Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-13 / 255. szám
1927 szeptember 13 RÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal SPORT A szuboticai válogatott Beogradban A komplett Sand képviseli SzuboHct színeit a s^rlegmérkfessex döntőjében Vasárnap kerül lejátszásra Beogradban a szövetségi serlegmérkőzések döntője, amelyben Szubotica válogatott csapata, Beograddal kerül össze. A Zagrebet saját otthonában verő szuboticai csapat beogradi szereplését is nagy érdeklődés előzi meg, annál is inkább, mert remény van arra, hegy kis szerencsével, a döntő meccsből is győztesen kerül ki. Fischt Pál szövetségi kapitánynak, a mikor a Beogradban szereplő válogatottat összeállította, arra is gondolnia kellett, hogy a serlegmérkőzés miatt, minél kevesebb bajnoki mérkőzést kelljen elhalasztani. Épp ezért — nagyon helyesen — úgy oldotta meg a kérdést, hogy a komplett SAND-ot viszi le, amely ; minthogy egységesebb is mint egy össze; szedett válogatott, sokkal sikeresebben : szerepelhet a döntőben. így azután csak !egy bajnoki mérkőzést a SAND—Szentai ! ÁC-meccset kell elhalasztani, mig a többi bajnoki mérkőzést lejátszhatják. A válogatottként szereplő SAND a következő felállításban indul küzdelembe: Siflis—Beleszlin, Weisz—Kopilovics, Held, Ördög Kikics, Kovács, Becics; Horváth, Inotai. Tartalékok: Fischer (SAND) és Bozsovics (Szentai AC). Magyar fiú képviseli Kanadát a iövö olimpiádon. Winnipegből jelentik: Szenzációs eredménnyel zárultak a júliusi saskatchewani atlétikai viadalok. Egy szerény viselkedésű, szimpatikus fiú, aki azonban csupa tűz és lélek volt a versenyporondon, egymásután vitte el meglepetésszerűen az első dijakat, sőt megdöntötte a kanadai rudugrási rekordot is, tiz láb hat incses ugrásával. A Saskatchewan sportemberek Kanada reprezentánsát látják benne a jövő évi európai olimpiai mérkőzések alkalmából, annyira el volt mindenki ragadtatva teljesítményeitől. A fiú neve Csiga Ferenc, kivándorolt magyar szülők gyermeke, a reginai Normal School végzett hallgatója. Csiga Ferenc meglepetésszerűen vitte el a rúdugrás első diját tiz láb hat incses ugrásával, a távolugrás nekifutással húsz láb öt incses ugrással, a tizenhatfontos sulydobás első diját harminchárom láb nyolc és egynegyed incses dobással, a gerelyvetés első diját 124 láb és 4 incses dobással, valamint a hármas ugrás második diját is a fiatal Csiga Ferenc nyerte meg. Teljesítményei kanadai viszonyok között elsőranguak és a sportemberek véleménye szerint megfelelő tréning után minden lehetőség meg van arra, hogy Csiga Ferenc képviselje Kanadát a jövő évi olimpiai mérkőzéseken. A zagrebl tenniszverseny. Zagrebből jelentik: Vasárnap folytatták a Jugoszlávia—Görögország közötti válogatott tenniszmérkőzést. A beogradi Popovics folytatta meccsét Eftradiades ellen és végeredményben 4:6, 6:0, 6:0, 5:7, 6:1 arányban győzelmet aratott. A versenyben most Jugoszlávia vezet 2:0 arányban. A királyi pár serlegéért folyó versenyben Krepuska (Budapest) győzött Schäffer (Zagreb) ellen 6:1, 6:4 arányban, Dungyerszky (Noviszad) pedig Zacchos (Athén) ellen 6:2, 6:4 arányban. A női egyesben Würth (Zagreb) győzött Csorak (Zagreb