Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-20 / 262. szám
XXVIII. évfolyam. Szubotica, 1927. Telefon: Kiadóhivatal 8—68 Szerkesztésig 5—10. 8—52, 370. Megjelenik mindennap reggel, ünnep alán és hétfőn Is. ' izetesl r KEDD, szeptember 20. 262. szám negyedévre 165 din. Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály, Szubotlca Zmaj Jovin irg. 3. (Minerva palota) Reflexiók a reflexiókhoz Olvassuk Prokopy Imrének, a bukott szombori jelöltnek, a magyar párt főtitkárának reflexióit a választások tanulságairól és — csodálkozunk. Csodálkozunk azon, hogy a magyar párt egy főfunkcionáriusa csak a saját bukásának és a magyar párt kudarcának fájdalmas tapasztalatain keresztül tud felemelkedni arra a belátásra, amellyel már a küzdelem megnyitásakor kell rendelkezniük azoknak, akik tömegek szervezésére és politikai irányítására vállalkoznak. Főleg pedig azon csodálkozunk, hogy miután a hibákat belátta, nem meakulpázik, hanem a magyarságot vádolja közömbösséggel és abstinenciával, holott ez az inkriminált magatartás a vezérek botorkáló taktikájának szükségszerű folyománya volt. Aki részese az eseményeknek, attól nem várható el a tárgyilagosságnak az a foka. amely nélkül az események igazságosan meg nem Ítélhetők. Senki sem lehet birája a saját cselekedeteinek és nem vesszük zokon, ha a reflexiók szerzője a védőbeszéd egyoldalú szempontjait követi. Nekünk azonban semmi okunk, hogy az objektivitás sineit fölszedjük a logikus okfejtés lokomotivja elől. Sőt nekünk az az előnyünk is megvan, hogy idevágó megállapításainkra senki sem kenheti az utólagos bölcseség színezetét, hiszen a magyar párt célszerűtlen elhatározásainak kritikája kapcsán jóelőre megjósoltuk azt, ami most bekövetkezett. Nézzük hát, hol volt a hiba és ki felelős érte. A magyar párt választási paktumot kötött a radikálisokkal. A szomboriak azonban már eleve kivonták magukat a paktum alól, amikor be sem várva a Vukicsevics Velja miniszterelnökkel megkezdett tárgyalások befejezését, leszögezték magukat a demokratákhoz. Mi ezt az eljárást annakidején »A gascognei legények« cimü vezércikkünkben nyomatékosan kifogásoltuk, mert azt valljuk, hogy egy még kiküszöbölhető tévedés elhallgatásából sokkal több kár származhat, mint amennyi haszonnal jár a pártdöntések kritikában tudomásulvétele. Nyíltan hangoztattuk, hogy a magyar párt választási frontjának megosztottsága a kisebbségi érdekek rovására esik és az egység szombori csorbájának kiköszörülése céljából a központi vezetőség beavatkozását sürgettük. Egy fölényes gesztus és az elnöki tanács orientációjától eltérő szombori megegyezés jóváhagyása volt a válasz. Prokopy szerint azért kellett Szomborban a demokratákkal megállapodni, mert a »neoradikálisok« elzárkóztak a magyarság jogos jelölési igényeinek honorálása elől. De miért és kinek volt olyan sürgős ezeknek az igényeknek előnyomulása? Miért ne lehetett volna Szomborban is várni a magyar párt és a radikálisok viszonyának tisztázásáig, mint ahogy Szuboticán, Noviszadon és Becskereken vártak? Nyilvánvaló, hogy itt valami más motívum is közrejátszott, ami fölött Prokopy elsiklik. A kétféle paktálás, aminek hátrányát a mi előzetes figyelmeztetésünk igazolásával utólag elismerik, a szomboriak számláját terheli és ezen a védekezésnek semmiféle rabuligztikáia<nejn -változtat Más az eset a noviszadi kerületben, ahol a magyarság vezetői valóban megtettek minden kísérletet a megegyezésre és kimutathatóan nem rajtuk múlott, hogy a kísérletek meghiúsultak. Az önálló