a buTPQ • m‘ud*n narvsAgban ka’aJ'iftU'íO’r mlclrtro-i. 14*7 KINTORNA Egy hölgy panaszkodik a doktornak: — Doktor ur, én oly ideges vagyok, hogy éjjel felébredek és le-fel járkálok a szobában. Nem tud erre valami orvosságot? — Dehogy nem — mondja az orv,» — mielőtt lefekszik, hintse tele a padlót szegekkel. — Veszek egy revolvert. A férjemnek szántam. — Megmondta a kedves férje, hogy milyen gyártmány legyen? — Nem. Még nem Is tudja, hogy lelövöm. * Egy gazdag zsugori nagyon beteg. Az orvos izzasztót ad neki és igy szól: — Ha izzad, elmúlik a veszedelem, ellenkező esetben Isten kezében van az élete. Órák múlnak el és izzadás nem jön. És mivel hire megy, hogy a zsugori halálán van, a hitközség elöljárósága sietve jön, hogy az árvaház részére valamelyes összeget hagyományoztassanak a haldoklóval. A zsugori érezvén utolsó óráját, beleegyezik a hagyományba és a hitközségi elnök kezdi kiállítani az okiratot, Alig írja le az első sorokat, rákiált a haldokló: — Abbahagyni! Azt hiszem, izzadok. * — Nagyapa nagyon beteg, Feri fiacskám ... nem mennél be hozzá és derítenéd fel kicsit a csevegéseddel? Béri (a nagyapánál): Bizony, ópapa nagyon szép lesz. A temetésednél muzsikálni fognak, és az egyesület is kivonul! I A 7-ss SZÁMÚ CELLA I t Kí&anY ni) Lionel és Bu\ard a lakás ajtaja előtt állnak meg, Lionel néhány pillanatig siem’-élte a rejtélyes palotát, dg csakhamar leküzdé a szoinc.ru gondolatokat, mik erőt vettek rajta és társam nézve igv szól : — Tehát, mondó ez a ház öt év óta üres? — A niint látja — felelt Buvard,' — Es mm tudni kié? — E tekintetben a harms mit se tudott íror.danl. — Összeköttetésben úll-e az intendánssal vagy ttj birtokossal? — Néha leveleket kap Londonból. Ebben a levelekben megküldik neki a jr.vitásokra szükséges pénzt, de cg. éh utasítást nem tartalmaznak. — Es miként nevezik azt az egyént? — Sir Douglasnak. — Ez mindén? — Minden. Lionel pillanatig gondolkozott, az sün r ' ' ',:1 — Mi a neve a kapusnak? — Bonnardin — felelte Buvard. — Szeretné csevegni? — Nagyon . . . Katona/volt és szín esen beszél hadjáratairól — Becsületes-e? — Óh! . . . Képzelheti, van enni és innivalója. — Hát leánya? Buvard mosolygott. — Leánya, felelte különös hangon, a kis Róza, bizonyos idő óta sikamlós ösvényre jutott , . , Különben csinos leány, tizennyolc éves, élénk, miként Parisban szokás; mostanában egy joghallgatóba' szerelmes, kit Thibault Gusztávnak noveznek. Az amerikai felügyelt Thibault! ismédé . . , talán rokona a császári .yószhclyé.íssnvk? — A hajdani helyettes fivére, k< jelenleg császári ügyész— Hány éves? — Huszonöt. — Es szeretik egymást? Buvard épen felelni készült, midőn a szomszédpatatából nagy .zaj hallatszott. ~ Mi az? hé.dezé Lionel, bizonyos élénkséget vevén észre, melyre eddig nem figyelt. — Ez, felelte Buvard, Sennecey báró palotája. A huró két év' előtt meg! alt és azóta Merger György nevű gazdag gyorírahnsé Luiziánáhól. Miközben Buvard beszélt, az ajtó nagy zajjal kiiiyBt és hullani lehetett az előcsarnok előtt álló lovak türelmi fen toporzékolását. —. Ls ez a Murder csinálja ezt az éktelen lármát? — kérdezte Lionel — Özvvgye —- felelte Buvard. — A gyarmatos'tehát meghalt? .— Egy éve. Lionel kíváncsian közeledett. — Ez olyan fogat, aminőt rég nem láttam — mondd — miután müértö tekintetet.vetett a lovukra és bocsira. Buvard helybenhagyta. — Azt mondják, hogy Murderné hercegi vagyont bír: a palotáért egy milliót fizetett készpénzben... Egy egész sereg cselédje van,., a fiatal özvegy gyakran lovagol a ligetbe ... azt mondják, nagyon kacér és mutatja magát az olasz operában, a nagy operában, sőt az udvarnál is, szóval mindenütt, Bel bámultathatja magát, — És $zép-e? — Gyönyörül — Hány éves? — Húsz, vagy legföljebb huszonkettő. Az amerikai önkénytelenül mosolygott. — Tudia-e Buvard mester — mondó vígan — hogy igen sokat tud e fiatal özvegyről... tahin érdekli önt? — Nagyon, uram... nagyon érdekel, —............... — Hogyan? Miért? — Ez titok! Lionel meglepetve nézett reá. — Mit ért ezzel? Mit jelentsen?... Buvard vállat vont. Mindjárt megmagyarázom, felelte: ez gyöngéim közé tartozik... hiába! ezt sohase fogom elhagyni és ez vezetett arra az ösvényre, melyen haladok. Minden rejtély vonz, minden titkolózás fölháborit, minden tartózkodás nyugtalanít és fölfaltam volna sphinxet, ha fneg nem fejtem rejvényeit. — Tehát Murderné rejtvény gyanánt tűnt föl I önnek? — Úgy van — megvan benne minden, mi rejtvényj szerű és bizonyos vagyok benne, hogy osztaná véle* • menyemet, ha meglátná. — De hát miként láthatnám meg? — Az alkalom magától kínálkozik, a kocsi elindul j és erre fog menni. Miként Buvard mondta, a kocsi elindult s miután ! a fényes légszeszlámpák alatt ment el, Lionel megláthatta Murdernét ragyogó öltözetének fényében. Mindez villámgyorsan történt, de több nem is kellett hozzá. Lionel hirtelen az árnyékba húzódott és kezét ajkára iüeszté, hogy elfojtsa kiáltását. — Nemde, szép? — monda Buvard kacagva. Lionel nem -felelt. Nehéz lenne megmagyaráznunk, hogy mi történt benSejéhen. ö maga sem mondhatta volna meg, hogy mily, váratlan érzelmek vettek erőt rajta. — Különös! különös! — hebegte végre, sóvár szemmel keresve társát. — Hát nem mondtam? —• felelte ez. Különös bi* az és meg kell lennie, hogy még a napokban megfejt, sem az élő talányt. — És a nő bálba megy? — Oda. — Tudja hová? — üli. erre könnyű a felelet! Miirüun. a megy j ma éjjel ahol az egész Párissal találkoznám;. — Hová? — A tengerészei! minisztériumba. (Eolvt. köv.)-y
