Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-13 / 255. szám

4. oldal

8ÁCSMEGYEI NAPLÖ

«>927. szeptember 13

Húsz bandita merénylete egy varsói újságíró eilen

Megkötözték és sutén egy hím kilométernyire fekvő erdőbe hurcoltok, ahol kegyst’enü! elverték

Varsóból jelentik': Vakmerő merénylet történt vasárnap Varsóban. Dojanga Moskovics szerkesztőt, a »Rzecz Pospoüta« cimü lap munkatársát husz bandita abban a pillanatban támadta meg, amikor lakásába akart menni. Az újságírót megkötözték, automobilba tették és egy erdőbe vitték, amely Varsótól husz kilométernyire fekszik. Az ismeretien férfiak az újságírót irgalmatlanul elverték, miközben azt kiabálták:

— így nem szabad a marsallról irni!

— Áfa téged verünk el kegyetlenül holnap egy másik újságíró kerül sorra!

A banditák ezután visszatértek a városba. Az újságíró az erdőből a legközelebbi országidra vonszolta magát, a honnan egy parasztkocsi vitte be Varsóiba. A rendőrhatóságok megindították a nyomozást.

Sertések túrták ki

Reinitz evyik áldozatinak, holdestéi

Isméi bíróság elé ke ül az éleifogyligfan e i fi* tömeggyiikoz

Szatmárról jelentik: Szeptember húszadikán ismét Reínitz-tárgyalás lesz a szatmári törvényszéken. Ezúttal a fiatal Rozmarin Jenő tragédiáját fogja tisztázni a bíróság, amely előtt megjelenik majd Reinitz, a tömeggyilkos ez a különös, misztikus figura, aki ma is töretlen energiával védekezik a rázuhanó vádak sorozatával szemben.

Annak idején a fiatal Rozmarin Jenő is üzleti útra ment Reinitz Jakabbal és mint néhány sorstársa, ö is az életét fizette rá a Reinitz-féle üzletre. Rozmarin Jenő szomorú históriája eitér a többi hasonló üzletek szinte sablonos lebonyolításától. Öt nem az erdőbe vitte Reinitz, aki erre az alkalomra vörösre festette a szakállát és felvette a Schwartz Jakab nevet. A Rozmarin Jenő elásott csontjait a sertések túrták ki Reszege Piskoit környékén és a hatóságok hoszszu ideig keresték a rejtélyes »vörös szakálla zsidót« — mig végre a Oroszgyilkosság révén Reinitzra terelődött a gyanú, aki ellen egész sereg bizonyítékot sikerült összegyűjteni a nyomozás folyamán.

Közben az történt, hogy egy öreg dinnyecsősz, aki minden valósziniiség szerint bűntársa volt Reinitznak a csendőri vizsgálati fogdában felakasztotta magit. Ugyanezen ügyben fogták cl Ma-A revolver

Irta: H.-J. Magog

Gaston Cauzan vidáman csavargóit a boulvardon, nézte a kirakatokat és a nőket, mikor egyszerre riadtan megtorpant s nagy kedve lett volna átmenni- a másik oldalra.

— Már késő... Föltétlenül észrevett!... Mihez is kezdjek? — gondolta magában, miközben őszinte kétségbeesést érzett.

Alig néhány lépésre tőle egy fiatal lányt pillantott meg s látta, hogy semmiesetre sem kerülheti ki a találkozást, hacsak gyorsan át nem megy a másik oldalra. — ez a megoldás azonban túlságosan brutálisnak látszott. Már pedig nem volt találkozás, amely kellemetlenebb lehetett ennél. Paulette Vareuil föltétlenül meg fogja szólítani öt, amihez elvégre joga is van, hiszen tagadhatatlanul csúnyán viselkedett a fiatal lánynyal szemben. M" 's. mit mondjon neki, ha megállítja öt? Micsoda komikus figura lesz, ha mentségeket kell dadognia! Hiszen Paulettenek mindenben igaza van. Viselkedése a leánnyal szemben egyszerre komikus volt és aljas is; hónapokon keresztül udvarolt neki, olyan hevesen, hogy a rokonság és az ismerősök már jegyeseknek tartották őket. Hosszú sétákat tettek együtt s Gaston schagyarországon a megszökött Zajthy-fivéreket is, akiket a miskolci törvényszék bizonyítékok hiányában felmentett. Most következik sorra Reinitz, akinek sorsán azonban ez a tárgyalás mitsem változtat. Reinitz mégis erősen készül a vé' dekezésre. Még a börtönből is újabb

