Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-23 / 265. szám

$ 1927. szeptember 23 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal KÖZGAZDASÁG A jómé tíöpptósíg ijoj­­yáltozt Ita a tőzsdei sÉumLt Noviszadról ’©lentik: A noviszadi ter­­niénytözde igazgatósága legutóbbi ülé­sén fontos határozatot hozott a tőzsdei általános szokványok 42. paragrafusá­nak megváltoztatásáról és a 44. sza­kasz kibővítéséről. A tőzsdeigazgató­­• ság határozata a következő: 1. Az utóbbi időben gyakorivá vált, hogy a tőzsdei itzanszok 42. és 44. pa­ragrafusára vonatkozólag nézeteltérések és panaszok merültek fel és a tőzsde­igazgatóság ezért elhatározta, hogy a szokványváltoztatások gabonaszekciójá­nak és bizottságának meghallgatása és véleménye után a 42. paragrafust ; meg­változtatja és a 44. paragrafus szöve­gét kibővíti. A 42. paragrafus szövege igy hangzik: »A pariiás-áüomások megnevezése csupán a fuvarelszámolás alapját ké­pezi, Ha a szállítás a paritás-állomásról tör­ténik, úgy fuvarelszámolásnak nincs helye. Minden, származású áru szál­lítható. Ha ellenben a paritás-állomás egyúttal mint származási hely kötte­tett ki, úgy az áru csak ennek a vidék­nek bármely állomásáról szállítható, c vidék bármely állomására, beleértve a paritás-állomást is. Ha a megjelölt ío'd­­rajzi helyen vasúti és hajóállomás is van, a szállítás vasúti állomásról érten­dő. Ha az illető helyen több vasúti ál­lomás is van, az eladónak jogában van az árut tetszésszerinti állomásra szállí­tani. Ha a felek az áru továbbításának irányában, vagy relációjában megálla­podtak, az elszámolást az áru rendel­tetési helyére való tekintet nélkül — amely a megegyezés szerinti irányban, vagy a paritás-állomás és az eladás helyének állomása közötti helyen van — kell megejteni. Ha ellenben a felek nem állapodnak meg az áru továbbítására vonatkozólag, úgy el kell számolniok a szállítási költségnek azt a különbségét,, amely a paritás-állomás és amaz állo­más között van, amelyen az árut át­adták,« .... 2. A 44. paragrafus uj szövege igy hangzik: »A 42. és 43. paragrafusok eső--j tőben az egymásközti elszámolás alap- -Tyn nfT-Ty—r-nyf. nriurriiaiw 'n i, i—nm B----jául az általános szállítási tarifa számit, tekintettel az esetleges refakciókra.« Ab­ban az esetben azonban, ha olyan állo­másra történt a megegyezés, amelyre a passzív területek tarifája van érvényben, j a passzív területekre érvényes tarifát i kell alapul venni akkor is, ha olyan ál­­j lomásról adták fel az. árut, amelyen ez a I kedvezményes tarifa nem érvényes, ki- 1 véve azt az esetet, ha -kimondottan olyan I relációban állapodtak meg. amelyen az 1 említett mérsékelt tarifa nem érvényes. A fuvardíj elszámolásánál a reláció állo­mását, mint megjelölt állomást kell te­kinteni. Abban az esetben, ha a paritás állomás nem fekszik azon a területen, amelyen a passzív területek tarifája ér­vényes és az árut mégis erre a .területre utalják és ez az áru mégis azon az állo­máson kézbesittetik, amelyre a mérsé­kelt tarifa érvényes, az elszámolást az említett mérsékelt farira alapján kell megejteni, amennyiben á diszpozíció, a relációnak megfelel.