Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-24 / 266. szám

192 r. szeptember 24 ÖÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. o’ la! A majsai-uti halálos verekedés szereplői a helyszínen bemutatták az ütközet lefolyását Nem lehetett pontosan megállapítani, ki ütötte agyon Rogics Istvánt és Rescs'k Mihályt — A verekedés valamennyi rásztvevője tagad — Terhelő tanuvallom tsok hangzottak el Zidjarev Balázs és két fia ellen A verekedés hat szereplőjét szabadlábra helyezték A szuboticaí ügyészség vizsgálóbírója, dr. Nardini Hrvoje csütörtökön befejezte a Majsai-uti halálos verekedés tizenegy szereplőjének kihallgatását. A véres harc részletei teljes világosságban állanak a vizsgálóbiró előtt és a vallomások alap­ján nagyrészt sikerült a harc lefolyását rekonstruálni. Megoldatlan kérdés csuk az maradt, hogy a verekedésben aktíven résztvevő öt ember: Zidjarev Bláskó, Zidjarev Lukács, Zidjarev Franjó, Petre­­kanovics Gyúró és Fleischmann Ferenc közül ki mérte a halálos ütést a vereke­dés két áldozatára, Vojnics-Rogics Szti­­pdn és Rcscsik Misa bukvácsi földműve­sekre. ■ Ennek a kérdésnek a megoldását: a vizsgálóbiró a helyszíni vizsgálattól vár­ta, amelyet, pénteken délelőtt tartottak meg. A helyszíni szemlén dr. Nardini Hrvoje vizsgálóbírón kívül resztvettek Makszimovics Szvetiszláv, a szuboticaí ügyészség vezetője, dr. Momirovics Veljkó főkapitányhelyettes és Nerand­­zsics Szteván nyolcadik köri rendőrbiz­tos. A helyszíni szemle A vizsgálóbiró a kihallgatások folya­mán a tanuk és a vádlottak vallomásából megállapította, hogy a tizenegy letartóz­tatott közül a lialálosvégü verekedésben csak öt ember: a három Zidjarev, Petre­­kanics Gyura és Fleischman Ferenc vet­lek részt, inig a többi hatan csak szem­lélői voltak a drámának, vagy pedig a verekedés lezajlása után érkeztek a ve­rekedés színhelyére. A vizsgálóbiró több tanú .egybehangzó vallomása alapján el­rendelte Zemunovics Géza, Puskás Iván, Puskás Balázs, Kflvacsevics Mi ja, Ron­­zoyer Ferenc és Petrekujijxs Róku§,Mai-, sai-uti ■ lakosok szabadlábrahelyezését, a többi gyanúsított ellen azonban továbbra is fenntartotta a vizsgálati fogságot. A helyszíni szemle reggel kilenc óra­kor kezdődött. A verekedés öt főszerep­lőjét foghdzörök megbilincselve vezették U a vérengzés színhelyére, a Majsai szőlők közt. levő Zidjarev-ház elé. ide idézték a verekedés szabadlábrahelyezett szereplőit, valamint, a tanukat is. , Reggel nyolc óra tájban valóságos népvándorlás indult meg a Aiajsai-uton. Biciklin, kocsikon és gyalog sok százan mentek ki a vasárnapi véres esemény színhelyére, hogy szemtanúi lehessenek, amikor a gyilkos legények megmutatják a bírósági bizottság előtt a verekedés lefolyását. A Zidjarev-ház előtt a keríté­seken túl az utakon jobbról és balról siirü tömegben álltak az emberek. Az ut kereszteződésénél közvetlenül a ház előtt állítottak fel egy piros térkővel letakart asztalt a biróság részére. Ezen a helyen az ut lekanyarodik és nyílegyenesen ve­zet a Makkhctes-'iiOTcsma felé. Egy ki­sebb ut is itt torkol bele a fontba és a két ut kereszteződésénél áll egy kilométer­­jelző kő, ahol a két halállal végződött verekedés kitört. Kilenc óra felé jár az idő és a tömeg­gel együtt az izgalom is nő. A szemek az utat fürkészik, ahonnan a bizottság