magyarpárti lista felállítása nem minősíthető erőszakolt külön akciónak, de viszont ultima ratio-nak sem. Az önálló magyar lista sorsa meg volt pecsételve, amikor kiderült, hogy a noviszadi kerület magyarságának egy része hajlandóságot tanusit Sztankovics Szvetozár földmivelésiigyi miniszter, a kiváló vajdasági politikus támogatására. A biztos bukás kiprovokálásáért nem lett volna szabad éket verni a magyarság közé és anynyira kiélezni a helyzetet, hogy az agitáció hevében Coriolanusnak bélyegezzék azt a magyar vezető férfiút, aki a sztaribecseji járás magyarsága érdekében a magyar párttal szövetségben lévő párt egy illusztris tagja mellé állott. A szekicsi németek példája illusztrálja, hogy a nemzetiségi szavazatok értéke kidomborítható egy-egy kerületben akkor is, ha annak a nemzetiségnek jelöltje nem szerepel a listán. Mindezeknek a zavaró és a magyarság politikai meggyőződését ellentétes behatásoknak kiszolgáltató jelenségeknek tulajdonítható, hogy a Vajdaság magyar népe az urnák előtt szétforgácsolódott és széles rétegei tartózkodtak a szavazástól. Úgy a szombori, mint a noviszadi kerületben sok magyar választó, különösen a pártsajtónak a szuboticai és becskereki választókhoz intézett felhívásaitól befolyásolva, úgy gondolkozott, hogy joga van arra a pártra szavazni, amellyel az országos vezetők olyan harmonikusan együttműködnek. Sokan pedig úgy oldották meg azt a belső konfliktust, amelybe a rikítóan kontroverz unszolások belesodorták őket, hogy a szavazás napján otthon maradtak. A magyar párt két-, sőt háromlaki állásfoglalásával önmagát decentralizálta s innen erednek azok a bajok, amelyekért Prokopy a magyar tömegek közömbösségét és fagyos nembánomságát állítja oda bűnbakul. Végeredményben az a tanulság, hogy a magyar pártnak, ha sikeresen akarja betölteni hivatását, szorosabban kell magához kapcsolnia a magyarság tömegeit s nem cikcakosan, a helyi vezetők autochtón akaratától ide-odarángatva. hanem egyenesvonalban, fegyelmezetten és a kritikát megfontolva kell a kisebbségi célok felé haladnia. Befelezett ténynek tekintik a két demokrata-párt fuzfófát Pribicsevics szerint nem leiiet szó a független demokraták belépéséről, hanem e ak a két párt egyesüléséről — A radikálisok arra számítanak, hogy Marmkovies harminc demokrata képviselővel hozzájuk csatlakozik Holtpontra jutott a kormáuyrekonstrukeió kérdése Beogradból jelentik: A derokratarárt fúziója a hétfői nap íolya. ..a .s a legélénkebb megbeszélés tárgya volt a politikai körökben. A két párt egyesülését ma már befejezett ténynek tekintik és kizárólag az a kérdés marad nyitva hogy mikor hajtják végre az egyesülést. Ma már autentikus nyilatkozat is hangzott el Pribicsevics részéről, aki mindenben megerősíti a Bdcsmegyei Napló hétfői számában közölt információt. — Amennyiben előttem ismeretes — mondotta Pribicsevics — a hajlandóság az összes demokrata körökben megvan a demokratapártök közeledésére, ami az országot a haladás és a civilizáció útjára vezetheti. Eddig azonban ez a hajlandóság nem konkretizálódott semmiféle határozatban, de különösen nem felel meg a valóságnak a Vremenek az a hire, hogy a független demokratapártnak a demokratapártba való belépéséről volna szó. Ez úgy fest, mint valami intrika, hogy a független demokraták soraiban elkedvetlenedést idézzenek elő, illetve, hogy azt az impressziót keltsék, mintha valami belépésről volna szó. A független demokratapárt nem jelent néhány diszszidenst, akik egyszerűen visszaléphetnek, hanem külön