« Ezzel kapcsolatban az igazgatóság egyben hatály sn kívül helyezte 190/1927. számú elvi döntését. Ezenkívül Freund Artur pancsevói tőzsdetag kérésére az igazgatóság elha­tározta, hogy az ország búza és gabona­áraira. egységes köllpvél típust állapit meg. Ezt a kötlevelet »Novoszadskl ugo­­ver« (Noviszadi szeződés) cimeri kell kiadni. Nmcs snfhiilés a gazdasági válságban Újabb fizs ésk ptelenséek a H le’e­­zök Védegyleténél Noviszadról jelentik: Noviszad gaz­dasági köreiben az utóbbi időben sokat beszéltek arról, hogy a sok válság kö­zepeire maga a hitelezők védegylete is anyagi válságba került, sőt egyesek már azt is tudni vélték, hegy a védegylet fel­oszlatására is sor kerül. A Bácsinegyei Napló • munkatársa a védegylet igazgató­jához fordult ebben az ügyben felvilágo­sításért. aki- a: következőkét rnÓPddttae — Ami azt illeti, hogy a hitelezői Véd­egylet nehézségekkel küzd, az bizonyos, de ez minden más hitelezői védegylet­­nőt is előfordul. Egy-egy ügy likvidálása hosszú ideig elhúzódhat és ezalatt a védegyletnek sokszor "anyagi nehézsé­gekkel is, kell megküzdenie. Az a hir azonban, hogy a hitelezői védegylet ko­moly válsággal kiizdene és a feloszlatá­sára is sor kerülne, teljeseit alaptalan és légbölkapott. Arra a kérdésünkre, hogy az utóbbi időben mennyien jelentettek fizetéskép­telenséget és ezen a téren milyen a hely­zet, a következő választ kaptuk: — Sajnos, a gazdasági válság ma is erősen érezteti a hatását és a fizetés­­képtelenségek, ha nem is növekednek, a helyzet, egyre súlyosabbra fordul mert'egyre . több céget kergetnek csőd­be. A legvégső ideje lenne, ha a terve­zett kényszéregyezség-eí életbeléptetnék és ilyen utón segítenének a mai helyze­ten, aminek főleg a súlyos adóterhek, a rossz gazdasági viszonyok és a rossz termés az okai. A védegyletnél minden két-három napban jelentenek be egy­­egy fiiteíésképtelenséget és az utóbbi időben egyre kevesebb megegyezés jön léire.. A legutóbbi hetekben a következő na­gyobb fizetésképtelenségeket jelentették I be Friesz-Tesivérek crnobrdói röfösáru­­j kereskedése egymilliókétszázezer di- I nárral, Mamuzsics Antal szuboticai rö­­fösárukereskedés nyolcszázezer dinár, Ladányi és Menzel noviszadi kézmüáru­­cég háromszázezer dinárral, Csamprag Szteván adai cég kétszázezer dinárral. Pavelka Szteván bacskopetrováci cég ötvenezer dinárral. Stem Salamon Szen­­ta ötvenezer dinárral. Brvinyi és Budi szailcs kovini cég 130.000 dinárral, vé­gül Dcmbitz Márkó vrsaci kézmüártt­­iizlete félmillió dinárral. Felépít k a szombori halcsarnokot. Szomborból jelenik: A városi közgyű­lés már régebben elhatározta, hogy a I halnék, nyílt piacokon való árusítását ! megtiltja s nyolcvanezer dinár költség­­j gej modern halcsarnokot épittet A ha­­! las kofák a közgyűlési határozatot a j belügyminiszterhez megfelebbezték az­­! zab hogy a határozat az 6 érdekeiket I sérti. A belügyminiszter most renae- I letet intézett a városi tanácshoz, amely­­íyel a kofák fellebbezésének elutasitá­­,náxa.L. a. kf-zgyfitési határozatot jóvá­hagyja. A város a fialcnarnok felépíté­sét, amcdyrc a tanács a költségvetés­ben "már fedezetről gondoskodott, már * a jövő hét folyamán megkezdi. SPORT ffsgy érthklöíiés előzi meg a Vasas szuboticai vendégjátékát A budapesti praficsapat rendes csa­patét állítja fe! a SzA'D ellen Az idei eseményekben gazdag