Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-17 / 259. szám
1927. szeptember 17 ' BÁCSMEGYEI NAPLÓ ______9. oldal KINTORNA — Kit ábrázol ez a szobor? — Városunk hősét, két évvel ezeiött a tánc áldozata lelt, — Hogy-hogy? — Pincér volt és a kávéházban az egyik charleston táncos agyonrugta. * Pőre megkérdezi a barátját: — Mi az, hogy a végletek találkoznak? — Hát amikor egyszerre érkezik a pénzeslevél a végrehajtóval. * I Egy kávéházba beül két ur. Az egyik ; odahívja a pincért és két tojást rendel pohárban. A másik ur is kedvet kap tojásra s szintén odaszól a pincérnek: — Nekem is hozhat kettőt, de frissek legyenek. A pincér felveszi a rendelést és beszól a konyhába: — Négy tojást pohárban, kettő friss legyen. Leánypeiizió m rderinemü isko’Ava kape o'n!ban. Továbbképző tarfolyam, nyelvek, zene, sport. Proepr*' fuco' 774 Wien, IX., HUrlsjasse 12 Rádió-műsor-—a«— (A város mr.liettí mim a hnUámhasiXt itlanti) Szombat, szepfenter 17 Becs (517.2) 11 és 16.15: Koncertek. 20.05: »Ein Idealer Gatte«, Wilde Oszkár szinjátéka, utána tánczene. Prága (348.9) 12.10: Hírek. 17: Kamarazene. 20.10: Marica grófnő, operett. Londcn (361.4) 12: Koncert. 15: Katonazenc. 20: Hangverseny. 21.35: Variete program. 22.30: Tánczene. — Maga azt mondta, hogy olyan kutyája van, amelyik ha \ iccékét mondanak, nevet, fin már egy fél órája mondok vicceket, mégsem nevet. — Mert a kutyám csak a jó vicceken neveti ¥ Férj: Te már megint megcsalsz engem mással! Feleség: Nagyon tévedsz, mert még mindig ugyanazzal. # — Mit csinál a kedves leánya? — Nevelőnő egy gazdag kereskedőnél. — Szegény, bizonyosan sokat vesződik a gyerekekkel! — Oh, legkevésbbé sem. A kereskedőnek nincsenek gyermekei. Lipcse (365.8) 16.30: Koncert. 20.15: Tró-est. 22.15: Humoros-est. A legtskóletessbb nnodpőtió, mely egyúttal tölti a fíRőaccumuiátort, az !j7.28 „Áhemo“ Garantáltan zöréjmentes. Kapható: Konralh d. d. Subotiea Róma (450) 17.45: Nagy koncert. (Verdi, Bizet.) 21.10: »Madam pompadour.« (Színház.) Budapest (555.6) 9.30, 12 és 15: Hírek és közgazdaság. 11: Szalonzene. 17-45: Cigányzene. 19.15: Sportelőadás. 19.45: Operaelőadás a Stúdióból. Puccini: »La Boheme.« 12: Időjelzés és hírek, utána cigányzene. ; _______ A 7-es SZÁMÚ CELLA l is) t KEGENY — Lucenay Klotild szereti önt, folytatta, anélkül, hogy fölvette volna közbeszólásomat — és ön szenvedélyesen imádta. Falun történt, távol a társadalomtól. az erdők mélyében; nyári vagy őszi éjeken ... az idő mit se határoz . . . megindító képlet mezei regény Sand György módja szerint ... és mely igen jól illenék előjátéknak vagy bevezetésnek. Egyszerre mindketten ijedten riadnak föl álmukból és a való Lucenay báró képében jelen meg önök előtt! Lles ellentétek merülnek föl, ön a forradalom ivadéka ő pedig keresztes vitézeké. Egyik a hajdani nemesség ódon és nevetséges előítéleteit képviseli; a másik ped’g »Ö-uek halibalatlan és megdönthetien elveit. Biztosítom önt, hogy ez hatást fog előidézni és rcm lesz esküdt, ki ennek a szónoki benyomásnak ellenállhasson ... a többit önmagától lehet sejteni: a harc elejét veszi, a politikai szenvedély közli hévéi a szerelem elragadtatásával és van szónoklatunk mely zavarba hozza az esküdteket, ingadozóvá teszi és végre a feje fölött függő kényszermunkát egyszerű fogsággá változtatja . . . Miközben az ügyvéd beszélt, alig voltam képes tartózkodjam és nem voltam képes arra. hogy viszszafo.itsam türelmem, sőt haragom mozdulatát. Ö észrevette, de ugylátszik, ez nem bántotta. — Nem tetszik önnek! folytatta, még mielőtt felelhettem volna — ön nem akarja ezt a védelmi rendszert . . . Talán helytelenül teszi, de nem akarok olyasmit tenni, mi tervével ellenkezik. — De hisz nincs tervem! kiáltottam magamon kivül; a puszta föltevés is sértés reám nézve ... és föl nem foghatom ... — Jó! jó! felelte gyöngéden, értem amit mondani akar ... és szívesen beleegyezem. Azonban engedje meg, hogy egy észrevételt tegyek. — Mi az? _ Már néhány hét óta van ön a Mazasban. A cellás rendszer szigorú és ön önkénytcleniil is érzi a magány befolyását, ön az erkölcsi felhevülés