pártot, mely több mint kétszázezer szavazatot kapott, kitűnő szervezete, saját sajtója, saját politikája van és amely nem mehet csak úgy egyszerűen át egy másik pártba Szó lehet és azt hiszem kell is, hogy szó legyen a demokrata egyesülésről és talán a fúzióról is bizonyos feltételek mellett, ha a helyzet ilyen irányban fog fejlődni, de egyszerű átlépésről nem lehet szó és komoly ember ilyenre nem gondol a demokrata pártban. Csak az egyesült demokrácia, akármilyen formában, mentheti meg a parlamentárizmust és a demokratikus intézményeket és nyithat uj érát a nemzeti fejlődésében. Az egyesülés be fog következni, mert e^t egyöntetűen követeli az ország egész demokráciája, tekintet nélkül azokra a táborokra, melyekre pillanatnyilag oszlik. Lehet fúzió, de egyszerű átlépésről nem lehet szó. Pribicsevics tehát, mint a nyilatkozatából látszik, csak az ellen a feltevés ellen tiltakozik, mintha minden feltétel nélkül feloszlatná pártját és visszalépne híveivel a demokrata pártba. A dolog lényegét illetőleg azonban pozitív nyilatkozatot tett az egyesülés mellett és a hétfői nyilatkozatával lényegesen előre is viszi a két párt egyesülésének ügyét. A demokraták hangulata Ami a demokrata pártot illeti, a párt kevésbbé felelős faktorai már mint teljesen beíejezett tényről beszélnek a két párt egyesüléséről, a felelős tényezők azonban egyelőre bizonyos rezerváltságot tanúsítanak a nyilvánosság számára tett nyilatkozataikban, mert a demokrata párt még szoros koalícióban van a radikálisokkal. Ennek ellenére még a párt egyes miniszterei is az újságírókkal folytatott beszélgetés folyamán, mint örvendetes tényt tüntették fel a két párt esetleges egyesülését. A párt vezetőségéhez közelálló körök rámutatnak arra. hogy mindaz, amit erről a nyilvánosság előtt beszélnek éppúgy, mint a Radics-párt csatlakozása a demokrata egyesüléshez, egyelőre még csak levegőben levő dolgok, miután a demokrata párt nevében kötelező tárgyalásokat nem folytathat senki, amig a pártklub össze nem ül, amelynek egyedül van döntő szava ilyen kérdésben. Csak kombinációnak lehet nevezni minden erre vonatkozó hirt. Ezek a nyilatkozatok cáfolatnak annál kevésbbé tekinthetők, mert az ilyen tárgyalások a nyilvánosság kizárásával és pártfórumok előzetes megkérdezése nélkül szoktak lefolyni. A hétfői napon beavatott körökben azt is tudni vélték, hogy az ui pártcsoportosulás feladná a demokrata egyesülés nevet és mbit nemzeti demokrata párt egyetlen szervezetbe tömöritené a demokratákat, független demokratákat, muzulmánokat és a horvát parasztpártot. Kormánykörökben természetesen szin-. tén feszülten figyelik Davidovics uj, nagy pártalakitási törekvéseit, de ezek! a körök szkeptikusabban ítélik meg a1 tervet és nem tartják lehetségesnek, hogy ennyire heterogén elemek akár csak rövid időre is harmónikusan együttműködhessenek. Másrészt a demokrata párt Marinkovics körül csoportosuló részéről azt tartják hogy nem fognak csatlakozni a kombi-, nációhoz, hanem fenntartják Vukicsevics• vezetése alatt a kormánykoalíciót. Kor-; mánykörök számításai szerint Marinkovícsnak több, mint harminc embere van, úgyhogy Korosecce! együtt úgy is töbsége volna a kormánynak. Ha pedig kormánytöbbség nem volna, akkor a kormánykörök szerint uj választásokat írnának ki-Radikális miniszterek! a fúzióról A kormány egyik radikális tagja újságírók előtt a következőket mondotta: — Ha Radicsék belépnének a demokrata blokkba, akkor a demokrata miniszterek harminc képviselővel a radikálisokhoz csatlakoznának.