tizenegy tanú beidézését kérte, akiknek száma ezzel ötvenre rúg. Húszadikán Reinitz megnyitva és leborotválva, rabruhában áll a bíróság elé és érdeklődéssel várják, hogy a személyazonossági tanuk hogyan ismernek majd rá a leborotvált Reinitzban a vörös Schwartz Jakabra?

Pillanatfelvételek a választásról

A. Eácsmegyei Napló és a ktz'inség — A szekicsi távirat Az áruló tenyér — SzesztPalom és a gy nus fekete kávé

A Ddcsmegyei Napló szerkesztőségének’ három telefonja vasárnap este hat órától éjjel három óráig állandóan permanenciában volt. Előbb csak egyes szerény érdeklődök kérdezték a szerkesztőségtől, hogy »van-e már eredmény?« Később az egyes pártok vezetői úgy Szuboticárói, mint a vidékről valósággal megostromolták a szerkesztőséget, hogy híreket kapjanak. És a szerkesztőség igyekezett a tudakozódok nagy csapatjának érdeklődését kielégíteni. Ugyanakkor pedig, amikor alig győztük a telefonon venni és adni a híreket, a szerkesztőség helyiségei egyre népesebbek lettek, mert a politikusok és pártemberek, akik nem győzték kivárni az eredményeket, személyesen jöttek fel és órák hosszat vártak, hogy az eredményeket első kézből kapják meg.

Szerénytelenség nélkül megáll apithatjuk, hogy az ország összes lapjai közül a Eácsmegyei Napló hozta a legteljesebb képet a választások eredményéről. A lap a belügyminisztériumnak hivatalos becslési kommünikéjét is közölte, amelyet éjfél után fél háromkor adtak ki.

*

Szuboticán legjellegzetesebb tünete volt a vasárnapi választásnak az a templomi csend, amely a választási helyiségek körül és magukban a szavazóhelyekben uralkodott. Fegyveres erőnek, rendőrnek, csendőrnek nyoma sem volt. Mindössze egy-egy rendőr unatkozott minden szavazóhelyiség előtt.

*

Az egvik szavazóhelyen történt a környező eset:

Bejött egy választó, odajár;-!* az elnök elé, hogy szavazni jött.

— Hogy hívják?

— /. G. borbély vagyok.

Az elnök megnézte a választók névsorát és megállapította, iiogy az illető fel van véve a választók közé és erre átadta a jelentkezőnek a gummigolyócskát. Az illető megfordult és indult az urnák felé. Már a negyedik urnába tette be a kezét, amikor az egyik urnaőr megszólalt:

— Kérem, elnök ur, én I. G.-t ismerem, ez nem az!

Az elnök azonnal maga elé hívta az

sem mulasztotta el, hogy a kedvező pillanatban szenvedélyes suttogással és forró kézszoritások közepette el ne mondja:

— Paulette, annyira szeretem ...

Aztán egyszerre elmaradt a

háztól. Egyetlen szóval, egyetlen sor írással nem magyarázta meg e hirtelen szakítás okát. Miért is viselkedett igy? Kifogásokat keresett, mentségeket, amelyekkel eljárását igazolhatja:

— Még nem voltam érett a házasságra ... nem is tudtam volna feladni szabadságomat... esztelenség lett volna... Azt sem tudom, hogy volt-e hozománya...

Mindezt csak a boulvardon gondolta végig, mintegy utólagos mentegetődzés gyanánt. Elvégre a lány /zonyára megértette őt s ha most elmegy mellette, alig fogja megállítom. Ámbár, ki tudja, nem volna-e helyesebb, ha mégis átmenne a má sik oldalra.