azon fokát érte el, melyben az agy elveszti ruganyosságát. Nekem mondhatja, hogy ártatlan és el is hiheti, hogy ez elég, de az esküdtek bizonyítékokat kívánnak és ön egyet se hozhat föl. Ha akarja, szívesen kardoskodom ártatlansága mellett. De ezen föladat mellett nincs megtiltva, hogy az esküdtekkel, kik csak olyan emberek, mint a többi, sejteni engedjük, hogy ha föltéve, de meg nem engedve, azt mondom, meg nem engedve, a vádlott bűnös, bűnének magyarázatára, talán igazolására, vigyázzon jól a fokozatra, oly meglepő kombinációk, oly végzetes elragadtatások léteznek, melyeknek emberi lény, bizonyos meghatározott föltételek mellett, soha se bir ellenállni. A szerelem... a szenvedély... aztán a féltékenység... a féltékenység! mely nem egyéb folytonos öntudatlanságnál, elmebeli zavarnál. Lucenay kisasszony szép... fiatal... kacér... vannak bizonyítékok árra nézve, hogy könnyelmű és következetlen tetteket követett el... Nem lehetséges-e ... — Nem! nem! soha... szóltam közbe hevesen... nem fogom megengedni, hogy igy emlegessék a szegény áldozatot! Inkább a gyalázatos halált fogadom el, mint az ön által ajánlt módokat... —- Pedig Csak is ezeket használhatja... — Visszautasltom... — Akkor elítélik. — Nem bánom! — fis úgy nem látom át, hogy miért hivatott. fizzel fölállt és láttam, hogy távozni készült. Nem tudom, hogy mily őrült rémület vett erőt rajtam, de én is ijedten és lihegve keltem föl s megfogtam kezét. — Irgalom! — kiáltottam elfojtott. hangon, tévedező tekintettel — ne távozzék, ne hagyjon el. Ha tudná, mit szenvedtem, mióta a falak közé vagyok eltemetve, ha tudná, mily képtelen álmokat láttam, menynyit sirtani és Szólítottam Klotildomat álmatlan éjeimben. Borzasztó! borzasztó! borzasztó! Ezeket mondtam. Ügyvédem meghatva közeledett felém és érezém, '-.egy fülem felé hajol. — Csakugyan! mondá alig érthető hangon, talán az őrültségről tárgyalhatnánk, ritka eset, hogy az esküd'ek ne adják meg magukat ennek... mondja... — Hogyan! mit akar? — hebegtem kitörésre készen, csudálatos szavaira. — Vólt-e már hasonló eset családjában? Ez volt a végső csapás. Villámló tekintettel egyenesedtem föl s kétségbeesetten szorítottam homlokomat és ágyamra hullottam. Ügyvédem összeszedte iratait és. az ajtó fele sietett és azzal a meggyőződéssel távozott, hogy válóban őrült vagyok! Ugyanaz nap — délben. Ami az imént történt velem, különösségben túlhalad minden eseményt, melyek egy negyed év óta követték egymást. Ügyvédem távozása után megsemmisültnek éreztem magamat. Valahányszor eszembe jutottak az ő szavai, önkénytelenül elismertem, hogy igaza volt. Mi se menthetett meg többé... miután semmi bizonyítékot Se hozhattam föl a vád ellen... iparkodtam, hogy kissé megnyugtathassam zavart agyamat. Az óra nyolcat ütött; néhány pillanat előtt keltem föl és századszor gondoltam végig azon szomorú eseményeket, melyekbe elegyedtem, midőn cellám ajtaja kinyílt. Egy ember lépett be ... ismeretlen. Mit akart ez ember cellámban, kit nem ismertem? ki küldte, mely küldetést teljesít mellettem? Mihelyt belépett, az őr ülésre mutatott és mélyen meghajolva távozott. Ez megmagyarázhatatlannak tűnt föl előttem.. j azt hittem álmodom. Az ismeretlen körülbelül hatvan éves lehetett, közepes termettel; nyílt és őszinte arccal, élénk és gyöngéd tekintettel, értelmes homlokkal. Udvariasan hajolt meg és tekintetében a sajnálkozás és szánalom kifejezését véltem észrevenni. Nem ismer meg, uram? — szólt hozzám, mihelyt magunkra maradtunk. Én bámulva néztem. — Most látom először, hebegtem megindulva. — Meglehet... ámbár már találkozhattunk. — Hol? — Máconban. — Kicsoda ön? — Én Lucenay kisasszony barátja vagyok. Egész valóm remegett. • — Klotlldé! — ldáltám és az asztalra könyököltem, arcomat kezembe rejtve, könnyekre fakadtam. — Nyugodjék meg — szólt hozzám az ismeretlen jóságosán. —- Isten, ki látja önt, irgalma zni fog. — Istenem! talán Klotild küldi önt! Oh! ha igy volna... ha Isten azt az örömet tartotta volna fönn számomra, hogy életben lássam ... Dermedve hallgattam el. Az ismeretlen tagadólag intett. (Folyt, köv.)