ellen 6:0, 6:0 6:1 arányban, Baumgarten (Budapest) Nikolics báróné (Zagreb) ellen 6:0, 6:0 arányban. A férfi páros eredményei' Krepuska-Mayer (Budarest)-—Bazala- Pandakovics (Zagreb) 6:1, 6:2, Popo- j vics-Seletekinski (Beograd)—Podvinec- . Kuftinec (Zagreb) 11:9, 6:4, Zacchor.Argilopulos (Athén)—Bulog-Plazzeriano | 6:2, 6:3. A Kozseluh fivérek váratlanul, más elfoglaltságra való hivatkozással elutaztak Zagrebből Prágába. PRÁGA Szlávia—Spcirta 2:1 (1:1). A vezető: gólt Puc lőtte, de Silny kiegyenlített. A győztes gólt tizenegyesből Kratochwii! . szerezte meg. BÉCS ' •' I Rapid—WAC 4:7 (1:1) Admira—BAC 2:0 (0:0) WSC—Hakoah 2:2 (0:0) Hertha—Slován 2:1 (1:0) A 7-es SZÁMÚ CELLA REGÉNY „■ Erőt vettem magamon; kezemmel végig simítottam homlokomat és végre elszánva magamat: — Legyen! feleltem, bátorságot veszek magamnak, hogy mindent megmondjak... Életemre és becsületemre esküszöm, mit se fogok elhallgatni a Történtekből és ön látni fogja uram, képzelhető-e borzasztóbb helyzet az enyémnél. A bíró,intett, hogy figyel és én elkezdtem... — Ha először is elnézéséért esedezem, ez nem annyira miattam, mint annak az egyénnek érdekében történik, kiről említést kell tennem. Meg kell mondanom mindent, hogy megértessem a történteket; és elbeszélésemben talán kénytelen leszek oly vallomásokra is, melyeket e végzetes körülmény nélkül, ajkam soha se mondott volna ki. A bevezetés után nyugodtabbnak éreztem magamat, s szilárdabb hangon és nagyobb hidegvérrel folytattam. — Amit Klotildröl, szerelmünkről beszélt, az tiszta valóság. — A maconi főnök bálján láttam előszór. — Tizenhatodik évében járt. RendkiVüli szépsége, melynek vele született közönye ritka varázst kölcsönzött, mindjárt az első napokban mély benyomást gyakorolt reám és átláttam, hogy első szenvedélyem egész hevével, teljes önfeledéssel fogom szeretni. Mindamellett nem sokáig áltattam magamat azokkal a nehézségekkel, melyekkel találkoznom keli — tudtam, hogy Lucenay báró nagyon büszke nemességére és azonnal átláttam, hogy soha se fog beleegyezni abba, hogy egyetlen leányát olyan embernek adja, kinek atyja mint kereskedő halt meg és anyja szerény polgári család ivadéka volt. Mit tegyek? Utazni akartam. A borzasztó lejtőn állottam... ez a forró szerelem hatalmába keritette egész lelkemet és se erőm, se bátorságom, se pedig időm nem maradt, hogy tervemet véghezvigyem. Klotild szeretett. Érzelmemet korántse lehetett összehasonlítani azzal a szerelemmel, melyet ö érzett irántam... és midőn az akadályok elöérzetében menekülni akartam a veszély elől, Klotild egyetlen gondolata csak az volt. hogy dacoljon azzal. Nagy szükségem van arra, uram, hogy különösen e helyen jól megértsen. Igaz ugyan, hogy mindketten mély, heves, ellenállhatatlan szerelmet éreztünk, de Klotildnál a szerelem oly kilengéseket mutatott, melyek több Ízben rémületet keltettek bennem. Attól a pillanattól kezdve, melyben vele találkoztam, az a gondolat, hogy egykor nőmmé lehet, elegendő volt boldogságomhoz. Ü ellenben folyvást komor, nyugtalan, fölindult volt; heves lelke szünet nélkül küzdött akarata közt, hogy életét az enyjmmel egyesítse és azen félelem közt, hogy örökre elváljon