Már nem jutott ideje ennek a keéssé bátor szándéknak végrehajtásához. Paulette némán lehajtott fővel ment el mellette, maidnem súrolva • estét. Gaston szinte akarata ellenére utána f^-du’t s még látta sápadt és

cnvedő arcát.

— Bánkódik utánam ...

Újból megrohanta a lelkiismeretiurdaíás s óvatosan követni keze

illetőt, aki azonban sorba járta már az urnákat és á golyócskát bele is engedte valamelyik urnába.

— Mi a maga neve? — kérdezte újból az elnök.

Az illető ismételte a nevet, de most már akadozva. Közben az urnaőrök már körülvették.

— Igazolja magát — szólt rá újból az elnök.

— »Momentán« nincs nálam semmiféle igazoló irat — felelte láthaió zavarral az állítólagos borbélymester. Az urnaőrnek ekkor nagyszerű ötlete támadt és váratlanul rárivalt a választóra:

— Mutassa a tenyerét!

A választó reflex mozdulattal el akarta rejteni a kezét, de aztán lemondóan kinyitotta tenyerét.

Az urnaőr diadalmasan felkiáltott:

— Borbélynak nincs ilyen durván kérges keze!

A választási elnök beszólitotta a »fegyveres erőt« és az álborbélyt, akit a keze áruit el, bekisértette.

Az időjárás is kedvezett a választásoknak. Gyönyörű sugaras nap volt, de a város nem mutatta a választás izgalmas képét, noha soha ilyen előre kiszámíthatatlan nem volt az eredmény. Az uccákon néha robogott át egy-egy bérkocsi a negyedik urna kiabáló tábláival, de egyébként csend volt és nyugalom.

Élénkség csak a Pajo Dobanovacskauceában vo't. ahol két pártnak, Radonics Jovan-páríjának és a demokrata pártnak vannak párthelyiségei. Az ucca égisz nap tele veit kocsikkal, pártiérfiak- Ttol és' kortesekkel,1 akik minden 'vezérkar főhadiszállásáról, irányították a vá"asztási harcteret.

*

Székácsén egy komoly és törvénytisztelő szuboticai jogász veit a választási elnök. Szekics tiszta német község és egész Vajdaságban itt a legérdekesebb a választási eredmény. A derék és fegyelmezett németek vezérük utasítása szerint leszavaztak * radikális párt 3-ik urnájába, noha valamelyik párt megkísérelte, hogy rászedje a németeket.

A szekicsi német párt vezetője vaa lányt. A szive a torkában dobogott, amikor észrevete. hogy Paulette egy íegyverkereskedés ajtaján nyit be. Mit akarhat ebben az üzletben? Csak nem?!... Talán revolvert vásárol? És meg akarja ölni magát?

Kedve lett volna berohanni az üzletbe és kiragadni a fegyvert Paulette kezéből. Igen, le kellene borulnia a lány előtt és bocsánatot kérni tőle.

Minderre nem volt már ideje. Paulette észrevette őt és az üvegajtón keresztül megvetően mérte végig. A fiatalember elsomfordált az ajtó előtt s néhány nerc múlva, mikor útból az üzlet elé lépett, már szem elől tévesztette a lányt. Úgy érezte, hogy "yilkosságban vesz részt.

*

Órákon át csatangolt az uccákon s egyszerre egy fegyverkereskedés előtt találta magát. Benyitott a boltba és komor hangon egy revolvert kért. Amikor eléje tették a fegyvert, felszólította a kereskedőt, hogy töltse meg. A. kereskedő gyanakvó mosollyal megfordult és töltényeket rakott a fegyver magazinjába. Gaston magasra emelte a revolvert és meghúzta a ravaszt. Az éles csnttanást nem követte a puskapor rövid döreje, mire derűs mosollyal fordult a kereskedőhöz:

— ön persze azt hitte, hogy öngyilkos akarck IsnnLs. ezért vaktölsárnap kora délelőtt a következő táviratot kapta Noviszadról:

A radikálisokkal való megegyezésről szóló egyezményt felbontottuk és a választóknak szabad kezet adok, hogy oda szavazzanak, ahová akarnak, de különösen ajánlom a 4-ik urnát.