kocsijainak kell jönniük. Közben suttog­va“ beszélgetnek az emberek a halál or­­szágutjának legújabb és legvéresebb szenzációjáról. Első volt a szerencsétlen Németh László joghallgató esete, akit egy napon a Majsai-ut egyik házának hatjában holtan találtak meg. A titokza­tos haláleset betekig foglalkoztatta a sajtót és a Majsai-uti nép fantáziáját. Aztán jött ez a véres vasárnap. Sok rosszat beszélnek Zidjarevékröl, különö­sen az öreg Zidjarevről, az apáról, aki .kötekedő, durva ember, fiai vásottak és verekedő természetűek, akik a környéket rettegésben tartották csinyjeikkel. A főszereplők Az öt. megbilincselt ember, körülvéve a fogházőröktől, egy kis tisztáson áll. Első Zidjarev Balázs, nagybajuszom idő­sebb ember. Egykedvűen néz jobbrabal­­ra, különösen a háza felé, ahonnan ki­­hallatszik feleségének és Mária leányá­nak zokogása. A tizenhat éves Franjó gyerek még. Hosszú haja belelóg a nya­kába és igyekszik elrejteni a bilincsbe vert kezeit. Lukács, a legidősebb Zidja­­rev-fiu rosszkinézésii siheder. Petreka­­nics Gyura pörge kalapban áll a csoport­ban, kis peíyhedző bajusza van és kék szemei. Az ötödik Fleischmann Ferenc, alig tizenkilenc éves, alacsony és vézna. Jó fiúnak ismerték, a verekedésbe vélet­lenül keveredett bele és egy esernyővel csak szétválasztani igyekezett a töb­bieket. A szabadlábra helyezettek , külön cso­portban állnak. Nérandzsics rendőrbiztos vezetésével tíz rendőr vonul ki, akik hátraszoriiják a tömeget és helyet csi­nálnak a bíróságnak. A helyszíni szemle ideje alatt elzárták a forgalomtól az út­nak azt a szakaszát, melynek hosszában a verekedés történt. Az utón végig fehér papirzászlók jelzik azokat a helyeket, ahol az áldozatok feküdtek. Egyik zász­lócska egészen közel a házhoz lobog: itt feküdt az ut- porában áttört koponyával Vojnics-Rogics Sztipán. Négyszáz méter­rel feljebb feküdt holtan Rescsik Mihály. Megérkezik a vizsgálóbiró Kilenc óra után néhány perccel tiz de­tektív érkezik ki a helyszínre, néhány perccel később autón megérkezik dr. Momirovics Veljkó főkapitányhelyettes is, aki a detektivekkel együtt megindul a’verekedés első állomása, Vörös Mária korcsmája felé. A detektívek és az új­ságírók itt várják be a-vizsgálóbírót, aki féltizkor érkezik meg Makszimovics Szvetiszláv államügy észszel. Nardini Hrvo.ic dr. Vizsgálóbiró be­megy a korcsmába, ahol a verekedést megelőzőleg néhány Majsai-uti legény ivott, amikor belépett több, már az ön­­tuclatlanságig ittas bukvácsi napszámos, itt vitatkozni kezdtek és a Majsai-uti le­gények kizavarták a korcsmából a buk­­vácsiakat. Csak három legény maradt ott. Zemunovics és a két Puskás-fivér, akik csak a verekedés lezajlása után hagyták el a korcsmát. Ki ütötte !c Rogics Sztipánt? Zidjarev Balázst vezeti elő a fogház­ul’. Leveszik kezéről a bilincset, mire megkönyebbülten néz körül. A vizsgáló­biró utasítására Zidjarev megmutatja, hol állt, mikor a bukvácsiak jöttek, majd elmondja, hogy Szabó Batancs János szidni kezdte őt és,családját, mire fel­kapott egy husángot és kirohant. A kilo­méterkőnél Szabó leteperte őt, majd még négy bukvácsi rohant rá. — Hogy szabadult meg? — kérdezi a vizsgálóbiró. — A fiaim kijöttek és közéjük csaptak, mire Szabó elszaladt, én utána mentem, de belebotlottam egy testbe. Rogics fe­küdt ott. — Élt még? — Nem — feleli Zidjarev Bláskó —■ egész kék volt. Mondtam is, hogy ennek vége. Hason feküdt, arca féloldalt volt. Nem tudom ki ütötte le. én nem. Ezután megmutatja, hogy hol feküdt a súlyosan sebesült Szabó-Hatvani Jó­zsef. Zidjarev tagadja, hogy verte volna a földön fekvő Rogicsot. — Istentelen vétek lett volna azt a szegény halottat bántani — mondja Zidjarev Balázs. A két Zidjarev-fiu azzal védekezik, hogy apjukat védték Ezután Zidjarev Franjót, a tizenhat éves fiút vezetik elő. Elmondja, hogy látta, amikor apját Szabó Batancs meg­támadta, mire felkapott egy kapát és ki­rohant. Ütött, de nem tudja kit és hol. Se Rescsiket, se Rogicsot nem bántotta. — Senki se ütött és mégis két hatott maradt a csatatéren — mondja a vizs­gálóbíró, akinek intézkedésére Zidjarev Lukácsot vezetik elő. Ugyanazt mondja, amit öccse. Apját aliarta megvédem, Vasvillát ragadott és védekezett, mert valaki bicskával megszurta. Vojnics-Ro­­gicsot nem is látta, csak az ütközet után, holtan. Nem tudja,.ki ütötte le. Pctrckanics Gyura elmondja, hogy a verekedés folyt már, mikor liazarobant és egy husángot kapott fel. Látta, ami kor Zidjarev Lukács fejbeütötte Resesi­­ket. aki támolyogva tovább akart, futni de Lukács utána szaladt és újból fejbe­­sajtotta, mire Rcscsik összeesett és ott maradt a földön. Rogics Sztipánt nem tudja ki ütötte le, de látta, amikor a há­rom Zidjarev visszatérőben megállt a földön heverő Voinics-Rogics teste mel­lett és teljes ereinkből mind a hárman egy.egy hatalmas ütést mértek a szeren­csétlen emberre. Nérandzsics rendőrbiztos itt elmondja hogy Petrekanicsot odahaza levetkőzve ágyban fekve találták a rendőrök a ve­rekedés után és Petrckanics akkor azt mondta, hogy ő nem is vett részi ? ve- I repedésben, hanem aludt. I Pctrckanics elmondotta ezután, hogy látta, mikor a két Zidjarev-fiu a részeg Szabó-Hatvani Józsefre támadt, aki kö­­nyörgött, hogy ne bántsák, tizenkét gye­reke van, de a két Zidjarev öt is leütötte. Fleischmann Ferenc tanukra hivat­kozva vallja, hogy nála csuk egy eser­nyő volt, amellyel senkiben kárt nem okozhatott. Nem verekedni, hanem a ve­rekedőket . szétválasztani akarta. Nem tudja ki ütötte agyon Rescsiket és Voj­­nics-Rogicsot. Valamennyi bukvácsi nap­számos a beszarni thatatlan • ságig részeg volt A peranyag szempontjából legérdeke­sebb vallomást Ronzover Ferenc fiatal bukvácsi földműves legény tette, aki a bukvácsiak közül egyedül menekült meg sértetlenül a véres ütközetből. Vasárnap Ronzovert is letartóztatták, de csütörtö­kön szabadálbra helyezték. Az egyetlen épségben maradt bukvácsi elmondotta, hogy Rescsik, Szabó, Hajósunk és Ro­­jics valamennyien a tehetetlenségig it­tasak voltak és diilöngve tették meg a korcsmától a Zidjarev-hdzig terjedő utat. Elől ment Ronzover, vezetve az öntudat­lan Rescsiket, mögöttük jött Rogics Szti­­pán egyedül, utánuk Szabó Dániel, Szabó Hatvani József és Hajasunk János, leg­végül jött Szabó Batancs, akit a ház előtt elhaladva Zidjarev Balázs, szidni kezdett. A tanú szerint a távolság közte és Szabó Batancs között száz lépés lehe­tett, amikor egy test zuhanását hallotta. Hátranézett és Vojnics-Rogics már a földön feküdt. Látva a veszedelmet, Ron­zover futni kezdett, pár lépést futott és mikor ismét visszanézett, látta, hogy Rescsik szalad mögötte. Rescsik ufig állt a lábán, ruhája csupa vér volt. Pár perc múlva megjelent Szabó Batancs is, aki­nek kezéből dőlt a vér, eközben Rescsik összeesett és néhány száz lépésre a harc színhelyétől meghalt. Ronzover Szabóval együtt lefutott és értesítette a csendőrséget. Mészáros Fereitcné földműves asszony szőlőjéből közvetlen közelből-látta az eseményeket. Látta, amikor Zidjarev Ba­lázs és Lukács ütötték Vojnit'SrRogicsot és hallotta, amint Zidjarev Balázs csiz­májával rugdosta Rcscsik holttestét, igv szólt: — Na, ez már halott. Mészárosné vallomása után a kihallga­tások véget értek. Tizenegy óra volt. amikor a helyszíni szemle véget ért és a bírói bizottság ko­csiba szállt. Az öt vádlottat a fogház­őrök közrefogták és elindultak velük a város felé. A tömeg lassan szétoszlott és elcsendesedett a Majsai-ut környéke. Dr. Nardini Hrvoje vizsgálóbiró szom­baton teljesen befejezi a vizsgálatot a Majsai-uti verekedés ügyében és az ira­tokat átteszik az ügyészségre. Borzalmas repülőszerencsétlen­ség a noviszadi repülőtéren Egy Bréguet-gép lezuhant és a pilótával együtt porráégett Noviszadról jelentik: A noviszadi re­pülőtérnek tegnap délelőtt ismét szo­morú szenzációja volt. Egy Breguet H tipusu repülőgép gyakorlatozás közben félrebillent, lezuhant és a benne ülő pi­lótával együtt percek alatt porráégett. A borzalmas szerencsétlenség részletei a következők: Vaszics Dragomir pilóta főhadnagy pénteken reggel tél nyolc órakor egy Breguet 14 tipusu repülőgépen felszál­lóit és közvetlenül a repülőtér fölött gya­korlatokat végzett. A gép eleinte simán és nyugodtan szállt a levegőben, mikor azonban a Pilóta forgógyakorlatokat kezdett végezni, az aeroplán hirtelen megbillent, megfordult és oldalt az egyik szár­nyára zuhant. A szerencsétlenség pillanatok alatt ját­szódott le és mikor a repülőgép földet ért, a benzintartály felrobbant és az egész gép hihetetlen gyorsasággal láng­­ralobbant. A repülőtér tűzoltó személy­zete Minimax tűzoltó készülékekkel azonnal a szerencsétlenség színhelyén termett, de a gép olyan őrült gyorsa­sággal égett, hogy már nem lehetett segíteni. A szerencsétlen pilótát félig meg­szenesedve, holtan hiizták ki a ron­csok közül. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Vaszics az esés pillanatában sú­lyos koponyacsont- és lábszártörést is szenvedett, úgyhogy ha nem is gyulladt volna ki a gép, a szerencsétlen főhad­nagyot aligha lehetett volna megmente­ni az életnek. Vaszics Dragomir fiatal, huszonhat­éves ember volt, a szerbiai Paracsioban született és Beogradban végezte jogi tanulmányait. Néhány év előtt Novi­­szadon a törvényszéki vizsgálóbiró mellett mint jegyző dolgozott, innen vonult be a repülőezredhez, ahol hama­rosan karriert csinált. Vaszics Noviszad társadalmi köreiben rendkívül kedvelt, igen képzett tiszt volt, aki rajongásig szerette hivatását és ezért is lépett be az aktiv tisztek sorába. A repülöparancsnokság a szomorú eseményről táviratilag értesítette Va­szics Paracsinban lakó szüléit, akik intézkedni fognak a szerencsétlenül járt főhadnagy temetése ügyében. Egyúttal a parancsnokság szigorú vizsgalatot indított annak a megállapítására, hogy a megrendítő repülőkatasztrófának mi volt az előidézője. A katasztrófa áldozatai iránt, az egész városban mély részvét nyilvánul meg.

Next

/
Thumbnails
Contents