fut­­ballszezonból is ki fog emelkedni a Vasas szuboticai vendégszereplése. A kitűnő budapesti pro.iegyüttes, amely­nek játékstílusa elsőrangú, a SzAND vendége lesz. A mérkőzés iránt termé­szetesen óriási érdeklődés nyilvánul meg úgy szuboticai, mint a vidéki sport­körökben és a közeli városokból is elő­reláthatóan sokan fognak Szuboticára jönni, hogy tanúi legyenek a nivós és izgalmasnak ígérkező mérkőzésnek. A Vasas Renner kivételével, aki a magyar válogatottban fog szerepelni, rendes csapatát hozza Szuboticára. A SzAND szintén egy tartalékkal fog ki­állni, Siflis helyén, aki mint válogatott játszik vasárnap a magyarok ellen. He­lyette azonban a jelenleg nagy formá­ban levő Ambrus fogja védeni a piros­feketék kapuját. A csapat egyébként rendesen áll fel. A mérkőzés háromnegyed négykor kezdődik a SzAND-páiyán. Előtte két órai kezdettel az SzMTC és a Szombori Szokó bajnoki mérkőzést játszanak. A kettős mérkőzésre, szombaton estig elő­vételben kaphatók jegyek, a Bata-cég Alekszandrcva-uccai üzletében. A mér­kőzést Krausz vezeti. Vasárnapi bajnoki mérkőzések. Va­sárnap a szuboticai alszövetség terü­letén négy elsőosztályu bajnoki mér­kőzés kerül lejátszásra. Szuboticán az SzMTC—Szombori Szoko meccs lesz, amelynek kimenetele teljesen nyílt. Bí­ró: Csajághy. Szomborban a Sport a VSC csapatával, a ZsAK pedig a Bács­kává! játszik. Favoritként a Sport és a Bácska indulnak. A Sport—VSC mér­kőzés bírája Horvácki Fábus, a ZsAK­­Bácska meccset pedig Mangh vezeti. Szentán kerül lejátszásra a Széntai AC —Szuboticai ZsAK mérkőzés. A győze­lem megszerzéséré a szuboticai csa­patnak van nagyobb esélye. Bíró: Szti­­pics. A 7-ss SZÁMÚ CELLA 1 Az előtte levő veranda alatt két személy. ült, kik fölemelvén fejüket, kíváncsian nézték. Egy lelkész és egy fiatal leány volt. A lelkész hatvan éves lehetett, a leány húsz. Lionel­­invette kalapját, amire a lelkész fölkelt, hogy viszo-. nozza köszöntését. — Germain abbé ur? — kérdezte az amerikai. — Én vagyok — felelte a lelkész és egy lépést tett eleire. I.ionéi meghajolt. — Megbízást hoztam valakitől Amerikából, uram — folytatta kis szünet után — és most sietve teljesítem. Nem rég hagytam el Newyorkot: tegnap este érkeztem meg Párisba és bizonyságot tehet, hogy első látoga­tásom önt illette. — Miről van szó? — kérdezte a lelkész bámulva — Aránylag nagy összeg pénzről — melyet önnek kell átadnom. — Ki küldi? — Az, aki átadta, ismeretlen akar maradni. — De ... — Ért csupán közbenjáró vagyok, uram és mit sem változtathatok az adományozó akaratán. — És milyen célra szánta az összeget? Lionel egy tárcát vett elő és átadta az abbénak. — Ezen tárcában tíz darab ezer frankos bankjegy van, átadója megkért, hogy önnek kézbesítsem és önre bizta az összeg kiosztását. — De... uram... hebegte az abbé meglepetve. — Talán nem akarja elfogadni? Az abbé hallgatott és figyelmesen vizsgálta azt, ki megindulással párosult figyelemmel beszélt hozzá. — Ön tehát biztosit — folytatta kis szünet után — hogy az az egyén, aki a tárcát át adta önnek, nem akarja, hegy ismerjék. . — Határozottan. . — És Amerikában találkozott vele? — Őrt. — És régóta lakik ott? — Azt nem tudom. — De azt legalább csak mondta, hogy én isme­rem öt? — Érről mit se szólt. — Legyen, uram — monda az abbé — nincs jogom hozzá, hogy visszautasítsák alamizsnát, mely boldogta­lanoknak lehet hasznára. Elfogadom tehát e tizezer; frankot, de csupán azzal to föltétellel, hogy ön nem uta-1 sitja vissza nyugtámat. — Amint tetszik," uram — felelte Lionel. Ezzel Germain abbé a ház felé tartott, felszólítva ! őt. hogy kövesse és csakhamar belépett buen retiro-já­­ba, mely a derék, leikész imasZ-obájául szolgált. — Foglaljon helyet, uram, monda; csak a nyug ­tát írom meg és azonnal szolgálatára leszek. Ezzel irni kezdett, miközben Lionel szórakozottan nézett körül az irószobában. Alig tartott öt percig, midőn az abbé visszafordult, nem palástolhatta el meg­lepetését, sőt majdnem rémületét, Az amerikai ott ült, nehány lépésnyire tőle, sá-j padt arccall, kezét szivére szorítva és merően nézett j egy fényképét, amely imádásra méltó fiatal leányt áb- j rázott. — - Nemde, kitűnő munka? — monda, figyelmesen nézve az amerikait — öt év óta mindig mardosó rneg-j indulással szemléltem az arcképet. — Rokonainak egyike? — mormogta Lionel, anél- j kiil, hogy levette volna széniét a képről. — Lncemay Klotild! — szegény gyermek. — Meghalt? — Meggyilkolták! Az amerikai borzadva szorította homlokát. És mintha erőszakkal akarta volna leküzdeni az ér­zéseket, melyeket az arckép ébresztett lelkében, gyor­san távozott az imaszobából és a kertbe menekült. Midőn Germain abbé szintén megjelent a kertben. Lionel ismét magához tért és vidám arccal vett búcsút az abbétól. • — Nem lesz szerencsém viszontlátnom, uram? kér­dező az abbé. — Meglehet — felelte Lionel. — Nem akarja megtudni, hogy mely célra hasz­nálom az összeget, melyet átadott? — Szükségtelen . . . Különben pedig tudatnom kel­lene önnel lakásomat és egyideig azt akartam még, hogy azt senki se tudja meg! — Tehát a viszontlátásra, uram! mondá az abbé, nem ostromolva őt tovább. — A viszontlátásra, felelte Lionel, távozva. Ugyanazon este fél tízkor haza ment és ottlion ta­lálta az elmúlt napi embert, aki várta. — Ön pontos — mondá — mihelyt észrevette . . . Hiszi-e, hogy elmehetünk arra a helyre, melyet tegnap említettünk, anélkül, hogy észrevenné valaki? — Tíz felé jár, felelte a másik; holnapig a palota he van zárva és biztosítom, hogy senki se fog reánk fi­gyelni. — Akkor hát ne vesztegessük az időt és menjünk! — Menjünk! felelte Buvard. Ezzel mindketten távoztak. Átmentek a Carousel téren, a Royal hídon, jobbra tartottak a rakparton s a helyett, hogy a Bac-uccába mentek volna, a Bellechasse-ucca magaslatán balra for­dultak és végre a szent Domonkos-uccába tértek. Nehány perc múlva mindketten, mintegy közakarat­tal megálltak. — Ott van? — mondá Lionel borzadva. — Ott van! — felelte Buvard. E pillanatban a szent Klotild toronyórája tizet ütött. Akkoriban a szent Domonkos-uccában egy palota állt, melynek néma és komor külseje rejtély gyanánt tűnt fel minden idegen előtt, kit a véletlen ebbe a ne­gyedbe hozott. Ablakai legalább is öt év óta zárva maradtak; a kapuson és szerény családján kívül egyetlen emberi lény se lépie át küszöbét, ... az udvart, mely az épület homlokzatához vezetett, fü lepte el és a hajdan oly gyönyörű park pusztán állt és irtain gaz burjánzott. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents