Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-19 / 261. szám

X aMtl BACSMEGYEl NAPLÓ 1927. szeptember 19 Halálos csatát vívtak a szőlők között a bukvácsi és a majsai'uti legények A Majsai-uti legények botokkal és bicskával felfegyverkezve kilesték a bukvácsi napszámosok csoportját j*s megtámadták őket — Tizenegy embert tartóztatott le a rendőrség, de további letartóztatások várhatók Két halottja és hét sebesültje van a verekedésnek Vasárnap délután három órakor érte­sítették, a szuboticai rendőrség ügyele­tes osztályát, hogy a Majsai-uton a Makkhetes-korcsmától néhány száz mé­terre halálos kimenetelű verekedés folyt le a bukvácsi és a Majsai-uti földműve­sek között. A verekedésnek ' két halottja és hét súlyosan sebe­sült áldozata van. A rendőrség részéről Prodmovics Mladen rendőrkapitány több rendőrrel C ; dr. Plavsics Kosz la rendőrorvossal azonnal kiszálltak a helyszínre. A rend­őrség. mivel a telefonjelentésben sebe­sültekről nem tettek említést, csak a ha­lottakat jelentették be, csupán a halot­taskocsit küldte ki a verekedés szín­helyére. Prodanovics Mladen rendőrkapitány a helyszínre érkezve, nyomban megkezd­te a nyomozást. Az országúinak az a része, ahol a verekedés lefolyt, már a szőlők között van. a Zidjarev-iéle kocs­ma és a Makkhetes-kocsma között. Mi­kor a rendőrség kiérkezett, az úttest­nek ezt a részét nagy tömeg lepte el, A kivezényelt rendőröknek csak nágy­­nehezen sikerült a többszáz főnyi tö­meget visszaszorítani és csak mikor az úttestet a kiváncsiaktól megtisztították, akkor bontakozott ki teljes mérőkben a verekedés borzalmassága. A Majsai útnak ez a része valóságos harctér képét mutatta. Az ut porában az árokban jajgató sebesültek, síró as/­­szonyok és gyerekek csoportja volt lát­ható. Több mint százötven méteres kör­zetben minden tiz lépésnyi távolságra feküdt egy-egy jajgató sebesült. A rendőrség kordont vont a verekedés színhelye körül, az úttestet elzárta a forgalomtól és dr. Plavsics Koszta or­vos nyomban hozzálátott a verekedés áldozatainak megvizsgálásához. Az ut menti árokba legc’ő! feküdt Szabó Jó­zsef negyvenhároméves föld mixes, aki nek a testén három borzalmas seb tá­tongott: homlokán öfcentiméter hosszú, mély késsznrástól eredő seb. iobb kő­zeteién hat centiméter hosszú roncsolt seb. hal alsőkarján háromcenti hosszú, mély szúrás. Tőle harminc lépésnyire az úttest közepén holtan feküdt Vojnics-Rog’cg Sztipáu harminc­nyolcé vés bukvácsi földműves, aki­nek koponyáját egyetlen ütéssel kettéhasitották. úgyhogy agyveleje kiloccsant Kissé följebb az árokban hevert Szabó Dancső negyvenéves bukvácsi napszá­mos. akinek karját szúrták át; közvet­lenül mellette feküdt Hajcsunk János negyvenéves szintén bukvácsi fölámives, akinek testén több késsznrástól eredő seb és botiiféstöl származó zuzódás volt. Ötven lépéssel odább az ut porá­ban holtan íekiidt Rescsik Mihály bukvácsi napszámos, akinek balkar­ján késsel átvágták az ütőeret és elvérzett. Néhány méterrel följebb még három se­besült hevert eszméletlenül, kiknek ne­veit eddig még nem sikerült mcgállapi­­tani. Politikai bosszú A nyomozás már az első pillanatban megállapította, hogy a támadók Majsai­­uti legények voltak, akik kilesték az egyik Majsai-uti kocsmából hazafelé igyekvő napszámosokat és Zidjarev Vlasko kocsmáros vezetése alatt meg­támadták őket. Megállapították, hogy mintegy tiz-tizenöt bukvácsi napszámos vasárnap délután a Majsai-ut elején lé­vő Szekeres-féle kocsmában tartózko­dott, ahol nagymennyiségű bori fogyasz­tottak ei. A bukvacsiak és a Majsai­­trtiak között politikai nézeteltérések voltak és emiatt gyűlölték egymást. A Majsai-utiak csak a kedvező alka­lomra vártak, hogy bosszút állhassanak a bukvácsiakon. Két óra tájban a bukvácsiak elindultak hazafelé, mi­közben elhaladtak Zidjarev Vlasko kocsmája előtt. A csoport itt meg­állt és többen szidalmazni kezdték Zidrajcvet. A korcsmáros két fia. a ti­zenhat éves Franjo és a huszonkét éves Luka, amikor a lármát hallották, botot ragadtak és kirohantak a korcsma elé, de a bukvácsiak látván a veszélyes helyzetet, sietve eltávoztak. Ezalatt mintegy busz Majsai-uti legény, akiknek nagy része a korcsmában tartózkodott és mint kiderült, várták a bukvácsiakat vasviHával, ásókkal, kapákkal felfegy­verkezve aszölökön keresztül eléje ke­rültek a bukvácsi napszámosok csapatá­nak. A szemtanuk, akik a véres vere­kedést végignézték, elmondták a rend­őrségen, hogy a Majsai-utiak csapata a szőlőkből rontott elő és ratámadt a buk­­vácsiakra, akik futásnak eredtek. A fel­fegyverkezett legények üldözőbe vették őket és ekkor az országúton valóságos csata fejlődött ki a két csoport között. A harc A bukvácsiak, mikor látták, hogy kö­rülvették őket, valamennyien bicskát rántottak és Így igyekeztek védekezni. A borzalmas csata negyed óráig tartott. A verekedésben valamennyi bukvácsi napszámos megsebesült, de a támadók közül is sokan megsérültek. A verekedés lefolyását az egyik könnyebben sérült bukvácsi napszámos a következőkép mondotta el: — A Majsai-uti legények a szőlők közül rontottak ránk. Mi futni kezdtünk de utolértek bennünket. Először Vojnics-Rogics Sztipánt ütötték le, aki összerogyott és ott­maradt az ut közepén. Ezután Szabót érték be a támadók. Sza­bó kétségbeesetten védekezett, de va­laki bicskával halántékon szúrta, mire megtántorodott. Ekkor négyen rohan­tak rá és botokkal, kapanyéilel ütötték a földön heverő embert. Rescsik Mi­hályt szintén többen támadták meg és valaki bicskáját a karjába döfte. Res­csik összeesett, őt tovább nem bántották, hanem a többieket vették üldözőbe. A bukvácsiak közül két embernek, akik kö­zül egyiknek két ujját lemetszették, si­került elmenekülni és a több, mint egy kilométerre levő Majsai-uti csendőrlak tanyáig futottak, ahol jelentették az j esetet. — Visszatérőben a Majsai-uti legé­nyek, akiket elragadott a verekedés heve, ütni kezdték a földön heverő esz­mé’etlcn állapotba levő embereket és Voönlcs-Roglcs Sztípánnak, aki már halott veit, dorongokkal összetörték az oldalbordáit. A halált a többi sebesültek csak azért kerülték el. mert a dühöngő legények elől sikerült az árokba vonszolni magukat ahol elrejtőztek. A verekedés zajára összefutott az egész környék és többszáz ember tét­lenül nézte a borzalmas vérengzést, de közbelépni senki sem mert. Eközben va­laki telefonon értesítette a szuboticai rendőrséget és a nyolcadik köri rendőr­­laktanyát, ahonnan Nerandzsics rendőr­­biztos vezetése alatt egy szakasz rendőr vonult ki a verekdés színhelyére. Tizenegy embert tartóz­tattak le A futólépésben érkező rendőrök éppen akkor értek a Majsai-uti csatatérre, ami­kor a Majsai-uti legények csapata visz­szutérőben volt a verekedés színhelyéről. A rendörök körülvették a csapatot és va­lamennyi tagját megbilincselték. Ezalatt megérkezett Prodanovics Mladen rendőr kapitány a rendőrorvossal, nemsokkal később pedig a hullaszállító kocsi is. Ek­kor derült ki, hogy á verekedésnek se­besültjei is vannak, mire értesítették mentőket. Addig ideiglenesen dr. Plav­sics Koszta bekötözte a sebesülteket, akik részére a közeli házakból párnákat hoz tak ki és sorba lefektették őket az ut mentén. Néhány perccel ezután megér­kezett a helyszínre dr. Momirovics Velj­­kó fökapitányhelyettes több detektiwe! és megkezdte a tanuk kihallgatását. A véres és halálos kimenetelű vereke­désben résztvevő Majsai-uti legényeket egy csoportba terelték és mivel nem volt elegendő amerikai bilincs, zsineggel kö­tözték őket össze, majd kocsira rakták őket és erős rendőri fedezettel beszállí­tották a rendőrségre. A verekedésben való szereplés és emberölés miatt letartóztatták Zi­­djarev Blaskó 56 éves korcsmárost. a verekedés értelmi szerzőjét két fiával, a 16 éves Fránjóval és a 22 éves Lukéval együtt, továbbá Pet­­rekánovics Rókus 44 éves, Zetnu­­novics Géza 20 éves. Puskás Iván 23 éves, Petrekánovics Djura 21 éves, Kovacstcs Mija 21 éves, Pus­kás Balázs 25 éves, Ronzover Fe­renc 19 éves és Fleisdunann Ferenc 19 éves Majsai-uti lakosokat. A verekedésben résztvevő Majsai-uíi lakosokat a rendőrségre vitték, aho? azonnal megkezdték a kihallgatásukat. Beidéztek több tanút is, akik a vereke­dés lefolyását látták, valamint azokat a személyeket, akik az előkészületekről tudtak. A • kihallgatásokat egész a késő éjszakai órákig dr. Momirovics Veljko vezetésével több rendőrtisztviselő vé­gezte, de az összes tanukat, valamint a résztvevőket így sem sikerült kihallgat­ni. A tanúvallomások egyébként is na­gyon zavarosak, egyesek szerint a verekedést a bukvácsiak kezdték, mások szerint a Majsai-utiak. A letartóztatot­tak tagadják, hogy ők kezdték volna a verekedést. Az eddigi vallomásokból le­hetetlen volt megállapítani, hogy ki mérte a halálos ütést Vojnics-Rogics Sztipánra és Rescsik Miháfyra. A vere­kedéssel gyanúsítottak legnagyobb ré­sze azt állítja, hogy Vojnics-Rogics Sztipánt Zidjarev 16 éves fia hátulról kapával ütötte !e. Azt, hogy Rescsik karját ki szúrta át. nem lehetett megállapítani, mivel egy emberre többen is támadtak. A rendőrség megállapította, hogy a tizenegy letartóztatotton kívül még töb­ben is szerepeltek a verekedésben, akik azonban a verekedés után nyomtalanul eltűntek. A kihallgatásokat és a nyomo­zást hétfőn teljes apparátussal folytatja a rendőrség, hogy felderítse ennek a véres ügynek előzményeit. Értesüléseink szerint a verekedés ügyében még több letartóztatás várható. A kórházba szállított sebesültek kö­zül Szabó József állapota életveszélyes, a többiek sebesülése súlyos, de nem ha­lálos természetű. A letartóztatottak kö­zül Zidjarev Blaskó és Zidjarev Lukács sebesültek meg, mindkettőjüknek bics­kával szúrták át a kezefejét. A községi választásokon önálló listát áMH a bánáti magyar párt Várady Imre dr. a parlamenti választások tanulságáról ás a magyar párt parlamenti munkájáról reményekkel eltelve a parlamenti mun­kánkat illetően, mert két képviselő na­gyon keveset tud elérni még ha nem is volnánk azzal az eredendő bűnnel meg­terhelve, hogy magyarok vagyunk. Nagyratörő tervek engem a parlament­ben nem fognak vezetni, a legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy a bizalmatlanságot, mellyel előre­láthatólag találkozni fogunk, megér­téssé változtassuk át, hogy minél több barátot sezrezzünk a parlamentbe:, a magyarság ügyének. Egy-két ilyen barátunk máris van: az egyik Nincsics Momcsilo dr., aki már évekkel ezelőtt tettekkel bizonyította, hegy igaz barátja a magyar-szerb meg­értésnek. A második: Sztankovics Szve­­tozár földművelésügyi miniszter, aki vár­megyénk szülötte s aki már évek óta küzd a megértésért. Ennek a két befolyá­sos politikusnak segítségével iparkodunk majd a bizalmatlan hangulatot javunkra megváltoztatni és a beogradi képviselő­ket rávezetni arra. hogy minket ne te­kintsenek ellenségüknek. A gazdasági helyzet megjavítása terén nem tudunk majd mi ketten sokat tenni, de ami tőlünk telik, azt megtesszük. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Markovics Nikola becskereki városi tanácsos a szerb-magyar barátságról be­szélt és megfenyegette a muzslai magya­rokat. akik a független munkáspártra szavaztak, hogy az állam letör minden kommunista megmozdulást. Dr. K’-iszing János magyarpárti alelnök felszólalása után dr. Bráiier Lajos figyelmébe aján­lotta Markovics Nikolának, hogy a kom­munizmust ne erőszakkal, hanem kultu­­iá'is eszközökkel, felvilágosításokkal és a szegény nép helyzetének megjavításá­val törjék le. Ezután még dr. Borsodi Lajos. Dániel Ádám, dr. Farkas Geyza és mások mondottak pohárküszöu'őket, melyben méltatták dr. Várady Imre ér­demeit. Becskerekről jelentik: A becskereki magyar párt abból az alkalomból, bogy dr. Várady Imrét képviselővé választot­ták, bankettet adott a pártvezér tisztele­tére. A banketten a magyarokon kívül résztvett több ‘előkelő szerb is, köztük Alekszics Bogoljub polgármester és Sto­­jakovics Bogdán főjegyző. Az első feikö­­szöntöt Tóth Ferenc mondotta, akinek vá­laszolva dr. Várady hosszabb beszédet mondott.- Nagy harcot küzdöttünk végig, ha nem is a remélt eredménnyel, de mégis győzelmesen. Sajnos, sokan voltak ma­gyarok. akiknek mi szereztük meg a vá­lasztói jogot és mégis ellenünk szavaztak. De nem szabad elcsüggedni és a községi választásokon uj reményekkel kell részt­­vennünk. Nem akarok a pártfórumok döntésének elébevágni, de azt gondolom, hogy a községi választásokon önállóan kell résztvennünk, hadd mutassuk meg egyszer erőnket. Azt mondják a velünk szövetséges radikáli­sok, hogy a választási küzdelmet nem a magyarok támogatásával, hanem a ma­gyarok ellenére nyerték meg. Azt hiszem, hogy a községi választásokon nem is fogadnának bennünket szívesen, ezért az önálló lista mellett kel! döntenünk. A köz­ségi választások után majd önként adó­dik az a helyzet, hogy a városi képvise­lőtestületben szövetséges társakat kell keresnünk és akkor n legnagyobb készséggel kötnénk fegyverbe:átságot azokkal, ak'kkel eddig is szövetségben voltunk. A képviselőtestületben megalkothatjuk a várost pártot, melyet a választások előtt a kiélezett pártszenvedélyek miatt nem lehet sehogysem megteremteni. A magyar párt parlamenti működésé­vel kapcsolatban Várady ezeket mon­dotta: — Kérem öiiöket, ne legyenek túlságos

Next

/
Thumbnails
Contents