tőlem. Ilyenkor méltatlan szavakba tört ki; szememre vetette gyöngeségemet, hidegségemet, gyávaságomat! Azt kérdezé tőlem, hogy mire várok még a hódolat vallomásai után, melyeket nekem tett. Egy éjjel — röviden az esemény előtt — tizenegy óra tájban, rendes légyottunk helyén, azaz a Croix- Rouge keresztutnál találkoztunk... Nem tudom, mi akadályozott engemet, hogy elkéstem, de midőn megérkeztem a találka helyén, Klotild már néhány perc óta várakozott. — Valahára!... mondá, midőn észrevett; azt hittem, hogy meggondolta és nem fog eljönni. Mentegetni akartam magamat. — Ne szóljon! folytatta kedvetlenül!... egyéb mondani valónk van, és az idő sokkal drágább, minthogy szemrehányásokkal töltsük el. A kastélyból lövök. Atyám kijelentette, hogy sorsom tegnap reggel óta eldőlt; elfogadta Moiiroy grófot, — egy millió nozományt kapok, a grófnak két milliója van, nem is számítva reményeit... hárem nap múlva Parisba megyünk és egy hónap múlva felesége leszek... ezeket kellett önnel tudatnom, Gardener ur és részemről szeretném tudni, hogy mit szándékozik tenni. Mindezeket száraz, metsző, lázas hangon mondta. Néhány pillanatig szótlanul maradtam, miközben Klotild türelmetlenül hadenázott lovagló vesszőjével. — Nos — folytatta hevesen — mit szól ehhez... halljuk... feleljen legalább... és mondja, mit gondol, midőn ilyen veszély fenyeget minket! Én szomorúan ráztam fejemet és megfogtam kezét . „ -— Azt kérdi, mire gondolok — feleltem — csupán egyre... arra, hogy mig élek, soha se lesz Monroy gróf felesége. — És mit tesz, hogy ezt megakalályozza? — Megölöm őt... Erre a feleletre Klotild keze megremegett az enyémben. — Párbaj! mondá szaggatott és ideges hangon, szép mód ... aztán meg ön is eleshetne és nem akarom, hogy ily esélynek legyen kitéve... Aztán föltéve, hogy Monroy esnék el, más helyettesítené S ekkor újra kellene kezdeni... ez lehetetlen... , — De hát mit akar? ' — Megmondtam. — Szökni? — Azt. — És miként? ! — Ez az ön gondja... tegye meg intézkedéseit...! készítsen elő mindent utazásunkra és amely napon tudtomra adja, hogy minden készen van, jót állok ér- ( te, hogy se a múltat meg nem bánom, se a jövőre aggódni nem fogok. Lovainkat a tisztás egyik fájához kötöttük és beszélgetés közben karonfogva járkáltunk. Klotild határozata őrültség volt és a becsület azt parancsolta, hogy ne fogadjam el, de ily lemondás túl- ■ haladta erőmet és már is sokat szenvedtem az ellen-' állástól, melyet szerelmemmel szemben kifejtettem. Mindent megígértem Klotildnak. Ekkor, uram, egyórai együtflétünkben, örökös szerelmet esküdtünk egymásnek; képtelen terveket csináltunk a jövőről, hogy visszavonultan, a magányban fogunk élni, hol semmi lelkifurdalás nem ér el minket Soha oly szemérmes odaadással nem szeretőit, soha oly örömet netn éreztem, mint abban a pillanatban. De néha-néha. midőn némi félénk ellenvetéseket kísérlettem meg határozatunkat illetőleg, Klotild szemében az ellenkezés tüze villámlott, mely. röviden vetett véget ‘"’’•tőzködásomnak és parancsolólag emlékeztetett clvuíl&fí kötelességemre. Egy óra múlva, midőn válni készültünk, hangja szilárdabb és tekintete elhatározóbb,lett. ,.ft (Folyt, köv.)