Dr. Kraft.

A szekicsi németek azonban nem ;iltek fel, hanem felhívták telefonon a Deutsches Volksblatt noviszadi szerkesztőségét, ahol elmondták az esetet. Azt a választ kapták, hogy a távirat hamisítvány és továbbra is tartsanak ki a radikálisok mellett, akikkel dr. Kraft választási paktumot kötött.

A. németek fegyelmezettek és leszavaztak. Az eredmény a következő: Radikális 1059, mig a többi tiz párt, a Pribicsevics, a Radies, a független munkás, a Davidovics, a vajdasági néppárt, a földmives párt, szociáldemokrata párt disszidens Radics-párt és Pleszkovics összesen 17 szavazatot kapott.

Aki tegnap és tegnapelőtt a kávéházba tévedt könnyen azt hihette — ha idegen volt — hogy erre feié milyen mértékletesek az emberek. Fehér kávét ittak, limonádét és málna szörpöt és teát, illetve rumot teával, néhol bort is, de csészéből szürcsölgették, kínos lassúsággal és hogy tökéletes legyen az illúzió még arcukat is fintorgatták a derék alkoholisták, mintha — tejet innának.

*

Vasárnap délután három órakor a posta közelében találkoztam egy spricces emberrel. Úgy néztem rá, mintha még sose láttam volna részeg embert. A járókelők is, mind utána fordultak, mintha egy Szuboticára csöppent rézbőrü indián lett volna.

Pedig csak egy merész részeg volt — a szesztilalom idején. Csetlett-botlott. dúdolt és nevetett, a rendőr pedig esetnie sen, mosolyogva elfordította a fejét.

*

Az emberek szesztilalom idején uj kifejezéseket használtak a. kávéházban. Fehér kávé egy jelentős pillantással kísérve — sört jelentett, hideg tea édes mosollyal pedig bort. Ha málnaszörpöt kért a vendég és kacsintott a pincérnek akkor spriccel kapott, ha kettőt kacsintott akkor liosszulépést hoztak neki, aki pedig egy pikkoló feketét kért jelentős hangsúlyozással az a csésze fenekén jófajta törkölypálinkát kapott.

*

Nagyon sok férj csak azon az alapon kapott szombaton, vasárnap és hétfőn kimenőt feleségétől, mert szesztilalom volt és nem kellett attól tartani, hogy férjuratn lumpok Ezek a férjek mint holtrészegen mentek haza. (Sz. L.)

test tett a fegyverbe! Mindig igy csinálták a dolgot?

A kereskedő hasonlóképpen mosolyogva feleit:

— Természetesen! Hiszen az ilyesmit le lehet olvasni a vevő arcáról.

Gaston gyorsan kifizette a revolvert, autóba vágta magát és Paulette-ék lakása előtt szállt ki. A-szobalányt, aki kijelentette, hogy a kisasszony senkit sem fogad, félrelökte az útból s kopogtatás nélkül nyitott be a leány szobájába. Leborult a lány -•ié.

— Paulette, — dadogta — bocsásson meg nekem. Tudom, hogy meg akarja magát ölni. Láttam, amikor megvette a revolvert. Éljen, Paulette — és legyen a feleségem!

A leány csodálkozva hallgatta őt, majd hangosan felnevetett. A szoba végére mutatott, ahol a falra erősítve egy vaddisznót ábrázoló céltábla függött.

— íme, itt van a boldogtalan állat, amelyet le akarok lőni. Ha akarja, ezt elveheti feleségül. Csak nem gondolja, hogy maga miatt öngyilkos lesz valaki?!

Gaston szédülten állt a szoba közepében s még akkor sem mozdult, amikor egy szőkebajuszu fiatalember benyitott a másik szobából s igy szóit a lányhoz:

— Szivecském, mehetünk sétálni-